Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-01 / 1187. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 1. New York-i jelentő Október 19-én nagy demonstráció volt a new yorki Labor Tempieben. A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének hívására jöttek össze a new yorki magyarok olyan tömegben, amilyen még talán soha nem volt a Labor Templeban Eltekintve attól, hogy csak délibáb kergetésnek tartja e sorok írója a Demokratikus Szövetség uj zászlóbontását, mégis jóleső örömmel látta azt, hogy olyan tömegek jöttek össze, becsületes nyíltsággal tiltakozni a Horthy-Hitlerizmus ellen. Mert nekünk, régi amerikás magyaroknak sajnos elég gyakorlati tapasztalatunk van a tömeg megmozdulásokat illetőleg Magyar-Amerikában, de csak ritkán mondhattuk azt, hogy a mozgató erőket becsületes szándék vezette. Sőt inkább legtöbb esetben politikai kalandorok és sok esetben közönséges szélhámosok tolakodtak az amerikai magyarság élére. Ebben az esetben a régi kételyeink nem állhatnak fönt, mert ismerjük a Demokratikus Szövetség irányitóit, akik iránt bizonyos tisztelettel kell adóznunk, mert ha céljaik elérésére nem bírnak és soha sem fognak bírni megfelelő erővel, azonban az amerikai magyarok történetében a becsületes irányítás ügyében, úttörő munkát végeznek. A gyűlést Lakatos László vezette, akit ismernek az amerikai magyar munkások, mint önzetlen harcost, aki mindenkor kérges kézzel kereste meg a mindennapi kenyerét. A gyűlés főszónoka Vámbéry Rusztem volt, aki Magyarország legkiválóbb jogtudósa, aki a munkás igazság érdekében ekzisztenciá- ját föláldozta. Először angolul, majd magyarul beszélt és mondott nagyon sok igazságot, bár előadásában voltak tévedések is. Beszédének lényege. “Ha Magyarországot fel akarj uk szabadítani, akkor nem elég a náci Németország leverése. A börtön börtön marad akkor is, ha a börtönőr változik. A fél feudális rendszert meg kell szüntetni. Ez a feudális osztály minden idegen uralkodó osztályt kiszolgált. Ennek a feudális osztálynak el kell tűnnie s nem szabad megismétlődnie az első világháború utáni helyzetnek, amikor ez az osztály tovább gyakorolta az uralmát.” “Mi nemcsak Magyarországot akarjuk felszabadítani, hanem annak népét is. Nemcsak a német náciktól kell megszabadítani, hanem a magyar náciktól is. Nemcsak a szimptomákat kell lékot követelték és kapták meg, a mellett, hogy sok uj gyárat és más koncessziókat kapnak ezen 12 százalékos haszon mellett. Igen, a Mr. Knudsenok és a bankárok hajlandók azt a nagy áldozatot meghozni, hogy augusztusban ingbe járjanak, aminek ellenében a munkásoktól több munkát követelnek, de ugyanakkor százezrével fizetik le a munkásokat a munkáról. gyógyítani, hanem a betegség gyökerét is!” “Nem lehet egy általános, ‘mindenki Hitler és a násiz- mus ellen’ jelszóval az ösz- szes problémákat kenőcsökkel elkenegetni s nem lehet elismerni vezéreknek olyanokat, akiknek egész múltjuk ellentétben áll az emberi- és szabadság jogok eszméjével. A nagy közönséget lenyűgözte Vámbéry előadása.De viszont mi nem várhattuk tőle, hogy ő mondja meg azt, hogy a Duna federáció független Magyarországában csak úgy lesz meg a magyar nép felszabadulása, ha a magántulajdon rendszerét megszünteti a munkásosztály. Azt azonban megmondotta, hogy nem igaz az, hogy mindenkivel kell és lehet egyesülni a hitlerizmus ellen, mert a hit- lerizmus megdöntése után még nem érte el célját a nép, azután lesz a harc az uj államformák kiépítésére, amihez az Eckhardt féle kalandorok nem meg felelők. A másik szónok Schultz Ignác, volt Csehszlovákia szociáldemokrata képviselő, akinek jószándékát nem vonjuk kétségbe, hogy még mindig az általános titkos választói jogról úgy beszél, mintha az a munkásosztály k i z s á k mányolási helyzetében megoldást jelentene. Csak sajnáljuk azt, hogy képzett munkás szónokok annak a régi elméleti dogmának még mindig hinni tudnak. Ha majd valamikor megismerkedik az amerikai speed rendszerrel és ha majd valamikor elkerül a bányavidékekre, majd látni fogja, hogy az általános titkos választói jog mellett, milyen kizsákmányolt páriák a munkások. Beszéltek még többen mások, mely után egy határozati javaslatot fogadtak el, melyben indorszálták Roosevelt külpolitikáját és támogatják a tervbe vett 8 pontot. A határozati javaslat, fontosabb része, melyet Terebessy János, a Szövetség titkára terjesztett be igy szól. “... Ezzel a kétszínű játékkal szemben mi nyíltan és határozottan küzdünk a hitlerizmus teljes megsemmisítéséért, amelytől nem lehet elválasztani a magyar hit- lerizmust, a horthyizmust, a fehér terrort, az ébredőket, a politikai kalandorokat és a nyilasokat. Minthogy mindezek jelenségei, következményei csupán egy áldatlan politikai uralomnak s egy elavult társadalmi berendezkedésnek, kiirtásuk csak akkor lehetséges, ha a kasztot magát távolítja el a magyarság politikai és gazdasági életéből. A mi küzdelmünk a magyar hitlerizmus ellen nem tegnap, hanem az októberi forradalommal kezdőd ött. Évszázados ez a harc, első nagy mártírja Dózsa György s utolsó reménye Károlyi Mihály.” Az amerikai rendszer dicsőítése miatt nem lehet ezeket az embereket megróni. Ezek az utóbbi évek emigránsai és kitudja, ha mi saját magunk csak az utóbbi években érkeztünk volna ide, nem-e ugyanolyan, vagy még talán nagyobb lelkesedéssel hódolnánk az amerikai rendszernek az európai fäscista rendszerekkel szemben. Ne várja senki, hogy ezek az emberek az osztály harc alapjára helyezett harcot fognak vívni, de viszont támogatást érdemelnek, mert az Eckhardt-Himler féle Horthyt védő fascista Szövetséggel szemben állanak és azt a reakciós terror mozgalmat ellensúlyozzák. A gyűlésen jelen voltak sokan az IWW tagjai közül és bizonyára a jövőben is elfognak menni ezekre a gyűlésekre, ahol'" szabad teret kapnak a Bérmunkás terjesztésére is. (f.) “The American Way” Sidney Hillman munkásvezér a védelmi iparok társ-igazgatója, akit eddig a polgári világ csak a legnagyobb dicsérettel említette, mert a munka és a tőke közötti h a r m ó n ikus együttműködés eszméjét hirdette és képviselte, most egyszerre a támadások központjába került. Rajtacsipték a legnagyobb bűn elkövetésén, — az amerikai módszer, az “ameri- can way” megsértésén. A nagy felháborodást az okozta, hogy Hillman egy háborús munka kiadásánál felhasználta hatalmát és nem a legolcsóbb pályázónak, hanem egy jóval dágábbnak juttatta a megbízatást. “Ilyen alávalóság! Ilyen raketeer módszer!” —• ordítanak a reakció összes szócsövei. — “íme, igy pazarolják az adófizetők nehéz dollárjait! Azért mennek a milliók, meg a billiók és semmi látszatja nincs!” És igy tovább, ki tudná utánozni őket? A valóságban az történt, hogy az állam Detroit körzetben munkás lakásokat akar épi- tetni és erre a legalacsonyabb árlejtést P. J. Currier Lumber Co. adta be! Ez a rég hírhedt arról, hogy nyílt műhelyt tartott fenn s munkatelepein emberéletbe kerülő, éles bérharcol folytak nem is olyan régen. Legolcsóbb árlejtést tudott tehát beadni, mert az épület anyagot legolcsóbb munkásokkal készítette. Hillman természetesen úgy okoskodott, hogy ha ez a cég kapja meg a rendelést, akkor a többiek, akik union béreket fizetnek, kénytelenek lesznek leszállítani a béreket, hogy ezzel a céggel versenyképesek legyenek. Igen ám, de abban az esetben a Currier Lumber Co. amelyik mindig alacsonyabb béreket fizet, mint a szervezet műhelyek tulajdonosai, megint levág a bérekből, hogy újból csak a legalacsonyabb árlejtést adhassa be. Ez a művelet aztán igy folytatódnék mindaddig, amig csak a munkások kibírnák a nyuzást. Ennek a módszernek a neve ‘szabad versenyen alapuló termelés, — az American way of production.” Természetesen a nagyközönségnek nem igy adják be a dolgot, hanem azt mondják, hogy Hillman eljárása egyszerű ra- keteerozás (zsarolás) az általa pártfogolt cégek számára. Sidney Hillman nem tartozik azon munkásvezérek közé, akikről mi valami nagy tisztelettel emlékeznénk meg. Ez az intézkedése azonban, — hamár egyszer elfogadta azt a pozíciót, amit betölt, — teljesen helyénvaló volt. Az országos méretű nagy támadással talán inkább a “Dollar a Year” tőkések elleni hasonló, de lényegében is igaz vádat akarják ellensúlyozni. Ismeretes, hogy a nagy iparbárók, akik évi egy dollár fizetésért a védelmi iparok főtanácsosai lettek, a nagy rendeléseket a saját gyáraiknak juttatták. Erről persze a polgári sajtó vagy egyáltalán nem irt, vagy pedig csak úgy említették, hogy egyik-másik izgága embernek a vádja. Akkor nem fájt nekik az adófizetők elrabolt dollárjai. Csak most, amikor a munkásság életszínvonalának fentar- tása érdekében költik a dollárokat, horkantak fel és csaholnak veszett ebek módjára. De nem is lehet másképpen, hiszen azért őrző ebjei az American way rendszernek. A KLAN IS ÉPÍTENI AKARJA ERŐSZAK SZERVEZETÉT Pittsburgh polgármestere Cornelius D. Scully leintette azt a törekvést, amely újból aktivitásba kívánja szólítani a faji és vallási gyűlöletet szitó Klan organizációt. A polgár- mester nyilatkozata szerint: “A mai időkben, amikor az embereknek arra kell törekedni, hogy a legszorosabb harmóniában dolgozva építsék ennek az országnak a védelmét, hallatlanul káros olyan mozgalom, mely harmóniának az ellenkezőjét hozza létre.” “Ha az együttműködés megbomlik, az szörnyű baja lenne hazánknak, mert városunk a defense ipar egyik központja.” “A Klan működése pedig bomlást vonna maga után.” Pittsburghban nincsen helyünk azok számára, akik fajgyűlöletet, vallási ellentéteket szítanak és erről prédikálnak.” “Ennek a károsan működő társaságnak nincsen talaja városunkban. És hiszem soha se nem is lesz.” A szervező gyűlésen alig né- hányan jelentek meg, ami arra indította a vezetőket, hogy kucsmájukat összecsomagolva, azt más időben szellőztessék. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEK CLEVELANDON A Bérmunkás novemberben lép 30-ik esztendejében és ezt az alkalmat Clevelandon úgy az east, mint a west sideon társas vacsora keretében fogják megünnepelni. November 22-én, szombaton este az Ifjúsági Teremben, 11213 Buckeye Road lesz a VACSORA. December 6-án, szombaton este a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. lesz VACSORA. Úgy az east, mint a west sidei olvasóinkat és azok barátait már most kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezeken az ünnepélyeken.
