Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-12 / 1171. szám

6 olaal BÉRMUNKÁS 1941 julius 12. lását és mély érzéssel olvastam a Bérmunkás kitűnő vezércik­két “Roosevelt tragédiája” cí­men. Kétségtelen tény az, hogy a company a leggyalázatosabb bért fizeítte az iparban. Kétség­telen, hogy 30-50 százalékkal kevesebbett fizetett mint az ipar többi vállalatai, vagy minit az anyavállalata a General Mo­tors, tehát senki kétségbe nem vonhatta ezt. Kétségtelen tény az is, hogy ez az ország ha nem is ténylegesen, de valójában ma háborúban van a világ leggyalá­zatosabb ellensége, a nácizmus ellen, amelynek a legveszedel­mesebb fegyvere a repülőgép, mely ellen védekezni, amelyet megtámadni, csak repülőgép­pel lehet. Amerika a legfőbb repülőgép szállítója Angliának, amelynek a nácizmus elleni har­cának a sikere attól függ, hogy mennyi repülőgépet kap Ame­rikából. Ez viszont nagyban függ attól, hogy mennyi repülő­gépet gyárt a North American, mert ez a hatalmas gyár állítja elő a bombázógépek egyharma- dát. És itlt következik a francia lecke, amelyet úgy látszik nem akarunk megtanulni. Ott a North Americanhoz hasonló ka­pitalisták, akik szívesebben lát­ták volna franciaországban a Hitlerizmust, mint egy olyan demokráciát, amelyben a mun­kásoknak jogai vannak, minden módon szabotálták a felkészü­lést, még akkor is, amikor már a nácik francia határon voltak. Ezek a szabotör kapitalisták nagyszerű segítséget kaptak a Sztálini paktum által dirigált kommunáciktól, akik moszk­vai parancsra — kihasználják a munkások elégedetlenségét. A North American urai két­ségtelenül szabotálták a mun­kások követeléseit, azért húzták heteken keresztül a tárgyalá­sokat, hogy kiprovokálják a sztrájkot, a kormány békéltető bizottsága is részt vett a tár­gyaláson, jól látva, azt, hogy a gyárosok huza-vonája veszé­lyezteti a gyár üzemét, azért keresztül erőszakolt egy ideig­lenes megegyezést, amely sze­rint a munkások május elsejéig visszamenőleg megkapják a bérjavitást, amit akár meg­egyezés, akár pedig rákénysze- ritenek a gyárra. Ezt a megegyezést két nap múlva megszegték a munkások és sztrájkba léptek. Nagyon sok jel azt mutatta, hogy francia példára, a szabotáló gyáros se­gítségére a kommunácik siettek A többit már tudjuk. Amerika kormánya kapitalista kormány, a kapitalista államok törvényei kötik. Bizonyos, hogy amiként talált törvényes indokolást Roo­sevelt arra, hogy katonasággal nyitássá fel a gyár kapukat, úgy találhatott volna arra is módot, hogy a gyárost kénysze­rítse a követelések teljesítésére. Bizonyos, hogy ,ez a lépés tényleg tragédia volt Roosevelt számára és majd ha a gyár le- foglalási hatalmát megfogja kapni, fog kitűnni, hogy azt me­lyik oldal javára használja fel. A munkások sztrájk joga szent ,de azzal élni is tudni kell. A mai sztrájk ellenes hangula­tot az oktalan, a két fő unionok az AFL és a CIO-nak az egymás elleni harcai váltották ki. A munkásoknak meg kell ta- nulniok a francia leckét. Nem TÁRSADALMI LEXIKON ALKOTMÁNY (latinul consti- tutio) az állam politikai életének rendjét szabályozó alaptételek összessége. Az al­kotmányt minden államban az uralkodó osztályok egymáskö- zötti és ezeknek az elnyomott osztályokkal szembeni hatalmi helyzete állapítja meg. Az ural­kodó osztályhoz való tartozás jelenti az “alkotmány sáncaiba” való tartozást, mig az elnyo­mott osztályoknak látszólag semmi befolyásuk az alkot­mányra nincs, annak nem ré­szesei. Az alkotmány, mint az egyes társadalmi osztályok po­litikai hatalmának kifejezője, egyszersmint mutatja ez osz­tályok közötti harc időleges eredményeit. Az alkotmány fej­lődése, változása tehát annyit jelent, hogy egyes társadalmi osztályok uralomra jutása vagy bukása az egész társadalomra miként értékelendő. Az alkotmány szabja meg az államhatalom határait, megál­lapítja azokat a hatalmi szerve­ket, amelyek az állam életét irá­nyítani jogosultak. Az olyan ál­lamot, amelyben államhatalmi szerv önmagában szabja meg a saját törvényeit: abszolút, vagy alkotmány nélküli államnak mondjuk, legújabban diktatúra a legdurvább formájában.Azon­ban az ilyen államnak is van al­kotmánya. Az alkotmányos ál­lam azonban mégis az olyan ál­lam, ahol a törvényhozói, végre­hajtói (közigazgatási) és bírói államhatalmi szervek egymás­tól látszólag függetlenül irá­nyítják az pillám politikai életét. Szokásos külömbséget tenni, történelmi és chartális alkot­mány között. A történelmi al­kotmány messzi a múltban ke­letkezett és az állam életével szervesen fejlődött 'ki. Ea(zel szemben a chartális alkotmány a régi föladásával uj állami alap törvények szabályozott alkot­mányt jelent (pl. az Északame- kai Egyesült Államok 1787-iki és a francia 1791-iki.) Oktrojált alkotmány, amelyet valamely abszolút uralkodó rá­erőszakol az államra. A nép akaratából létrejöhet az alkot­mány békésen, törvényes mó­don vagy forradalom utján. DEMOKRÁCIA: (népuralom, görögeredeti szó) Olyan állam­forma, amelyben— szemben a teokrácáival, az arisztokráciá­val, az abszolutizmussal, újab­ban diktatúrával — a törvény- hozás és a politikai kormányzás a népkezében van. Ilyen érte­lemben a demokrácia szoros összefüggésben áll a joggal, amelynek keletkezését igaz is­teni eredetűnek hirdették az uralkodók és a kiváltságosak és szabad együtt menni a szabotör kapitalistákkal. Okos irányítás­sal, anélkül, hogy a védelmi ipart megállítanák, rálehet kényszeríteni a kormányt arra, hogy a szabotáló gyáros kapja meg a nyomást. Hetenkint, szükség esetén naponta egy- egy órai tiltakozó sztrájk, ma nagyobb és jobb fegyver a ka­pitalista ellen, mintha egy hosz- szu sztrájkkal megakadályoz­zuk a nácik elleni bombázó gé­pek építését. igy is fogták föl egészen addig, amig a teokratikus államfor­mák, illetve az abszolút monar­chiák és véle együtt a jog fétis jellegét meg nem törte a mo­dern burzsoázia forradalma, amely az abszolút királyi hata­lom és a rendi kiváltságok mel­lé, vagy azoknak helyébe állí­totta a nép egy részének vá­lasztott képviselőit, mint tör­vény, tehát jogalkotókat. Az államfenség királyi és rendi bir­tokosai attól fogva nem egye­dül gyakorolták a haltaimat, amely a jognak a forrása, ha­nem kénytelenek voltak meg­osztani azt a hatalomra került burzsoáziával és kispolgárság­gal. A modern demokrácia ke­letkezésének ebben a korszaká­ban a politikai szabadság nem terjedt ki a nép teljességére, sőt a közszabadságok a törvény alkotás joga még máig sem olyan rétegeket, , amelyeket a itörvényhozó hatalom bevon a politikai jogokba, amelyek nem születnek vele mnidenkivel, ha­nem, amelyeket a jogokból ki­zártaknak nehéz küzdelemmel kell megszerezniök. A politikai jogokért, igy tehát a törvény- hozásban való részvételért foly­tatott harc nem pusztán politi­kai küzdelem, hanem a legtisz­tábban osztályharc. A politikai demokrácia terjedelme és mély­sége nagyjából a választójog terjedelmétől és választási tech­nika milyenségétől, nemkülön­ben a közszabadságok mértéké­itől függ. De a legszabadabb és legszélesebb körű választójog sem hozhatja fölszinre a széles- néprétegek érdekeit és akaratát abszolút mértékben, mert en­nek korlátot állít a tulajdonjog. Demokrácia tehát, szószerinti értelemben mindaddig nem le­hetséges, amig a magántulaj­don ma érvényes jogrendszere fenn áll. Amit ma általában demokrá­cia alatt értenek, az pusztán a burzsuá jogegyenlőség képleté­be illik bele, amiképpen az an­tik demokrácia is, amely Gö­rögországban született és leg­tisztábban Athénben jelentke­zett, csupán a szabad polgárok számára biztosított beleszólást az állam ügyeinek intézésébe. Mögötte sötétlett a rabszolgák, a jogokból kizárt és kizsákmá­nyolt tömege. Az antik demok­ráciák tehát voltaképpen rendi jellegűek voltak. Ez a rendi jel­lege sokáig megvolt a modern demokráciának is, amig a vá­lasztójog kiterjesztése révén egyre nagyobb tömegek nem vonultak be az alkotmányos éleítbe és igy politikailag közel­jutottak a törvényalkotás jog- rorrásához. De a tömegek a de­mokrácia teljességéhez csak úgy juthatnak, ha megváltoz­tatják a hagyományos tulaj­donjogot, amely a polgári állam legfontosabb tényezője. Ez a fölismerés különösen az újabb időkben egyre széleseb­ben elterjedt és jelentékeny ere­jű törekvések hatnak a régi fe- tisszerü tulajdonjog átalakulá­sára. Egyfelől, a nagyüzemek szocializálása és a szövetkezeti mozgalom kifejlesztése arányá­ban jelentkeznek ezek a törek­vések, másfelől meg a gyári alkotmány m e gteremitésének irányában. A munkásosztály tu­datában a politikai szabadság és a demokrácia fogalma mellé uj fogalom kerül: az üzemi de­mokrácia fogalma. A bérmun­kások osztálya egyre erőtelje­sebben veti föl a kérdésit, hogy­ha résztvehet az állam és köz­ségek ügyeinek intézésében irá­nyíthatja a törvényhozást és az egész államgépezeteit, miért ne vehetne részt az üzemek és igy a termelés irányításában is. És miért nem?.... És ha meg le­helt törni a politikai önkény uralmát, miért ne lehetne meg- I törni a termelésben uralkodó magántulajdon önkényuralmát is a gyári alkotmány megterem­tésével, amely a termelés leg­fontosabb tényezőjének, a mun­FURCSA SZERELMES NÓTA Ne vedd fel ugvsincs-ünneplő ruhádat, mikor találkozóm lesz majd veled, arcod festéke gond és szürke bánat, szemednek könnye minden ékszered. A te ruhádat nem selyemből varrták, cipődnek sarka 'erde és kopott, hajad tartóshullámba nem csavarták s a fodrász hozzád járni nem szokott. A manikürnőt se keresed fel, drága, nem lenne szebb kidolgozott kezed, öt ujjad, mint a kopár fa görcsös ága, örök robotról penget éneket. Szemednekcsillogása mégis éget, mint biztató tűz, élet-szemafór, reménysugár, mely mint örök Ígéret, parázsként villog bus hamu alól. Ezért szeretlek :mert enyém vagy. érzem, mi nékem fáj, az téged is gyötör, vérzel te is, amikor hull a vérem s mi nékem vágy, tenéked is gyönyör. Ha rongyban állok oldaladra, drága, te megtagadni nem fogsz engemet, s ha rojtos is lesz párod rossz nadrágja, a sírig igy is együtt megy veled. Együtt álmodjuk azt a sápadt álmot, a szebb jövőről, mely eljő nekünk, s ha el nem érnők, mert az élet álnok: álmodja tovább majd a — gyermekünk! KÓSZA BENCZE

Next

/
Thumbnails
Contents