Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-25 / 1186. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1941 OCT. 25. _____________’_______________!<■ ■ 1 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM NUMBER 1186. SZÁM. Hatásköri versengés az AFL és CIO között Az angol munkásság is nyugtalankodik ISMÉT A SZAKSZERVEZETI TELNEK A Mindkét szakszervezet az AFL és CIO hatalmas taglét­szám emelkedésről számol be. % Nem hosszú évek kellenek ah­hoz mint a múltban, hogy né­hány ezer uj tag szaporulatról halljunk jelentést, de alig egy év leforgása alatt milliós taglét­szám emelkedésről jelentenek mindkét oldalról. Az ilyen ha­talmas üzleti fellendülésben azt gondoltuk, hogy részben alább hagynak a szakszervezeti basák, az egymás elleni gyűlöl­ködésből és a munkások töme­geit nem fogják áldozati alany­nak használni tovább a saját céljaik előnyére. A szakszerve­zeti vezér uraknak azonban a legkisebb gondjuk a munkások ügyével törődni és a saját el­gondolásuk szerint minden esz­közt fölhasználnak az általuk képviselt és a régen idejét múlt szakszervezkedési eszmék mes­terséges életben tartására. Egy ilyen akció van most fo­lyamatban New Yorkban, ahol a legnagyobb áruházak teher­szállító bejáratait picketelik az AFL és CIO uniók localjai. A harcban bérkérdésről vagy munkaidő kérdésről egyáltalán nincs szó, csak azt akarják el­dönteni, hogy a megszervezett teherautó vezetők és segédeik, melyik szakszervezeti pénztár­ba szállítsák be a havidijakat. Ugyanis a Macy áruház közel ezer főnyi szállítási munkása szerződést kötött a CIO-hoz tar­tozó Department Store Emplo­yees Unióval, mely szerződést jóváhagyta a munkaügyi ta­nács is és a Macy áruházat a CIO control alá helyezte. Ezzel szemben azonban az AFL kijelentette, hogy nekik zárt mühelyrendszer szerződé­sük van az United Parcel Ser- vice-el és a teherszállító autó­vezetők és segédmunkások en­nek a hatáskörébe tartoznak,te­hát eltekintve attól, hogy a Macy áruháznak milyen más szerződése van, ezeknek a mun­kásoknak az AFL-hez kell tar­tozni és fizetni a havidijakat. Amidőn a munkások többszöri fölszólitásra sem hagyták ott a CIO-t, egy szép napon megje­lentek az AFL picketek a Macy áruház előtt és az ott dolgozó munkásokat sztrájktörőknek bélyegezték. A CIO vezetők ér­tesítették az AFL vezetőket, hogy azonnal vonják vissza a picketelőket, mert ellenkező esetben ők is picketelőket kül­BASÁK ÉRDEKÉBEN PICKE- MUNKÁSOK denek ki az AFL által kontrol­lált áruházak elé. Sem a CIO, sem pedig az AFL vezetőknek nem szokásuk a picketvonalra cenni, a picke- telésre a rendeletet pedig nem olyan nehéz munka kiadni. így aztán a CIO picketek vagy 15 más áruház elé vonultak ki nagy táblákkal és visszaadva a kölcsönt, az AFL által kontrol­lált üzletek munkásait sztrájk­törőknek bélyegezték. A szer­vezkedési módszernek az ilyen formáját gyakran alkalmazzák a szakszervezetek és éppen ez­ért a milliós taglétszám emel­kedés egyáltalán nem jelent előnyt a munkásosztály harci céljait illetőleg. De fontos ta­nulsággal szolgálnak, mert min­dig több gyakorlati tapasztala­tot nyújtanak arra vonatkozó­lag, hogy a szakszervezetek bármilyen elnevezés alatt mű­ködjenek, idejét mylta vezérba- sák intézményei és a munkás- osztály igazi felszabadulási cél­jait csak elgáncsolják. Mert ezzel a taktikával az átlagos munkások előtt, csak gyűlöletet* szítanak és nagyon sokan a szervezkedés ellensé­geivé vállnak. Emiatt esnek az­tán abba a tévhitbe a munká­sok közül is nagyon sokan, hogy a legjobb volna a szervez­kedési szabadságot letiporni, akár csak a náci-fasizták azt már megcsinálták, igy legalább a raketeer szervezetek meg­szűnnének. Nem szabad azon­ban elfelejtenünk, hogy a rake­teer szakszervezetek nem azért virágzanak mert szervezkedési szabadság van, hanem kizáró­lag csak azért, mert a munkás­tömegek soraiban tudatlanság van a helyes szervezkedést ille­tőleg. Még nagyobb szervezke­dési szabadságért kell sikra szállnunk és a meglévőt föl­használni arra, hogy a munkás- osztály tömegeit felvilágosítsuk hogy ledöntve a szakszervezeti választófalakat, ipari erejüket a forradalmi ipari szervezkedés alapján összegyűjtve, egy iga­zán szabad társadalmi rend­szer alapját építhetik ki, a mai társadalmi rendszer keretein belül. Addig mig a szakszerve­zetek visszaélnek a szervezke­dési szabadsággal, nekünk élni kell azzal és mint féltve őrzött kincset megtartanunk végső felszabadulásunk érdekében. (L) Nemrégen Edinburgban tar­tott labor konferencián megin­dult a kritika az angol kormány vagy legalább is a kormány re­akciós tagjai ellen, akik össze­tett kézzel és kárörvendő mo­sollyal nézik a Szovjetek élet­halál harcát. Az a tény, hogy már negyven napja egyetlen repülőgép sem jelent meg Ber­lin felett és legnagyobb mér­tékben csak a francia-belga-hol- land és norvég partokat, váro­sokat bombázzák az angol re­pülők, mintha azokat akarnák magukra haragítani az által, hogy sok ártatlan civil lakost is megöltek ezen leigázott or­szágokban, határozottan többet mint német katonát. Most legújabban úgy a uk- rániai mint most a Moszkva el­leni offenzivát még nagyobb nyugtalansággal fogadta az an­gol munkásság. Nagyon bíztak a Szovjetekben, rokonszen- vük, nem csak mint szövetsé­gesek" iránt, hanem mint kor­mány rendszer iránt is nagyobb volt mint bármilyen más szö­vetséges, vagy volt szövetséges iránt. Például a franciákkal megszokott és sablonos volt a szövetség, melyben nem sokat bíztak a munkások. Mig a reakciós angol sajtó, már az Ukrán offenziva alkal­mával nagyon feketére festette azvprosz helyzetet és kijelentet­ték, hogy már késő a segítség, mert nem mentheti meg az oro­szokat. Ugyan ezt a hangot ad­ták, most a Moszkva elleni of­fenziva megkezdésekor is. Más­részről a liberális és munkás sajtó, akik szívvel lélekkel har­colnak Hitler és rendszere el­len, nagy zajjal követelik a Nyugati front felállítását, me­lyet most legsikeresebben meg­tehetnének az angolok, mivel még a megszállott területekről is kivonták a németek a legtöbb rezerva csapatokat. Valamint a lázadás, nyughatatlanság min­den országban nagy méreteket öltött legtöbb helyen, mint felmentőket fogadnák az ango­lokat és melléjük állnának az elnyomott népek. Csak a Nyugati front felállí­tása menthetne meg több száz­ezer leigázott nemzet lázadó tagjait, akiket a tél folyamán halomra fognak a németek gyilkolni ha nem sikerül nyuga­ton is felállítani a frontot, melyhez csatlakoznának a me­részebb, elszánt tagjai a leigá­zott nemzeteknek. Ugyan ak­kor csak igy lehetne döntő győ­zelem a Szovjetek felett de pusztulásra vezetne az orosz iparok felett is, amellett, hogy nag'y mértékben legyengíti a szervezett ellentállást minden országban a Szovjeteken ara­tott náci győzelem. Ezt mind felismerte az angol munkásság és azok, akik élet­veszedelmet látnak a náci hor­dák győzelmében, de mégsem bírják rá az angol uralkodó osztályt, hogy nagyobb segítsé­get adjon a Szovjeteknek, vagy felállítanák a Nyugati frontot, vagy offenzivába menne a né­metek és olaszok ellen Afriká­ban, vagy Berlint és más nagy városokat olyan mértékben bombáznák, amint a németek bombázták az angol városokat. A legújabb angol munkássá­gi megnyilatkozást a munkás­párti miniszter Bevan tette, aki a parlamentben figyelmez­tette a mindég nagyobb vak­merőséget nyilvánító reakciót, hogy a parlament elé terjesz­tett adó javaslat, melyszerint a munkásságot akarják még job­ban megadóztatni, az utolsó szalmaszál lehet, mely forrada­lomba kergetheti az angol mun­kásságot. Az angol munkásság, de mind nyáján tudjuk, hogy ha alnéme­tek leverhetik a Szovjeteket, az angol reakció “már minden ké­ső” és “minden hiába” való jaj­gatással békét kötne Hitlerrel, és • az európai munkásság leg­utolsó mentsvára, az angol szervezett munkásság is elbu­kik. Mert bizony Lord Cooperék meg a többi is látják, hogy a nagyobb adók, nyomorúság, szenvedés bizony forradalom­ba kergetheti az angol munkás­ságot is, melyet most még a Hitler ijesztővel letudnak sze­relni, de inkább Hitlerrel al­kusznak meg, mint egy esetle­ges angol munkás forradalmat engedjenek meg. Az angol uralkodó osztály azt is nagyon jól tudja, hogy a Szovjetek eddig elért sikerei is, de leginkább még nagyobb el­lenállás és esetleges sikerek, minden európai munkásra éb­resztő, forradalmositó hatással lenne, melyben az angol mun­kásság is belekapcsolódna, ha nem a vezető szerepet ragadná magához. És most is csak Hit­ler és rendszere elleni gyűlölet és attól való félelem az, mely az angol munkásságot a Lordok­kal és a reakciósokkal is össz- müködésre bírja. Vi.

Next

/
Thumbnails
Contents