Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-06 / 1192. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF IRE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 DEC. 6. NUMBER 1192. SZÁM. Zárt ajtók mögött tanácskoznak Lewisék New Yorkban — EGY KIS ÉLETRAJZ A BÁNYÁSZOK FŐVEZÉRÉRŐL — A föld mélyén robotoló penn­sylvaniai bányászoknak az ide­iglenesen lefújt harca, most New York egyik legelőkelőbb szállodájában folytatódik. Ta­nácskozásra ültek össze a békél­tető bizottság tagjai és habár John L. Lewis képviseli ott a bányászokat, mégis azt mond­hatjuk, hogy az egész csak ámí­tás, mintha ott a robotoló bá­nyász munkások érdekei képvi­selve volnának. Habár- Lewis kimondottan a bányászok vezé­re és ifjú éveit, mint egyszerű bányász munkás töltötte el, ma nem képviselheti a bányász munkások érdekét. Erről na­gyon könnyen meggyőződhe­tünk ha Lewis ur jelenlegi egyéniségét és élet körülmé­nyeit kissé közelebbről vizs­gáljuk. Ne vegyük figyelembe min­den sorát azoknak az állítások­nak, melyek különösen a közel­múltban napvilágot láttak Le­wis személyiségére vonatkozó­lag, csak azt a részt vizsgáljuk meg, melyről határozott bizo­nyítékaink vannak. így tehát ne higyjük azt, hogy Lewis sa­ját maga is egy gazdag bánya­részvényes és évente. ezreseket zsebel be, mint tiszta hasznot részvényei után. -Bármennyire is természet ellenes, hogy egy bányarészvényes a bányászok érdekeiért álljon síkra, fogad­juk el, hogy egy Lewis eseté­ben lehetséges, már csak azért is, mert semmi határozott bi­zonyíték nincsen, hogy valóban bányarészvényes volna. Amire azonban egy rövid pillantást akarunk vetni és ami­ről határozottan megállapít­hatjuk, hogy Lewis nem képvi­selheti a bányászok érdekét az az a tény, hogy szakszervezeti ténykedését egyszerűen üzleti befektetésnek tekinti. Erre vall az évi több mint 20 ezer dollá­ros busás fizetése, ami még nem volt elég neki mert minden családfáját is a bányász unió és a CIO tagságával igyekezett parazita módra kitartatni. így pl. leánya, akinek semmi egyéb 'különleges képessége nincsen, mint egy egyszerű gépiró ki­sasszonynak, akinek esetleg a munkája után járna heti 30 dol­lár fizetés, a szakszervezetben 6 ezer dollár évi fizetést húz. Testvéröccse pedig, Dennis Le­wis a CIO egyik locáljában 10 ezer dollár évi fizetés mellett élvezi bátyjának a protekció­ját. Rajtuk kivül még más csa­ládtagok is a Lewis családból zsíros állásokban vannak és évente nem kevesebb, mint 48- 50 ezer dollárnyi összegeket ha­rácsolnak be, mint fizetést a kü'önböző elnevezések a 1 att működő, de a Lewis család ál­tal kontrolált szakszervezetek­től. Nekik tehát a munkások szervezkedése csak olyan célo­kat jelent, mint az üzleti vállal­kozónak jó, zsíros alkalomra való kilátása. A bányászok tehát hiába vár­ják, hogy a new yorki tanács­kozásból valami jó eredmény lesz nyélbe ütve a részükre. Le­hetséges, hogy szépen hangzó szerződést azt fognak kapni, mert a szerződések szépen, hangzói, paragrafusainak meg­fogalmazásához ezek az urak nagyon jól értenek, de az gya­korlatban vajmi keveset» fog je­lenteni a részükre. És az ilyen élősdi társaság rendelkezik azt lehet mondani majdnem tiz millió szakszervezeti munkás fölött teljhatalmú joggal. Az ő kezeikben van tiz millió munkás sorsa. Mennyire más volna a hely­zet, ha a két üzleti szakszerve­zetbe tömörült milliónyi mun­kás tömeg az osztályharcos szervezkedés alapján egy szer­vezetbe tömörülne és nem a Lewis féle vezér uraktól kér­deznék meg, hogy mi a teendő­jük a saját ügyeik érdekében. Volna akkor is megbizottuk, aki a tőkés urakkal tanácsko­zásba bocsátkozna, de első sor­ban csak körülbelül annyi fi­zetése lenne, mint azoknak a munkásoknak, akik megbízták. És a tanácskozásnak sem volna annyira titokzatos - színezete a zárt ajtók mögött, mert a mun­kások saját maguk határozná, nak minden követelésük fölött. Addig, mig a munkások ezen elemi tényekre föl nem eszmél­nek, Lewisék üzlete további fé­nyes virágzásnak néz elébe. A bányászok egyrésze, velünk együtt jól tudja, hogy csakis ennek az érdekében tanácskoz­nak most New Yorkban. A nagy feladat előttünk áll, hogy a bányászokkal és általá­ban az összmunkássággat meg­értetni tudjuk, hogy harcos osztályérdekük elsősorban az, hogy a Lewis féle parazitáktól mielőbb megszabaduljanak. (f.) (Vi) Befejeződött a konven­ció, melyen több vihar volt ki­alakulóban, de aránylag simán mult el. Murray lett a nyereg­ben megtartva és elég ügyesen vezette le a konvenciót, úgy, hogy a kecske is jól lakott, meg a káposzta is megmaradt. Az első és legmérgesebb ösz-| szecsapás volt a Murray veze­tése alatt levő vezérek és a Le­wis hívei között, de Lewis hí­vei kevesebben voltak és nehe­zebb volt nekik, mivel a vezérük nem volt jelen a konvención. A második vihar a bányászok sztrájkjával kapcsolatosan lett felidézve, mivel voltak sokan, akik Lewis elleni gyűlöletből, még a bányászokat is elitélték, hogy sztrájkra mertek menni Roosevelt kérelme ellenére is, de mivel Murray is beismerte, hogy a bányászoknak nagy okuk volt a sztrájkra és nyíl­tan a sztrájkolok mellé állt, igy nagy többséggel a sztrájk mellett foglalt állást a kon­venció. A harmadik komoly veszélyt jelentő vihar Hillman ellen tört ki, akinek a hívei szerették vol­na a bányász sztrájkot is elitél­tetni és minden rfiás sztrájkot beszüntetni, mely a kormányt kényes helyzetbe juttatná vagy bármilyen módon is zavarná a haditermelést. Ezt leginkább a Courier ügy pattantotta ki és Dan Lewis, a John L. testvére vezette a támadást, aki az épít­kezési munkások feje és nagy­ban segítették a detroiti dele­gátusok, akik személyesen is­merik a Courier ügyet és szin­tén elitélték Hillmant,. amiért segítette az AFL-t ezen ügy­ben amivel késleltetik a Szük­séges munkás otthonok építé­sét. Hillmant is Murray mentette meg, akinek többsége van a Lewis és Hillman pártolói fe­lett Amig hivatalosan elitélték Hillmannak az állásfoglalását a Courier ügyben, de Murray megakadályozta a kizáratási in- ditványoztatást, igy két legyet ütve egy csapásra és elmúlt a veszély, vagy legalább is egy évre el lett halasztva. Mert a CIO-ban ezen három személy, Hillman, Murray és Lewis ál­landó csatározást fognak foly­tatni, amint a jelek azt mu­tatják. A Rooseveltet mindenben tá­mogató delegátusok nagy ki­sebbségben voltak és ezt leg­inkább az bizonyítja, hogy a kormányt elitélték, amiért ka­tonasággal töri meg a sztrájko­kat és sok vidéken a sztrájkoló munkásokat berendelik katonai szolgálatra ha abban az időkor­ban vannak, még akkor is, ha esetleg előzőleg ideiglenes fel­mentést is kaptak, mint hadi­munkások. Roosevelt külügyi politikáját támogatja a CIO, de azt ki­hangsúlyozták, hogy csak a külügyit, de nem mindenben helyeslik a belügyi politikát, melyek között sok munkás elle­nest is felfedeztek. És kárhoz­tatják azért, hogy még a spe­kulációt, az áremelkedést nem korlátozzák, csak a bérkorláto­zásáról beszélnek a kormány­pártok hívei is. Mi sokat nem vártunk a CIO konvenciótól, igy nem csalód­tunk benne, de bizony sokkal jobb is lehetett volna, ha kon­struktiv építő munkaprogra­mot is kidolgozott volna, de hát azt mi nem is hisszük, hogy ar­ra is képes volna a CIO. Forradalmi? — Ellenforradalmi! — A FRANCIA LECKE ISMÉTLÉSE — A kényszerű sors előtte való meghajlásodat azzal honorálja, hogy lentebbről ér az istennyila. A történelem megismétli ma­gát, mondja a közmondás, mint minden közmondásnak, ennek is van bizonyos alapja és igy erőltetés nélkül lehet össze ha­sonlítást vonni egyrészt a hit­leri kezdeti “radikálizmus” és John Lewis pár év előtti látszó­lagos radikalizmusa, másrészt a mostani háború kitörése előt­ti és az annak az elején lefolyt francia munkásharcok, más­részt az amerikai védelmi ipar és most a “captjve” bányákba folyó harcok között. Hitler a mozgalmának a meg­indítása idején, nemcsak a ver- selaisei békekötés revíziójával és a zsidókérdés felszínre do­básával érte el a nagy tömege­ket, hanem főleg azzal, hogy a szó szoros értelmében kisajá­tította a munkáspártok jelsza­vait, célkitűzéseit. Miután azo­kat ezek a pártok megvalósí­tani nem tudták, ezt Hitler ki­használva, ígéretet tett, hogy ő kíméletlenül letöri a nagyka- pitalizmus uralmát és megszün­teti a munkanélküliséget. John L. Lewist mindnyájan ugy^ ismertük, mint a munkás vezérek legreakciósabbját, ki korlátlan hatalommal uralko­dott a bányász szervezet felett amelynek valóságos diktátora volt. A neki nem tetsző vezető­ségeket elmozdította és saját ■dH i Végetért a CIO konvenció

Next

/
Thumbnails
Contents