Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-15 / 1189. szám

8 oidaí BÉRMUNKÁS 1941 november 15. Rövid Hírek Washingtonból Segítség Angliának és Orosz­országnak. Az OPM anyag osz­tálya igazgatója washingtoni rádióbeszédében kiemelte, hogy miután visszatért a moszkvai konferenciáról, tisztán látja, hogy “az Egyesült Államok számára legokosabb, legegész­ségesebb és önzőbb lépés: kül­deni az anyagot, — mindent, amit csak küldhetünk — népek kezébe, akik azt felhasználhat­ják az ellenség ellen, amig az ellenség még mindig sok ezer mérföldre van a partunktól....” A Maritime Commission je­lenti: az első hatvan teherrajót leszállították Angliának. Eze­ket a hajókat a rendkívüli idők tették szükségessé és Anglia számára épültek itt. Az elnök aláírta az 5,985 millió dolláros második lend lease költségve­tést és egy uj hivatalt állított fel azok kiutalására; az Office for Emergency Management adminisztrátora Edward R. Stettinius, Jr. Pán-Amerikiai Viszonylatok. Hull külügyminiszter nyilatko­zatában kifejti, hogy a Pana­ma állapi kormányválságában az Egyesült Államoknak sem közvetlen, sem közvetett része nem volt. 1853 óta most kötöt­ték az első kereskedelmi szer­ződést Argentina és az Egye­sült Államok között. A hadse­reg “a mind kritikusabb hely­zet folytán és védelmi célokra” 18 repülőgépet foglaltatott le Canadában, amelyek Peru tu­lajdonát képezték. Az Export-Import Bank hat millió dollár kölcsönt utalt ki a venezuelai Banco Obrero-nak és ugyanakkor más latin-amerikai bankokkal is kölcsönösségi szer ződéseket kötött, hogy a nyu­gati földrész nemzetei közötti kereskedelmi kapcsolatok kié­pítését szolgálja és ezáltal hoz­zásegítse a pán-amerikai álla­mokat természeti kincseik ki- bányászásához és gazdasági életük stabilizálásához. Árak. Huszonnyolc közszük­ségleti alap cikk indexe 1.3 százalékkal nőtt az október 17 és 24 közötti héten, — jelenti a Munkaügyi Minisztérium. Más­szóval az ár index 34 százalék­kal nagyobb ma, mint volt egy év előtt. Mr. Henderson, az árszabá­lyozás igazgatója egy progra­mot dolgozott ki, amely a sárga és vörös rézből és azokat alko­tó anyagokat tartalmazó cikkek árainak stabilizálását célozzák. Árszabályozási jegyzéket kö­zölt a glicerint és lepedő vász­nat illetőleg is, amelyeket szin­tén indokolatlanul emeltek fel a kereskedők. Munka és fizetés. Augusztus havában a gyári munkások át­lagos órabére 74,5 centet ért el, — jelenti MissPerkins, a mun­kaügyi miniszter. A Federal Security adminisztrátora, Mr. McNutt kiemelte, hogy szep­temberben az állami munkás­elhelyezők révén 545,700 egyén foglalt el állást — s ez 55 szá­zalékkal múlja felül a tavalyi statisztikát. Fleming, a Wage- Hour adminisztrátora kijelen- i tette, hogy ő egy olyan bér­stabilizáció hive, amely nem rögzíti meg a fizetést a mostani nívóhoz, hanem legelőbb a ha­sonló munkát végző gyárak kö- eötti külömbségeket rendezné és a fizetés emelést a közszük­ségleti cikkek emelkedése alap­ján egyenlítené ki. A védelem és lakásellátás. Mr. Palmer a Defense Housing igazgatója jelenti, hogy októ­ber 25-én zárult héten védelmi munkások számára 1285 köz­pénzen épült otthont építettek fel és ily módon összesen 46 ezer 572 otthon áll rendelkezés­re. A már elkészült, vagy most épülő házak, illetve otthonok (lakások) száma ezidőszerint 101,785. Fogorvosi szolgálat besoro­zott egyéneknek. A Selective Service System fogorvosi kará­nak igazgatója: Lt. Command­er C. R. Wells texasi beszédé­ben kiemelte, hogy rossz foga­zattal rendelkező behívott egyé­nek gyógykezelését megkezdik és egyenlőre 100,000 embert fognak e célból kezelés alá ven­ni. Ily egyéneket a helyi fogor­vosok kezelik és a költségeket a Szövetségi Kormány viseli. Hadsereg. Stimgon hadügy­miniszter jelenti, hogy egy kü­lön kiválasztott csoport Signal Corps katonát küldtek Angliá­ba a légi védelem tanulmányo­zására, mielőtt azokat az U.S. Army Aircraft Warning Ser­vice szogálatába állítanák. Ugyancsak bejelentette a had­ügyminiszter, hogy most szer­vezik Ft. Lewis, Washington államban a ,87. hegyi gyalogos ezredeket — az első hegyi har­cokra kiképzett ezredeket. Az ezred tagjai mind kitűnő hegy­mászók és gyakoroltak a skie- lésben és egyéb téli sportokban amelyek hegyvidéki harcokban szerephez jutnak. Hajók és olaj. A Maritime Commission újabb szerződése­ket kötött 49 olajszállító hajó építésére, amelyek a világ leg­nagyobb olajflottáját fogják gazdagítani. A Commission és privát vállalatok ezidőszerint építenek, vagy építésre szerző­dést kaptak: 208 uj olajszállí­tó hajóra, amelyek összesen 2,196,300 tonnát fognak kiten­ni és 1943 végéig elkészülnek. A Commission hírül hozta, hogy e héten két újabb olaj­szállítót bocsátottak vízre és egy programot fogadtak el, amely 15 vasbetonból épített olajszállítót is magában foglal. A Maritime Commission két újabb hajót — Liberty ships — bocsátott vízre. A haditengeré­szeti osztály jelentése szerint a kishajók építése programjá­ban szereplő 368 hajót az or­szág különböző részeiben 76 te­lep építi, hogy ily módon a munkát a legszélesebb körök­ben megosszák. Erő. Mr. Nelson a Priarities igazgatója az erő megtakarítás céljából programot dolgozott ki és célja az erőszolgáltatást csökkenteni oly telepek szamá­ra, amelyek nem védelmi mun­kát végeznek. Ily erőmegtaka- ritásra a következő államokban van sürgős szükség: Alabama, Florida, Georgia, Mississippi, North Carolina, South Carolina és Tennessee, ha csak novem­ber 10 előtt elegendő esőzés kedvezőbb helyzetet nem te­remt. Az uj rendelkezés meg­tiltaná vizmüerők szolgáltatá­sát elektromos cimtáblák, üzle­ti kirakatok és esti atlétikai előadásak céljaira. — Te vagy az? Na, hogy vagy cimbora? Vizet kért igen gyönge han­gon, meg kenyeret. A vizet egy csöppig megitta, a kenyérbe be­le se harapott. Fölült az ágyán és fölültem vele szemben én is. — Hát nem sikerült a haza­menetel, Zakar? Nagyon komoran, egy kicsit dühösen is körülbelül azt mond­ta, hogy nem, az istenit, nem.... Nagyon fölizgatta a szél, ami a Bükkről száguldott be a város­ba. — Ismerem a sikótásáról, — tűnődött, amint az ablak me­gint megrezdült. — Ez az Ere- nyő-tetőrül gyün. .. mitjilünk... A tüdeje fújtatott és a tor­kán reszelve jött ki a rossz le­vegő, hogy kimondta a szót: mitülünk. Itt már komplikálta az ügyet az asszony is, akit egy esztendő után hagyott otthon Zakar az uraság juhaival, a ne­vezetes kosokkal meg a bárá­nyokkal. Az asszony tizennyolc esztendős volt és tavaly október óta csak egyszer volt bent a városban, karácsony szombat­ján. Akkor is csak futva beszél­hetett Zakarral, mert Zakar regruta volt és épp akkor ki­vitték az ezredirodába pádi- mentomot kefélni. Még csak az kellett, hogy a lázával hazagondoljon.... A sze­me csillogót felém a sötéten át és bele telt egy negyedóra, amig megcsöndesedett. Akkor megint meghúzta raj­tam az inget és nyugodt, meg­békélt lett a hangja. — Lebovics ur, — mondta óvatosan, — gyújtsa meg a lámpát. Meggyujtsa-e? — Minek, te? — Akarnék valamit kérni. Nagy kofferje volt Zakarnak. Azt kihúztam a két ágy közé és pár perc múlva a világosságá­val azon szomorkodott a kis petróleumlámpa. — Hát arra akarnám kérni, Lebovics ur, hogy írna levelet a Julinak. — Julinak? A feleségednek? írok én, de hát mire? Plajbász az csak volna. Hunyorított a szemével. .. Az tán az inge alul kivett egy zacskót, abból meg egy kis kul­csot és felém nyújtotta. — Van egy finom papirom. Mig a kofferban az össze­visszahányt rengeteg holmi kö­zött kerestem a finom papirost Zakarnak motyogva folyton járt a szája. Gyöngéd, puha akart most lenni és nehezen, erőlködve el is kerülte az érdes szavakat. Látszódott r a jta, hogy az a finom papiros retten­tő nagy dolog neki és hogy elő­szedeti és irat rája, megint va­lami mahajnali dologra készül talán. A koffer fenekén volt a pa­pír, alighanem ez volt az a fi­nom... Rózsaszínű selyempapi­rosba volt takarva és kerek volt mint a cintányér. — Csak vigyázva, Lebovics ur. No, ezt ugyan kár volt úgy. takargatni. A cukrászboltban torták alá szoktak rakni ilyen kerek papirost, recés és egyik sarkában cégnyomásos cifrasá­got, amit aztán köröskörül csip­késre vágott, kilyukgatott fino­mabb papirdisz ölel még körül. Vigyázva, nagy szeretettel a kezébe fogta. — Erre írjon levelet, Lebo­vics ur, de vigyázva írja, a szé­lén kezdve karikába Írja, hogy épp a közepébe jusson a nevem, Zakar Estvány. Látta, hogy nem értem, hát megmagyarázta, m i k é p pen akarja. Addig addig magyará­zott, beszélt, mutogatot, míg­nem kimerülve végigvágódott az ágyán. Nézte darabig a két sötét ablakot, nézdegélt enge- met is, ki ott ültem a földön, a koffer előtt és rátéve a selyem­papirosra a tortaaljat, vártam, diktálná már a levelet. Akár­mit irat is velem Zakar, az na­gyon szép lesz és Juli sírva fog­ja olvasni, hogy “Megay Róbert cukrászdája Miskolcon, elsőren­dű csokoládébombák kaphatók, édes feleségem, Juli....” — sírva fogja olvasni, az bizonyos. Igen, igen, a levél valóban úgy kezdődött, hogy édes fele­ségem Juli.... Gyöngyöző hom­lokkal és groteszken mosolygó szájjal hanyatt feküdt Zakar, pihegve, fáradtan és szégyen­lősen diktálta a levelet.... “A tajtékpipámat megtürölgetni el ne feledd, Juli és tiszteltetem édesapámékat és az idén már hat bárányom jár az uraságtól” — No, egy karika megvan már, Zakar. Kilenc meg még ráfér a papírra. “....Azt én már nem is kér­dem, hogy te hogy vagy, mert én már nem sokáig leszek itt a rabságba és tegnep már haza is akartam menni, hanem nem bírtam, mert megszurtam az ujjamat, mert nem vigyáztam és úgy is látni foglak nemso­kára....” Mély hördülés szakadt föl a melléből és utána, mint szélvi­har a haszontalan kis fát, kon­gó köhögés rázta meg a csont­jait. Elsápadt arccal ugrottam föl, de intett a kézivel, csak ma­radjak. Ez nem afféle közönsé­ges levél, ezt ha már megkezd­tük, be kell fejezni. “....Mondanék egyet, kettő lesz belőle, daru toll kell nekem a kalapomra, készid ki a feke­te vasárnaplómat és jövő heti­vásárkor hozd be és hozz be egy kis pénzt is, mert itt lagzi lesz, ha én hazamenek....” Fölvetette magát, fölült az ágyon és rettentő ordítással verte föl a szoba népét: “— Mert én hazamenek....” * Jó tiz év óta forgatom a csipkés tortaaljat és kibömböl a torkomon a zokogás. Ez a jó rész sirás, némi mé­reggel együtt, akkor ragadt a gégémbe, amikor Zakar teme­tésén átadtam Julinak a torta­aljat és ő (a fene a begyébe!) azzal adta vissza: — Mongya mán, igazán tor­ta nélkül kütte magával Estvá- nyunk....?

Next

/
Thumbnails
Contents