Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-12 / 1171. szám
1941 julius 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “Tudatos” és “tudatlan” követők (A—L) A mának fontos eseményei közé tartozik ,liogy valóságban azokat a nagy fontosságú társadalmi eseményeket megösmerjük, amelyek saját létünkkel szoros összefüggésben állanak. Ilyen nagy fontosságú esemény ma a fasizmus térhódítása. Mind azok, akik távol élnek a tényleges események színtéréitől, vagy egyáltalában nem törődnek vele, vagy olyan felületes és jellegtelen eseménynek tartják, hogy szóra sem érdemesítik, azok az önző emberek, akik csak saját szükkörü létezésükkel vannak elfoglalva, nem tudják, hogy az összem- beriség képezi magát az .emberi (társadalmat. Azért van az, hogy a legtöbb ember még akkor sem látja a társadalmi katasztrófát, ha már feje feleik tornyosul össze. Pedig nagyon késő már a bajokat elhárítani, ha azok futótűzként pörzsölik testünket. így vagyunk ma éppen a fasizmussal. A legtöbb ember azon a véleményen van, hogy ott ahol még a tényleges fasizmus nem vert gyökeret, lehetetlennek, sőt nevetségesnek tartják, annak térhódítását. Másoldalról bírálva az eseményeket, megállapíthatjuk azt a tényt, hogy vannak az emberi társadalomnak fekete lelkű kalandorai, akik a legaljasabb szerepre is vállalkoznak csak azért, hogy nekik is jusson szerep az emberi társadalomban. Ezeket nevezzük ma a fasizmus tudatos feketelelkü kalandorainak, akiknek minden szereplésük és ténykedésük, úgy a jelenben, mint a múltban abban nyilvánult meg, hogy sötét és rosszakaratú ténykedéseikkel tőrbe csalták az emberek jóhiszemű tudatlanságát. Szeretnénk tudni közvetlen azoktól a mérgezett tollú és fekete lelkű náci ügynököktől, akik tudatosan a fasizmus vagy Hit- lerizmus sötét korszakának megvalósításáért fáradoznak akár ebben az országban, akár máshol a földtekén, hogy már egyszer tényleg nyíltan és fekete lelküségük dacára megmagyaráznák a fasizmus, vagy Hitlerizmus célkitűzését. Ha ezt tennék akkor még jellemtelen arcátlanságuk dacára is szégyenkeznének még tudatlan követőik előtt is. De mivel ezt egész határozottan nem teszik, igy kénytelenek vagyunk, hogy felhívjuk azoknak figyelmét, akik ugyan ma még lelkesednek Hitler győzelméért, hogy csak olyasmiért lelkesedjenek, ami esetleg csak jobbat hozhat az emberiség jövőjére. Hogy ezt megtehessék, vegyenek maguknak időt és fáradtságot és tanulmányozzák a fasizmus vagy Hitlerizmus tényleges célkitűzését. Ha ezt fogják tenni, akkor bizonyára megfognak győződni arról, hogy milyen tudatlanul, fanatikusan, olyan sötét társadalmi rendszer megvalósításáért lelkesedtek, amely még a középkori barbarizmusnál is sötétebb társadalmi rendszer életbe léptetését jelentené. Ezzel a jelzővel lehet Hit- lerék esetleges győzlmét illetni. , Maga az a tény, hogy ma a nácizmus útjában mindnt letapos, azért is lehetséges, mert Hitler propagandistái mindenfelé már a talajt előkészítik és a sok tudatlan követő, akik a valóságban nem tudják, hogy milyen sötét eszméknek válnak követőivé akkor, amikor Hitler győzelmét — akárcsak gondolatban is — óhajtják megvalósítani. Hát nem üdvösebb dolog volna az, ha a felületes hiszékenység helyet az emberek nagy tömege tanulmányozná a Hitlerizmus célkitűzését — ha ezt. tenné, akkor bizonyára nem lenne tovább lelkes követője annak és ugyan akkor tovább is kutatna, saját és embertársai jövőbeni jóléte és boldogsága érdekében. Ebben az irányban haladva, összehasonlítást kellene, hogy tegyen a fasizmus és a forradalmi munkásmozgalom célkitűzése között, akkor rájönnének arra, hogy amig a forradalmi munkásmozgalom célkitűzése egy, a mainál sokkal jobb és az össz- emberiség részére e^ minden tekintetben jobb társadalmi rendszent akar létesíteni, addig a fasizmus az ő “tudatos”, de a vadállat bőrébe bujtatott kolompossaival, minden emberi jogot és szabadságot letaposó, a rabszolgaságnál is alacsonyabb nívón álló és a nyers erőszakra épült rendszert igyekszik megvalósítani az egész földtekén. Egy ilyen rendszerért nem lelkesedhetnek, de különösen a munkások nem. Felemelt fővel és minden energiánkkal, félelmet nem ismerve, nekünk, munkásoknak küzdenünk kell a fasizmus ellen! Fel kell sorakoznunk tömör sorokban, forradalmi osztályszervezetek táborában, hogy a fasizmus embertelen társadalmi “rendjével” szemben a forradalmi munkásosztály célkitűzése valósuljon meg! “KÉNYSZER HELYZET” Az “Amerikai Magyar Szövetség” állítólag náci ellenes demokratikus alakulás, amelyet a washingtoni hűség-nyilatkozatban is kifejezett. Igaz az, hogy azóta semmiféle olyan ténykedést nem fejitett ki, ami a fenti állítást igazolná, ellenben a Szövetségnek és a hozzátartozó magyar lapoknak a ténykedése oda irányult, hogy a mai magyar kormányzatot igazolja.Azit akarják úgy az amerikai, valamint az amerikai magyar közvéleménnyel elhitetni, hogy Horthyék csak “kényszer”-ből álltak Hitler mellé, dacára annak, hogy a magyar kormány minden tagja unos-untalan kihangsúlyozza, hogy ők már 22 éve építik az “Uj Rendet.” A jugoszláviai betörést — Hitler receptszerint — azzal indokolták, hogy az ott élő magyarság védelmére vonultak be, no meg azért, mert a szerb repülők bombáztak magyar városokat. Ezt a stdryt adták le az amerikai magyar lapok, a magyar kormány itteni propaganda szervének, a Magyar Távirati Irodának az összeállításában, elhallgatva azt, hogy a bombázott magyar városok német hadibázisok voltak. Kihangsúlyozták azt is, hogy “Magyarországot nem vezéti hódítási szándék csak azt vette vissza, ami az övé volt.” A magyar kormánynak a Hitlerizmus melletti felvonulását, ha hazugsággal is, de a fenti módon indokolták meg, de vájjon milyen alapon indokolhatják meg azt, hogy most a magyar hadsereget arra használják fel, hogy a Szovjetet hátba támadja. Itt nem lehet területi sérelmeket felhozni, mert a magyar katonaság a régi magyar határon állt és nem lehet kényszer helyzeteit sem emlegetni, mert a magyar parlamentben, amikor a miniszterelnök bejelentette azt, hogy Magyarország hadat üzent a Szovjetnek, az egész képviselőház vad ujon- gásba tört ki és őrjöngve helyeselte azt, hogy a magyar munkások és parasztok feláldozásával segítsék Hitlert abban, hogy letörjék bolsheviki Oroszországot. Ez az ujongás világosan fogja annak idején igazolni azt, hogy a mai magyar kormányzat szivvel-lélekkel a hitlerizmus szolgálatában áll és ezen a téren nincs semmi külömbség Antonescu, Tiso és Horthy közt, de amig az amerikai románok és tótok közt nincs olyan szerv, amely igazolni akarná a kormányuk támadását, sőt azt nyíltan elitélik, jóltudva azt, hogy az Amerikával szemben is ellenséges lépés volt, addig a Magyar Szövetség hallgat, a lapjai kiemelve hozzák a magyar vezérkar jelentéseit és később majd a Magyar Távirati Iroda utasítására az indokolást is. Végeredményben ez rendben is volna, mert mi mást egy ilyen testülettől mint a Magyar Szövetség nem is vártunk, de ismételten kérdezzük azoktól, akik komoly antinácik, akik tudják azt, hogy minden szabadságnak az előfeltétele az, hogy a nácizmus elpusztuljon — még mindig nem találják idejénvalónak azt, hogy kilépjenek a Magyar Szövetségből és a jelenlétükkel nem fedeznék ennek a reakciós társaságnak az áldemokratikus handaban- dázását ? És kérdezzük azt is, hogy elképzelik-e azt, hogy a nácizmus leverése után, ott ahol jelenlesznek a magyar kormány által hátbatámadoitt országok: Jugoszlávia, Csehszlovákia, a Szovjet, ott szóba fognak állani a Horthy rezsimmel, akármilyen propagandát fog is kifejteni a Magyar Szövetség? A magyar nép szabadsága, függetlensége érdekében, a nácizmus elleni harc nyíltsága és tisztasága érdekében, meg kell szakítani minden összeköttetést azokkal, akik falaznak Horthy- éknak, akik vezércikkben antinácik — gondolva, hogy azt úgy sem olvassa a body — de mindenütt másut, a nácizmus, a horthyizmus szolgálatába állanak. Bármily fájdalmas is annak a tudata, hogy a magyar kormányzat bűnéből a magyar nép gyermekei véreznek a szovjettel szemben, mégis tiszta szívből — a magyar és az egész világ népének a szabadsága érdekében — kívánjuk, hogy Horthyék gaz támadása fiaskóval végződjön, hogy a magyar hadsereget verjék ki a szovjet földről, remélve, hogy a magyar proletár hadsereg, úgy mint 1918-ban, az urai ellen fordul azzal a külömbséggel, hogy — Horthyéktól tanulva — alaposabb tisztogatást fog végezni. “EGY IGAZ MONDAT” Megírtuk azt, hogy a “Magyar Egyház” és utána a brid- geporti “Egyetértés” milyen minősíthetetlenül aljas támadást követett el a most megindult magyar demokratikus, an- tináci mozgalom vezetői ellen. Az Egyetértés egyik nácija, újra elgyönyörködik ebben a keresztényi szeretettől csöpögő förmedvényben, azt Írva, hogy: “A Magyar Egyház cimü nagy tekintélyű lapban egy igaz megállapítás, egy őszinte mondat volt”.... Hát mi, még nagyitó üveggel sem találunk ebben a csuhás förmedvényben EGY igaz mondátot sem. De legyen a nácinak igaza és higyjük el azt, hogy abban a hosszulére eresztett mocskolódásban volt EGY igaz mondat, de a többi, az csak hazugság és mocskoló- dás volt. Ez nagyon is megfelel a papi és náci jellemnek: Egy igaz mondat a (tengernyi hazugság mellett. De nagyon neheztel ez a kis náci az egyik heti lapra, mert azt merte leírni, hogy Vambéry Rusztem apja többeítt nyom a latba, mint 10 református püspök. Pedig ez a megállapítás nagyon is igaz, sőt a tudomány és a magyarság szempontjából Vambéry Ármin többett jelentett mint az összes magyar püspökök együttvéve, pedig a magyar nép nagy nyomorúságára éppen elég van a püspökeiből, mig Vambéryje csak egy volt, de a világ bádmely lexikonjában is többet lehdt olvasni Vam- béryről, mint az összes magyar püspökökről együttvéve. És ami a fő, nagyobb érték volt az emberiségre, mint a világ összes kisebb és nagyobb rendű csuhá- sai együttvéve. FRANCIA LECKE Úgy a lapunkban, minit az egész amerikai sajtóban heteken keresztül foglalkoztak a North American Aviation Co. telepén kitört sztrájkkal, amelyet, mint jól. tudjuk, katonai erővel buktattak meg. Magam is hozzá kívántam szólni, de úgy gondoltam, hogy jobb lesz a most annyira hangoztatott “le- hülési” periódust bevárni, hogy a katonaság felhasználása folytán támadt felháborodás elmúljon s tisztább, logikusabb szemmel vizsgálhassuk meg az eseményeket. Előre is hangsúlyozom, hogy magam is a legnagyobb felháborodással olvastam a ! szövetségi hadsereg kivonu-
