Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-25 / 1186. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 október 25. A nacionalizmus következményei és orvosszerei A DEMOKRATIKUS MAGYAROK AMERIKAI SZÖVETSÉGE CLEVELANDI ALAKULÓ GYŰLÉSÉN, 194L SZEPTEMBER 21-ÉN ELMONDOTTA JÁSZI OSZKÁR (Erről a gyűlésről már lapunkban beszámoltunk, nem kevésbé arról, hogy az amerikai magyar egyleti és egyházi vezetők egyszerre milyen aktivak lettek ennek a Demokratikus Szövetségnek az ellensúlyozására. Minden hétre kijut egy vagy több szózat a magyarsághoz, amelyben a reakciónak addigi védelmezői, most a Demokráciának bajnokai akarnak lenni, bár a keresztkérdések alkalmával bevallják, hogy a demokráciát más és nem Magyarország népe részére óhajtják. — Hogy Amerika magyarsága megkülönböztetést tehessen a két mozgalom célkitűzése között, felkértük Jászi Oszkárt, hogy a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének clevelandi alakuló gyűlésén tax’tott beszédét lapunkban közölhessük. Teljesen egyetértünk Jászi Oszkárral abban, hogy a Duna Völgye — sőt egész Európa népeinek boldogulásához az első elengedhetetlen lépés az elnyomás eszközévé fajult nacionalizmus kiirtása, mert a Federal Duna Völgye, vagy Féderéit Európa megadja a dolgozók teljes gazdasági felszabadulásához vezető lehetőséget. — Szerk. Amaz erők között, melyek az első világháborúban megsemmisítették a Hapbsburg Monarchiát, a Czárok birodalmát és a Hohenzollernek uralmát, egy sem volt annyira veszedelmes és romboló, mint a Nacionalizmus. Ugyanez az erő volt egyik főoka a második Világháborúnak is. Én nem érvelek itt speciális magyar érdekekért és nincsenek titkos személyes céljaim. Mindenek felett Amerika szempontjából foglalkozom ezzel a kérdéssel. Én az Egyesült Államoknak hálás polgára vagyok és mint amerikai polgár akarok élni és meghalni. Fontos amerikai érdek, hogy véget vessünk a nacionalizmus intrikáinak és versengéseinek. Nacionalizmusról beszélve nem ítélem el annak minden formáját. A nacionalizmus egy nagy, jótékony, konstruktiv erő volt és az ma is, ha észszerű korlátok között marad. Nacionalizmus igaz értelmében azt jelenti, hogy minden nemzet szabadon fejleszthesse ki természeti erőforrásait, kultúráját, életszokásait, sorsát. Ez volt a nacionalizmus heroikus korszakának a felfogása. De a demokratikus nacionalizmus Imperialista Nacionalizmussá fajult el, mely nyers erőszakon és elnyomáson alapszik. Ami a külpolitikában a hatalmi egyensúly rendszere, az a belpolitikában az erőszakos asszimiláció, az erőszakos beolvasztás módszere. Erős nemzetek uralkodnak a gyengék felett és elnyomják azokat gazdaságban, kultúrában és politikában. Még a nyelvét is rá akarja az erős a gyengére kényszeríteni. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egy oly állam volt, melyben a szlávok és a románok többsége felett a német és a magyar oligarchia uralkodott. Ezt a mesterséges alakulatot az első világháború lerombolta és Wilson elnök proklamálta a nemzetek önrendelkezési jogát. Ez az elv lényegében helyes volt, de a hatalmi politika maradványai azt megfertőzték. Mesterséges határokat szabtak ki, az uj kisebbségeket uj többségek nyomták el, uj rendőr államok létesültek és egy dühöngő gazdasági és katonai nacionalizmus lett úrrá. Ilyen volt az általános helyzet a háború után Csehszlovákia és néhány balti állam részleges kivételével. Az uj uralkodó és az uj leigázott népek közötti növekedő feszültséget ravaszul használták ki a nagy imperialista államok. A kis népeket, mint bábokat tologatták a hatalmi politika játékasztalán. Ez a helyzet vezetett a második világháborúhoz. Ezt a beteges helyzetet gyökeresen meg kell gyógyítani, ha egy harmadik világégést el akarunk kerülni. Az orvosszer világos mindenki előtt, aki nincs elvakitva osztályérdek vagy vak nemzeti önzés által. A probléma, mely megoldandó, nem uj határok. kiszabása, hanem a határok jelentőségének a lefokozása. Közép-Európa uj államai ne legyenek a hatalmi politika eszközei. Nemzet-kulturai önrendelkezési jog, a nemzetiségi kisebbségek jogainak becsületes biztosítása egy nemzetközi bíróság védelme alatt, a nemzetek közötti szoros gazdasági és politikai együttműködés kell, hogy az uj rend vezérelve legyen. Ezt nem lehet elérni a korlátlan nemzeti szuverenitások rendszerében. Miként a cseh Palacky, a magyar Kossuth, az osztrák Fischof és a német Constantin Frantz tisztán látták már három-négy nemzedékkel ezelőtt: nem lehet igazi béke, igazi erkölcsi és kultúrái haladás addig Közép- europában, mig a népek a Federalizmus alkotmányát nem építik ki. Ez a népek szövetségét jelenti, de épp ez az, amit az uralkodó katonai, feudális és dinasztikus csoportok legjobban gyűlölnek. A magyar feudalizmusnak, a szerb militarizmusnak, a csehszlovák sovinizmusnak, a román királyi korrupciónak pusztulnia kell, hogy egy uj és jobb világ születhessék meg a Duna medencéjében. A mi most megalakult szövetségünknek egyik főfeladata, hogy a Federalizmus eszméi! terjesszük a nacionalista hatalmi politikával szemben. Követnünk kell az Egyesült Államok nagy példáját, mely megmutatta, hogyan élhet békében és fejlődhetik 48 szabad állam. Vagy meg fogják tanulni ezt a leckét a dunai iiépek, vagy újra megszámlálhatatlan milliók fognak elpusztulni a meg nem fékezett nacionalizmusnak az oltárán. MUNKA KÖZBEN _(gb) ROVATA' A VARÁZS SZÓ Be kell vallanom — mert hiszen hiába is tagadnám, — nyílt műhelyben dolgozom. A Bérmunkás olvasói ugyan tudják, hogy mi az az “open shop”, de ha netalán mégis akadna valaki, aki nem ismerné ezt a kifejezést, ime megmagyarázom. Nyílt műhely, vagy mint némelyek túlzóan bár “scab” shop- nak is mondják, az olyan gyár, ahol a munkaviszonyok nagyon nehezek, de a hetibért tartalmazó boríték annál könnyebb; ahol a munkaórák hosszúak, de az órabérek annál rövidebbek; ahol a higenikus viszonyok ellen nagyon sok kifogásolni való van, de nem mer szólni senki; ahol a bósz önkényesen rendelkezik és a munkások önkénytelenül engedelmeskednek; ahol a fellebbvalók nyájas mosollyal kérnek időutáni munkát tulórás fizetés nélkül és a munkások dühös káromkodásokat mormolva engedelmeskednek.... Mindezeket összefoglalva tudományos nyelven szólva igy is mondhatjuk: az open shop az olyan műhely, ahol a munkaviszonyok és a munkások jövedelme fordított viszonyban állnak egymással. És még egyszerűbben meg azt mondhatjuk, hogy a nyílt műhely nagyon jó a bósznak, de annál rosszabb a munkásoknak. Óriási könyvtárt töftenek meg azon könyvek ,amelyeket arról Írtak, hogy miként lehet ezt a “fordított viszoriyt” megfordítani, vagyis oly változást eszközölni, hogy a bósznak legyen minden rossz és a munkásoknak minden jó. A szónokok százezrei ismertették már nemcsak gyüléstermekben, hanem utcasarkokon is. És, hogy könnyeben tovább adható legyen, összesüritették egy bűvös szóba. Egyetlen szó, amelynek valóban oly csodás ereje van, hogy azt már maga az állam is elismerte törvényesen. És mi az open shopban mégis csak nagy titokban merjük halkan oda- sugni annak, akiben megbízunk: “Szervezkedjünk.” Igen, • szervezkedés az a csodás valami, ami egyet fordít azon a forditott viszonyon. Szervezkedj és megkönnyebbül a munka, de megnehezedik a fizetést tartalmazó boríték; szervezkedj és megrövidülnek a munkaórák, de hosszabbak lesznek az órabérek. És ezt a szervezkedési jogot már törvény is biztosítja számunkra. Mégis a scab shop munkásai csak nagy titokban mernek sug- dolódni. A kezdés nagyon ne- J héz. Nem bíznak egymásban, ki tudja , melyik a “stool pigeon” (kém). Engem is előbb jól kikérdeznek, hogy szimpatizálok-e a szervezkedés eszméjével és csak aztán avatnak a titokba. * Természetesen követem az IWW irányvonalat. Szeretném ugyan, ha a műhelyt az IWW- ba lehetne megszervezni, de látom, hogy egy másik, független szervezet már megkezdte a munkát, néhány tagja erősen dolgozik s IWW-tag talán egyedül én vagyok az egész gyárban, igy minden tehetségemmel segítségükre sietek. Szerintem minden szervezet jobb a semmiféle szervezetnél. A szóban forgó szervezet azonban az IWW-hoz legközelebb álló független ipari szervezet, igy örömmel látom a szervezkedési mozgolódást. A ZSIDÓ KÉRDÉS De nagyon nehezen megy a dolog. Kis csoportokban gyűléseket tartunk és próbáljuk kisütni, mit kellene tenni? hogy lenne a legjobb? Mert az egyik bőszünk (hárman vannak a gonoszok) az American Federation of Labor egyik uniójának volt a business agentje, jól érti tehát, hogy lehet a munkásokat kiválogatni és m e g i j e s zteni. Most azt a trükköt alkalmazza, hogy sok “over time-ot” dolgoztat. Heti 66 órát, amiből 13 óra túlórázás, vagyis heti 79 órát fizet. így két hetet dolgoztat egy hét alatt és ha az órabér kicsi is, a két heti fizetés jelentősnek látszik. Aztán elhitette a munkásokkal, hogy ezért a munkáért nem lehet többet fizetni, (pedig állami munka) és ha fizetés emelést erőszakolunk ki, akkor nem lesz túlórázás. Azonkívül pár centes bonuszt ad újévre, ezzel szúrja ki a munkások szemeit. “Furfangos gazember zsidó”! — mondja az egyik munkás, nagyot káromkodva. Mert ez a bósz történetesen zsidó. Egy pillanatra csönd támadt a szobában. Mindannyian a zsidózó munkástestvérre néztünk. “Én nem vagyok antiszemita”, — sietett magyarázgatni, — “de az mégis csak tűrhetetlen, amit itt ezek a gazdag zsidók. ..” Nem folytathatta tovább. Az union szervező leintette. Fiatal ember, 30 év körüli. Lengyel származású és valószínűleg vallásos kathoikus szülők gyermeke. Nagyon nyugodtan, minden szót megfontolva mondta: “Nem fontos az testvér, hogy milyen vallásu, vagy nemzetiségű az a bósz. Titeket nem mfnt zsidó, hanem mint kapzsi munkáltató zsarol ki. Hiszen ha jó zsidó volna, akkor megadná nektek az union béreket, amit felvesz az államtól, de csalárd módon megtart magának, mert ti szervezetlenek vagytok. De segit ebben neki a másik két
