Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-22 / 1190. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 22. lebb bennünket a háborúhoz, csak megszüntette azt a hazug állapotott, ami eddig fenn állt, hogy Hitler szabhatta meg azt, hogy a haditerület meddig terjed és a törvény szerint oda amerikai hajó nem mehetett. Most már ez az állapot megszűnt. A felfegyverzett amerikai kereskedelmi hajók hadihajók kíséretében biztosabban juttatják el a hadianyagot a náci ellenes hatalmaknak Viszont az amerikai hadihajók és a náci búvár ha jók ezután is éppen úgy elsülyeszthetik egymást minden hadüzenet nélkül, mint ezideig. Igaz viszont az is, hogy valójában már a hadüzenet sem sokat változtatna a meglévő állapotokon, mert csak a vak nem látja azt, hogy már régen bele kényszerült Amerika is a nácizmus elleni háborúba. RöHEJ A polgári lapok gondolkodására, elvhüségére nagyon jellemző az a felhívás, amely a chicagói “Magyar Tribune” című lapban jelent meg. Ez a lap éveken keresztül — felekezeti alapon — kemény harcot vívott az amerikai magyar nácik, de legfőképpen annak nemrég elhalt vezére Birinyi Lajos ellen. Az indoktól eltekintve, teljesen helyes és igaz volt mind az amit azekről az amerikai náci csemetékről leirt. Már pedig a Magyar Tribune mindennek elmondotta őket csak éppen tisztességes embereknek nem. Ezután a meg nem szűnő harc után, most egy felhívása jelent meg a magyar náciknak a Magyar Tribunban, amely arra szólítja fel az olvasóit, hogy adakozzanak, hogy a “Magyar Igazság lánglelkü harcosának” Birinyi Lajosnak szobrot állítsanak, amelyet természetesen egy másik náci Finta Sándor készítene el. Az ember nem tudja, hogy nevessen-e vagy bosszankodjon azon, hogy a polgári “antináci” lapok gyűjtenek arra, hogy ennek a hírhedt nácinak szobra legyen. Minden esetre jó bizonyíték arra, hogy mennyire lehet komolyan venni az ilyen lapok náci ellenességét. DETROITBAN, november hó 29-én, szombaton este a LOMBARDI' HALL (Basement) a Benson és McDougall Avenuek- nél a detroiti Védelmi csoport estélyt rendez. Tánc. Hűsítők. Belépődíj NINCS. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEK CLEVELANDON A Bérmunkás novemberben lép 30-ik esztendejében és ezt az alkalmat Clevelandon úgy az east, mint a west sideon társas vacsora keretében fogják megünnepelni. November 22-én, szombaton este az Ifjúsági Teremben, 11213 Buckeye Road lesz a CSIRKE VACSORA. A zenét Zadeczky Lajos zenekara szol- kálja. December 13-án, szombaton este a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. lesz VACSORA. Úgy az east, mint' a west sidei olvasóinkat és azok barátait már most kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezeken az ünnepélyeken. Munka, tőke, bér, profit... (U.A.) Igen, a munka az, mely mint isten alkot és teremt minden jót, hasznost és szépet. Kívüle, nélküle nincs élet ezen a mi sárgolyóbisunkon. A munka maga az élet. A tőkét ő teremtette, állította elő, az élettelen, mozdulatlan anyagból, s lett belőle halott tőke. így tehát csak a munkás az ő eszével, erejével tud tőkét termelni: A tőkés? A parazita, hernyó a társadalmunk fáján, testén, mely csak pusztít, de semmi hasznosat nem tud előálli- tan, sem magának, sem másnak, gyáva gyomorult egy fickó. Nézzük, elemezzük, bíráljuk eme társadalmi, gazdasági folyamatot magából a való életből. Hogyis működik, hogy alkot teremt? . . . 1901 junius havában jöttem ide a- nyugatészak földtekére, az Amerikai Egyesült Államok területére. Laktam és dolgoztam gyárban az első, második évben, Bridgeport, Conn., ott kaptam ki az első papíromat is, október 16- án 1902-ben, a Com. Pleas Courton. Majd Leisreing, Pa.- ba kerültem bányászplézre. Onnan május 1-én 1903-ban, Cle^ veland, O.-ba mentem. Itt, az úgynevezett “uj gyárban” a vasöntödében kaptam foglalkozást, mint napszámos. Itt csak két hétig bírtam ki. Ezután az Elsworth St.-en lévő gumigyárba kerültem be. Itt is csak pár hétig dolgoztam, mert levelet kaptam Kallassy Lajos kőmi- ves kollegámtól, Lorain, O.-ból, “hogy jöjjek azonnal kapok itt kőműves munkát, gyárépítésnél, ő is ott dolgozik”. Kaptam magam másnap rohantam Lorain, O.-ba. Kaptam kőműves munkát. A munka So. Lorainban volt, a “Steel Plant”- en. Az “Acél Trust”-nak egy óriási csőgyárat építettünk. 725 Forest St.-en laktam Herman Lajos szintén ott dolgozó kőművesnél. Álljon itt még mert megérdemlik, hogy úgy Kallassy, mint Herman kollegáim igen jó emberek, müveitek és humánusak voltak, nagyobb városokból jöttek ők is ide. Most érkeztem pedig el a legfőbb mondanivalómhoz, a tőkéhez. A fizetésünk 30 cent volt óránként, 10 órát dolgoz goztunk naponta. A labormunkások 15 centet kaptak. Micsoda silány fizetés ez kőműves munkáért és kőműves napszámosnak, ugye?! így lehet, ilyen metódussal (módszerrel) fölhajtani a milliókat, a billiókat, az óriási nagy tőkét, vagyont. Nem az Isten adja, s nem a tőkés dolgozza azt fel ilyen toronymagasra, hanem mi munkások izzadjuk azt ki, a mi véres verejtékünkkel nőhet az csak meg. Tehát most már világosan láthatjuk a folyamatot, hogy a teremtő Isten a Munka, azaz a munkás, nélküle nincs áru, nincs tőke, nincs élet; ő az élet maga. így jöhet létre a silány, sovány bérből az óriási profit, az óriási haszon, mely a meg nem fizetett bérből növi ki magát, s nem az Isten adja azt. Lorainban Herman Kollegám és barátomnál láttam meg az első számát a “Népakaratának, május 1-én, 1903-ban jelent meg először. Én azt az első számot megvettem és azóta vagyok a szocialista mozgalom katonája, azelőtt hazafi és pápista voltam. Az első világháborúba amint az Egyesült Államok is belépett április 6-án, 1917-ben, kezdetét is vette a muhkások, de különösen a radikális munkásszervezeteknek a lebunkózása, elnomi- tása, sajtójuk, azaz lapjaik elpusztítása. Országos razziákat rögtönöztek, s tartottak fent minden valamilyen ipartelepen és ipari városban. Clevelandon, minket is elért a razia hulláma, magyar IWW ipari munkásokat, 1918 tavaszán egy este megleptek bennünket szervezetünk helyiségében, a napra nem emlékszem biztosan és elhurcoltak a megyei börtönbe. Pár névre emlékszem : Török István, Török Sándor, Szoták, Nagy és Katona János. Többen is voltunk, de a nevek elmosódtak emlékeimből. Négy vagy öt hétig (lehet, hogy tovább is) voltunk a megyei börtönben, azután, akik nem voltak polgárok, azokat a “Camp of War Prisoneers”-be vitték. Minket, akik polgárok voltunk, feltételes szabadságra kiengedtek, de minden kedd és szombaton jelentkeznünk kellett a megyeházban. Igaz, mielőtt kiengedtek, hát nagy vallatáson estünk keresztül. Mindenféle személyes, családi dolgainkra kiváncsiak voltak. Mik voltunk és mik nem voltunk stb. Tőlem is a többek között azt kérdezték, hogyan s miért lett IWW-ista, s remélik, hogy most már elhagyom ezt a népséget. Én őszintén kijelentettem, hogy ők csináltak belőlem IWW-istát. Előadtam, mikor 1903-ban mint stonemason dolgoztam Lorain, O.-ban, ahol a dúsgazdag Steel Trust-nak egy óriási csőgyárat építettünk és csak 30 cent órabérünk volt azaz 10 órára 3 dollár. Kérdezték, mit gondolok mennyit kellett volna, hogy kapjak? Én bátran a szemükbe nézve azt feleltem 30 dollárt tiz órára. Összenéztek, majd el is maradt a további faggatás. Európában pedig a franciák földjén folyt patakokban a drága embervér, azért, hogy, “A war to make the world safe for democracy . . . and, repeatedly a war to end war”. Úgy lett-e? Hol maradt le a népek demokráciájának és a háborúk meg1 szüntetése?....... Be lettek ezek a magasztos és krisztusi eszmék a nemzetközi bankárok páncélszekrényeibe zárva és a bankár urak váltókat csináltak belőlük a dolgozók nevére kiállítva, s rajtuk a mai napig is behajtva értéküket, csillogó aranyokra. S a nép? az Istenadta nép? a dolgozó nép? — Mint borjú az újkapura, málészájjal csak bámult, ahelyett, hogy cselekedett volna és fogta volna a korbácsot, s kiverte volna az árulóit az ország határainak a túlsó felére, ő meg maga kezébe vette volna a saját.sorsát, s elkezdett volna dolgozni, de csak önmagának, munkások a munkásoknak, közös erővel a közös célért: az Ipari Demokráciáért. A közös raktárba, melyből aztán minden hasznosat dolgozó, légyen az szellemi vagy fizikai munkás és családja kivehette volna a neki szükséges dolgokat, élelmet, amely az életünk kényelmére, örömére megkiván- tatik, hogy végre emberi életet kezdjen itt e földön, az egymás által eddig vadként üldözött, bitang, rablógyilkos ember. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY LESZ t PITTSBURGHBAN december 7-én, vasárnap este 6 órai kezdettel, amelyen kitűnő VACSORÁT is fognak felszolgálni. Az ünnepély 805 James Streeten lesz megtartva. Úgy Pittsburgh, mint a környék magyarsága készülődik harcos lapjának a Bérmunkás- I nak 30-ik évébe váló lépését ' megünnepelni. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI . Most az amerikai magyar lapok talán kivétel nélkül tele vannak az Eckhardt üggyel és a legtöbb segíti neki tolni a szekerés, amire az a gyanúm, hogy ezek megvannak fizetve, de amint látom az önök lapja nem tartozik ezek közé és remélem, hogy önök lefogják közölni ezen cikkemet. Én azt mondom, hogy Eckhardtot a grófok és a főpapok küldték ide és azok pénzelik, hogy propaganda utján port hintsenek az itteni magyarság szemébe, mert a mai Magyarországon ezeknek van a legtöbb veszíteni valójuk a földreform utján. Hiszen Eckhardt elárulta magát azzal, hogy kijelentette, hogy há vége lesz a háborúnak, akkor ő Magyarországon visz- sza akarja állítani a királyságot amire Habsburgh Ottó van kiszemelve és azt is mondta, hogy a kormány feje Eckhardt lenne ezzel biztosítanák a grófi birto- kik és a hitbizományok megmentését. Ezek után azt kérdezem a magyar munkásoktól, hogy nem-e felháborító az ilyen kijelentés? Hát akkor az ottani több millió magyar munkásokat meg sem kérdezik, hogy akarják-e Ottót a trónra? Vagy talán ezeknek nincsen ebbe joguk beleszólni ? Véleményem szerint Eckhardt itten teljesen levizsgázott, amikor kijelentette, hogy sajnálja azokat a magyar katonákat, amelyek az orosz harctéren elesnek, mert arra otthon szükség lenne, hogy ha a sok millió éhező és nincstelen Jánosok fellázadnak, azok leverésére kellene a hadsereg. Anton Gross, Trenton