Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-11 / 1184. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 október 11. Vesztességünk Mozgalmunk történetében nem fordult még elő, hogy egy napon az ország különböző helyeiről négy halálesetet jelentettek volna, mint azt az elmúlt szombanton, október 4-én hozta a posta. Megrendülve vettük az értesítéseket, hogy az öreg kaszás ilyen summásan ritkítja az öntudatos munkások sorait. Sajnos, nincs módunkban útját állni, de munkáját szabotálhatjuk, késleltethetjük az által, ha a szervezkedés szükségének a tudatát elvisszük minden dolgozó munkáshoz és a szervezkedésünk által elűzzük a betegséget, a halálos kórt tenyésztő rossz viszonyokat, munkanélküliséget, gondokat. A halálesetekről szóló jelentéseket az alábbiakban adjuk: ADLER LAJOS ...nehezemre esik megírni önöknek a lesújtó hirt, hogy Adler Lajos munkástársunk nincs többé, elköltözött az élők sorából. A legutóbbi találkozásunk'alkalmával mondotta volt, hogy mennyire fájlalja, hogy nem írhatott az országos értekezletnek gyengélkedése miatt. Harmincöt évi barátságos ismeretség alatt sok alkalmunk volt beszélgetni, elmondta, hogy amikor a szocializmus még a gyermek cipőjében járt, már a munkásmozgalmi aktivitásáért több ízben bezárult a börtön vas kapuja a háta mögött úgy Pesten, mint Bécsben. Ötven esztendőt töltött a munkásmozgalomban. Adler Lajos és Stefan Julia a 86 éves bánatos özvegye voltak az egyik legnépszerűbb magyar házaspár Newarkon úgy a munkás, mint polgári körökben. Nem volt ellensége, nyugodtan tárgyalta, vitatta a munkásmozgalmi ügyeket.Mind ketten a legnagyobb tiszteletben részesültek. Mindannyiunknak nagy veszteség az ő eltávozása. 1941 szeptember 22-én este 10 órakor lakásán szivszélhüdés következtében, 76 evés korában fejezte be gyötrelmes életét. Az elhunyt Budapesten született 1866-ban és 1906-ban jött ki Amerikába. Temetése szeptember 25-én, csütörtökön ment végbe a gyászházból, ahol ravatalon feküdt. Holttestét Linden, N. J.-ben a Rose Hill Cemetery Crematoriumban e 1- hamvasztották. A Munkás Otthon nevében, (melynek alapitó tagja volt) Nagy Lajos búcsúz-1 tatta el bánatos özvegyétől,bajtársaitól, barátai és tisztelőitől. Spáll Béla az IWW nevében beszélt, amelynek harcos katonája volt. Tisztelettel őrizzük emlékét és mi, tovább folytatjuk a harcot. L. Bauer MLADEZKI JÁNOS \ A munkássors viszonttagsá- gaiban bőven volt része. Ifjabb éveiben a nehéz munka, később a munkanélküliség felőrölte fizikai erejét és idegzetét, úgy, hogy a későbbi években már nem volt ellentálló erő a jelentkező betegségek elküzdésére. Évek óta küzdött a támadó kórral, mely végre is győzedelmeskedett és szeptember 30-án kiragadta sorainkból életének 58-ik évében. A forradalmi Ipari Unioniz- mus eszméjével a tomboló munkanélküliség idején ismerkedett meg.Előbb olvasója lett lapunknak, majd belépett az IWW tagjai sorába és a néhány, év alatt, melyet közöttünk töltött, kötelességtudó áldozatkészségével minden osztálytudatos munkás szeretetét kivívta. Az utóbbi években ritkán fordult meg összejöveteleinken, mert betegsége házhoz, majd az ágyhoz kötötte, de amikor anyagi áldozatot kellett hozni mozgalmunk és lapunk érdekében, mindig az elsők között volt. Bár Mladezki munkástársunk teljesen kivetkőzött a vallás dogmáiból és ismételten kifejezett óhaja volt, hogy temetését a chicagói munkástársak intézzék modern szellemben, családja, felnőtt gyermekei és rokonsága még mindig a vallás béklyóiban élnek és utolsó óráiban engedve a család óhajának beleegyezését adta, hogy temetését a vallási szertartás szerint intézzék. Ez az incidens azonban nem befolyásolta a chicagói munkástársaink érzelmeit és nagyszámmal jelentek meg a temetés előtti két estén a Stich temetkezési intézetben, hogy részvétüket kifejezzék és búcsút vegyenek távozó Munkástársunktól. RÉSZVÉTNYILATKOZAT Nussbaum Farkas — az IWW chicagói magyar tagjainak összejövetelein mindig jelen levő és általánosan ismert és szeretett, mindannyiunk “Nussbaum Bácsi”-ja, lapunk régi olvasója — végzetes baleset áldozata lett. Október elsején otthona közelében pgy automobil elütötte és négy órai küzdelem után a halál győzedelmeskedett az élet felett. Temetése október 3-án volt, melyen a család tagjain és rokonságon kívül a tisztelők nagy száma vett részt, hogy elbúcsúzzanak “Nussbaum Bácsi”- tól. A gyászoló családnak ezúton fejezik ki legőszintébb részvétüket az IWW chicagói magyar tagjai FAZEKAS ISTVÁN Megdöbbentő hirt kell ismét tudassunk lapunk olvasóival. A New Yorkban és azelőtt Brid- geporton lakó Fazekas István munkástársunk 47 éves korában tragikus körülmények között történt elhunytét. Fazekas munkástárs, aki azelőtt soha nem volt beteg, vagy két hónap pal ezelőtt hülésről panaszkodott, orvoshoz ment gyógyulást keresni. Az orvosi vizsgálat rövidesen a hülés helyett, menthetetlen tüdő és máj rákot állapított meg és Fazekas munkástársunk rettenetes kínok között két hónapi betegeskedés után, szeptember 28-án kiszenvedett. Temetése október 1-én ment végbe a new yorki Balló féle temetkezési kápolnából, ahol a magyar munkások tömegei voltak jelen, hogy elkísérjék utolsó útjára. A búcsúztató gyászbeszédet Fishbein László munkástárs tartotta, melynek kivonatát itt közöljük. Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet ! Kedves Barátaim és Munkástársaim! A meghatottság könnyeivel álljuk körül e koporsót. Fájdalmasan szomorú kötelesség érzet szólított ide bennünket, hogy a sorainkból aránylag ifjan, életének derekán elhunyt proletár munkástestvérünk Fazekas István holttestére egy utolsó pillantást vessünk és elkísérjük őt utolsó útjára. Az ilyen fájdalmas pillanatokban n e héz megfelelő szavakat találni érzéseink és gondolataink kifejezésére, mi azonban, mint öntudatos munkástársai és barátai elhunyt munkástársunknak, az ő harcos proletár életéhez méltóan megpróbáljuk szavakba önteni érzéseinket, nem ezért, hogy kitartó siránkozásra bírjuk munkástestvérünk gyászolóit, hanem, hogy az ő életéhez és kívánságához híven, arra az igazságos társadalmi harcra hívjuk fel figyelmüket, melynek kidőlt munkástársunk egy életen át odaadó harcosa volt. Hitetlen tamásoknak szokták nevezni azokat a Fazekas Istvánokat, akik még életükben megtagadják a vallási ceremó niák követését, még hitetlenebbeknek nevezik azokat, akik még utolsó szenvedéseikben sem térnek vissza születésüknél fogva rájuk kényszeritett valláshoz. De ezek a hitetleneknek nevezett Fazekas Istvánok valóban a legszentebb hívők, a krisztusi tanoknak nemcsak a legigazabb hirdetői, de az emberszeretet legszentebb hitvallásának bátor harcosai. Igen, az' emberszeretet vallásának volt harcos katonája Fazekas István, annak a tiszta emberszeretetnek, mely az embertársainak a kizsákmányolását főbenjáró bűnnek minősiti. Az isteni igék, azon részének volt bátor hirdetője, mely szerint mindannyian, mint egyformák és egyenlő sorsnak születtünk e földre. Ellensége volt a kiváltságos osztály profitgyüjtő uralmának, melynek föntartásához a vallás és fajgyűlölet szitását, igazságos szivének minden melegével igyekezett lehetetlenné tenni. Öntudatra ébredésének első pillanatától nem tévelygett ide, vagy oda, fölismerte az egyetlen helyes utat, a munkásosztály fölszabadulása érdekében, az ipari szervezkedés útját. Csatlakozott és életének utolsó pillanatáig hive maradt az IWW mozgalmának, olvasója és terjesztője a Bérmunkásnak. Mint szorgos kezű ipari épitő- munkás maradandó emléket hagyott maga után azáltal is, hogy több városban a Bérmunkás Otthonok oszlopainak építése az ő munkájához fűződik. Elhunyta nagy veszteséget jelent egyedül maradt özvegyére, akivel a boldog házasélet örömeit csak rövid idő óta élte, valamint testvéreire és rokonaira, úgyszintén az egész munkás- mozgalomra. Majd megható szavakkal búcsúztatta el özvegyétől és rokonaitól, úgyszintén az IWW központi szervező és lapbizottságától, az IWW new yorki és bridgeporti magyar tagjaitól, valamint a Rákóczi Segélyző Egyesület 142. osztályától,mely intézmények virágkoszoruval is adóztak az elhunyt emlékének. Fazekas munkástársunk holttestét a Fresh Pond, Long Island! crematoriumban elhamvasztották. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Tudósitó A letiportak szabotálása — Irta :*KOVÁCH ERNŐ — Azon az értekezleten, amelyet Clevelandon tartottak meg Fényes László ez a 70 éves liberális újságíró körülbelül a következőképpen fejezte be drámai beszédét. “Egész életemben nyílt és egyenes ember voltam, nem kertelek most sem, nekünk el kell juttatnunk a felhívásunkat a magyar roboto- tosokhoz és az orosz fronton harcoló magyar katonákhoz, amely igy szól: Magyar proletárok, akadályozzátok meg a termelést, szabotáljatok és felemelt fővel és bátor szívvel tűrjétek el mindazt, /amivel ezért sulytanak benneteket. Magyar katonák, ti pedig felemelt fegyverekkel menjetek át az orosz munkás testvéreitekez és velük harcoljatok az elnyomóitok ellen.” Kétségtelen, hogy bátor és becsületes beszéd volt, méltó arra, hogy eljusson a szenvedő magyar proletársághoz és a katonákhoz. Norvégiában, a megszállt francia területeken, Belgiumban vagy Romániában, nem kü- ban vagy Romqniában, nem különben Magyarországon, minden borzalmas terror dacára is szabotálás folyik. Gépeket rombolnak, vasutakat siklatnak ki, hidakat robbantanak, náci pribékeket szúrnak le az éj sötétjében. Egy fiatal francia lelőtte Láváit és egy társát, kik a németekkel való megegyezés vezérei, egy másik lövés egy kommunista képviselőt ölt meg, aki a Hitlerrel való megegyezés hive,. ugyan ilyen merényletek fordulnak elő Norvégiában és főleg Kínában az elnyomókkal norvégek illetve kinaiak ellen. Az elfoglalt orosz területek polgári lakossága szabotál mindenütt, ahol lehet, attól eltekintve, hogy formális harcot vív a megszálló csapatokkal. Maga a visszavonuló hadsereg is szabotál, amikor mindent elpusztít, ami az ellenségnek hasznára lehetne. Eltekintve az utóbbi esettől, amely a hadviseléshez tartozik, a többi esetek egyéni akciók, vagy a dolgok természeténél fogva nagyon kis összeesküvő csoportoknak a müve. A modern munkásmozgalom elveti az osztályharcnak ezt a módját, jól tudva azt, hogy ha a szabotálás árt is az ellenfélnek, de magában nem alkalmas arra, hogy eredményes harcot lehessen vele vívni. A munkás és a munkáltató közt levő ellentéteket nem dönti el a munkás-
