Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-29 / 1191. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 29. Csak a szocializmus mentheti meg a világot Vagyunk itt egynémely bolondok, akik arról ábrándozunk, hogy ha ez az újabb, borzalmas vérontás elmúlik testvéri egyetértésben találkoznak majd Európa népei: az imperialista gondolatnak még irmagja is kipusztul a lelkekben és egyenrangúságban és termékeny, boldog békében élnek majd egymás mellett a népek.Federativ Dunamedencéről, Federativ Európáról ábrándozunk s az Európai EgyesültÁllamok megvalósítása után lelkedezünk bo- hó sóvárgással'. Abban reménykedünk, hogy Európa népei megértik a mostani véres leckét, megértik, hogy öngyilkos téboly imperialista célok üres fantomjaiért marni és gyilkolni egymást és találkoznak az im- perializmustalan t e s t v é riség egyedül emberséges gondolatában. Hát hagyjunk fel e gyermeteg reménységgel. Benes elnök előadást' tartott az aberdeeni egyetemen a háború utáni rekonstrukcióról, miként arról a New York Times és más amerikai lapok is megemlékeztek. Most itt fekszik előttünk a részletes tudósítás és eszerint Benes hét pontban foglalja össze, hogyan képzeli el Európa újjászületését a háború után. íme: “1. Nyugat Európa — vagyis Anglia és Franciaország — vegye védelme alá Belgiumot és Hollandiát. 2. Németország decentralizált confederáció legyen,hogy a poroszok ne uralkodhassanak a német nemzet más részei felett. Poroszországot három vagy négy különálló állami egységbe kell felosztani. Németország az 1938 eleji határokkal áll helyre. 3. Olaszország visszaadja a gyarmatokat, amelyekhez a náci-világháborus kalandban való részvétele utján jutott. 4. Közép-Európa helyreál- litandó egy cseh-lengyel fe- deráció alapján, jamelybe Ausztria,. Magyarország és esetleg Románia is belépne. Magyarország nem tarthatja meg azokat a területeket, amelyhez Németország révén a békeszerződések megsértésével s a náci háborúban V£iló részvétele jutalmául jutott. 5. Balkán-blokk alakítandó, amely konföderáció volna Jugoszlávia Görögország, Albánia és esetleg Románia között. Törökország maga kell határozzon arról, mit fog tenni. Bulgáriát rá kell venni, hogy csatlakozzék a jövendő Balkán föderációhoz. 6. A Szovjet-Unionak részt kell venni Európa újjáalakításában s az uj európai blokkok kooperációjában. Az egyensúly folytonos megzavarása és a Szovjet-Unio elszigeteltsége a mosdani háború egyik oka volt. 7. Angliával és a Szovjetunióval egyetértésben nagyszabású skandináv politikai egységnek kell alakulnia. Délnyugat Európában Spanyolország és Portugália önmaga határozzon jövőbeli bekapcsolódását illetően. Eddig szól Benes hét pontja s nem lehet tagadni, hogy egy és más üdvös idea találkozik benne. De tragikus csalódás-érzékkel látjuk, hogy a Federativ Európa, a demokratikus európai egység eszméjét teljesen elejti. Nekünk már hónapok óta gyanús volt, hogy mind kevesebb hang hallatszik a federativ Európa eszméje mellett, sőt Benes legutóbb már nyíltan csak federativ csoportokról beszélt. Legyünk tisztában azzal, hogy ha a múltbeli hatalmi csoportosulások helyett federativ tömbök képződnek, ez lényegében semmit sem változtat az uj imperialista törekvések, uj háborús vérontás veszélyének lehetőségén. Továjbbra is meglesz a vetélkedések lehetősége a federativ csoportok közt épp úgy, mint azelőtt a nagyhatalmak között. Egyébként is tapasztalhattuk, hogy a kis antant a kritikus pillanatban mint kártyavár omlott össze.. De különösen reménytelennek kell ítélnünk a jövőt, amikor látjuk, hogy a régi hibák, régi erkölcsök, mindenben visz- szatérnek. Nem akarunk itt részletekbe belemenni, csak például ragadjuk ki a Magyarországra vonatkozó részt. Benes fogalmazásából kitetszik, hogy az ő Dunai Föderációjában nem volna testvéri egyenrangúság. A csehek és lengyelek vezetnének. Az osztrákok és magyarok csak felcsatlakozhatnának mint mezei hadak. A hatalmi túlsúly a diktáló szó a cseheké és lengyeleké volna. (Ezért is nem beszél arról, hogy a szerbek, horvátok és románok is bele tartoznának a dunai federáció- ba.) Kezdődnének a régi sövén ellentétek, gyűlölködések, kezdődne a régi nóta élőiről! Pláne Magyarországnak vissza kell adnia a részben visszakapott területeket, miként azt Benes e hét pontban a csehszlovák területi integritás szellemében elképzeli! Ott volnánk újra, ahol a mostani háború előtt!! Hát ha ezért szakadt ez a szörnyű vérontás a világra, hogy ez jöjön ki belőle, — megint csak az, ami volt, — akkor fel kell hagyni minden reménynyel, hogy a polgári politika módszereivel örökre el lehessen végre tüntetni a háborús veszélyt az emberek életéből s végre biztosítani lehessen az igazi emberi kultúra első fokát, az életbiztonságát! Csehszlovákia annakidején demokratikus népszavazás nélkül, békeparanccsal kapta meg a Felvidéket. Hasonlóképen az önrendelkezés m e gsértésével jutott magyar területekhez Románia, Jugoszlávia és Ausztria is. Meg kell itt mondanunk, hogy ezúttal nem volnánk hajlandók médiumok lenni ez országok imperialista étvágyának kielégítéséhez. Amikor Károlyival a magyar szellemiség elitje, szocialisták és demokra- j ták 1918-ban végre kezükbe kapták Magyarország kormá- j nyát, az “utódállamok” elsősor- i ban Csehország befolyása volt a döntő a béke-diktáló Páris- ban. Elküldték a Vyx-jegyzéket, ledöfték Károlyit, belekergették a fiatal magyar demokráciát a kommünbe, amely minden hősi proletár-forradalmi mivolta dacára külpolitikai .és katonai segítség reményének teljes hiányában eleve bukásra ítélt halálugrása volt a magyar proletariátusnak s csak a kasztrendszer vissz átéréséhez, a Horthyizmus hatalomra kerüléséhez szolgált ugródeszkául a reakciónak. A cseh demokrácia ledöfte a magyar demokráciát, halálba kergette s erre ráment negyven év legjoblx magyar szellemi garnitúrája és az egész magyar munkásmozgalom. Tömegével voltak kivégzések, sokan évekig ülték meg Horthy börtöneit és internáló táborait. Aztán Benesék* elfogadták Horthyt mint béke-partnert és Horthy aláírta azt a békét, amelyre Károlyi azt mnodta: inkább jöjjön a proletár-forradalom, gyújtsuk fel a világot, dobjunk vörös csóvát Európába, de “egy Károlyi ezt nem írhatja alá.” S mégis mi lettünk az áldozati bárányok, a bűnbakok Trianonért! Károlyi átvette a háborúzó urak csődtömegét, — ezúttal nem fogjuk ezt tenni, ha nem lesz igazi testvéri fede- ráció, ha megint csak egyes nemzeti imperializmusok pecsenyéjének megsütéséről, s nem végleges, imp erializmustalan, igazán demokratikus és testvéri békéről van szó, amelyben minden nép maga határoz önmagáról és olyan szellem uralkodnék, hogy a határok teljesen elvesztik jelentőségüket. A magyar baloldal a legnagyobb históriai botorságot követné el, ha a számla esedékessége pillanatában ismét beugrana a leghálátlanabb szerepre s balekja volna azoknak, akik most is, mint* annak idején, falnak vitték az országot. Nem akarunk újra áldozati bárányok és trianoni bűnbakok lenni és egyetlen megfontolt és tisztánlátó baloldali politikus sem vállalhat szerepet egy.olyan magyar kormányban, amely a fenti benesi elgondolások alapján áll. Nem akarunk senki imperializmusának mártírja lenni! Nem vagyunk magyar soviniszták, de AMÍG nacionalista imperializmusok letagadhatatlanul léteznek és az emberiség rákfenék- jeként működésben is vannak, EGYETLEN ország imperializmusának sem falazhatunk a másik ország rovására, ha IGAZÁN SZOCIALISTÁK vagyunk s nem akarunk más sovinizmusok csatlósaivá alacsonyodni Magyarországgal szemben.Nem vagyunk magyar soviniszták, de a cseh sovinizmus és bármely más ország imperializmusának is ellenségei vagyunk. Boldogan és teljes szívvel támogatnánk egy magyar demokratikus kormányt, amely egy az önrendelkezés elismerésével alakult, valóban testvéri demokratikus federáció egyenrangú tagja, de nem kívánunk semminő idegen imperializmus alátámasztó ja, bábkormánya lenni, mert rövid átmenet után csak uj Horthykat segítene hatalomba az uj méreganyagon feltáplálódó reakciós sovinizmus. Benes hét pontja azt mutatja, hogy újra csak erről van szó. Ehhez pedig nem állunk megint kötélnek. Sem Benesnek sem a magyar reakció feltámadási vágyának. Erre az alacsony szerepre túl jónak tartjuk magunkat. Ezt itt harsányan világgá kiáltjuk és vallomást teszünk itt a mélységes, keserű fájdalomról s csalódásról, hogy megint hiába, céltalanul hull az embervér, megint csupán a térkép helyreállításáról, hatalmi átcsoportosításokról, imperia- lisat szerepcserékről van szó, csupán uj történelmi felvonásközről , de nem a háború és imperializmus végleges megszűnéséről s tiz, húsz vagy harminc év után, az imperialista háborúk örök körforgásában, megint ugyanaz a milliókat és milliókat gyilkoló háború szakadhat újra a világra. Csalódás és kiábrándulás ez nekünk. Mindig tudtuk, hogy a federativ Európa csak úgy valósulhat meg jól és tartósan, ha szocialista szerkezetű lesz. De azt hittük, legalább most mégis jön egy kísérlet, hogy esetleg polgári demokratikus keretek között is kilehessen küszöbölni az imperializmust és háborút. Benes hét pontja a lekgimélet- lenebb kézzel rombolja szét ezt a félénk illúziónkat. Nem lehet! és nincs más remény arra, hogy Európa ne bukdácsoljon emberöltőnként egyik véres örvényből a másikba és Amerika népe ne legyen kénytelen vele szenvedni, vele vérezni, nincs más remény az emberiségnek a háború démonaitól örökre való megszabadulására, az emberi megtisztulásra, mint egyedül és kizárólag: A SZOCIALIZMUS, a Federativ Szocialista Európa! Immár csak ebben hiszünk, ezért küzdünk, amig küzdenünk adatik.- Róbert Oszkár. Annak dacára, hogy mi más elbírálásból nem látjuk Európa jövőjét biztosítva a demokráciák győzelme setén, mint Róbert Oszkár, leközöltük a fenti cikket, mert íróját a sorozatos “csalódások” hisszük, hogy teljesen kifogják ábrándítani valamennyi és mindenféle politikai csepürágás fellengős igére- séből és a MUNKA egyedüli demokratikus rendszert alkotó ereje mellett találja meg helyét. — Szerk. DETROIT IS ÜNNEPEL A Bérmunkás harminc éves fennállásának megünneplését a detroiti munkásság sem mulasztja el. Hiszen olyan nehéz, történelmi évek ezek, melyből Detroit is különböző mértékben, de állandóan kivette a részét. DECEMBER 6-ikán, azaz szombaton este, 8 órai kezdettel egy TÁRSAS VACSORÁT rendezünk a LINCOLN PARKI EXCHANGE CLUB helyiségében. Vacsora jegy ára 50c. Útirány: Fort Streeten egészen Southfildig. A helyiség a Victoria St.-en félblock Forth Streettől keletnek. Ugyancsak ennyi a Southfieldtől északnak, a Warwick és Southfield között. A Home Outfitting bútorüzlet mögött. . Minden lapolvasót meghiv . a Rendezőség.
