Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-15 / 1189. szám
X. 1941 november 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Eckhardt new yorki zászlóbontásának kínos részletei TITKOS GYŰLÉSEKEN KÉSZÍTIK ELŐ A TALAJT HORTHYÉK ÉRDEKÉBEN / A közelmúltban beszámoltunk azokról a megmozdulásokról, melyeket a magyar fas- cizta kormány amerikai ügynökei készítettek elő, hogy az amerikai magyarok 98 százalékban bérmunkás táborát a Horthy-Hitler fasizmus szolgálatába állítsák. Azóta elmúlt néhány hét és a látszat az, mintha ezek p fóhérterror vizsgázott hóhérai az első kudarc után felhagytak volna ádáz tervükkel és csendes némasággal visszavonultak volna. De csak a látszat ez, mert a valóságban egyik titkos gyűlést a másik után rendezik, ahová csak a “megbízható” embereiket invitálják meg és a nagyobb megmozdulásuk terveit titokban főzik ki. A főhadiszállásuk New Yorkban van és még itt is csak alig alig szivárog ki egy két hir a bandita társaság gyűléseiről. Nem hiába, hogy a képzett ébredőj vezér Eckhardt Tibor kezébe futnak össze az előkészítő bzálak munkálatai, akinek gyakorlati képessége van a gyilkos fehér terror idejéből a titkos kilengések előkészítésében. Szerencséje az amerikai magyaroknak, hogy nem a szent óhaza földjén élnek, mely az Eckhardt féle hazafiak tulajdonában van, mert akkor szomorú tapasztalatokat nyernének Eckhardt és társainak tömegszervezési és hangu- latépitő munkálatainál. így azonban nem megy minden olyan simán és ahogyan informálva vagyunk, nagy begyul- ladások vannak az —Eckhardt- Himler Magyar -Szövetség portáján. A tervük, hogy a magyarságot eddig soha nem ismert százalékban Horthyék által dirigált és Eckhardt-Himler által képviseltAmerikai Magyar Szövetségbe tömörítik, mindig nagyobb és nagyobb kudarcnak néz elébe. Már az eddig lecsatlakozott nagy egyletek sem szívesen fizetik a fejadót és félő, hogy ezeknek a nagyrésze is faképnél hagyja őket a közeljövőben tartandó konvención, nemhogy még újabb fizető bárányokat nyernének. Pedig erre precízen készen volt a kidolgozott terv, amikor éppen a new yorki zsidó hitközséggel akarták tisztára mocdatni Eckhardt urat a zsidó üldözési törvények első megalkotóját. ügyes fogással az egyik újonnan alakult new fyorki zsidó hitközség üzleti vezetőségét használták föl arra, hogy a Hotel Commodorban gyűlést hívtak egybe* Eckhardt részére. Ezen a gyűlésen Eckhardt ur, kedves barátainak nevezte a zsidókat, akik viszont ugynéztek Eckhardt urra, mint valami izrael istene által küldött messiásra. ígért itt nekik füt- fát és a sok ígéretből csak az hiányzott, hogy csak még nem ígérte meg nekik, hogy Magyar országból zsidóországot csinál a részükre, csak tovább támogassák őt amerikai küldetésében. A gyűlés, eltekintve egykét incidenstől, elég simán folyt le és ugylátszott, hogy Eckhardt ur részére minden elvolt intézve és nagyon örvendett annak, hogy 90 ezer new yorki zsidó bizalmát bírja. Eckhardt tervez és a hitközség végez, mert pár héttel később a tagság zúgolódása miatt a vezetőségnek egy másik gyűlést kellett összehivniok, ahol a hitközségi tagok egész verekedésig fütött hangulatban vonták kérdőre a vezetőséget, hogy mi jogón és kiknek az en- gedelmével hívták össze Eckhardt Horthy vezér részére a gyűlést és mi jogon ígérték oda a zsidóság támogatását. Majd felált a közönség soraiból egy másik felszólaló, aki kérdőre vonta őket, hogy tudomása szerint annak a hitközségnek csak 180 tagja van és amint látja ezeknek is nagyrésze Eckhardt ellen van, hogy merték tehát a new yorki 90 ezer magyar zsidó támogatását Eck- hardtnak oda Ígérni. A vita hevében a nyomdafestéket el nem biró szavakkal illették egymást a szent hívők, mely után a bocsánatkérések sorozatával foglalták le a gyűlést és a jelenlevők nagyrésze faképnél hagyta őket. Ezután szavaztak vagy 25-en Eckhardt mellett, de bizony ezek által befizetett fejadóból nem fogja tudni az As- tor szálloda költségeit kifizetni. így néz ki Eckhardt urnák vagy kéthónap óta tartó előkészítő munkálata New Yorkban és a valóságban nincs semmiféle tömeg a háta mögött csak két újság propagandája, névszer int az Amerikai Magyar Népszaváé és Az Emberé. Eckhardt ur zászlóbontása nagyon nehezen^megy és ha csak újabb pénzmag nem érkezik be, egész biztosan jósolhatjuk neki, hogy mostani némasága állandósulni fog. Sőt talán még nem tévedünk abban sem, hogy ismerve az amerikai magyar újságok múltját, amihez történelmi leckét adnak az Amerikai Magyar Népszava által támogatott mozgalmak, pénzmag nélkül nem fogják tovább verni Eckhardt érdekében a nagy dobot. Persze nekünk bérmunkásoknak nem sok közünk van az egész poitikai akarnok játszmához, csak annyi, hogy osztályérdekünk, hogy ne engedjük az amerikai magyar munkásságot ébredő vezérek és fas- cizta pribékeknek ádozatául esni. Ahogyan gyűlöljük a hit- lerizmust, úgy gyűlöljük a horthyizmust, melyek a gyűlölt kapitalizmusnak a válfajai. Csak ilyenkor látjuk egész tisztán, hogy mennyire szép és az emberiség jövője érdekében mennyire a megváltás útját jelenti az osztályharcos szervezkedés, mely nemcsak a vallás és fajgyűlölettől s z abaditja meg a társadalmat, hanem egy olyan uj rendszer alapjait rakja le, melyen a "Vallás és fajgyűlölettől és az ipari kizsákmányolástól mentes uj társadalmi rendszer épül föl. (f) | TÁRCA I ~ | Zakar a tanyára megy — Irta: VÁRNAI DÁNIEL — Husvét előtt volt két héttel. Nagy Balázsnak a felesége egy nyavajás- kis bárányt hozott be Kelecsényből az őrmesternek, hát -—gondolom — attól bolondult meg Zakar egész tökéletesre. Balázsné a gangon állt, a maródiszoba ablaka alatt és a reszkető kis állatot a köténye alatt rejtegette. A fejét ugyan senki se láthatta a hathetes pecsenye jelöltnek, de a pelyhes hátsó lábait ki-kinyuj- togatta az asszony virágos kötője alól. Ezt a pár lábat nézte Zakar vagy egy jó félórát és amig nézegette, zakatoló rossz mellét majd fölvetette a vágy meg a hazagondoló bubánat. . Ezért én hát nem is csodálkozom, hogy vasárnap hajnalban, permetező hideg esőben elindult a ronda kis bakakórházból, hogy no, ő most hazamegy a tanyára.— Senki se látta, amikor elindult Ingó, beteg járással nagynehezen kiért a kaszárnya udvarára, kis eszével még eszmélve járt a kantin előtt, köszönt is neki, hogy szervusz Likistán! — hanem a Szinva partján, a kőrisfa alatt összesett. Csak eddig tartott a tanyai ut. A fiuk, akik már hajnalban levesre mentek a konyhába, szedték föl a sárból és visszahozták a maródiba. Hadd szipá- kolja tovább a karbolszagot. Odafektették mellém megint. Egész nap feküdt, mozdulatlanul és szótlanul, mintha máris a térítőn volna (bizony el tetszettek találni, az orvos" ur rá se nézett) Halálra váltan sápadt volt az arca, a szája szélét cserepesre verte ki a láz és ösz- szeszoritott fogain át egy szisz- szenés nem jött ki késő éjszakáig. Este lábbadozó bakapépek ülték körül az asztalt és nagy hazagondolások estek a piszkos kis petróleumlámpa alatt. A Bikk felől jött búgó széllel áll- hatalos eső muzsikált *az- ablak alatt. Valahol messze duhajon danolásztak ketten és kint a kapu alatt nagyokat koppant a sorompón járó őrszem bakancsa. A betegek közül megszólalt végre az egyik, valami friss jövevény. A fejével Zakar felé intett. — Hunnan való az a fiú amott? Csönd vöt. Nagynehezen, soká és kelletlenül válaszoltak. — Nem üsmered? Az Est- vány, Zakar Estvány. Farmosra való, de itt van Vadásziba, a Vladár tanyán. — Cseléd? — Az volna, hanem pásztor. Juhokat vigyáz nagymessze, a bikki laposokba. Nem igen ízlett ma a beszéd egyiknek sem, pedig máskor ugyancsak elpletykázták ,az időt. Hallgattuk és csak nézték, mint viaskodik két tavalyi légy a lámpa halvány fénykoszoru- jában. Kint az őrségen ezalatt lassú bugással fölhangzott a takarodó és mind erősebbre fejlődő harsogása betöltötte az egész szobát. — Biztosan a Slézia fújja, — szólt megint az uj beteg. — Az a, az reszketteti mindig ilyen keservesen. Eloltották a lámpát. ....És hogy eloltották a lámpát, sziporkázó harsány világosság támadt a * szobában. Tizenkét katona feküdt ki- nyujtózott testtel a strózsákon fejük mereven támaszkodott a kemény kopócteren és huszonnégy kinyitott szem nézett kifelé a világba, amint a petróleumlámpást elnyelte a barna éjszaka. Huszonnégy szem: huszonnégy lobogó fáklya a csöndességben és huszonnégy súlyos kalapács, amely a szív, a lélek és koponyák závárzatát egy rettentő ütéssel egyszerre leszakítja. Éjszakai csöndesség a maródiszobában. Akár itt, akár föntebb egy emelettel, ahol egészséges legények megnyuzott idegekkel fekszenek le, veszedelmes és nem kívánatos dolog: az éjszakai csöndesség. Nem nekem veszedelmes sem neked, testvérem, de azoknak, akik a szuronyokon ülnek, mert másutt nem ülhetnének semmiképpen. A maródiszobában csak köny- nyek^ folynak — titokban a pokróc alatt — és nagyon mély- rőlgyött sóhajokat nyelnek a gyerekek.... de fönt már másképp megy. Fönt nem folyik a könny, csak egy- kettő ha éppen lepereg. .. és ott csak egy kéznyujtásra van a pu^ka, \ amelynek a gyomrába öt ‘élest’ egyszerre belenyomhatok.... Éjszakai köpenyében, sötét bársony palástjában a Gondolat tápod végig a szűz agyvelőkön egyikben elveszti önmagának egy ezredrészét, a másik be nem veszi, a harmadikat csak megérinti, mint fecskeszárny a vizek fölszinét. De minden koponyában motoszkál valami. Tizenkét pár világoskék pa- rasztszem kémlel bele az éjszakába és tizenkét koponya erőlködik megösmerni az ösmeret- lent. ....Ha eloltották a lámpát a maródiszobában. Félórán túl már aludt az egész kompánia. Az eső egyenletesen, tompán zuhogott, szaporán dobolt az ablakon és né* ha hosszú éles sivitással száll, nyargal keresztül a kaszárnya udvarán. Éjfél felé Zakar fölébredt, sovány karját átnyújtotta hozzám és huzigálta az ingemet. — Hollod i, testvér, .hogy kongati a szél az ablakot?
