Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-11 / 1184. szám
1941 október 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI BÉR, ÁR, PROFIT Mostanában m e g 1 e hetősen gyakran merülnek fel a fenti szavak a lapok hasábjain és természetesen miután a lapok általában a nagy kapitalisták kezében vannak, különösen a bér kérdés körül forog a kérdés, már pedig ez a fenti három szó egymásból folyik. A háborús konjuktura erősen felduzzasztottá a gyárak profitját, amelyet bármiként is igyekeznek eltüntetteni a magas igazgatói fizetések, tartalékolások, befektetések mögé, mégis tekintélyesen megnövekedve uj és uj rekordokat állítanak fel a gyárak, a bankok a profit csinálás terén. Természetesen az áru elosztó tőke sem akar kimaradni a konjukturá- ból és úgy a nagy, mint a kis j kereskedelem erős áremeléseket produkál, amelynek a következményeit a fogyasztó — ez esetben a bérért dolgozó munkás — érzi meg, aki a bérek felemelésével igyekszik azt enyhíteni. Miután a tőke nem igen hajlandó önként lemondani a profitjáról, igen gyakori az az eset, amikor erre kényszeríteni kell és ez a kényszer csak a munka beszüntetésével ny ilvánulhat meg. Miután magától értetődő- leg a munkások többsége ma a védelmi iparban dolgozik, a tőkések szolgálatába levő lapok nem a szent profit, hanem a “felkészülés” szempontjából kívánják megakadályozni a munka beszüntetéseket. Azt ma már mindenki tudja, hogy a megélhetési költségek hivatalosan is 15 százalékkal emelkedtek, de akik az üzletekbe járnak vásárolni, azok jól tudják, t)f>gy az emelkedés egy év alatt átlagban is több mint 25 százalékkal volt. A kormánynak sok gondot okoz ez a helyzet, amelyet nem a munkások “kabzsisága”, mint azt a lapok írják, hanem a munkáltatók makacssága idéz elő. A lapok az árak és a bérek mai színvonalon való megfagyasztását javasolják. A kormány erre nem mutat nagy hajlandóságot, mert egyrészt fél a termelők, a nagy farmerok szabotálásától, áru elrejtésétől, másrészt pedig jól tudja azt, hogy a munkásokat sem lehet vissza tartani attól, hogy az ilyet meg ne szegjék, ha arra az éhség kényszeríti őket. De foglalkozik a kormány azzal a gondolattal, hogy a profitot leszorítják 6 százalékra, ami ellen a “hazafias tőkések, akik szívesen látnák a munkabérek legfelsőbb összegének a megállapítását, ez ellen kézzel-lábbal tiltakoznak s készek arra, hogy az egész ipart újra lelassítják, mint tették egy évvel ezelőtt a profit védelmében. Akkor nem, volt fontos a felkészülés. A munkásnak tudnia kell azt, hogy őt első sorban és főleg a munka helyén rabolják meg, amikor a tőke elszedi az általa termelt áru értékének a többségét profit cimén.Azért a munkásnak a munka helyén kell védekeznie, amelynek az az egyetlen módja, hogy harcoljon ki magának minél nagyobb részt az általa termelt értékből, hogy ez milyen módon történik, az legtöbb esetben nem a munkástól füg, hanem a tőkéstől. Ha lehet szépszerével, ha muszáj, sztrájkkal és ha a kormány ebben veszélyt lát a felkészültségre vonatkozólag, úgy vegye elő a kezében levő hatalmat és kényszerítse a tőkést arra,hogy a munkás az élet színvonalát fentarthassa. Tegye ezt, de ne a mai bürokratikus módon, amikor hónapokig kell várni a döntésre, mert ez a huza-vona és a tőke makacssága az, ami kikényszeríti a munkásból a sztrájkot akkor is, ha az ártalmára van az ország felkészülésének. CSÁKTORNYA—LEMBERG Csáktornya a közel múltban még Jugoszláviához tartozott. Lemberg a még közelebb múltban a Szovjetek birtokában volt de utóbb mind a két város gazdát cserélt. Horthyék, jutalmul azért, mert hátba támadták a jugoszlávokat, vissza kapták egyrészét annak a területnek, amelyet a trianoni béke parancs elszakított Magyarország tói és Jugoszláviához csatolt. Nem az egészet, mert a Bánátot egyenlőre Hitler tartja a kezében. Azt már oda ígérte Romániának, de Csáktornyát, azt meghagyta Horthyéknak. Közben azonban Hitler megcsinálta a “független” Horváthországot amelynek Horthyék siettek nagyon mélyen gratulálni, amit azok úgy viszonoztak^ hogy Csáktornyát és a körülötte levő 17 községet maguknak követelték, amit a .magyar kormány nem volt hajlandó oda adni. A vitatkozó felek a big boss-hoz Hitlerhez fordultak, aki reáparancsolt Horthyékra, hogy Csáktornyát és a 17 községet haladéktalanul ürítsék ki és adják át Horvátországnak. A magyar kormány természetesen, ha duzzogva is, teljesítette a parancsot, amely duzzogást azzal szerelte le Hitler, hogy a volt Lengyelországból, amelyet a Szovjet szállt meg, oda Ígérte azt a területet, amely a ma- gyer határtól Lenbergig terjed, beleértve magát Lemberget is. Ezt az ajánlatot a magyarlengyel testvériség nagyobb dicsőségére Horthyék nagy örömmel fogadták és a megszállást és a közigazgatást — bele értve az akasztásokat is — már a magyar kormány szervei végzik, amiért majd annak idején a lengyeleknek is lesz egy kis elszámolni valójuk Horthyék- kal. Ezt az elszámolást majd testvéri alapon együtt végzi el a magyar és a lengyel nép. EZ IS CSAK ÍGÉRET? Végre össze ült a bizottság Moszkvában és amint a jelentések közük, már meg is állapították azt, hogy mi az, amire a Szovjetnek haladéktalanul szüksége van és Ígéretet tett úgy az amerikai, mint az angol kormány képviselője, hogy minanyagért a Szovjet olyan nyers anyagokkal fizet, amelyre Amerikának szüksége van. Maga az elnök is ismételten leszögezte azt, hogy a szovjet hősiessége minden segítséget megérdemel és havi 500 repülőgépet ígért küldeni. Éppen az a hősiesség, amellyel a Szovjet küzd, ma már az amerikai közvélemény túlnyomó többségét is a Szovjetek mellé állította. Ezek után azonban már itt volna az ideje annak, hogy az ígéretek valóra is váljanak és ténylegesen meg is induljon a segítségnek olyan áradata, ami lehetővé teszi azt, hogy a Szovjetek továbbra is ellentállhas- sanak, sőt letörjék Hitler támadó erejét, mert ami ezideig lett küldve, az édes kevés ahhoz az anyagi veszteséghez, amely a keleti fronton a Szovjetet érte, aki ezt nem tudja úgy pótolni, mint a nácik, akiknek a nagyobb veszteségét egész Európa ipara pótolja. Most már az angol szervezett munkásság is mind erélyesebben követeli nemcsak azt, hogy hadigépekkel, de azt is, hogy angol hadsereggel is támogassák a Szovjetet. Miután maguk akarnak a helyzetről és a segítés nagyságáról meggyőződni, az angol szervezett munkásság delegációt küld a Szovjetekhez, hogy az orosz munkásokkal együttesen beszéljék meg a közösfront lehetőségeit. Sajnos az amerikai szervezett munkásokat még John L. Lewis-ék irányítják, illetve uralják, akik ölég szemtelenek ahhoz, hogy tiltakozni merjenek a Szovjetek megsegítése ellen, amelyet még az AFL sem mer ellenezni. VÉRTENGERBE A Hitler által leigázott népek mindenütt lázadnak. A felbőszült náci hordák vértengerbe akarnak folytani minden megmozdulást. Most már nem csinálnak titkot belőle “elrettentő” példának jelentik be a terrorjukat. Párisban két nap alatt 800 embert tartóztattak le és hetet kivégeztek, Csehországban 3 nap alatt 84 embert végeztek ki, Szerbiában egy 12 ezer lakosú várost eltörültek a föld színéről a náci repülők, Bánátban 42 embert végeztek ki. Nagybecskerek piacán 12 embert akasztottak fel, akik 24 óráig függtek elrettentés céljából, de a terror, amely egész Európán végig vonul, nem bírja megszüntetni a lázongást, a szabotálást, az elnyomatás, a nyomor oly rettenetes, hogy ott már az akasztófa, a nyak- tilló nem is tűnik fel olyan borzalmasnak. Sajnos, már későn látja a világ proletariátusa, hogy milyen rettenetes árat kell fizetnie azért, hogy elmulasztotta megszervezni önmagát, amit ha megtett volna, sokkal kevesebb áldozattal megválthatta volna az egész emberiséget az elnyomástól, a nyomortól és megteremtette volna a szabad, boldog társadalmat. NAHÁT! Amióta az orosz proletariátus elkergette az urait, elvette a gyárat, a bányát, a földet azokamióta a cár atyuskát egy kissé meghalatták, mindég azt olvastuk a tőkés érdekeket szolgáló lapokban, hogy a bolshe- viki vezérek a kincseket elrabolták és saját céljaikra fordították. Valóságos rémmeséket írtak arról, hogy a fránya bol- shik közül ki, mennyit rabolt él az urak vagyonából. Nem jelenhetett meg olyan bődületes irás ezen a téren, amelyet a clevelandi papszakácsnék lapja a “Jó Pásztor” le ne közölt volna. Valósággal kéjelgett a borzalmasságánál csak ostobább mesék leközlésében. Ma 24 év után, a Szovjet ha"- boruban van a “Jó Pásztor” által annyira csodált Hitlerrel és igy természetesen szinte okádja a Szovjet ellenes förmedvé- nyeket. Támadja az elnököt is, amiért hadiszert ád el a Szovjetnek. Megállapítja azonban ez a szenny lap, hogy a Szovjet a több száz milliós rendelésért kész pénzzel fizet, “ami nem is csodálatos — mondja a disznó pásztos — mert a cártól és a főuraktól elrabolt kincsekből kerül ki ez a hatalmas összeg.” Hát ez igazán érdekes. 23 évig a saját céljaikra rabolták el a kincseket a vezérek és most csodák-csodájára az elrabolt és eldorbézolt pénz mégis együtt van és azért hadiszereket tudnak venni Hitler ellen. CLEVELAND— WASHINGTON 14 NAP Lapunk múlt heti számában egy Dr. Sebestyén intervj.uját idéztük a “Szabadság”-ból, amelyben a dr. az Amerikai Magyar Szövetségről megállapítja, hogy az nem német ellenes organizáció és hogy ha Hitler győzelme, a Szövetség további akciója tárgytalanná válik. Valószínű, hogy a dr. ezt az információját a legfelsőbb titkárságtól kapta, amellyel a Bérmunkás igazoltnak látta, hogy az AMSz ténylegesen a Horthy kormány és rendszer szolgálatában áll. Ezt a most már letagadhatatlan tényt, leleplezésünk után, ugyancsak a Szabadság azzal próbálja helyre hozni, hogy 14 nappal később vezércikkben utasítja vissza mind azt, amit hasábokon keresztül a dr. tudományos vizsgálataként közölt. Hogy az AMSz központi irodájában milyen konsternációt okozott a Bérmunkás cikke, arról jövő lapszámunkban fogunk beszámolni. FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK október 4-ig: J. Takács, Cleveland........ 3.00 A. Buda, Cleveland......... 1.00 IWW cs. Chicago............. 45.00 L. Máthé, Chicago........... 3.00 M. Tóth, Chicago........... 2.00 Országos értekezlet......... 56.78 A. Kucher, Pittsburg..... 15.00 Ch. Vise, Hammond....... 10.00 J. Hengel, Buffalo........... 1.00 Buffaloi vacsora............. 61.12 St. Spoyar, Chicago....... 1.00 S. Piskóthi, Los Angeles.. 2.00 R. U. New York............... 5.00 Rose Kontz, Cleveland.... 1.00 A. Dubay, Cleveland....... 1.00 Mancy Fábián, Chicago.. 5.00 Fodorék kerti ünnepélye 52.00 Az asszonynak nincs semmi egyebe mint maga, tehát magára jobban vigyázhatna. den elképzelhető segítséget meg fognak adni a hősiesen harcoló szovjetnek. A küldendő had tói, akik azt birtokolták, de nem végeztek termelő munkát,
