Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-01 / 1187. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1941 NOV. 1.

NUMBER 1187. SZÁM.

A gyárosok kapzsisága sztrájkba Munkások a gépek ellen

kényszeríti a munkásokat

PROFITHARÁCSOLÁSRA akarnak KORMÁNYVÉDELMET A BENDIXI REPÜLŐGÉPGYÁR TULAJDONOSAI

Mig Washingtonban a tőke és munka közös érdekeiről prédikálnak és mindent elkövetnek, hogy legalább a látszat kedvéért ezt a természetellenes házasságot valahogyan nyélbe üssék, mindig újabb és újabb bomlasztó esemény következik be, mely a megfont összekötő fonalat darabokra tépi. A mostani időkben különösen nagy bűnnek tekintik a védelmi iparokban a tőke és a munka harcát és nem valami kedvező jelzőkkel látják el azokat, akik az ipari kérdésekben harci álláspontra helyezkednek. Ott ahol az egyik oldalon öntudatlan elemekkel állnak szemben, sikerül a harci szellem békés elsimítása, sajnos, hogy ezen az oldalon legtöbbször a munkás- osztály vezéri megváltásban hivő tömegei állanak.

Néha-néha előfordul, hogy a munkások öntudatlan kapitalistával állnak szemben és bizonyos követeléseikre megkapják a kielégítő elégtételt. Legtöbben azonban a nagykapitalisták soraiban öntudatos kapitalisták vannak, akik még a kormánynak sem engedik meg, hogy a saját osztályhelyzetük ügyeibe beleszóljanak. Ezek a kapitalisták szeretik hangoztatni, hogy mindent a hazáért, csak a profitot nem. A profit- szerzés felhalmozásában a legképzettebb technikai képességgel birnak, melynek a kulcsa: minél alacsonyabb munkabér és a legmagasabb speed up.

Ezt az elméletet gyakorolja az Air Association Inc., melynek a Bendix, new jerseyi gyártelepén elkeseredett harcban állanak a munkások a gyártulajdonosok túlkapásai ellen. Többféle követeléseik vannak a sztrájkoló munkásoknak a bérekre vonatkozólag, az első követelésük a sztrájkból kifolyólag elbocsátott 51 munkástársuk azonnali visszavétele. F. Leroy Hill, mint a társulat elnöke azok közzé az “öntudatos” kapitalisták közé tartozik, akiknek az osztálytudatuk szerint, a sztrájk ellen nem a béremelés az orvosság, hanem a sztrájktörés. El is követett ennek végrehajtására mindent és igyekezett megnyerni protektálásra a helyi megyei sheriffet.

Összeverbuváltak vagy 500

sztrájktörőt és már csak az volt a nagy kérdés, hogy hogyan vihetik be a gyárba, mert a gyárkapu előtt ezres tömegekben picketeltek a munkások. Erre aztán cselhez folyamodtak a gyáros urak és a sztrájktörők közül néhányat a főkapu elé rendeltek, akik aztán verekedni kezdtek a picke- telőkkel és a nagy zűrzavar közben a sztrájktörők a hátsó kapun bemasiroztak a gyárba. Azt gondolták, hogy ezzel a kérdés megvan oldva, mert azonnal a kormányzóhoz folyamodtak és védelmet kértek a sztrájktörők részére. Edison kormányzó azonban bizonyára a Labor Board utasítására, azt válaszolta, hogy a kérdés megoldásához első lépésnek a legjobbnak látja az 51 elbocsátott munkás azonnali visszavételét.

A vállalat elnöke természetesen mint öntudatos kapitalista ezt ismét megtagadta és a harc tovább tart a bendixi repülőgépgyár előtt. Most már csak továbbra is az a fő, hogy a munkások is képzett osztály- tudattal kitartsanak és megtanítsák kizsákmányoló uraikat, hogy a munkásosztály összetartó szervezett ereje hatalmasabb a tőkés osztály profitgyüj- tő hatalmánál.

A legérdekesebb ebben a harcban, hogy ez a gyáros^ is több mint 5 millió dollár kormányrendelésen dolgoztat, tehát bizonyára bőven megvan neki a rendszabályozott 8 százalékos profit és hogy a munkások követelése méltányos, ellenkező esetben nem bírnák a Labor Board szimpátiáját a sztrájkoló munkások. Tehát itt világos, hogy a fifth kolumnis- ta hazaárulók a gyártulajdonos urak, akik fütyölnek a veszélyes helyzetre, a szent profithoz törvényes jogaikon keresztül ragaszkodnak. A munkás- osztálynak követni kell a példát és bármennyire is fontos, hogy a szervezkedést letipró hitleri fascizmus kipusztitására minden erőt megadjunk, elsősorban osztályérdekünk az ipari szervezet kiépítése, melyen keresztül a fascista és minden elnyomó rendszer okozóját, a magántulajdon k i z s ákmányoló rendszerét megszüntetni tudjuk. Ennek elérésére gyakorlatozás a bendixi sztrájk még akkor is, ha egyenlőre szakszervezeti falak közé van beszorítva. (f.)

Pennsylvania állam Indiana megyéjében kétezer négyszáz bányamunkás lépett sztrájkba, mert nem sikerült a Rochester and Pittsburgh Coal Companyt meggyőzniük arról, hogy a tervezett szénrakodó gépek beállításával több mint ezer bányász veszíti el a munkáját.

A sztrájk kiterjedt a Lucerne, Kent, McIntyre és Coal Run telepekre és annál figyelemre méltóbb, hogy a munkásokat annyira össze forrasztotta, hogy egyetlen sztrájktörő sem akadt.

A bánya társulatot a munkások ilyen határozott fellépése nem állította el tervétől, mert tovább folyik a gépek felszerelése.

A 18-ik században a francia

szövő munkások nemcsak munkabeszüntetéssel, de a gépek összetörésével tiltakoztak azoknak az iparban való elhelyezése ellen. A szövőgépek bent maradtak az iparban, sőt azóta a legtökéletesebbé fejlődtek, mint ahogy a mai profit rendszer a bánya ipart is felszereli a gépekkel.

Ezzel szemben a munkások egyetlen eszköze csak az lehet, hogy a gépek melletti szükségelt munkaórákat az összes, az iparban dolgozók között arányosan osszák fel, hogy mindenki a pay roll-on legyen olyan keresettel, amely az életstan- |dardot fenntartja, emeli, növeli. : Csak ez lehet a dolgozók célki- I tűzése az egyre szélesebbé váló ' géptermeléssel szemben.

//

Lázitó" kijelentések

(Vi) Ezt most nem a radikális munkások teszik, hanem Mr. Knudsen, a világ negjövedelmezőbb iparitársulat volt feje és részvényese, aki most csekély egy dollár évi fizetés mellett szolgálja a kormányt a védelmi gyártás fejeként.

Mr. Knudsen a bankárok és iparfejedelmek banketjein és gyűlésein beszél legtöbbett, de úgy, hogy a munkások értsenek belőle. Legújabban több munkát követel,— nem a bankároktól, akiknek beszélt, — hanem a munkásoktól, akikről beszélt. Azt mondja, hdgy “a gyárakban dűl el a harc.” Ami igaz. Talán azért fizettek le a General Motorsnál közel hatvanezer munkást, Fordnál húszezret. Az union megállapítása szerint a télen közel 200,000 embert fognak lefizetni csak Michigan államban egyedül az autó iparból.

Ehhez jön több kisebb nagyobb gyár, amelyek az automobil ipar részére termeltek, de nem tartoznak szorosan az automobil iparhoz, fogják munkásaikat elbocsátani, vagy egy párnapi munkán tartani hetenként, mint a Detroit Steel, Mc Cluth Steel és sok már kisebb acél gyár és ahol alkatrészeket csináltak az automobilok részére.

De azért Mr. Knudsen, alá az egekig magasztalta a náci rendszert még 1938-ban is, több munkát követel azoktól, akik még dolgoznak. És gúnyos kéz- legyintéssel utasította el az uniohnak azon ajánlatát, hogy az automobil iparban levő hatalmas gépeket, képzett munkásokat és működő ipartelepeket szervezzék át a hadi cikkek

gyártására. Ezt az ajánlatot több mint egy éve tette az union, készülve a bekövetkezett atomobil gyártás csökkentésére, de ugyan akkor még a régi négy millió autó gyártása mellett is naponta 500 repülőgép gyártása lett volna folyamatban és minden munkás a munkán maradhatott volna, ha Mr. Knudsenék elrendelik, hogy a már meglévő gépeket, ipartelepeket és képzett munkásokat fokozatosan átalakíthatják hadi termelésre.

Ez a lángeszű Mr. Knudsen, aki szeretne minden munkásszervezetet felégetni és meglehet, hogy csak is azért nem fogadták el az union ajánlatát az 500 repülőgép napi kitermelésére, mert nem akartak az unionnak annyi elismerést adni, hogy az ért annyit, vagy még többett a termeléshez, mint az ilyen felfújt Knudsenok vagy Sloanok. Na meg semmi esetre sem mulasztanák el az alkalmat hogy a kormánnyal ne épitet- nének uj és modern gyárakat, uj és legmodernebb gépekkel, melyet ők évi egy dollár fizetésük mellett használhatnak és a háború befejezése után potom áron megvehetnek.

Mr. Knudsen, aki a munkásoktól több munkát követel de a kormánytól több profitot, a Chicagóban a bankárok konferenciáján azt jelentette ki, hogy ő a great Mr. Knudsen, arra a rém nagy áldozatra is hajlandó, hogy ingbe járjon, ha azzal segítheti a hadi ipart és a nemzeti védelmet. Csak arra nem hajlandó és a többi bankár urak és ipar részvényesek sem, hogy 8 százalékos haszonért dolgoztassanak, ők a 12 száza-