Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-22 / 1155. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «<*»* 42 A gazdasági bizonytalanság aggályai A mind jobban növekedő világszerü gazdasági bizonytalanság, megszólaltatja a nagy vállalatok vezetőit is. így például a General Electric uj elnöke Charles E. Wilson, a villany mérnökök Philadelphiában tartott utóbbi konvencióján tartott beszédjében megvilágítja, hogy mely oldalról fujdogál az ultra kapitalizmus szele. Többek között az alábbi idézetet mondotta beszédje közben: “Jelenleg, a gyakorlatilag ellenőrizhető tény az, hogy a népek százmilliói világszerte olyan álláspontra kényszerültek és evangélikus meggyőződésük az, hogy a kapitalista rendszer az oka az egyszerű ember gazdasági bizonytalanságának és miután abban gyökeredzik a gazdaság betegsége, ezt a rendszert drasztikusan át kell formálni, vagy ha az sikertelen, el kell pusztítani. “Ilyen — dynamikus világszerü felfordulás közepette, a kapitalista rendszert — vagy amit mi szabad amerikai vállalkozási rendszernek nevezünk, — amelyet én közbevetőleg a kapitalista rendszer legkonstruktivabb formájának szeretnék nevezni — hogyan volna lehetséges ezt a mi rendszerünket fenntartani a leghasznosabb formájában, — abban a formában, amelyben képes lenne az elemi gazdasági biztonság nyújtására az összes népek részére, minden időben — béke időben és depresszió idején egyaránt.” “Az ismételten kihangsúlyozandó kérdés ezzel kapcsolatosan — és valóban olyan kérdés, amely rendkívül figyelmet igényel — az, hogy a magán vállalatok alkotása legyen a kezdeményezője meghatározni a kötelezettségeket, amelyeket az egész rendszer képes és határozottan vállalni is tud — amig hozzávetőleg és összeegyeztetőleg meghatározná azokat a kötelezettségeket, melyeket támogathat a kormány aktiv elvállalására is.” “Ebben az ajánlatban én nem terjesztek elérhetetlen gondolatot, amely elhomályosítaná a kooperációt gyanakvás által a kormány és üzlet között. Inkább én kart-karba öltve, egységes és összmunkálkodó törekvést keresek, amely meggyőződésem szerint, megszüntetné az összeütközés okait, versengést és zavart a kormány és vállalatok között.” Amint a fentiekből láthatjuk, Mr. Wilson megoldása a gazdasági bizonytalanság aggályai megszűnésére az volna, hogy a nagy vállalatok és a kormány között nagyobb megértés létesüljön és az egységes megértés a mai bizonytalan gazdasági rendszer fenntartására a vállalatoktól induljon ki. Vagyis, legyenek a vállalatok kezdeményezői annak az átalakulásnak, amely biztosítaná a népesség elemi kívánalmait. Ne értsük félre. Még most sem kíván olyan rendszeft bevezetni a mainak helyébe, amelyben a szükségletek nyernének teljes kielégülést, hanem reform alapon, egy folttal többet kíván hozzáadni, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon. Mr. Wilson éppen úgy téved, mint hasonszőrű társai, midőn azt hiszik, hogy foltozgatással megszüntethetik az ellentétes állapotokat. Mert minden értelmes ember előtt világos, hogy amig a haszonra való termelés létezik, addig lehetetlen á szükségleteket kieléígiteni. Tehát a közösség szükségleteinek kielégítését szolgáló rendszerben szűnik meg az osztályok közötti ellentét, midőn a szükségletekre való termelés váltja fel a profit rendszert. (K-y) Erről is beszélni kell A “Bérmunkás” lapbizottságának a gyűlésein, az ország minden részéből érkeznek be levelek, amelyek keresztmetszetét adják az amerikai ipari munkások helyzetének. Ezeken a leveleken keresztül megismerjük azt a nagyszerű gárdát, amely 30 éve, hogy fentartja, terjeszti a Bérmunkást és építi az Ipari Demokráciát. Nem akarok neveket felsorolni, hisz ezek a névtelen harcosok, ezek a Jimv Higginsek tiltakoznának a legjobban, ha a kötelesség teljesítéséért megdicsérnénk őket. De mert vannak a mozgalmunknak “elfáradt” “elkedvetlenedett, “megsértődött” slb. szökevényei, kik ma, amikor ezerszer fontosabb volna, mint bármikor, hogy minden Ipari forradalmár a gáton legyen, talán ezek a félre állt, régi IWW-isták elszégyenlik magukat, ha látják azt, hogy mások dolgoznak, talán észbe kapnak és vissza állnak a régi posztjukra addig, amig nem késő. “Nagyon öreg és beteges vagyok, relifen élek, ezért nem tudok úgy dolgozni a lapunkért, mint a múltban, de amit csak lehet, megteszek” — írja egy hetvenhez közeledő bánász. “Gyalogolni nem tudok, annyira fájnak a lábaim, csak úgy tudok kollektálni, ha valaki autón ki vissz, de talán a tavasz segit rajtam és akkor behozom azt, amit mulasztottam” — szól egy másik levél. Régi harcos Írja: “Napról-napra túlórázni kell, szombaton is dolgozunk, azért késett a kézirat, vasárnap nem irhatok, mert akkor a hátralékosokat kell kollektálni” — ugyan onnan ezt Írja a másik irógárdista is. ...... “Nagyon nehéz most a helyzetem, mert ha letelt a munkám, akkor otthon kell főzni, mosni, vasalni, mert a feleségem tehetetlen a betegsége miatt, ezért nehezen birom a vállalt munkát elvégezni” — de azért ő adja el az országban a legtöbb lapot hétről-hétre, az ő városában vannak a legjobban rendben az előfizetések, ő és még számtalan, ilyen derék Ipari forradalmár, soha nem fog “elfáradni” “megsértődni”, ők mindig ott lesznek az első sorban, soha sem fognak beijedve félre állni. Azoknak a munkástársaknak, akik ma félre álltak, cserben hagyták az elvet, ezeket a nagyszerű proletárokat, nagyon a figyelmükbe ajánlom és azoknak a leveleit és hogy egy kissé figyeljék meg saját magukat is, legalább annyira, mint amennyire én megfigyeltem őket, ha néha erre alkalom van, mert ha egy kissé saját magukat is megvizsgálják, akkor meglátják azt, hogy ők nem csak félre álltak, hanem közülök nem egy bizony nem áll, hanem csúszik lefelé a nácizmus mocsarába. Aki ma már Hitlert magyarázza, aki azt állítja, hogy csak azért ütik Hitlert, mert az a “nagy zsidókat” is bántja, akik azt állítják, hogy az európai munkásnak ma Hitler alatt jobb dolguk van, mint azelőtt és hogy az amerikai munkásnak sem lesz rosszabb dolga, mint ma, ha Hitler idejön, kik örülnek annak, hogy a Bérmunkást le mondta egy pár megijesztett munkás, azok már csak névleg IWW-isták, azok már ha idejében meg nem állnak, csak szégyenére lesznek ennek a mozgalomnak, annál is inkább, mennél aktívabbak voltak a múltban, mert a múlt aktivitása, a régi tagsági kártya, nem mentség, hanem az kötelezi őket arra, hogy ma, amikor nagyon komoly a helyzet, hagyjanak fel a gyerekes haragszomrád játékkal addig, amig nem késő, amig belőlük a régi harcos IWW-istákból, a munkásmozgalom ellenségei nem lesznek. Nekik csak két ütjük van, vagy vissza az IWW-hoz, vagy csúszni tovább lefelé Hitlerhez. K. E. Piacért van a háború az alelnök szerint is Az ország alelnöke, Henry Wallace legutóbbi beszedje, amit lakhelyén Des Moinesben a farmeroknak mondott, nem igen hagy kétséget az iránt, hogy miért is folyik a háború. Wallace kijelentette, hogy Hitlert mindenek felett le kell győzni, hogy piacainkat biztosíthassuk külföldön, a farmerok által itt termelt mezőgazdasági termények részére. Azt állítják, hogy Wallace egy vallásos képzelgő, azonban az elmondottakban nincsen semmi vallásosság és kevésbé képzelődés. Az valójában, hidegvérű számadás. Azonban mit mondhatunk mi a mai rendszer profit termeléséről, amely létét tömeggyilkolástól teszi függővé és nem élelmesség és a tudomány fölényétől, hogy versenytársait elpusztítsa; különösen mikor — amint mondják — a nemzet egyharmada hiányos táplálékban és ruházkodásban részesül és nincsen megfelelő hajléka. Röviden, nagy szüksége van mindazon terményekre, amit a farmer idehaza termel ? Az ilyen rendszer nem csak vallástól és képzelgéstől mentes, de hiányzik az erős alapokon nyugvó gazdálkodás. Létének fenntartása egyáltalán nem éri meg azt a nagyméretű rombolást, amit javakban és emberi eletben véghez visz; tekintet- nélkül, hogy itt vagy külföldön hajtja azt végje. Valamely napon a világ népei felismerik majd ezeket a tényeket és ezt a rendszert jobbal helyettesítik — az ipari egyesülés alapján. (J. E.) New Yorkiak figyelmébe! Már hosszabb idő óta nem volt mulatság az IWW és a Modern Színkör rendezésében, MÁRCIUS 29-én, szombaton este ezt a hiányt utána fogjuk pótolni. Ez alkalommal SZINELŐADÁST ÉJFÉLI VACSORÁT ÉS TÁNCMULATSÁGOT fogunk rendezni a BÉRMUNKÁS OTTHON, 1351 Third Ave Színre kerül, Vámos Vilmos és Fischer Kálmán színművészek, valamint Nagy Erzsébet, Fülöp Irma, Gőbel János, Gajdos István, Fülöp Lajos, Lengyel János legjobb műkedvelők közreműködésével, AZ ADÓHIVATAL vígjáték két felvonásban . Az előadás után-Ízletes vacsora lesz felszolgálva és Szigeti József hírneves zenéje mellett tánc lesz. A jegy ára mindenhez együttvéve 75 cent. Ne felejtse tehát el a dátumot, MÁRCIUS 29-én, szinelőadást láthat, kitünően vacsorázhat és utána reggelig táncolhat. Mindannyian a Bérmunkás Otthonban találkozunk. A rendező bizottság.
