Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-13 / 1193. szám
1941 december 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI AZ OPORTUNISTÁK Lassan azok előtt is kialakul a múlt napokban lefolyt, síppal dobbal összehívott “nagy magyar megmozdulás”, az AMSz konvenciójának a képe, akik nem voltak jelen a konvención. Az AMSz lapok nagyhangú tudósításaiból is kilehet olvasni azt, hogy a konvenció a lehető legcsufoáabb bukással végződött, már ami az amerikai magyarság részvételét illeti. A delegátusok névsora azt mutatja, hogy a több ezerre tehető magyar egyleteknek csak egy kis hányada, egy elenyészően kis része vett részt, ugyan ez áll a magyar telepek túlnyomó részére is. Az összetétel. A konvenció “tömeg” sikere érdekében éppen arra az időre igazgatói gyűlésre jöttek össze a Verhovay, Bridgeporti és a Református egylet, amelynek a tagjai tették ki a konvenció egyharma- dát. Másik harmadát a vezetőségben levő papok egyházai és egyletei számolták. Azután vagy két tucat privát ember, kik senkit sem képviseltek. Egy pár nagybizottság és összesen vagy 4 Verhovay fiók és ugyan annyi független egylet és az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége. Vagyis szerkesztők, papok és egyleti basák tették ki a 160 főnyi delegátusok többségét. A remélt és várt ezrek helyett csak 160 olyan ember vett részt, akik eddig is “hivatalból” tagjai voltak' a vezetőségnek. Általános kép. A konvencióra valósággal ráfeküdt Darago József és Eördögh Elemér plébános, kik — különösen az előbbi — folyton szónokoltak. Valósággal agyon beszélték a gyülekezetét, teljesen leszorítva az eddigi vezetőséget, illetve a hangadókat, különösen Borshy Kerekest, a főszervezőt, hogy milyen okokból, azt később tárgyalni fogjuk. A nagyon nyomott hangulatú gyülekezetbe csak Fehér Jóskáék bohóckodása vitt életet, kik minden áron csatlakozni akartak az általuk ezideig fasciztának mondott testülethez és igazán nem rajtuk múlott az, hogy ma nem az AMSz jelvénnyel díszeleg ez a társaság. Egy jól kiérdemelt pofon volt ez, amit azáltal kaptak, hogy nem fogadták el a tolakodásukat, amit azzal enyhítettek Daragóék, hogy nekik is adtak ingyen banket jegyet, amit annál is inkább megtehettek, mert a remélt delegátusok részére megrendelt terítékeket amúgy is meg kellett fizetnie az AMSz-nek. A jelenlevő delegátusoknak csak az a szerep jutott, hogy tapsolhattak a folyton szónokló főelnököknek és papoknak. Vita, tárgyalás, nem volt, ami érthető, mert ezek a főurak már előzőleg az egyleti igazgatósági gyűlésen elintéztek mindent, igy könnyen végeztek egy nap alatt, hogy azután Eckhardt Tibornak adják meg a “tömeget”, amelyhez ezideig félve a felelőségre vonástól nem mert elmenni, de itt is csak azokhoz beszélt, akikhez már volt szerencséje, mikor bizalmas gyűléseit tartotta meg egy két nagy városban. A tömegek bizony elmaradtak és csak jellemző arra a demokráciára és szabadságra, amelyet Eckhardt ur akar Magyarországon megvalósítani az a szégyenteljes eljárás, hogy a “Független Magyarország” konvenciójáról kizáratta a radikális lapok tudósitóit. Ez a tény — a munkásoktól, a radikálisoktól való félelem, minden haladásnak a gyűlölete — adja hü képét az egész konvenciónak. Az amerikai sajtó- szabadságnak ez a megcsúfolása, nemcsak a konvenció szégyene ,hanem szégyene az ott levő szerkesztőknek is, kik azt a legelemibb jogát a sajtónak, hogy az egy nyilvános tárgyaláson jelen lehessen, szó nélkül lenyelték. Majd lesz még arra alkalom, hogy ezért Eckhardt urat ha nyilvánosságra merészelne felelőségre vonjuk. A határozatok. Az AMSz egy napos konvenciójára a határozati javaslatot Eördögh Elemér terjesztette elő, ezzel már ki ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. .... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak tervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyél! a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. volt hangsúlyozva az, hogy az irányvonalat a jövőben Borshy Kerekesék helyett Eördöghék fogják diktálni. Az elfogadott javaslat leszögezi azt, hogy a Szövetség náciellenes, helyesli az orosz támogatást, aláírja a Roosevelt- Churchill 8 pontot, demokratikus Magyarországot akar, hive a Dunai Szövetségnek. -• A “Független Magyarországért” konvención Eckhardt Tibor terjeszti elő a javaslatát, amely lényegileg ugyanaz, ami az előző napi határozati javaslat, azzal az ujitással, hogy feladták a “Szent Istváni határok” eszméjét. Ha az AMSz, mint polgári testület alakulásakor, vagy legalább egy évvel ezelőtt lett volna ilyen “radikális”, akkor hihettünk volna az őszinteségében, de most már alaposan elkéstek, úgy ők, mint Eckhardt, úgy a náci-elleneséggel, mint a demokratikus Magyarországgal, nem különben a Dunai Szövetség eszméjével. Egy héttel ezelőtt még Eördögh plébános öklendezett a szlávok és a magyar “poloskák” ellen, kik náciellenesek, demokratikusok és Dunai Szövetség hívei voltak. Akkor még csak a Szent Istváni határok vissza állítása volt a fontos, ugyan ez áll Eckhardtra és a többi vezetőkre is. Hogy miért ez a hirtelen változás, arra megadják az események a választ. Az olyan sokszor elpa- rentált, már annyiszor “összeomlott” szovjet hadsereg, erősebb, mint valaha. Nem hogy nem omlott össze, hanem alaposan vissza verte a náci hadakat. Nem csak, hogy Rostovat foglalta vissza, hanem olyan erővel veri a támadó nácikat, amilyenre még nem volt példa a most folyó v i 1 á g h áboruban. Anglia viszont Afrikában porolja ki az olasz-német hadakat, amellett, hogy folyton erősebben bombázza a német területeket, sőt sikeres partra szállást hajtott végre, a megszállt területek népe állandó lázadásban van, ezek a tények arra mutatnak, hogy a nácik csak elpusztulhatnak ebben a háborúban. Főleg azonban a helyzet az, hogy minden pillanatban várható Amerika tényleges beavatkozása a háborúba. Ilyen körülmények közt nem lehetett tovább vinni a náci politikát ezért állitották félre Borshy Kerekest és lettek olyan nagyon náci-ellenesek és de mokraták, mert féltik a bőrüket az amerikai hatóságoktól és mert ma már még ők sem számítanak náci győzelemre. Az egész állás- foglalásuk tiszta oportunizmus, amely újra megváltozna, ha a látszat az lenne, hogy Hitler győzelmesen kerül ki ebből a háborúból, amit az is igazol, hogy egyetlen hang sem volt, amely elitélte volna a Horthy kormány gyalázatos cselekedeteit, amely meg bélyegezte volna a magyar népnek a magyar kormány általi szörnyű elnyomatását, sö\ úgy igyekeztek burkoltan beállítani a dolgot, mintha Horthyék csak “kényszerből” lennének nácik. De éppen ilyen hazug a Dunai Konfederáció mellett való kijövésük is. Ügy Eördögh, mint Eckhardt ezideig a régi monarchia vissza állításáról álmodoztak, Habsburg Otto királysága alatt, de ma a szerbek, a csehek, bátor hősies kiállása után, igazán reménytelen volna az, hogy nyíltan a mai magyar uralom mellett jöjjenek ki, amely nemcsak háromnegyed millió katonával áll a nácik mellett, hanem ma már a szerb forradalmárok elleni büntető hadjáratba is részt vesz. A magyar csapatokra bízta Hitler Bosznia megtisztítását. így ma, hogy a veszett fejszének a nyele megmaradjon, Dunai Szövetségbe is bele mennének, csak hogy meg menthessék az uralmukat, ha lehet Ottóval az élen, ha nem, akkor legalább a magyar gentry uralom legyen biztosítva. Hazug, reakciós volt az eddigi élete is az Amerikai Magyar Szövetségnek, hazug most is és csak jólesően állapítjuk meg, hogy az amerikai magyarság túlnyomó többsége át lát a szitán és nem vesz tudomást róluk még akkor sem, ha hetenként fordítanak is köpenyeget. Mi, kik a munkásság felszabadulásának a harcosai vagyunk, t e r m é s z etszerüleg a legkérlelhetetlenebb e 1 lenségei vagyunk a nácizmusnak, amely magyar vonatkozásban egyet jelent a Horthyizmussal, jól tudva azt, hogy a náci förtelem győzelme beláthatatlan időkre rabszolgájává sülyesztené a proletariátust, megsemmisítve mindent, ami jog és emberiesség, amikor — a végcélról egy percre sem feledkezve meg — örömmel látunk minden becsületes náci-ellenes felvonulást. EGY MILLIÓ DOLLÁR Ez a tekintélyes összeg az első részlete annak, amit a Republic Steel köteles kifizetni, mint elmaradt munkabért annak a 2500—3000 munkásnak, akiket az elbukott acélsztrájk után, mint szervezett munkásokat, nem vett vissza. A bírói döntés szerint az elveszett munkabéreiket meg kell fizet- niök, mind az ideig, amig az igy elbocsájtott munkások el nem helyezkednek. Ez természetesen nem ment ilyen simán mint itt leírtuk. Éveken keresztül való pöröskö- désnek a végét jelenti, mert a Republic Steel az ország leghíresebb ügyvédjeivel, az összes bírói fórumokon keresztül próbálta elgáncsolni az uniónak a munkások védelmére indított pőrét, mig végül a legfelsőbb bíróság is a munkások mellett döntött. Bizonyos, hogy az illetékes munkásoknak nagyon jól jön ez a kis karácsonyi ajándék, de az egész munkásosztály szempontjából^ sokkal jelentősebb ez a döntés, amely nemcsak a szervezkedés szabadságát biztosítja a munkásoknak, de védelmet nyújt neki még egy elbukott bérharc esetére is. Ha ezt megértenék azok a munkások, akik még mindig rettegnek, hogy a boss megtudja, hogy szervezkednek, akkor nagyon gyohsan és döntően megváltozna a munkásosztály helyzete, főleg ha az IWW-ban szervezkedne meg, amely azután a Supreme Court nélkül is megtudná védeni a munkásosztály jogait. RÖVIDEN Pár héttel ezelőtt Himler Márton terjedelmes cikkben irta meg a magyar katonáknak a
