Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-20 / 1194. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941. december 20. Mi történt Pittsburghban? Végighallgattam az Amerikai Magyar Szövetség pittsburghi konvencióját és az Eckhardt tábor megalakulását. Daragó József beszédében a politikai ellentétekre vonatkozólag azt mondta: “Mindnyájunk nyakába zuhog az eső, húzódjunk be az eresz alá.” Ez alatt az amerikai személyes biztonság ereszét értette. S ebből mindenki érthet. A Szövetség egyéb tevékenységét illetően — ha ilyesmiről egyáltalán komolyan beszélni lehet — a hamleti mondás áll: the rest is silence. Se az angolnyelvü sajtóban, vagyis propaganda téren, se pedig katonai téren nem csinál semmit, ami kilátást nyújtana arra, hogy “szavunk lesz a békeasz- talnál”. Egyesületesdi és csendes semmitevés folyik itt a leg- katasztrófálisabb magyar helyzetben ! Ami Eckhardtot illeti, bizalmatlanságom még inkább megnőtt vele szemben. Az én vezérem és Messiásom nem lehet, aki Szegedről indult el. De ha ettől el is tekintek, ami Pitts- burghban történt, megerősíti azt a hitemet, hogy Eckhardt nem az az ember, akire nemhogy a szocialisták, de még igazi polgári demokraták sem bizhatják Magyarország jövőjét. Magyarországon teljes rendszerváltozásnak kell jönnie. Eckhardt egy toldozó-foldozó kis reformista s azt hiszi, hogy a Horthy rezsim javított kiadása megfelelne az idők szellemének. Gyökeres, alapos változásnak kell jönni a háború után és az Eckhardt-féle csiga evolucionisták ideje örökre lejárt, módszere megbukott. Eckhardt végső fokon Ottót tartja a talonban. Ma még nem beszél róla, de az önálló Szlovákia, önálló Erdély, önálló Magyarország stb. federációjának fejéül Habsburg Ottót szánta. Erről ma még nyilvánosan nincs szó, de ez az utógondolata az ő elképzelésének. Mi pedig nem vagyunk semminemű dinasztikus gondolat hive, mert abban mindig van egy imperialista elem s ez uj háborús vérontásra vezet. Eckhardtnak egyetlen szava nem volt a Horthy rendszer ellen ezen az alakuló gyűlésen, illetve kényszerhelyzet félét emlegetett. Nem nyújtott tehát garanciát arra nézve, hogy ő nem az a második vas, amit Horthy naiv opportunizmusában talán a tűzben tartogat. Valaki azt indítványozta, tek fölötti kontrol megszerzéséért, vagy esetleg határ, gazdasági érdek összeütközések sorrendjei, amint most is állandóan történik. A Habsburg Ottó álma, saját kis királysága körül forongó federáció még kevesebb lehetőséget, együttműködést volna képes nyújtani,igy sok szóra nem érdemes. Az angolok által,helyeselt federáció, meg nagyon zavaros. Egyik része csak egy liberális angol hercegnek ilyen kisebb federációk királyává való kinevezése, vagy az Angliában menekült kiskirályok az angol hogy az Ecáhardt tábor bővítse ki nevét, amely a “Független Magyarországért” helyett ezentúl “független demokratikus Magyarországért” legyen. Eör- dögh Elemér, Horváth Lőrincz katholikus papok, Herczegh József ref. lelkész és többen mások, antidemokraták ellenezték a javaslatot s maga Eckhardt sem kívánta az elfogadását. Eckhardt e felszólalásától még jobban nekibátorodtak, az antidemokraták, most már minden oldalról ellenezték a javaslatot és az indítványozó sietett az utolsó pillanatban visszavonni nehogy leszavazzák. Már előzőleg, amikor Eckhardt nagy beszédében demokratikus igéket hangoztatott fagyossá vált az atmoszféra, senki sem tapsolt, most pedig kibújt a szeg a zsákból. Eckhardtól illetően is. Aki nem mer mozgalma címében állástfoglalni a demokrácia mellett, mikor a nagy világharcban, most ez a döntő kérdés, demokrata vagy náci e valaki, az ne csodálkozzék, ha bizalmatlansággal vannak iránta. Ott és abban a pillanatban megbukott Eckhardt még a legjobb indu- latu és legmérsékeltebb, de igazi demokrata szemében is. Igaz, hogy ilyent nagyitó üveggel kellett keresni a teremben . . . Ma a demokrácia és nácizmus világnézeti élet-halál harca az “issue” s aki olyan nevet választ mozgalmának, amely nem tüntet a demokrácia mellett, hanem hallgat róla, az egészen biztosan nem igazi demorata. Eckhardt huzódozása leleplezte, hogy a demokrácia jelszavával gyanús játék folyik itt. Az egész mozgalom nem őszinte, aminthogy nem is lehet az, amikor főként csupa öreg reakciósra támaszkodik. Nevetséges kifogásokat hallottunk. “Összetéveszthetik a Vámbéry mozgalommal”. Tud- tunkkal a Vámbéry mozgalom nem antidemokratikus, tehát az összetévesztés nem volna világnézetileg diffamáló. Egyébb- ként is a két cim az egyetlen “demokratikus” szó kivételével annyira eltérő, hogy a vak is látja, hogy olcsó kifogásról van szó. Nevetséges a jelvényekre való hivatkozás is. Legfeljebb néhány száz jelvényen nein lesz rajta a D betű. Elkél úgy is, — ha elkél. Amikor ilyen lényegbe vágó történelmi szemcsászárság alatti egyesítése formájában bírják csak elképzelni, de semmi esetre sem egy köztársaság formájában, ahol nem lennének fényes hercegek, királyok. Az angolok által ajánlott federácia leginkább csak gazdasági lenne, az angol tőke főnöksége, kontrolja alatt, de a külön nemzeti királyságok, egyszóval politikai, nemzeti határok továbbra is fenmaradná- nak. * (A valódi, minden népeket kielégítő Federációról a jövő lapszámunkban Írunk.) Vi. pontokról van szó, átlátszó komolytalanság az ilyen hivatkozás. Az átkeresztelés elleni ellenszenvet is felhozták. Az Eckhardt mozgalom csak szeptember vége óta létezik s ez az alakuló gyűlés volt, amely volta- kép a leghivatottabb a végleges névadásra. Mindez kifogás, ürügy. Eckhardtot paktum köti Borshy Kereskesékkel és a többi antidemokratákkal. A “Független Magyarországért” címet azokon a tárgyalásokon állapították meg, amelyeket az A.M.Sz. vezetősége az Eckhardt tábor támogatása dolgában a tábor megalakulása előtt Eckhardttal folytatott. Ezek értelmében az Eckhardt tábor sem megy túl a címében azon, amit az A.M. Szövetség Berle államtitkárhoz január 7-én adott memoranduma állapit meg: “az A.M.Sz. a magyar függetlenségért harcol, mert a magyar kormányzat kényszerült szerződni Hitlerrel.” Ez a paktum köti Eckhardtot s ezért vette be a szervező bizottságba Borshy Kerekest és társaságát, egyik főtitkárul pedig Kerekes Tibort, Borshy Kerekes legbelsőbb fegyvertársát tette meg. Ez a Kerekes volt az értelmi szerzője Sebestyén János dr. “nem németellenes” cikkének és jegyezte a november 4-iki gyalázatos nyilatkozatot. Vannak korszakok, amelyekben az események oly gyors iramban halmozódnak egymás ra, hogy a ma igen fontosnak képzelt dolgát a holnap még fontosabb eseménye teljesen a homályba borítja. Az eseményekkel együtt elmerülnek az emberek is, akik az eseményei: szereplői és mozgatói voltak. És ha az ily krizises korszak hosz- szu ideig tart, akkor a történelem sokszor a fontos eseményekről és szereplőikről is egészen megfeledkezik. Pedig sok minden történ': például az első világháború : megelőző időkben, vagy az azt követő összeomlási korszakban is, amit érdemes volna megörökíteni a történelemiró számára. Különösen kevés megbízható feljegyzés maradt például a magyarországi eseményekről, ahol a győztes ellenforradalom kiirtott vagy meghamisított minden emléket. És milyen hamis beállítást nyer az utókor annak a korszaknak a szereplőiről? Nagy, értékes embereket a gyalázat pelengérjére állítottak, mig a legnagyobb gazemberek a hazafiság palástjába öltöztetve hősök gyanánt szerepelnek! Ilyen godolatok jutottak az eszembe, amikor az idei naptárunk részére beérkezett kéziratok egyikét átolvastam, amely- igen markánsan, szinte tragikus erővel fest arcképet Magyarország legnagyobb kalandor politikusáról, Friedrich Istvánról. De aki egy kalandorról ilyen kitűnő képet tud adni, miEckhardtnak választania kellett Borshy Kerekes és a demokrácia között. Eckhardt Borshy Kerekest választotta, akinek “nem német ellenessége” köztudomású. Téved Eckhardt ha azt hiszi, a világ nem lát tisztán és hagyja magát az orránál vezetni. Nem németellenesekkel, nem Horthy ellenesekkel nem lehet megvívni a magyar demokrácia nagy harcát, a legóriásibb, legnehezebb feladatot, Magyarország megmentését. Ma csak egy kizárólag igazi anti-náci táborral lehet és szabad a magyar» ügyért, amelyet Horthyék any- nyira elrontottak, síkra szállni. Ma nem a magyar világnézeti tüntetések s nem a kompromisszumok ideje van, s akik azt hitték, Eckhardt fog embereket áttériteni az anti-náci táborba, láthatják, hogy ő szolgál eomu- flage-ül az antidemokratáknak és horthyistáknak, akik ügyesen megbújnak az ő védőszárnyai alatt s közben építik a maguk dolgát . . . Nekünk nem kell Eckhardt Tibor. Pittsburgh után még határ o z o ttabb benyomásunk: Bluff szaga van a “demokráciájának”. Arról szavalt, micsoda demokráciát fog ő csinálni Magyarországon és megtorpant s megtagadta a demokráciát már itt az ELSŐ tényleges lépésnél. Mit is tehet • mást, aki a demokrácia ellenségeivel cimborái ?! Róbert Oszkár lyen arcképet tudna az festeni annak a kornak az értékes embereiről ? — gondoltam magamban. A gondolatot azután levélben megírtam a cikk Írójának. A levélváltás vége az lett, hogy a fenti cikk írója, a jelenleg Chicagóban élő Dr. Vince Sándor vállalkozott, hogy a Bérmunkás részére egy ilyen arcképcsarnokot fest a magyar- országi munkásmozgalom vezéreiről. Vince Sándor valóban hivatott erre, nemcsak irói képességénél fogva, hanem ezért is, mert életét kora ifjúságától kezdve a magyarországi szocialista mozgalomban töltötte el, nemcsak tevékenykedve, de vezető szerepet töltve be egészen a nagy összeomlásig, amikor sikerült neki menekülnie és ma itt él közöttünk, Amerikában. Mint a magyarországi Szocialista Párt tagja számos ízben beutazta az országot, agitálva s tudományos előadásokat tartva. Ezért természetesen a magyar kormány többször “vendégül látta” rövidebb, hosszabb ideig, — egyszer egy egész évig a szegedi állam-fogházban. A börtön azonban csak megedzette osztályhüségében és a magyar osztályuralom elleni gyűlöletében. Képességére jellemző, hogy mint munkásbiztositó hivatalnok, •— miután ezen állás jogi képzettséghez volt kötve — a kolozsvári egyetemen két doktori diplomát is szerzett. A háború kitörése óta a kolozsvári Munkásbiztositó Pénztár igazMagyar munkásvezérek arcképcsarnoka
