Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-11 / 1184. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 október 11. Vesztességünk Mozgalmunk történetében nem fordult még elő, hogy egy napon az ország különböző helyeiről négy halálesetet jelen­tettek volna, mint azt az elmúlt szombanton, október 4-én hozta a posta. Megrendülve vettük az értesítéseket, hogy az öreg kaszás ilyen summásan ritkítja az öntudatos munkások sorait. Sajnos, nincs módunkban útját állni, de munkáját sza­botálhatjuk, késleltethetjük az által, ha a szervezkedés szük­ségének a tudatát elvisszük minden dolgozó munkáshoz és a szervezkedésünk által elűzzük a betegséget, a halálos kórt te­nyésztő rossz viszonyokat, munkanélküliséget, gondokat. A halálesetekről szóló jelentéseket az alábbiakban adjuk: ADLER LAJOS ...nehezemre esik megírni önöknek a lesújtó hirt, hogy Adler Lajos munkástársunk nincs többé, elköltözött az élők sorából. A legutóbbi találkozásunk'al­kalmával mondotta volt, hogy mennyire fájlalja, hogy nem írhatott az országos értekezlet­nek gyengélkedése miatt. Harmincöt évi barátságos is­meretség alatt sok alkalmunk volt beszélgetni, elmondta, hogy amikor a szocializmus még a gyermek cipőjében járt, már a munkásmozgalmi aktivitásáért több ízben bezárult a börtön vas kapuja a háta mögött úgy Pes­ten, mint Bécsben. Ötven esz­tendőt töltött a munkásmozga­lomban. Adler Lajos és Stefan Julia a 86 éves bánatos özvegye voltak az egyik legnépszerűbb magyar házaspár Newarkon úgy a munkás, mint polgári kö­rökben. Nem volt ellensége, nyugodtan tárgyalta, vitatta a munkásmozgalmi ügyeket.Mind ketten a legnagyobb tisztelet­ben részesültek. Mindannyi­unknak nagy veszteség az ő el­távozása. 1941 szeptember 22-én este 10 órakor lakásán szivszélhüdés következtében, 76 evés korában fejezte be gyötrelmes életét. Az elhunyt Budapesten született 1866-ban és 1906-ban jött ki Amerikába. Temetése szeptem­ber 25-én, csütörtökön ment végbe a gyászházból, ahol ra­vatalon feküdt. Holttestét Lin­den, N. J.-ben a Rose Hill Ce­metery Crematoriumban e 1- hamvasztották. A Munkás Ott­hon nevében, (melynek alapitó tagja volt) Nagy Lajos búcsúz-1 tatta el bánatos özvegyétől,baj­társaitól, barátai és tisztelői­től. Spáll Béla az IWW nevében beszélt, amelynek harcos kato­nája volt. Tisztelettel őrizzük emlékét és mi, tovább folytatjuk a har­cot. L. Bauer MLADEZKI JÁNOS \ A munkássors viszonttagsá- gaiban bőven volt része. Ifjabb éveiben a nehéz munka, később a munkanélküliség felőrölte fi­zikai erejét és idegzetét, úgy, hogy a későbbi években már nem volt ellentálló erő a jelent­kező betegségek elküzdésére. Évek óta küzdött a támadó kór­ral, mely végre is győzedelmes­kedett és szeptember 30-án ki­ragadta sorainkból életének 58-ik évében. A forradalmi Ipari Unioniz- mus eszméjével a tomboló mun­kanélküliség idején ismerkedett meg.Előbb olvasója lett lapunk­nak, majd belépett az IWW tag­jai sorába és a néhány, év alatt, melyet közöttünk töltött, köte­lességtudó áldozatkészségével minden osztálytudatos munkás szeretetét kivívta. Az utóbbi években ritkán fordult meg összejöveteleinken, mert beteg­sége házhoz, majd az ágyhoz kötötte, de amikor anyagi ál­dozatot kellett hozni mozgal­munk és lapunk érdekében, mindig az elsők között volt. Bár Mladezki munkástársunk teljesen kivetkőzött a vallás dogmáiból és ismételten kifeje­zett óhaja volt, hogy temetését a chicagói munkástársak in­tézzék modern szellemben, csa­ládja, felnőtt gyermekei és ro­konsága még mindig a vallás béklyóiban élnek és utolsó órá­iban engedve a család óhajának beleegyezését adta, hogy teme­tését a vallási szertartás sze­rint intézzék. Ez az incidens azonban nem befolyásolta a chi­cagói munkástársaink érzelmeit és nagyszámmal jelentek meg a temetés előtti két estén a Stich temetkezési intézetben, hogy részvétüket kifejezzék és búcsút vegyenek távozó Mun­kástársunktól. RÉSZVÉTNYILATKOZAT Nussbaum Farkas — az IWW chicagói magyar tagjai­nak összejövetelein mindig je­len levő és általánosan ismert és szeretett, mindannyiunk “Nussbaum Bácsi”-ja, lapunk régi olvasója — végzetes bale­set áldozata lett. Október else­jén otthona közelében pgy auto­mobil elütötte és négy órai küz­delem után a halál győzedel­meskedett az élet felett. Temetése október 3-án volt, melyen a család tagjain és ro­konságon kívül a tisztelők nagy száma vett részt, hogy elbú­csúzzanak “Nussbaum Bácsi”- tól. A gyászoló családnak ezú­ton fejezik ki legőszintébb rész­vétüket az IWW chicagói magyar tagjai FAZEKAS ISTVÁN Megdöbbentő hirt kell ismét tudassunk lapunk olvasóival. A New Yorkban és azelőtt Brid- geporton lakó Fazekas István munkástársunk 47 éves korá­ban tragikus körülmények kö­zött történt elhunytét. Fazekas munkástárs, aki azelőtt soha nem volt beteg, vagy két hónap pal ezelőtt hülésről panaszko­dott, orvoshoz ment gyógyulást keresni. Az orvosi vizsgálat rö­videsen a hülés helyett, ment­hetetlen tüdő és máj rákot ál­lapított meg és Fazekas mun­kástársunk rettenetes kínok kö­zött két hónapi betegeskedés után, szeptember 28-án kiszen­vedett. Temetése október 1-én ment végbe a new yorki Balló féle temetkezési kápolnából, ahol a magyar munkások töme­gei voltak jelen, hogy elkísér­jék utolsó útjára. A búcsúztató gyászbeszédet Fishbein László munkástárs tartotta, melynek kivonatát itt közöljük. Mélyen tisztelt gyászoló gyü­lekezet ! Kedves Barátaim és Munkástársaim! A meghatottság könnyeivel álljuk körül e koporsót. Fájdal­masan szomorú kötelesség érzet szólított ide bennünket, hogy a sorainkból aránylag ifjan, éle­tének derekán elhunyt proletár munkástestvérünk Fazekas Ist­ván holttestére egy utolsó pil­lantást vessünk és elkísérjük őt utolsó útjára. Az ilyen fáj­dalmas pillanatokban n e héz megfelelő szavakat találni érzé­seink és gondolataink kifejezé­sére, mi azonban, mint öntuda­tos munkástársai és barátai el­hunyt munkástársunknak, az ő harcos proletár életéhez méltó­an megpróbáljuk szavakba ön­teni érzéseinket, nem ezért, hogy kitartó siránkozásra bír­juk munkástestvérünk gyászo­lóit, hanem, hogy az ő életéhez és kívánságához híven, arra az igazságos társadalmi harcra hívjuk fel figyelmüket, mely­nek kidőlt munkástársunk egy életen át odaadó harcosa volt. Hitetlen tamásoknak szokták nevezni azokat a Fazekas Ist­vánokat, akik még életükben megtagadják a vallási ceremó niák követését, még hitetleneb­beknek nevezik azokat, akik még utolsó szenvedéseikben sem térnek vissza születésük­nél fogva rájuk kényszeritett valláshoz. De ezek a hitetlenek­nek nevezett Fazekas Istvánok valóban a legszentebb hívők, a krisztusi tanoknak nemcsak a legigazabb hirdetői, de az em­berszeretet legszentebb hitval­lásának bátor harcosai. Igen, az' emberszeretet vallásának volt harcos katonája Fazekas István, annak a tiszta ember­szeretetnek, mely az embertár­sainak a kizsákmányolását fő­benjáró bűnnek minősiti. Az isteni igék, azon részének volt bátor hirdetője, mely szerint mindannyian, mint egyformák és egyenlő sorsnak születtünk e földre. Ellensége volt a kivált­ságos osztály profitgyüjtő ural­mának, melynek föntartásához a vallás és fajgyűlölet szitását, igazságos szivének minden me­legével igyekezett lehetetlenné tenni. Öntudatra ébredésének első pillanatától nem tévelygett ide, vagy oda, fölismerte az egyet­len helyes utat, a munkásosz­tály fölszabadulása érdekében, az ipari szervezkedés útját. Csatlakozott és életének utolsó pillanatáig hive maradt az IWW mozgalmának, olvasója és terjesztője a Bérmunkásnak. Mint szorgos kezű ipari épitő- munkás maradandó emléket ha­gyott maga után azáltal is, hogy több városban a Bérmun­kás Otthonok oszlopainak épí­tése az ő munkájához fűződik. Elhunyta nagy veszteséget je­lent egyedül maradt özvegyére, akivel a boldog házasélet örö­meit csak rövid idő óta élte, va­lamint testvéreire és rokonaira, úgyszintén az egész munkás- mozgalomra. Majd megható szavakkal bú­csúztatta el özvegyétől és roko­naitól, úgyszintén az IWW központi szervező és lapbizott­ságától, az IWW new yorki és bridgeporti magyar tagjaitól, valamint a Rákóczi Segélyző Egyesület 142. osztályától,mely intézmények virágkoszoruval is adóztak az elhunyt emlékének. Fazekas munkástársunk holt­testét a Fresh Pond, Long Is­land! crematoriumban elham­vasztották. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Tudósitó A letiportak szabotálása — Irta :*KOVÁCH ERNŐ — Azon az értekezleten, ame­lyet Clevelandon tartottak meg Fényes László ez a 70 éves li­berális újságíró körülbelül a következőképpen fejezte be drá­mai beszédét. “Egész életem­ben nyílt és egyenes ember vol­tam, nem kertelek most sem, nekünk el kell juttatnunk a fel­hívásunkat a magyar roboto- tosokhoz és az orosz fronton harcoló magyar katonákhoz, amely igy szól: Magyar prole­tárok, akadályozzátok meg a termelést, szabotáljatok és fel­emelt fővel és bátor szívvel tűr­jétek el mindazt, /amivel ezért sulytanak benneteket. Magyar katonák, ti pedig felemelt fegy­verekkel menjetek át az orosz munkás testvéreitekez és ve­lük harcoljatok az elnyomóitok ellen.” Kétségtelen, hogy bátor és becsületes beszéd volt, méltó arra, hogy eljusson a szenvedő magyar proletársághoz és a katonákhoz. Norvégiában, a megszállt francia területeken, Belgium­ban vagy Romániában, nem kü- ban vagy Romqniában, nem kü­lönben Magyarországon, min­den borzalmas terror dacára is szabotálás folyik. Gépeket rom­bolnak, vasutakat siklatnak ki, hidakat robbantanak, náci pri­békeket szúrnak le az éj sötét­jében. Egy fiatal francia lelőtte Lá­váit és egy társát, kik a néme­tekkel való megegyezés vezérei, egy másik lövés egy kommu­nista képviselőt ölt meg, aki a Hitlerrel való megegyezés hi­ve,. ugyan ilyen merényletek fordulnak elő Norvégiában és főleg Kínában az elnyomókkal norvégek illetve kinaiak ellen. Az elfoglalt orosz területek polgári lakossága szabotál min­denütt, ahol lehet, attól elte­kintve, hogy formális harcot vív a megszálló csapatokkal. Maga a visszavonuló hadse­reg is szabotál, amikor mindent elpusztít, ami az ellenségnek hasznára lehetne. Eltekintve az utóbbi esettől, amely a hadviseléshez tartozik, a többi esetek egyéni akciók, vagy a dolgok természeténél fogva nagyon kis összeesküvő csoportoknak a müve. A modern munkásmozgalom elveti az osztályharcnak ezt a módját, jól tudva azt, hogy ha a szabotálás árt is az ellenfél­nek, de magában nem alkalmas arra, hogy eredményes harcot lehessen vele vívni. A munkás és a munkáltató közt levő ellen­téteket nem dönti el a munkás-

Next

/
Thumbnails
Contents