Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-06 / 1192. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 december 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ^ne Year ................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*@»42 ' A hónapok forradalmai (gb.) Noha eddig a második világháború véres ütközeteinek szinterei csak Európa, Afrika és Ázsiában voltak, a végkimenetelre nem sokkal jelentéktelenebb harc folyik itt, az Egyesült Államokban is. A folyó események elbírálását és helyes értékelését a felszínre dobott jelszavak, továbbá a szereplő vezető egyének népszerűsége vagy ellenszenves volta nagyon megnehezítik és csak igen kevés embernek van meg a képessége arra, hogy ezen a ködön át is képes a tisztánlátásra. Mi vindikáljuk magunknak ezt a tulajdonságot és az ösz- szes felszínre dobott jelszavakat félretolva úgy látjuk, hogy az Egyesült Államokban bejutottunk az első, úgynevezett liberális, vagy októberi forradalomba. Az első világháború eredménye is az első, illetve az októberi forradalom volt, amely a KORLÁTOLT kapitalizmust ültette az addig zabolátlan tőkés termelési rendszer helyébe. Ezt láttuk Oroszországban, (Kerensky rezsim), Magyarországon (Károlyi korszak), Ausztriában, Bajorországban, majd az egész német birodalomban. Oroszországban és Magyarországon követte ezt az októberi, vagy őszi-rózsás forradalmat a NOVEMBERI, (bolshevik) forradalom, amely megszüntette a kapitalista termelési rendszert, de az iparok irányítását egy, a munkásságon kívül álló bürokrata osztály kezébe adta. Az ellenforradalom az októberi forradalmakat le tudta verni, (Magyarországon ugyan csak a novemberi forradalom után) és csak Oroszországban szenvedett teljes verességet. Ez a forradalom legtöbb esetben véres volt, de nem szükségképpen ilyen lefblyásu mindenütt. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A SZEMÜNK LÁTTÁRA MEGY KERESZTÜL EZEN A FORRADALMI ÁTALAKULÁSON, lassan, fokozatosan, noha nem minden véráldozat ríélkül, de mégis az európai mintáktól eltérő formákban. Itt is a középosztályból kivált intellektuel csoport a munkásságra támaszkodva KORLÁTOLNI IGYEKSZIK A TŐKÉSEK JOGAIT, vagyis az eddig zabolátlan tőkés termelési rendszert fel akarja cserélni a KORLÁTOLT KAPITALIZMUSSAL. Akár tudatosan, akár öntudatlanul csinálják is, de ezt eredményezik a szervezkedés jogát biztositó Wagner törvények, a minimális bér és maximális munkaidő törvények, a különböző aggkori és munkanélküli biztosítások, a W. P. A. munkák, stb. stb. Habár a nagyközönség nem látja ezt ilyen tisztán, annál inkább látják a nagytőkések, akik a legádázabb harcot indították meg korlátlan uralmuk visszaszerzésére. LÉNYEGÉBEN EZ AZ ELLENFORRADALOM HARCA MÁR MOST, AZ OKTÓBERI FORRADALOM TELJES BEFEJEZÉSE ELŐTT. Ennek az októberi forradalom és ellenforradalmi harcnak egy ütközete volt a nagy krízissé felfújt hányászsztrájk. A nagytőkések úgy vélik, hogy ellenforradalmi akciójukra most van a legalkalmasabb idő, amikor EGY KÜLELLENSÉG RÉME FENYEGET, MERT AZ AMERIKAI REAKCIÓ IS HAJLANDÓ SZÖVETSÉGET KÖTNI BÁRMELY KÜLELLEN- SÉGGEL, CSAK OSZTÁLY-ELLENSÉGE FÖLÖTT GYŐZEDELMESKEDHESSEN, MINT LÁTTUK AZT AZ EURÓPAI ORSZÁGOKBAN. A következő ütközőpont az árak korlátozása, amit a tőkések a bérek “fagyasztásával” (megállításával) igyekszenek ellensúlyozni. A folyton növekvő drágaság természetesen a munkásságot a munkabérek emelésének követelésére kényszeríti. A munkásságra támaszkodó adminisztráció ezt látván, ellenzi a bérek befagyasztását, noha a kongresszusban igen nagy csoport követeli. A szolgalelkü sajtó is óriási méretű hadjáratot indított a Wagner törvények eltörlésére és a bérek korlátozására, amit természetesen mint a “public” (közösség) érdekét igyekszenek beadni. A nagy támadás következtében a Roosevelt adminisztráció már ingadozik. Mint utolsó mentséget, most az üzletek bejegyzését, regisztrálási engedélyezését vetette fel. E terv szerint minden üzlet és iparvállalatnak bizonyos engedéllyel kell bírni, vagy mint angolul mondják, — “Licensing of Business and Industry.” Erre horkantak fel aztán rettenetes módon a nagytőke pribékjei. A napilapok egész héten át vezércikkeznek az “amerikai szabadság ellen tervezett merényletről.” A kongresszusban is óriási a felháborodás, — hogyisne, hiszen a “licensing” teljessé tenné a kapitalizmus korlátozását. A jövendölés nem a mesterségünk és igy nem kíséreljük megmondani, hogy meddig fog tartani ez a harc és hogyan fog végződni. Annál kevésbé, mert hiszen mi még a második, vagy novemberi forradalommal sem 'agyunk megelégedve. Ha már a forradalmakat igy hónapok után nevezték el, akkor SZERINTÜNK MÉG SZÜKSÉG VAN EGY HARMADIK. MONDJUK DECEMBERI FORRADALOMRA IS. Nevezzük ilyen decemberi forradalomnak azt a forradalmat, amely a termelést valójában a munkásság kezébe adja. Másszóval: ha az októberi forradalom meghagyja és csak korlátozza a kapitalizmust és a novemberi eltörli ugyan, de a termelés fölötti kontrolt egy a munkásságon kívül álló osztály kezébe helyezi; ez a decemberi forradalom, — amint azt az IWW által képviselt forradalmi ipari unionizmus hirdeti, — félretolja, vagy felszívja ezt a középosztályt is és a TERMELÉ-S FÖLÖTTI KONTRÓLT TELJESEN A TERMELÉST VÉGZŐ MUNKÁSOK KEZÉBE HELYEZI. És mintahogyan az évben december az utolsó hónap, úgy a hónapok forradalmában is ez a harmadik forradalom az utolsó, mert megalkotja az IPARI DEMOKRÁCIÁT. A mi utunk (A—L) Az osztály harc göröngyös útja, amelyről nincs letérés sem megállás, mind addig, amig a munkásosztály be nem tölti társadalmi hivatását és meg nem valósítja célkitűzésének eredményeképpen az emberiség szabad társadalmát. A ma felmerülő társadalmi kilengések nem szabad, hogy megtévesszék azokat, akiket nem pillanatnyi felhevülés, hanem céltudatos meggyőződésük sorakoztatta fel az osztályharc táborába. A jelenben végbemenő eseményeket úgy kell kezelni az osztálytudatos proletariátusnak, mint nem a munkásosztály kezdeményezését és vállalkozását; de természetesen minden erkölcsi támogatást meg kell, hogy adjunk azoknak, akik a fasizmus, vagy nácizmus teljes leveréséért harcba szálltak. Ebben egy véleményen lehetünk, de az osztályharcnak folyni kell tovább még akkor is, ha sokak úgy vélik is, hogy esetleg szünet kell, hogy beálljon. Mi, ipari termelő bérmunkások a háborúk kezdeményezője gyanánt, magát a mai társadalmi berendezkedést tartjuk első sorban felelősnek és ezt a megállapításunkat megfelelő bizonyítékokkal tudjuk alátámasztani. Egy utón haladhatunk mind azokkal, akik harcot vívnak a nácizmus megsemmisítésére, de utaink akkor mindjárt eltérnek, ha amazok csak a névleges demokrácia életbe léptetésében látják a világbéke eljövetelét. Mi az osztályharc azon katonái, akiket nem egyéni aspirációk vezettek be az osztályharc táborába, hanem társadalmi osztályérdekünk megvédésére tömörülni egy, az osztályharc ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó’l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő’ eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melvik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ W * W Ax Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
