Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-22 / 1190. szám

1941 november 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal Unionizmus az osztály­harc kereszttüzében (Ky) Szakegyleti észjárás szerint, ha valamely szakosz­tálynak baja van a munkáltató­val, az nem a másik szakosztály ügye. Ilyen tévelygő hittel folyt a sakkjátszma munkáltató és munkás között évtizedeken ke­resztül, sőt napjainkban is akad nak iparok, ahol szakmai érde­keltségek féltékenyen őrködnek elavult szokásaik felett. Elvét­ve történik aztán eset, midőn az összes szakmai elkülönülések közös akcióba fognak, mert a kényszerítő körülmények hatá­sa alól másként nem szabadul­hatnak. így vagyunk a kilátás­ba helyezett vasutasok akciójá­val is. A vasutasok szakszervezetei­nek tisztviselői megegyeztek abban, hogy ha december 7-ig a társulatok nem teljesítik a béremelésre vonatkozó követe­lésüket, akkor tagjaikat együt­tesen sztrájkba hívják. Tehát ezúttal nem a bakterok szak­egylete, hanem a vasutakon al­kalmazott munkások összes szervezetei szüntetnék meg a munkát, ha kielégítő ajánlatot nem kapnának a kitűzött idő le­jártáig. Nyilvánvaló, hogy mé­lyen fekvő okok kényszeritet- ték ki a külön szakosztályok együttes elhatározását, amely­hez nagymértékben hozzájárult a szállítási ipar nagylendületü fejlődése és az azzal járó ipari viszonyok változásai. Az elhatározás előzményeiből ismerjük, hogy az elnök által kinevezett egyeztető és a té­nyeket felülvizsgáló bizottság, nem találta a vasutasok követe­lését jogos igénylésnek. Meg­állapítása szerint elégséges vol­na 7 és feles százalék béremelés is, vagy legrosszabb esetben 12 Gyakran van New Yorkban mulatság, több esetben nem is igen szoktuk szóvá tenni a Bér­munkásban. Ami azonban most NOVEMBER 29-én lesz az any- nyira különleges esemény, mint amilyen különleges egy mun­káslapnak a 30. évi évfordulót elérni. November 29-én, szom­baton este 8 órakor a Bérmun­kás Otthon, 1351 Third Ave., egész biztos, hogy kicsinek fog bizonyulni az ünneplő munkás­sereg részére. Szinielőadás és táncmulatság keretében lesz megtartva az es­tély. Két egyfelvonásos kerül bemutatásra, Pap István, a ki­váló jellemszinész felléptével és rendezésében és Fisher Kálmán a hírneves színművész közre­működésével. Szerepelni fognak a Modern Színkör kiváló mű­kedvelői, úgymint Berger Ró- zsika, Fülöp Irma, Fülöp Lajos, Pereszthegi István, Csorba Pál és többen mások. Fellép a kis Molnár leányka a csodatáncos. Békeffy Ármin kuplézni fog. Elsőrendű union cigányzenekar szolgáltatja a tánchoz a zenét. Jegy ára 40 cent. Ne mulassza el senki ezt a különleges alkal­mat november 29-én. A Rendezőség. és fél százalék, azonban 30 szá­zalék túl sok volna. Nem nyilat­koztatták ki ugyan ilyen áper- tén, azonban a döntés lényege ezt tükrözi vissza. Na most már, bármennyire is elfogultak legyenek a vasuta­sok tisztviselői, felismerniük kellett, hogy a megélhetéshez nem elégséges az ország elnöké­nek a jóindulata, hanem a mun­kabér emelésben kell részesül- niök, hogy a drágasággal meg­birkózhassanak. Mivel azonban a kormányközegek egy követ fújnak a vasúti társulatokkal, nem marad más hátra, mint a munkások cselekvése önmaguk­ért. Annak is tudatában van­nak a vasutasok, hogy szak- szervezeteik képtelenek volná­nak megbirkózni külön-külön a kormány beavatkozó politikájá­val, mig ellenben együttesen legtöbb 48 órán belül ered­ményt elérve térhetnek vissza állásaikra. Ez a felismerés az ipari egyesülés jellege. Az ipari unionizmus igazi kibontakozá­sát ismerhetjük fel a vasutasok mozkolódásából, aminek hatá­sán az egyiparban dolgozók szállítási uniója bontakozhat még ki. BÁNYÁSZOK KÁLVÁRIÁJA A másik igen fontos munkás csoport, a bányászok is újabb harcoknak néznek elébe. Szám­talan küzdelmen, sok véres csa­tározáson keresztül jutottak szervezkedési jogaikhoz. Most aztán eddigi harcaiktól eltérően kereszttűzbe jutottak. A magán vállalatok bányáiban nem akar­ják elismerni szervezkedési jo­gaikat. Nem csak a társulatok, melyek között az acéltársulat a leghatalmasabb, nem akarják elismerni, hogy munkásaiknak is vannak jogaik, hanem a kor­mány is erősen köti a kutyát a karóhoz, hogy a nemzeti véde­lem érdekében álljanak el a bá­nyászok jogos követeléseiktől és elégedjenek meg a nyilt-mü- hely rendszerrel. Vagyis a kor­mány azt állítja, hogy nem kényszeríthetők azok is szerve­zethez való csatlakozásra, akik nem akarnak tagok lenni. De ugyanezt vallják a társu­latok is.Nyilvánvaló tehát,hogy a kormány melyiknek a pártján van. Noha bizonyos, hogy a bá­nyászok között egyetlen egy sem akadna, aki a nemzeti vé­delmet akarná elgáncsolni, de utóvégre is ha már a kormány egyféle mértékkel mér és pedig a dolgozók kárára, akkor nem marad más hátra, mint önma­guk cselekvése. Legszomorubb a dologban az, hogy a bányá­szok nem cselekszenek önma­guk akaratából. Fővezérük leg­utóbbi döntéséből ítélve, nem is igen cselekedhetnének, ha akar­nának is, mert a bürokrácia rákfenéje annyira szervezetük­be ette magát, hogy csak vég­leges eltávolítása hozhatna va­lamelyes jávuló változást. Tekintettel azonban a Lewis banda önkénykedő eljárására, a bányászoknak határozottan jo­guk van szervezkedésre és ezen jogaikat annál is inkább fenn­tartanak kell, még közvetlen harc árán is, mert jóindulatú és megértő biztatást sem a kor­mány egyeztető bizottságától, sem a bizottságot befolyásoló társulatok képviselőitől nem várhatnak és nem is kapnak. Világosan kitűnik az ország elnöke által létesített bizottság elfogultsága abból is, hogy Murray a CIO elnöke és Ken­nedy a bányász szervezet titká­ra együttesen bejelentették le­mondásukat és különösen Mur­ray önérzetében sértődötten ki­nyilatkoztatta, hogy a bizott­ság döntése határozottan lehe­tetlenné tette részükre a to­vábbi együtt működést. Az aka­ratlanul is megnyilvánuló bizal­A család az emberi társada­lom sejtje, az ember társas együttélésének ősi formája, ma a társadalmi szervezet alapja. Jelentősége azonban ilyen érte­lemben egyre csökken. A csa­lád az utolsó évszázadban külső megjelenési és belső jogi for­májában lényegesen nem válto­zott, de gazdaságilag, társadal­milag és etikailag szinte forra­dalmi változásokon ment ke­resztül. Ezeket a változásokat, amelyeknek tanító okai gazda­sági természetűek, nyomon fog­ja követni a szerkezeti és jogi átalakulás is. Egészen a 19. század közepéig azt tanították és abban hittek, hogy a család mai formája, jogi és társadalmi alapja öröktől fogva való. Ezt a hitet azonban megdöntötte előbb Backofen: Mutterrecht (Anyajog) cimü müvének a megjelenése, még inkább Lewis H. Morgan amerikai történész, Ancient Society cimü 1877-ben megjelent munkája. Morgan kutatta föl a család keletkezé­sének ősi nyomait. Hosszú időt töltött New York államban la­kó Iroquezek között és az ott érvényben levő családi és ro­konsági , rendszerből, nemkü­lönben a hawai népeknél érvé­nyes rokonsági rendszer alap­ján vonta le máig is helytálló következtetéseit. Morgan örök érdeme, hogy föltárta, ugyan­azokon a nyomokon haladva, mint Marx, a család ködbeve­sző történetét. Kutatásai vilá­gosságot teremtettek és meg­mutatták, hogy a család nem öröktől fogva mai alkatú, vé­gigment a fejlődésnek minden korszakán. Morgan kutatásai alapján irta meg Friedrich Engels a család, a magántulaj­don és az állam keletkezéséről szóló, majdnem minden kultur- nyelvre lefordított munkáját. Morgan szerint a család leg­ősibb formája a törzs, amely­ben a felnőtt férfiak és nők cso­portházasságban éltek. Ez a korlátlan nemi érintkezés kor­szaka volt. Ebben a házassági rendszerben a féltékenység tel­jesen ismeretlen, ezt az érzést lebirta a fajföntartás és létfön- tartás ösztöne. A vadság alsó­fokán lehetetlenség volt meg­maradni másképpen, mint igy csoportosan. A legközelebbi fej­lődés az volt, hogy a nemi érint­kezés szempontjából különvál­tak a nagyapák és nagyanyák, az apák és anyák és a kétnem- beli gyermekek. A harmadik fejlődési fok volt, amikor külön matlanság, a bizottság további jóindulata iránt, ki kell nyissa a munkások szemeit és annak a meglátására bírja, hogy a ka­pitalizmus szolgálatába szegő­dött kullancsokból összeállított bizottságok még akarva sem képviselhetik a dolgozók érde­keit. Elképzelhető, hogy mire képesek ha már Murray sem tud közöttük maradni. Ilyen felismerésre kell jussi­nak önmaguk a dolgozók is, hogy szervezkedési szabadsá­gukban senki ne korlátozza. A tiszta ipari unionizmus eszközei erre a legalkalmasabbak és az Egy Nagy Ipari Szervezet kere­teiben egyesülve legyőzhetetlen erőhöz juthatnak. válnak a fivérek és nővérek és megkezdődik a nemzetségek ki­alakulása és a párosodó családi forma. A vérfertőzés kiküszö­bölése bizonyára annak a fölis­merése volt, hogy az idegen fajták egymással való házassá­gából származó utódok gyor­szabban, hatalmasabban fejlőd­tek. A párosodó családból, amely a barbárság határán keletke­zett, alakult ki a monokmia. Keletkezésének ideje összeesik a magántulajdon jogrendszeré­nek és a rabszolgaságnak a ki­alakulásával. A monogámia uj elemet vitt a családba. Az is­mert anya mellé bevitte az is­mert hiteles apát. És ezzel meg­kezdődik a tulajdon jog kiala­kulása is. Amig az anya jogú társadalomban az örökösödés az anyai ágú leszármazottakra vonatkozott, addig az uj rend­szerben a férj volt az élelem­forrás, a rabszolga tulajdonos. A monogámia megteremtette a patriárkális család alapját, mely a modern társadalom sejtje. A patriárkális család nemcsak vérrokonsági kötelék, hanem több szabad és nem sza­bad embernek a családfő ha­talma alatt egy családdá való szervezése. Marx szerint a pat­riárkális család nemcsak a rab­szolgaságot foglalja magában, hanem a jobbágyságot is, mert eleve a földmivesszolgálatokra is tekintettel van. Kicsiben mindazok az ellentétek meg­vannak benne, amelyek az ál­lamban és a társadalomban ké­sőbb nagymértékben kifejlőd­tek. A patriárkális családi rend­szer a kapitalizmus kifejlődé­sével megszűnt. A régi családi közösségek ' f e lbomlottak és szemben találjuk magunkat a modern családdal, amely csak a múlt árnyékaként él már. Olyan társadalmi átalakulás előtt állunk, mondja Engels, amelyben a monogámia gazda­sági alapjai éppen úgy elfog­nak tűnni, mint kiegészítése a prostuticióé. Az egyes házas­ság sem a férfi és nő kibékülé­sét, sem a házasság legtökéle­tesebb alakját nem jelenti a történelemben, noha kétségte­len, hogy a civilizáció kialaku­lását döntően befőj ásolta. A család eddig négy fejlődési fo­kon ment keresztül. Most van az ötödiken, a család mai alka­ta tehát nem végleges és lezárt forma, együtt fejlődik a gazda­sági viszonyok alakulásával. NÉHÁNY SZÓ A BÉRMUNKÁS NEW YORKBAN KÉSZÜLŐ MULATSÁGÁRÓL A család

Next

/
Thumbnails
Contents