Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-11 / 1184. szám
1941 október 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL j Elmondja: Z. J. ság javára egy vagy több gépnek az elpusztítása. Azt csak a tömegek direktakciója, a munka egyöntetű megtagadása dönt heti el. Minél nagyobb tömegeket ölel fel egy ilyen harc, az annál eredményesebb, mig maga a szabotálás csak arra jó, hogy a közvéleménnyel elfogadtatta a hatósági beavatkozásnak a szükségességét, pppen ez az oka annak, hogy az ilyen szabotálásokat, a harc kompro- mitálása miatt éppen a munkáltatók szoktak r e ndezni. A munkásosztály részéről amúgy is botorság lenne elpusztítani a termelő eszközöket, amelyeket a köztulajdonba akar venni. A merényletek a felszabadulás szempontjából szintén értéktelenek, mert az egyéneket és nem a rendszert próbálják elpusztítani. Az orosz nichilis- ták és szociál forradalmárok merénylet sorozata nem ingatta meg a cári uralmat, azt csak a munkások, parasztok és katonák tömegakciója döntötte meg. Ez a kérdés a munkásmozgalom szempontjából már régen idejét múlta, amelyet a mostani világháború vetít fel újra, mert most olyan mérvű szabotálás és merénylet sorozat van folyamatban, amelyhez foghatót el sem tudtunk ezideig képzelni. Ez a szabotálás kétirányú. Egyik az, amely itt Amerikában is folyik, amit a náci ügynökök végeznek, amely gyújtogatásban, géprombolásban, általában a termelés le lassitásában nyilvánul meg és itt nagyon óvatosnak kell lennie a munkásoknak, mert ezek a náci ügynökök igen gyakran tetszetős jelszavakkal ugrasz- szák be a munkásokat az akciókba. A másik az, amely ma az elnyomott, Hitler által leigázott országokban nyilvánul meg. A terror lehetetlenné teszi a munkásosztálynak a tömegakciót, hogy szervezetten védekezzen az elnyomatás ellen és igy nincs más módja a tiltakozásának, és az elnyomói elleni harcnak, mint a szabotálás és a merényletek. Dacára annak, hogy ezek a cselekedetek majdnem egyen- lőek az öngyilkossággal, mert rajta kapás esetén a náci banditák irgalmatlanul kivégzik az illetőt, de ennek dacára a tömegeknek ez a harca folyton erősödik és miután ez rettenetesen megzavarja a nácik terveit, erősen meggyöngiti őket, leszállítja a harc folytatásához any- nyira fontos termelést, a náci ellenes frontnak az érdeke az, hogy olyan felhívások, mint amilyent fent említettünk, eljussanak az elnyomott magyar és más elnyomott népekhez, hogy mindenütt megteremjen a náci ellenes “ötödik hadtest”, amelyet Hitler olyan szakértelemmel termelt ki a megtámadt . országokban. Kétségtelen, hogy ennek a harcnak, mint minden harcnak a nácizmus ellen rengetek áldozata lesz, de a náci barbarizmus ellen nem lehet harcolni másként, mint fegyverrel a fronton, repülőtámadással a front mögötti részeken és szabotálással a termelés terén.. Ha az angol és orosz repülőknek, akik szorgalmasan pusztítják a nácizmust kiszolgáló gyárakat, méltó ERŐ PRÓBA Az IWW tanításának egyik sarkalatos pontja, hogy a munkásság termelő *— munka — ereje a társadalomban létező minden más képzelt, vagy tényleges erőnél hatalmasabb, ha ez a munkaerő a termelési viszonyoknak megfelelően van összpontosítva. * Ezen állítás nem légből kapott, vagy képzeleten alapszik, hanem azon megdönthetetlen tényen, nogy a társadalom legfontosabb, legnólkülözfhetettle- nebb tényezője a munkaerő, amely minden javat, minden szükségletet termel, amelyek nélkül az emberi 'társadalom nem létezhetne. Ha a munkásság ezen roppant nagy horderejű tényt felismerné és aszerint cselekedne, máról holnapra megszüntethetné azt a sok szenvedést és igazságtalanságot, a m e 1 yben a munkásosztálynak része van és belátható időn belül oly társadalmi rendszerrel volna képes helyettesíteni a jelen igazságtalan rendszert, amelyben nem volna kizsákmányolás, nem lehetne az emberek millióit legyilkoltatok egyik ember nem rendelkezhetne milliók élete felett és nem lennének kiváltságosok, akik henye életet élnek milliók rovására. A munkásosztály nemtörődömsége, hiszékenysége és tudatlansága folytán természetesen ezen elmélet gyakorlati bizonyítása nehézségekbe ütközik, de azért az utóbbi időben I mindgyakrabban merülnek fel szemléltető példák, amelyek nagy horderejű tanulságokat nyújtanak a munkásosztálynak. A közelmúlt napokban ily szemléltető példát szolgáltattak a Tennessee Coal, Iron and Railroad Co. által foglalkoztatott munkások, amely vállalatnak több déli államban vannak telepei és bányái, melyek közül Fairfield, Bessemer és Ensley egy kerületben vannak és az ott foglalkoztatott munkások száma meghaladja a 30 ezret. Ezen telepeken már hosszabb idő óta általános nyugtalanság uralkodott a munkások között az alacsony munkabérek s rossz munkaviszonyok k ö vetkezté- ben. A munkások megbízottai hetek óta tárgyaltak a vállalat megbizottaival, de eredménytelenül. Végre, megunva a folytonos elutasítást az Ensley telepen foglalkoztatott munkások 24 órás munkabeszüntetéssel demonstrálták elégedetlenségüket. A munkabeszüntetésre a vállalat igazgatósága azzal felelt, hogy kérvényezte Alabama állam kormányzójától az állami őrség kirendelését, amit a kormányzó azonnal teljesített. A szomszédos telepek munkásai látva a vállalat rosszakaratú törekvését, azonnal tömeg- gyűlést hívtak egybe és egyhangúlag követelték a katonasegitői lesznek az elnyomott európai országok népei, akkor a náci hadigépezet hamarább omlik össze és pusztul el. ság visszavonását, ellenkező esetben az összes telepeken és bányákban beszüntetik a munkát. A kormányzó azonban még ezek után is megtagadta a katonaság visszavonását, melyet táviratban tudatott a munkásokkal azzal okolva a katonaság kirendelését, hogy a “vérengzés elkerülésére rendelte ki az államőrséget.” A munkások azonban nem fogadták el a kormányzó megoko- lását és éppen abban látták a vérengzés elkerülését, ha a katonaság kivonul a telepek környékéről és előbbi elhatározásukhoz ragaszkodtak. És ekkor került sor az erőpróbára. A munkásság összemérte erejét a kormányzóéval. És az eredmény?: A munkásság szervezett erejének a hatalmát demonstrálja. A fent jelzett három telepen 19 ezer munkás szüntette be a munkát szeptember 27-én és 29-én esedékes volt másik 11 ezer érc és szén bányász munkabeszüntetése. Erre azonban« már nem került sor egyelőre. Av kormányzó, látva a munkások elhatározását és cselekvés készségét, a munkabeszüntetés után azonnal vissza rendelte a katonaságot a telepek környékéről. A FŐ TITKÁR UR LÓDITÁSAI A Munkás Betegsegélyző Szövetség hivatalos lapja, az “Összetartás” augusztusi számában Somló Lipót központi titkár a MBSz 35 éves múltjával foglalkozva oly megállapításokat vetett papírra, amelyek nem fedik a valóságot és tisztánlátás kedvéért kénytelenek vagyunk a szándékos tévedést helyreigazítani. Többek között megállapítja Somló ur, hogy “szocialista, szabad-szellemű munkások alakították meg a Munkás Bs. Szövetséget, ahol valláskü- lömbség nélkül tömörültek a szervezett munkásság tagjai. Kerete kiszélesült és az elszálló évek folyamán minden tisztességes munkás szívesen látott tagja lett.” Valóban, a MBs Szövetséget osztálytudatos munkások alakították és pedig azért, mert ezek a szabad-szellemű munkások nfem tudtak elhelyezkedni a soviniszta szellemet tápláló polgári betegsegélyzökben, ahol oly szellem uralkodott, amely az osztálytudatos munkások felfogásával nem fért össze. Mivel a betegsegélyzés a munkásság vállaira nehezedett, tehát a MBs Szövetséget a szükségszerűség hívta életre. Ez ellen a megállapítás ellen nem is emelünk kifogást. De, a következő szakaszban így elmélkedik Somló ur: “A MBSz történetét, fejlődését többször zavarták meg a vetélkedő munkásmozgalmi frakciók külső és belső harcai. Fejlődését hátráltatták az áldatlan harcok, amelyeket sokszor szítottak kívülálló érdekeltségek is .......” Tagadhatatlan az, hogy a különböző m u n k á smozgalmi frakcióknak voltak harcai és voltak esetek, amikor ezen harcok a betegsegélyzőbe is belenyúltak, de hogy azok lényegesen hátráltatták volna a betegsegélyző fejlődését, túlzott állítás. A MBSz — dacára az állítólagos munkásmozgalmi frakciók harcainak — állandó, egészséges fejlődést mutat 1928-ig, amikor a kikerülhetetlen rátarendszer behozatala szükségszerűvé vált. A tagság nagyszázaléka részben a magasabb tagsági dijak, részben pedig a testvériesség szellemének eltűnését vélve, fellázadtak a ráta rendszer ellen és ezt a lázadást mesterségesen szították külső elemek, akiknek célja volt a MBSz tönkretétele. Hogy ez nem sikerült, az éppenséggel a Szövetségben levő “munkás frakciók” tagjainak köszönhető. Bár a Szövetség meg maradt de jelentékeny tag veszteséggel úszta meg a változást. A ráta-rendszer bevezetése után alig állt helyre az egyensúly a Szövetségben, amikor bekövetkezett az ipari pangás és tagjainak ezrei váltak munkanélkülivé. Fizetési képtelenség következtében sok száz esett ki a Szövetségből, ehhez azonban nem volt semmi köze a “munkásmozgalmi f r a k ciók harcainak.” 1935 előtt a központ akkori tisztviselői a Szövetség vagyonát “csáki szalmájának” vélték és a MB Szövetségből is egy polgári intézményt akartak csinálni, ahol a tisztviselők korlátlanul rendelkeznek a tagság és a vagyon felett. A terv azonban a Szövetség ébren őrködő “munkás frakciók” tagságának előrelátásán meghiúsult. A z 1935. évi konvenció nagytakarítást végzett és a hűtlen tisztviselőket kitisztította. Az uj tisztviselőkbe — tekintettel “szocialista” múltjukra— azonban sok bizalmat helyezett a tagság és nem vette észre azt az akna munkát, amelyet az 1935—38. évi konvenciók között a tisztviselők végeztek és csak igy válhatott lehetővé, hogy: “1938-ban — írja Somló — teljesen a tagság nagy többségének igazgatása alá került a MBSz. Teljesen függetlenné vált a munkásmozgalmi frakciók irányításától .......” Itt aztán alaposan lódít Somló ur. Mert éppen ezen a nevezetes konvención vált nyilvánvalóvá, hogy ami az előbbi tisztviselőknek nem sikerült, azt a “jó szocialisták” végrehajtották. Mert 1938-ban nem a “tagság irányítása alá került a MBSz”, hanem akkor esett ki a tagság kezéből és egy hatalomittas bürokrata csoport kezébe került, amelynek élén a központi tisztviselő urak állnak. Ez a valóság. Éppen ez a legnagyobb akadálya a MB Szövetség fejlődésének. Mint minden időben, úgy az 1938. évi konvención és az azután következő években a Szövetségben levő osztálytudatos munkások álltak ki/ hogy megvédjék a Szövetséget egy klik kisajátításától. Ezek ellen az egész országban megtorló intézkedéseket léptettek életbe a központi diktátorok és a különböző megfenyitésektől a kizárásokig vitték a büntetésedet. Hogy a MBSz nem fejlődik (Folytatás a 8-ik oldalon)
