Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-12 / 1171. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 julius 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......;................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd, Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Szoviet Oroszország Kelet-Európábán az Északi tengertől a Fekete tengerig terjedő fronton olyan gigászi küzdelem folyik, amilyet Európának még annyira véres történelme sem tud felmutatni. A Hitler vérebei által uszított názi hordák Szoviet Oroszországra törtek és igyekszenek elfoglalni, hogy az ott nyert gazdasági értékkel megerősbödve a világot uralhassák. Most nem kutatjuk a háború előzményeit. Nem foglaljuk el az “ugy-e megmondattuk”, vagy “ugy-e nekünk volt igazunk” elvét hirdetők székeit. Mi csak azt látjuk, hogy Szoviet Oroszország nagy, halálos veszedelem előtt áll. Meg voltak és meg vannak a kifogásaink a Sztálin és az általa kiépített bürokrata rendszer ellen. DE SZTÁLIN MÉG NEM SZOVIET OROSZORSZÁG. Nem, az az ország, ahol kivették a termelést a magántulajdonból és amelyet minden fogyatkozása dacára is az egész világon a munkások országának tartanak Mert ezen fogyatkozásokat ki lehet javítani. Maguk az orosz munkások gondoskodnak majd arról. De ha Hitler uralma alá kerülnek, ha megsemmisítik az októberi forradalom összes vívmányait, a világ munkásságának évtizedekig még csak gondolni se lehet a felszabadulásra. Szorongó szívvel figyeljük az eseményeket. Szoviet Oroszországnak nem szabad elveszni! A háború uzsorásai Pár évvel ezelőtt, amikor még a második világháborút a messze jövő rémének tekintették, amerikai vezető államférfiak nagyon hangoztatták, hogy a következő háborúnak nem lesznek háborús milliomosai. Wallace alelnök, aki akkor földművelési miniszter volt, sokszor nyert tapsokat az ilyen kijelentésekért. Azonban kitört a háború és egyszerre megfeledkeztek a háborús profit elleni harcról. A hadi felszereléseken dolgozó egyes nagy cégek soha eddig nem hallott magas osztalékot fizetnek részvényeik után. És mégis, eddig még egyetlen háborús uzsorás ellen se indítottak port. Most aztán mégis csak kiruccant valamivel az alelnök. Arra kéri az ország farmerjeit, hogy ne használják ki az alkalmat GAZDASÁGI ELŐNYEIK JÁVÁRA AZ AGRÁR TER- MELVÉNYEK MEGDRÁGÍTÁSÁVAL. Mindeddig a farmerok elégtelen jövedelméről beszéltek. A farmerok nehéz helyzetét mindenki ismeri, még talán a volt földművelési miniszter, is. És mégis nem a milliókat kereső bankárok, meg hadiszállitók profitja fáj neki, hanem a farmerok gazdasági helyzetének javulásától fél. (gb) Lomtárba velük Még nem is olyan régen, a tőkés termelésű rendszer gazdasági szakértői, akiknek mindenféle doktori titulusokat adnak és mint “tudósok” szerepelnek, a TERMELÉS KORLÁTOZÁSÁT hirdették, mint a nagy ipari pangás egyetlen mentőeszközét. Nagy tekintélyükre támaszkodva képesek voltak elhitetni vezető országok kormányaival, hogy minél több értéket teszünk tönkre, annál gazdagabbak leszünk. Ezen alapgondolatra támaszkodva milliókat érő élelmiszereket sülyesztettek a tengerbe. Majd, hogy ezt a munkát megtakarítsák, nagy összegeket fizettek a farmeroknak csak azért, hogy ne termeljenek. De kiterjesztették ezt a módszert más iparokra is, amelyekben a gazdagságot, az általános jólétet a termelés korlátozásával igyekeztek elérni. Most azután egyszerre átcsaptak az egyik végletből a másikba. Most a termelést, a mindinkább fokozódó nagyobb és nagyobb termelést hirdetik. Igaz, hogy a most produkált árunak legnagyobb része a pusztítást szolgálja, de mégis bizonyítja azt az elvitatlan tényt, hogy ÉRTÉK CSAK AKKOR KELETKEZIK, HA AZ ANYAGHOZ MUNKÁT ADUNK. A tőkés termelési rendszer igazi átka éppen abban rejlik, hogy a munkát az anyagtól elzárja. Ma már a munkát az emberi képességet megsokszorozó szerszámok segélyével gepeken keresztül adjuk az anyaghoz. De minél hatásosabb a gép, rendesen annál összetettebb és nagyobb értéket képvisel s igy a munkás nem rendelkezik velük, mint hajdan a kézi szerszámmal. Ezen szerszámok tulajdonosai most nagy profitot húznak azért, mert megengedik a munkásoknak, hogy a gépekkel a háborús, vagyis a pusztítás eszközeit gyártsák. A munkásságon áll, hogy ezt a fokozott termelést fentartsa továbbra a háború után is, DE NE A PUSZTÍTÁS, HANEM A SAJÁT MAGUK, A NÉPMILLIÓK JAVÁT SZOLGÁLÓ ÉRTÉKEK készítésére. Reméljük, hogy ennek a háborúnak egyik eredménye gyanánt az áltudományu, de nagy titulussal biró nemzetgaz- dászaink a káros teóriájukkal egyetemben a feledés lomtárába kerülnek. (gb.) magyar munkások nem igen sokat segíthetnek, hanem alázatosan forduljanak Roosevelt elnökhöz, talán ő már elfelejtette az “elvtársak” multbani pisz- kolódásait; de most meg kell ígérni az “elvtársaknak”, hogy a jövőben jó fiuk lesznek. (?) FIGYELEM CHICAGO! Az IWW North Side-i magyar tagjai 1941 julius 2T-én, vasárnap tartják ez évi KIRÁNDULÁSUKAT a CALDWELL ERDŐBEN, a Milwaukee és Devon Avenuek közelében. Szalonnasütés, ízletes lacipecsenye, hűsítők egészítik ki az egész napi szórakozást. A jókedv gerjesztéséről Kardos Pista és zenekara gondoskodik. Legyünk ott korán és tömegesen. Töltsön egy kellemes napot Munkástársai körében. Külön is felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy ezen kirándulás nem az Edgebrook erdőben lesz megtartva, mint ahogy eredetileg már hirdettük, hanem a CALDWELL erdőben. ÚTIRÁNY: a villamoson jövők vegyék a Milwaukee Ave. villamost a végállomásig. Onnan menjenek keletre a fürdő medencéig (Swimming Pool) ahonnan jelző táblák fogják a helyet mutatni. Autókon jövők a Millwaukee, vagy Devon Ave. a Swimming Pool-ig, ahol nagy parking place van az autók parkolására. A KEMÉNY SZENESEK IS MEGKÖTÖTTÉK A KÉT ÉVES SZERZŐDÉST Bár az unió szabályai értelmében a munkások elé csak a munkáltatók és az unió által megegyezésre jutott szerződés kerül formai elfogadás véget, ez most ftörtént meg á kemény szén bányászok esetében és a bemutatott pontokat a munkások nagy szótöbbséggel vették tudomásul, amivel két esztendőre kötötték le magukat. A szerződés egyéb intézkedései is megfelelnek a puhaszenesek legutóbbi szerződési pontjainak. JAVULÁS UTJÁN? Washingtonból jelentik, hogy a Dies-bizottság kihallgatásokat fog végezni a californiai tengerpartokon, hogy “leleplezze” a japán egyesületeket, amelyeket kémkedéssel gyanúsítanak. Azonfelül vizsgálatot fog levezetni, hogy megállapítsa, miszerint a náci alakulatok és “komik’^?) milyen aktivitást fejtenek ki a különböző munkás szervezetekben. Kár a benzinért Mr. Dies, hiszen az “elvtársak” már megint köpenyeget forgattak. Most megint Hitler az ellenség. Már gyűléseket tartanak és most nem a háború ellen — hanem a Szovjet Union felsegitése mellett. Elvtársak. az amerikai ELVÍNYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik __arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervizetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett; “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘%E A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. \ termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom '«prl«wtét éritiiik a régi társadalom keretein belül
