Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-18 / 1185. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1941. október 18. EGY LEVÉL, amelyet Rabindranath Tagore a* nagy hindu költő irt a halálos ágyán, Miss Eleanor Rathbone- hoz. Miss Rathbone egy fölhí­vásban, amelyet Jawaharlal Nehru hindu forradalmárhoz intézett ostorozza a hindu né­pet hálátlanságáért Angliával szemben, mert a hinduk nem segítik eléggé Angliát a jelen háborúban. A levél a “Tribune” cimü Angolországban megjele­nő munkás hetilapban jelent meg, augusztus 15-én. A LEVÉL TARTALMA Mélyen meghatott Miss Rath­bone nyílt levele a hindu nép­hez. Nem ismerem a levélírót, de fölteszem róla, hogy az átla­gos angolnak, jószándékát és vele a szellemi beállítottságát is képviseli. Fölhívását Jawahar­lal Nehru-hoz intézte. Semmi kétségem sincs afelől, hogy Nehru barátom megadná neki az illő választ, ha Miss Rath­bone földijei az angol uralkodó osztály nem vitték volna őt vas­rácsok- mögé a börtönbe. De mert Nehru hallgatásra van Ítélve, úgy én vagyok kénytelen helyette egy illő választ küldeni Miss Rathbone kenetteljes leve­lére betegágyamról. A levélíró hölgy nem tett jó szolgálatot az ügynek amelyet képvisel amikor neveletlen mó­don apellál a mi lelkiismere­tünkre. Megbotránkozik a há­látlanságunkon ! “Bár kiélvez­tük az angol kultúra forrásait” írja Miss Rathbone, elfeledjük Angolországot a küzdelmében. Angol gondolkodás amennyiben a nyugati fölvilágosodást kép­viseli, tényleg sokra megtaní­tott minket, de hozzáteszem, hogy azok a hinduk, akik ehhez jutottak, a hivatalos angol tö­rekvések ellen tették, akik min­dent elkövettek, hogy bennün­ket tudatlanságban tartsanak. “Az angol nyelv utján érint­keztünk a nyugati műveltség­gel”. Azt kérdem, hogy minden népek az angolokra vártak, a nyugattal való összeköttetésre? Arroganciának nevezem a mi angol úgynevezett barátaink ál­lítását, hogy az angol nyelv tu­dása nélkül még mindig a sö­tétségben volnánk. Az a tanítás amelyben a mi gyermekeink a hivatalos angol csatornák utján részesülnek csak salak, amely később akadályozza őket a sa­ját népkulturájuk élvezésében. De fogadjuk el azt az állítást, hogy mélyen élveztük az angol fölvilágosodottság forrásait. Az ur 1931. évében 250 éves angol uralom után, a hindu népnek csak nagyon kevéssel több mint egy százaléka ismerte az angol irodalmi nyelvet. Az 1932-ben közölt statisztika sze­rint a gyermekek 98 százaléka írni, olvasni tudó volt, 17 éves soviet rendszer után. A számo­kat a Statesman’s Year Book cimü Angolországban megjele­nő könyvből vettem. A fövilágosodottság előfelté­telei, a legszükségesebb emberi igényeken, a táplálkozáson nyu­godnak. De még ezt is megta­gadja tőlünk a Nagy Británia uralkodó osztálya, kezében tartva országunk élelmiszerfor­rásait immár két évszázad óta. Körülnézek és kiéhezett tes­teket látok, kenyeret kéregetve. Asszonyokat látok, akik körme­ikkel ássák a földet egy-két ital vizet keresnek, mert a hindu falvakban kevesebb kút van mint iskola. Tudom, hogy Ang­lia népe veszélyben van és éhe­zik, a rokonszenvem velük van. De tudom azt is mert láttam, hogy Anglia hadiflottája meny­nyire igyekszik a tengeren át ennivalót szerezni az angol nép­nek. Ezzel szemben visszaem- lékszem arra is, amikor a mi népünk pusztult az éhség miatt, de a hatalmon levők még egy kocsirakomány rizst sem szálli­tattak a közelfekvő, bőségesen termő rizskerületből. Mindezt összevéve nem segíthetek ma­gamon rámutatni arra, hogy külömbség van Angolország és az uralma alatt levő India kö­zött. Legyünk hálásak az angol uralommal szemben, mert meg­vonják tőlünk a legelemibb táplálékot, vagy azért mert nem őrzik meg az emberi tör­vényt és tisztességet? Körül­nézek e széles országban és éh­ségzavargásokat látok. Ha eset­leg félszáz hindu ember az éle­tét veszíti, amink még megma­radt, elrabolják, ha leányainkat és asszonyainkat megbecstele- nitik, a hatalmas angol haderő nem véd meg bennünket, leg­följebb a tengeren túlról hal­lunk hangokat, hogy nem tud­juk a házunkat rendben tarta­ni. Sok példa van a történelem­ben arra, hogy teljesen fölfegy­verzett harcosokat egy másik ugyanolyan csoport legyőzött. A mostani háborúban is volt arra példa, hogy a vitézül har­coló angol, francia, vagy görög harcosok kényszerültek mene­külni egy jobban fölszerelt el­lenség elől, de ha a mi szegény fegyvertelen, tehetetlen, jajve- székelő csecsemőikkel terhelt hindu parasztjaink menekülnek a kunyhóikból az álig fölfegy­verzett rablóbandáktól, az an­gol tisztviselők megvetéssel mosolyognak gyávaságunk fö­lött. Minden angol polgár fegy­verben áll ma, hogy megvédje otthonát az ellenségtől. Nálunk még a léczdarabokkal való vi-« vás is tiltva van törvényesen. Népünket rendszeresen meg­fosztották minden emberi ön­tudattól, nem említve a szigo­rúan megtiltott fegyverviselést, csak azért, hogy kilegyenek szolgáltatva örökre fölfegyver­zett rabszolgatartóiknak. Az angolok gyűlölik a nácikat mert ezentúl ők akarják a tömlöc- tartóságot tőlük elcsikarni éá Miss Rathbone elvárja tőlünk, hogy kezet csókoljunk az ango­loknak, mert megkovácsolták a lánczainkat. A kormányzatot nem a saját megbízottjainak kimagyarázása után, hanem az- szerint kell megítélni, hogy tet­teivel hozzájárult-e a nép jólét­hez. Nem azért vagyunk az ango­lok ellen és nem azért nem tud­juk szivünkbe fogadni mert ide­genek, hanem azért mert, jólé­tünk őrei akarván lenni vissza­éltek hatalmukkal, elárulván a bizalmat, mely beléjük lett he­lyezve, föláldozták India milli­ónyi népeit csak azért, hogy még jobban megtömhessék az angol kapitalisták pénzeszsák­Eckhardt Tibor és a State Department Schultz Ignác a “Nation ’ szeptember 27-én megjelent számában hosszas cikk kere­tében számolt be Eckhardt Ti­bor demokráciáját illetve. Ha az idézett cikket végig olvas­tuk, a maga mezítelen valósá­gában áll előttünk ez az átved- lett jobbanmondva izig-vérig minden hájjal megkent fasizta. antiszemita ébredő, embergyil­koló magyar hazafi. Eckhard: nem egyéb mint Horthy ameri­kai salesman ja. Persze, hogy most mindenképen bizonyítani akarja pálfordulását. Göndör ugylá zik büszke az uj cégtár­sára. étvágyat kívánok neki. De lé k csak, hogy vélekedik a “N m” szerkesztősége erről az u nsült honmentő demok- ratá: .. (Fordítás) ECKHARDT ÉS AZ AMERI­KAI KÜLÜGYI HIVATAL. Tobar de Eckhardt a magyar feudális nagybirtok utazó sales­man.] e, kinek a fasizta jellemét a múlt héten I. Schultz volt csehszlovák képviselő és a cseh­szlovák S. P. volt magyar titká­ra a “Nation”-ban karakterizál- ta kitárta áruit “a független Magyarország Manifesztumá- ban”. Mondván: hogy a magyar nemzet nem felelős kormánya taktikájáért és cselekedeteiért akinek határozatait a náci kénszer befolyásolja. Ez a talmi demokrata a volt fehér terror­ista ébredő vezér a külföldi ma­gyarság vezérének ajánljla fel magát. Eckhardt Tibor a Ma­gyar Messiás szerepére akar vállalkozni, hogy a háború be­fejezése után a kis nemzetek együttműködése révén a valósá­gos örök békét megteremtse a Duna medencéjében. Az Egye­sült Államok területén élő szép számú liberális-demokraták kö­zül eddig egy sem indorszálta ezt a Manifesztumot. Csak ter­mészetes és magától érthető, hogy ezek a férfiak gyanakod­nak a hirtelen lelkesülő és még tegnap a magyar kiváltságosok parlamentjében a nácik Nüren- 'berg-i törvényeit- a magyar népre oktrojáló Tibor de Eck- hardtra. És akinek nem volt még annyi brigandi becsületes­sége sem, hogy fasizta múltját — mielőtt magát mint a ma­gyar nép megváltójaként fel­tolta — 'visszavonná. De ha Mr. Eckhardtnak nem sikerült a számottevő magyar menekült demokratákat céljai­nak megnyerni, sikerrel adta el személyét az Egyesült Államok külügyi hivatalának. A State Departmentnek és a nagy la­poknak ismerniök kellene Eck­hardt uraságot. Bár nem kapta meg a hivatal áldását, de elér­jait. Elvártam volna, minden tisztességes angol hallgatását ezen számtalan igazságtalanság tudatában, tudomásul véve semmitevésünket a háború ügyében. De, hogy még tetejé­be vérig sértsen és sót hintsen vérző sebeinkre, valóban túl megy minden tisztesség hatá­rán. Angolból fordította Vlastis Márton te azt, hogy Donován ezredest megnyerte, hogy publicitást kapjon. Megfoghatatlan, hogy a State Department ne ismerné Eckhardt reputációját, ha a budapesti legáció elég könnyel­mű volt a hivatalt értesíteni. Van elég megbízható menekült, sőt polgár is, aki megadhatja a kellő felvilágosítást. Mi azon­ban oda konkludáltunk, hogy a Külügyi Hivatal a régi kettős szerepet folytatja, balkezével megáldja a demokráciát és a jobbkezét rezerválja a reakció háta simogatására. Szomorúan jelentjük, hogy két olyan jól informált lap, mint a New York Times és a New York Herald Tribune be­dőljön Eckhardt olcsó demagó­giájának. A Herald Tribune ve­zércikkbe értékesítette “Kiált­ványát”, sőt mi több Kossuth Lajossal iparkodott ezt a sö­tét múltú himpellért összeha­sonlítani. A Times-ban Ann O’Hara McCormik elég naivan tapsolta Eckhardt “Kiáltvá­nyát” mint oly jelenséget, mely ellentáll a hitlerizmusnak Euró­pában. “A Free Hungary Prok­lamation” az Egyesült Államok­ban, mondja a Times és Károlyi londoni szuggessziója, a két férfiú együttes akarata. A tény azonban az, hogy Károlyi de­mokrata hite miatt több mint 20 éve hánykolódik az emigrá­cióban. Eckhardtal soha sem vállalhat közös ügyet. Eckhardt ugyanabban az időközben a sö­tét, sőt a legbarbárabb reakci­ót támogatta Hungáriában. Történetesen Washington és London á távírón keresztezte a tárgyalást ebben az ügyben. A Károlyi bizottság — ha nem is hivatalosan — megkapta a Downing Street zöld világossá­gát. Az Eckhardtnak juttatott biztatás annál is inkább meg­bocsáthatatlan, mert alig egy héttel annekelőtte megjelent a sajtóban a “Federation of De­mocratic Hungarian’s” kiáltvá­nya Vámbéry Rusztem elnökle- téyel, aki elég ismert a “Na­tion” olvasói előtt. Cleveland- ban megtartott értekezlet na­pirendje volt ez a dokumentum amely egyenest a magyar nép szivéhez lett címezve: “Magyarország és az elnyo­mott lakossága, csak úgy ment­hető meg, ha ódon alkotmánya modern demokráciába változik és ha valójában a magyar nép helyzetét alapjában átformálja. Az első és fő ténykedést a feu­dális birtokrendszer eltörlése és a földnek igazságos elosztása a birtok/talan nép között képezi.” Ezt a fontos tényt Eckhardt a nagybirtok képviselője elfe­lejti kiáltványában kihangsú­lyozni. A clevelandi konferen­cián ugyancsak követelte közép és kelet Európa reorganizáció­ját a demokrata szövetség szeF- lemebében. Ez az együttműkö­dés csak a dunamenti államok összmüködése által érhető el. Lehetséges-e, hogy a csehszlo­vákok, kik évtizedeken át szen­vedtek Eckhardt Tibor intrikái folytán, elismernék őt, mint fe­lelős demokratát? Lehetséges-e bogy Jugoszlávia képviselete helyet foglalna annál a tárgya-

Next

/
Thumbnails
Contents