Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-29 / 1191. szám
8 oldai BÉRMUNKÁS 1941 november 29. AZ OSZTÁLYHARC RABJAIÉRT Az idő halad, az évek gyorsan repülnek és fontos események, küzdelmek, bánatok a feledés homályába merülnek. Az iparok tulajdonosainak emlékezete azonban megmaradt emlékükben tartják azokat, kik a munkásság szervezésével hatalmukat veszélyeztetik. Tudják jól, hogy ha az ilyen élharcos munkásokat eltehetik láb alól, akkor a munkásság erejét törik meg. De éppenugy, nekünk, munkásoknak *sem szabad feledékenyeknek lenni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy még ma is számos élharcos munkás van élve eltemetve Amerika börtöneiben csak azért, mert osztályuk érdekében bátran viselkedtek. Ezek az OSZTÁLYHARC RABJAI, akikről soha sem szabad megfeledkeznünk, de különösen nem ilyenkor, karácsony előtt, amikor mindenkinek kijut hogy hozzátartozói részéről a szeretet megnyilvánulás vala- mily formáját élvezik. Az IWW General Defense bizottsága a munkásság nevében évről-évre karácsonyi ajándékot küld az osztályharc fogjai- nak és hozzátartozóinak, amivel Bizonyítjuk, hogy nem feledkeztünk meg azokról, akik értünk szenvednek és pusztulnak el a börtönökben az osztály- biróság ítélete folytán. Ez az ajándék nemcsak szolidaritásunk kifejezése, de igen sok esetben egyetlen mód munkástársainknak arra, hogy meg vehetik azon legszükségesebb dolgokat, amelyekkel a nehéz rabságot valamennyire enyhíteni lehet és amelyeket az elitélt- teknek sajátjukból kell beszerezni. A General Defense bizottság már 24 éve tesz eleget ennek a valóban nemes kötelességnek. Azonban, rajtunk múlik, hogy ezt hathatósan tehesse. Nekünk öntudatos munkásoknak kell összeadni ezt az összeget, ami- yel a General Defense Committee az osztályharc rabjait és hozzátartozóit segítheti. Adjon mindenki, amit tud erre a nemes célra. Küldje hozzájárulását General Defense Committee 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. címre, vagy lapunkhoz, vagy átadhatja akármelyik IWW delegátusnak, aki azt készséggel továbbítani fogja. Figyelem Chicago és környéke! MEGHÍVÓ Az IWW chicagói magyar tagjai 1941 december 6-án, szombaton este tartják szokásos DISZNÓTOROS VACSORÁJUKAT a BLUE HALLBAN, 333 W. North Ave., a Sedge- wick St. sarkán. Finom házilag készített hurka-kolbász és sütemények. A zenét Kardop Pista zenekara szolgáltatja. Belépődíj 25 cent. Ezúton is felkérjük olvasóinkat, hogy tartsák e napot emlékezetükbe és agitáljanak ismerőseik körében. A Rendező Bizottság NEW YORKBAN, december 19-én, a hatalmas IRVING PLAZA nagy termében, 17 Irving Pl. tart a Védelmi Csoport BÁLT, amelyre minden munkást meghívnak. Belépő jegy 25 cent. A tánchoz a zenét elsőrendű zenekar szolgáltatja. Seprés közben Irta: Pintér József Ma megint nehéz napom lesz — gondoltam, — miközben reggel félhétkor munkához fogtam. Közben csak úgy akaratlanul egy cifrát káromkodtam, persze nem hangosan. Aztán kezdtem tűnődni azon, hogy miért is káromkodik az ember, hiszen a harag hatalom nélkül úgysem ér semmit. De a tehetetlen ember mégis igy szokott könnyíteni magán. De hát könnyű például a váci püspöknek imával kezdeni a munkát, mivel az Istent szolgálja és úgy tudja, hogy az Isten irgalmas és kegyelmes is.De engem, a zugligeti uccaseprőt, földi hatalom dirigál és az én hivatalomnak olyan kegyetlenek a szabályai, mint Mózes bosszúálló Istenének a tízparancsolata. Káromkodom, mert ilyenkor májusban hullik ez'az átkozott vadgesztenyefavirág és annyi munkát ad, hogy majd bele szakad az ember. Segítségről szó sem lehet, mert minden posztosnak magának kell tisztán tartani az uccáit. Ráadásul nekem például ezen a hegynek vezető utón alulról kell kezdeni a takarítást, mert a szabály az, hogy az úttisztítás mindég a posztnak a városfelőli részén kezdődik. A szemétláda a poszt közepén van és igy három, négy taliga szemetet hegynek kell cipelni. Van egy nehéz vastaligám. Valóságos emberkinzó szerszám. A véletlen úgy hozta magával, hogy a festőműhelyben éppen ezt számozták 320-ra. Persze azok ott bent nem tudják, hogy nekem könnyebb taliga kéne ide a hegyre. Tegnap kértem a munkavezetőt, hogy legalább a virághullás idejére adjanak egy köny- nyebb taligát. Nem lehet — mondotta, — mert minden posztosnál olyan számú taligának kell lenni, amilyen száma a posztjának van. Ez szabály és ő ezen nem változtathat. Hogy a rosseb egyen meg hát minden szabályt! Nem mondom, hogy rossz ember a munkavezetőm. Legalább is hozzám nem az. Tudom, .hogy a szabályokhoz neki is alkalmazkodni kell. Tudom azt is, hogy hivatalból elégedetlennek kell lennie a munkámmal. Ezért nem is haragszom rá, ha szól valamiért. Sőt sokszor mentegetőzéssel megelőzöm nehogy valamiért szólnia kelljen. Látom, hogy becsüli bennem az értelmes ember. De persze azért nem köszön, ha hozzám jön, hanem megvárja, hogy én köszönjek. A legtöbbször akkor sem köszön, ha elmegy, de utána már nem köszönök én sem. Egyszóval, a hivatalos álarcot még velem szemben is lehetőleg felveszi. Munkatudomány is van már napjainkban, de erről a fővárosi üzemekben nem igen vettek tudomást. Állandó, félnapon át tartó megszakitásnélküli munkát kívánnak tőlünk. így aztán, ha egy percre, kettőre talicska- cipelés közben megállunk, állandóan attól kell tartanunk, hogy jön valaki és meglát bennünket, hogj^ álldogálunk. Különösen a kerületi ellenőrtiszt autóval bármelyik percben feltűnhet valamelyik uccasarkon. Ilyenkor a makacsabbak csak azért is tovább állnak, mig a félénkek ijedten rohannak a dolgukat végezni tovább. Mi tü- rés-tagadás, az én szivem is erősebben dobog, ha meglátom a hivatal sárga autóját. Ez a megszakitásnélküli munka valósággal géppé alacsonyit- ja az embert. A munkaritmus életritmus is. És az úgynevezett “bérestempó” mindég a lé- leknélkül végzett monoton munkának a következménye. Ráadásul a kerületvezetőtiszt, az uj stílusnak megfelelően, egyoldalúan tegez bennünket. így aztán, nem csoda, ha szolgalelküvé aljasul az ember. Megbecsülés, szabadság élet jog nélkül bérrabszolgák vagyunk még akkor is, ha köztisztasági alkalmazottaknak hívnak bennünket. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok seprésközben állandóan foglalkoztatnak, mert hiába, a fizikai munka szellemileg nem köti le az embert. Nem mondom, hogy az ucca- seprés nem lehet hivatásszerűen végzett munka. A tisztaságszerető és szorgalmas ember itt is örülhetne a munkájának, ha . . . igen, ez a ha a fontos, ha nem kívánnának a munkástól minél többet végez, annál többet. A városi polgárság szereti a tisztaságot, de ha rosszul megy neki, akkor mint mindenütt, itt a köztisztaságnál is megkívánja, hogy takarékoskodjanak. Kevés embertől sok munkát kívánni azonban csak intézményesített hajcsárszellemmel lehet. A hajcsárszellem pedig lélek nélkül robotoló embereket termel ki. Ezért vagyunk mi, uccasep- rők, brutális és durva emberek, mert közalkalmazottak vagyunk anélkül, hogy közülünk a legtöbb embernek sejtelme is volna arról, hogy mit jelent akárcsak egy városnak a közegészségügyét is hasznos munkával előmozdítani. Éppen az előbb, mikor ezeken a dolgokon gondolkoztam, ment erre egy óreg ur és azt mondja, hogy milyen jó lehet maguknak itt a virágos fákkal szegélyezett utakon dolgozni. Én meg dühbe jöttem és azt válaszoltam: “Ugyan kérem, hogy lehet ilyet mondani. Csak nem gondolja uraságod, hogy miközben, mint az állat dolgozunk ennek a rohadt favirágnak az eltakarításán, ráérünk annak a szépségében gyönyörködni.'’ Bizonyára azt gondolta, hogy valami buta paraszt vagyok, hogy igy beszélek. Pedig neki, a vén hülyének kellett volna gondolni arra, hogy a szépség meglátához és az abban való gyönyörködéshez megfelelő lelkiállapot is szükséges. Én pedig most a legszívesebben elátkoznám még azokat is, akik ezeket a vadgesztenyefákat ide ültették. De ni-ni!.... Amot jön a grófné az egyik villából lefelé. Biztosan a városba megy valamiért. Robosztus asszony. Olyan az alakja, mint valami nagy darab parasztasszonynak. Mindég csöröl-pöröl. Vagy a cselédekkel, vagy mással. Tegnap a szembenlakó házmesternével porolt azért, mert nem locsolta fel seprés előtt a járdást, mintha bizony az ő házmestere föllocsolná. Most is már messziről kiabál: “Látja kérem, itt most se seperték a járdát. Persze, mert itt rendőr a házmester és annak maguk se mernek szólni. A rendőrné meg csak pámpillás- kodik, de járdát seperni, dolgozni nem akar.” Hagyom, hogy beszéljen. Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfej ü, gondolom magamban. És legszívesebben odainvitálnám magamhoz, hogy segítsen talyigát huzni és mutassa rjjpg ő, hogy mennyire szeret dolgozni. De persze nem lehet, mert egy grófné felsőbbrendü lény még akkor is, ha gondnokság alá van helyezve és olyan rikácsoló hangja van is, mint egy piaci kofának. De mert ilyen gondolataim vannak, azért nem vagyok még nőgyülölő. Csak az ilyen festettszáj u maskarákat4 utálom, mint amilyen ez a grófné is. Hat éve már, hogy ezen a poszton dolgozom és igy sok hölgyet és cselédlányt ismerek itt a környéken. Egyik-másik uriasszony egyszer vagy másszor megszólított és kérdezett tőlem valamit. Például azt, hogy mikor ment el az utolsó autóbusz? így azután, mint ismerősöknek, a következő alkalommal kénytelen voltam köszönni. Most már, mi tagadás, egyik-másik csinosabb hölgynek egy-egy mosolygós “jónapot” ellenében szívesen köszönök ‘kézit csókolomot” szocialista létemre is. Veres Péter barátom azt mondja, hogy: az a sok flanc, amit a városi nők viselnek, mind a dolgozó emberek verej- tékes munkájából származik. Ez igy is igaz. De minden más emberésszel tervezett és emberkézzel teremtett szép dolog is munkának köszönheti a létezését és nagyon szürke valami volna a világ, ha az ember mindent a hasznára és a gyönyörűségére semmit sem alkotna. Egy mosolygós női arc és egy-egy szép női test ringó járásának a látása igy seprés közben is néha felvidít. És nem is volna jó, ha az öröm és a keserűség nem váltogatnák egymást az ember életében. Mert igy az élet minden kavargó szenny-piszka sem képes az ember számára hiábavalóvá tenni az életet. Az élet mindaddig szép, amig az ember a szépnek örülni tud és a jóságot szeretni tudja. Ezt érzem és tudom még ennek az átkozott vadgesztenyevirágnak seprése közben is, miközben lecsurgó verítékemet törőlgetem. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY! CLEVELANDON December 13-án, szombaton este a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. lesz VACSORA. Úgy az east, mint a west sidei olvasóinkat és azok barátait már most kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezeken az ünnepélyeken. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA tartalmasabb és szebb kivitelben december első felében kerül az olvasókhoz.
