Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-25 / 1186. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1941 OCT. 25. _____________’_______________!<■ ■ 1 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM NUMBER 1186. SZÁM. Hatásköri versengés az AFL és CIO között Az angol munkásság is nyugtalankodik ISMÉT A SZAKSZERVEZETI TELNEK A Mindkét szakszervezet az AFL és CIO hatalmas taglétszám emelkedésről számol be. % Nem hosszú évek kellenek ahhoz mint a múltban, hogy néhány ezer uj tag szaporulatról halljunk jelentést, de alig egy év leforgása alatt milliós taglétszám emelkedésről jelentenek mindkét oldalról. Az ilyen hatalmas üzleti fellendülésben azt gondoltuk, hogy részben alább hagynak a szakszervezeti basák, az egymás elleni gyűlölködésből és a munkások tömegeit nem fogják áldozati alanynak használni tovább a saját céljaik előnyére. A szakszervezeti vezér uraknak azonban a legkisebb gondjuk a munkások ügyével törődni és a saját elgondolásuk szerint minden eszközt fölhasználnak az általuk képviselt és a régen idejét múlt szakszervezkedési eszmék mesterséges életben tartására. Egy ilyen akció van most folyamatban New Yorkban, ahol a legnagyobb áruházak teherszállító bejáratait picketelik az AFL és CIO uniók localjai. A harcban bérkérdésről vagy munkaidő kérdésről egyáltalán nincs szó, csak azt akarják eldönteni, hogy a megszervezett teherautó vezetők és segédeik, melyik szakszervezeti pénztárba szállítsák be a havidijakat. Ugyanis a Macy áruház közel ezer főnyi szállítási munkása szerződést kötött a CIO-hoz tartozó Department Store Employees Unióval, mely szerződést jóváhagyta a munkaügyi tanács is és a Macy áruházat a CIO control alá helyezte. Ezzel szemben azonban az AFL kijelentette, hogy nekik zárt mühelyrendszer szerződésük van az United Parcel Ser- vice-el és a teherszállító autóvezetők és segédmunkások ennek a hatáskörébe tartoznak,tehát eltekintve attól, hogy a Macy áruháznak milyen más szerződése van, ezeknek a munkásoknak az AFL-hez kell tartozni és fizetni a havidijakat. Amidőn a munkások többszöri fölszólitásra sem hagyták ott a CIO-t, egy szép napon megjelentek az AFL picketek a Macy áruház előtt és az ott dolgozó munkásokat sztrájktörőknek bélyegezték. A CIO vezetők értesítették az AFL vezetőket, hogy azonnal vonják vissza a picketelőket, mert ellenkező esetben ők is picketelőket külBASÁK ÉRDEKÉBEN PICKE- MUNKÁSOK denek ki az AFL által kontrollált áruházak elé. Sem a CIO, sem pedig az AFL vezetőknek nem szokásuk a picketvonalra cenni, a picke- telésre a rendeletet pedig nem olyan nehéz munka kiadni. így aztán a CIO picketek vagy 15 más áruház elé vonultak ki nagy táblákkal és visszaadva a kölcsönt, az AFL által kontrollált üzletek munkásait sztrájktörőknek bélyegezték. A szervezkedési módszernek az ilyen formáját gyakran alkalmazzák a szakszervezetek és éppen ezért a milliós taglétszám emelkedés egyáltalán nem jelent előnyt a munkásosztály harci céljait illetőleg. De fontos tanulsággal szolgálnak, mert mindig több gyakorlati tapasztalatot nyújtanak arra vonatkozólag, hogy a szakszervezetek bármilyen elnevezés alatt működjenek, idejét mylta vezérba- sák intézményei és a munkás- osztály igazi felszabadulási céljait csak elgáncsolják. Mert ezzel a taktikával az átlagos munkások előtt, csak gyűlöletet* szítanak és nagyon sokan a szervezkedés ellenségeivé vállnak. Emiatt esnek aztán abba a tévhitbe a munkások közül is nagyon sokan, hogy a legjobb volna a szervezkedési szabadságot letiporni, akár csak a náci-fasizták azt már megcsinálták, igy legalább a raketeer szervezetek megszűnnének. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a raketeer szakszervezetek nem azért virágzanak mert szervezkedési szabadság van, hanem kizárólag csak azért, mert a munkástömegek soraiban tudatlanság van a helyes szervezkedést illetőleg. Még nagyobb szervezkedési szabadságért kell sikra szállnunk és a meglévőt fölhasználni arra, hogy a munkás- osztály tömegeit felvilágosítsuk hogy ledöntve a szakszervezeti választófalakat, ipari erejüket a forradalmi ipari szervezkedés alapján összegyűjtve, egy igazán szabad társadalmi rendszer alapját építhetik ki, a mai társadalmi rendszer keretein belül. Addig mig a szakszervezetek visszaélnek a szervezkedési szabadsággal, nekünk élni kell azzal és mint féltve őrzött kincset megtartanunk végső felszabadulásunk érdekében. (L) Nemrégen Edinburgban tartott labor konferencián megindult a kritika az angol kormány vagy legalább is a kormány reakciós tagjai ellen, akik összetett kézzel és kárörvendő mosollyal nézik a Szovjetek élethalál harcát. Az a tény, hogy már negyven napja egyetlen repülőgép sem jelent meg Berlin felett és legnagyobb mértékben csak a francia-belga-hol- land és norvég partokat, városokat bombázzák az angol repülők, mintha azokat akarnák magukra haragítani az által, hogy sok ártatlan civil lakost is megöltek ezen leigázott országokban, határozottan többet mint német katonát. Most legújabban úgy a uk- rániai mint most a Moszkva elleni offenzivát még nagyobb nyugtalansággal fogadta az angol munkásság. Nagyon bíztak a Szovjetekben, rokonszen- vük, nem csak mint szövetségesek" iránt, hanem mint kormány rendszer iránt is nagyobb volt mint bármilyen más szövetséges, vagy volt szövetséges iránt. Például a franciákkal megszokott és sablonos volt a szövetség, melyben nem sokat bíztak a munkások. Mig a reakciós angol sajtó, már az Ukrán offenziva alkalmával nagyon feketére festette azvprosz helyzetet és kijelentették, hogy már késő a segítség, mert nem mentheti meg az oroszokat. Ugyan ezt a hangot adták, most a Moszkva elleni offenziva megkezdésekor is. Másrészről a liberális és munkás sajtó, akik szívvel lélekkel harcolnak Hitler és rendszere ellen, nagy zajjal követelik a Nyugati front felállítását, melyet most legsikeresebben megtehetnének az angolok, mivel még a megszállott területekről is kivonták a németek a legtöbb rezerva csapatokat. Valamint a lázadás, nyughatatlanság minden országban nagy méreteket öltött legtöbb helyen, mint felmentőket fogadnák az angolokat és melléjük állnának az elnyomott népek. Csak a Nyugati front felállítása menthetne meg több százezer leigázott nemzet lázadó tagjait, akiket a tél folyamán halomra fognak a németek gyilkolni ha nem sikerül nyugaton is felállítani a frontot, melyhez csatlakoznának a merészebb, elszánt tagjai a leigázott nemzeteknek. Ugyan akkor csak igy lehetne döntő győzelem a Szovjetek felett de pusztulásra vezetne az orosz iparok felett is, amellett, hogy nag'y mértékben legyengíti a szervezett ellentállást minden országban a Szovjeteken aratott náci győzelem. Ezt mind felismerte az angol munkásság és azok, akik életveszedelmet látnak a náci hordák győzelmében, de mégsem bírják rá az angol uralkodó osztályt, hogy nagyobb segítséget adjon a Szovjeteknek, vagy felállítanák a Nyugati frontot, vagy offenzivába menne a németek és olaszok ellen Afrikában, vagy Berlint és más nagy városokat olyan mértékben bombáznák, amint a németek bombázták az angol városokat. A legújabb angol munkássági megnyilatkozást a munkáspárti miniszter Bevan tette, aki a parlamentben figyelmeztette a mindég nagyobb vakmerőséget nyilvánító reakciót, hogy a parlament elé terjesztett adó javaslat, melyszerint a munkásságot akarják még jobban megadóztatni, az utolsó szalmaszál lehet, mely forradalomba kergetheti az angol munkásságot. Az angol munkásság, de mind nyáján tudjuk, hogy ha alnémetek leverhetik a Szovjeteket, az angol reakció “már minden késő” és “minden hiába” való jajgatással békét kötne Hitlerrel, és • az európai munkásság legutolsó mentsvára, az angol szervezett munkásság is elbukik. Mert bizony Lord Cooperék meg a többi is látják, hogy a nagyobb adók, nyomorúság, szenvedés bizony forradalomba kergetheti az angol munkásságot is, melyet most még a Hitler ijesztővel letudnak szerelni, de inkább Hitlerrel alkusznak meg, mint egy esetleges angol munkás forradalmat engedjenek meg. Az angol uralkodó osztály azt is nagyon jól tudja, hogy a Szovjetek eddig elért sikerei is, de leginkább még nagyobb ellenállás és esetleges sikerek, minden európai munkásra ébresztő, forradalmositó hatással lenne, melyben az angol munkásság is belekapcsolódna, ha nem a vezető szerepet ragadná magához. És most is csak Hitler és rendszere elleni gyűlölet és attól való félelem az, mely az angol munkásságot a Lordokkal és a reakciósokkal is össz- müködésre bírja. Vi.