Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-11 / 1145. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 11. /• EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. ELMÉLETI TÉVEDÉS; GYAKORLATI VERESÉG A társadalmi események ki­alakulása látszólag a lefekte­tett elméletektől egészen eltérő gyakorlati irányt vett fel, ami­ből sokan azt következtetik, hogy a munkásosztály felsza­badítására irányuló elméletek egyike sem célravezető a jelen kháoszban. Valóban a munkás- osztály felszabadítására irányu­ló elméletek nagy variációja volt és van forgalomban, ame­lyek közül egynémelyik utópisz­tikusnak bizonyult, mások a gyakorlatban teljesen haszon­talanoknak bizonyultak, de vi­szont van egy elmélet, amely sohasem érte el azt a fokot, ahol a munkásság felismerhet­te volna annak gyakorlati érté­két a munkásosztály felszabadi- tási harcában. Ez az elmélet a forradalmi Ipari Unionizmus elmélete az Industrial Workers of the World tervezete alapján. A forradalmi Ipari Unioniz­mus elmélete minden más ha­sonló célú elméletnél egyszerűbb és könnyebben érthető, gyakor­latilag könnyebben alkalmazha­tó és talán egyszerűségénél fogva részesül a munkás töme­gek részéről oly kevés figye­lembe. Egyik sarkalatos pontja az Ipari Unionizmus elméleté­nek, hogy a munkásosztály fel­szabadításának gyakorlati ke­resztülvitelét a direkt akcióra alapozza a más hasonló célú elméletek indirekt akcióival szemben. És talán ez az oka, hogy a munkásság vonakodik ezen elméletet gyakorlati pró­bára tenni. Sokkal kényelme­sebb az Ígéretekre várni mint cselekedni és ezen tétlenségnek, az ígéretekre való várakozásnak az eredménye a jelen fejtetőre állított borzalmas állapotok. A munkásosztály felszabadí­tását célzó elméletek közül meglehetős széles kiterjedtség­re tett szert a szociáldemokrá­cia elmélete, amelynek fő pont­ja a parlamenti képviseltessen alapszik. Eszerint a munkásság­nak legfőbb teendője a válasz­tásoknál szavazatukat a szoci­áldemokrata képviselőkre adni és amikor már elegendő szám­mal lesznek ily képviselők a par­lamentekben, azok kiszavazzák onnan a kapitalista osztály kép­viselőit. Fokozatosan oly törvé­nyeket hoznak, amelyek mindig kevesebb hatalmat hagynak meg a munkáltatóknak és min­dig több előnyökhöz juttatják a munkásokat, mig végül telje­sen megszüntetik a magántu­lajdont és megszavazzák a Szocialista Társadalmat. Ezen elméletnek, különösen az európai országokban megle­hetős nagyszámú követői voltak és egyes országokban — Auszt­riában és Németországban — eljutottak annyira, hogy az óhajtott hatalom az ölükbe hul­lott. De amikor a kormány gyeplő a kezükbe volt, nem tudtak azzal mit csinálni. Ahe­lyett, hogy az elméletet a gya­korlatba érvényre juttatták vol­na, a kapitalista kormányzás nyomdokaiban haladtak. A ki­tűzött célból semmit, sem való­sítottak meg és a munkásság­nak nem volt módjában ezen mulasztásért kérdőre vonni ve­zéreit, mert azok ugyan oly esz­közökkel büntették az elégedet­leneket, mint a kapitalista osz­tály. Gyakorlati példák igazolják, hogy az indirekt — a képvisel- tetésen alapuló — akció a mun­kásosztály felszabaditási har- cábán vereséget szenvedett. Ezen kudarc következtében egy másik elmélet kezdett rohamo­san terjedni az elnyomottak között — a kommunista elmé­let — amely végcéljában hason­ló az előbbihez; annak is az ál­lamhatalom meghódítása a cél­ja, de nem szavazás utján, ha­nem a tömegek felkelésével, fegyveres erőszakkal. Ezen el­méletet Szovjet Oroszországban vitték gyakorlati kivitelre és ezen példán felbuzdulva más or­szágok is igyekeztek Oroszor­szágot követni. Amint ma már általánosan tudott tény, Oroszországban ugyan a kommunisták kezében van a kormányzási hatalom, de a munkásosztály ott sincs köze­lebb a bérrabszolgaság alól való felszabaduláshoz, mint a kapi­talista országokban. Bár a ma­gántulajdon nagy részben meg­szűnt, a bérrendszer azonban ma is fenn áll és a javakat ter­melő munkásság éppen úgy ki­van zsákmányolva, mint a ma­gánkapitalista országokban. Ott is vannak kiváltságosak és alá­rendeltek. A kis számú kivált­ságos osztály a parancsoló, a sok millió alárendelt pedig a pa­rancsot teljesítő. A javakat ter­melő millióknak semmi beleszó­lásuk nincs a termelés irányí­tásába; a bérek vagy a munka- viszonyok megállapításába, ha­nem azt a kiváltságosak állapít­ják meg, és az alárendelteknek minden ellenvetés nélkül telje­síteni kell azt. A parancs meg­tagadása nehéz börtönbüntetést vagy halálbüntetést vonhat maga után. A hithü kommunisták ugyan tagadják, hogy Oroszországban ily viszonyok uralkodnának és úgy igyekeznek elhitetni ve­lünk, mintha az orosz munkás­milliók már elérkeztek volna az ígéret földjére. A megértőbbek már elismerik, hogy a kommun­ista elmélet ugyan nem jutott el százszázalékig a gyakorlatba Oroszországban, de “másként nem lehet, mert Oroszország­ban a viszonyok még nem éret­tek meg a kommunizmusra”. A megértés kedvéért fogadjuk el ezt a megokolást, de a tény mé­gis az marad, hogy az orosz munkásságnak éppen oly elnyo­matásban van része, mint más kapitalista országok munkás-1 ságának. Tehát semmi külömb- séget nem tesz, hogy az elnyo­mókat kapitalista, vagy kom-1 munista névvel illetjük. Amíg a javakat termelő milliók nyo­morognak, nélkülöznek és a sza­badság jogainak gyakorlásában gátolva vannak, addig a mur - kásosztály célja megvalósíttat- lan. Az indirekt akció tehát sehol nem hozta meg a munkásság­nak a felszabadulást, hanem mindenhol vereséget eredmé­nyezett. Ezen vereségek soro­zatának következménye a min­den elméletnél gyűlöletesebb barbár nácizmus gyors térhódí­tása. A sokszor becsapott töme­gek még mindig nem tanultak a múlt vereségein és úgy vélik, hogy ez a “megváltó” eszme amely a kapitalizmus által te­remtett khaoszból kivezeti a nyomorgókat, pedig minden je­le szerint minden eddiginél sok­kal nagyobb rabszolgaságba juttattja az emberiséget. A forradalmi Ipari Unioniz­mus elmélete a társadalmi fej­lődés folyamatának eredménye és annak megvalósításához csu­pán a munkásság osztálytudat­ra ébredésére és cselekvési készségére van szükség. A tár­sadalom szerkezetének a legfon­tosabb része az ipar, amelynek működésétől függ minden, ami társadalmi életet jelent. Ha az ipari termelés megbénül,. meg­áll az élet. Minden más intéz­mény a társadalomban az ipar zavartalan- működését van hi­vatva biztosítani, tehát termé­szetszerűleg a társadalomban minden az iparoktól függ. Az iparok azonban munkások nélkül holt tárgyak. Az iparok­ban a munkásság jelenti azt, amit az emberi szervezetben a vér. Mig az iparok képezik a társadalom szivét. Mint az em­beri szervezetben a vér és szív jelentik az életet, éppen úgy a társadalomban az ipar és az azt üzemben tartó munkásságtól függ a társadalmi élet. Az IWW elmélete szerint ha a munkásság egy uj rendszert akar felépíteni, akkor nem a felépítményekért kell harcol­ni, hanem az iparokért és ez az egyedüli hely, ahol a mun­kásság erővel rendelkezik. Ez a legközvetlenebb, a leghatáso­sabb módszer a munkásságnak, hogy megszerezze a szükséges erőt, ha a termelés szinterén. az iparokban szervezkedik, mert csak igy van módjában a tár­sadalom többi szerveinek irá­nyítására. Az összes elméletek között az IWW elmélete az egyedüli, amely a legegysze­rűbb és leghatásosabb fegyvert adja a munkásság kezébe, de ezen fegyvert senki más nem használhatja sikerrel, csakis a termelést végző munkásság. A világ munkássága kísérle­tezhet kommunizmussal, náciz­mussal, fasizmussal, szocializ­mussal és bármi más elmélettel az eredmény mindig vereség lesz mindaddig, amig fel nem ismeri a forradalmi Ipari Uni­onizmus egyszerű elméletét. Ez az egyedüli közvetlen ut és csak ezen haladva érhet el az Ipari Demokráciába. Los Angelesi Levél A verőfényes Californiának is meg vannak a saját természeti törvényei az országosan ismert “örök napsugár” mellett is. Mint az emberi lény, a termé­szet is olykor- olykor megbok­rosodik és tomboló, pusztító kedvében van, hogy aztán gyö­nyörködhessen a maga végzett munkájában. Nevezetes az állam törté­netében 1733, amikor a szent anyaföld megvadult, mint egy szilaj paripa, hogy lerázza ma­gáról a tespedő emberiséget. Egy másik hatalmas földrengés 1906-ban pusztított itt. Azóta is többször éreztek föld lökése­ket, majd a csúfosan elnevezett Csendes tenger végzi partjain az erős mosásokat, aminek nem egyszer házak, ingatlanok es­nek áldozatul. Az elmúlt napokban is a ten­ger vadult meg olyan erővel, hogy az emberi erő, a technika minden segédletével sem tudta pusztításában megakadályozni. Redanto Beach néven ismert gyönyörű fürdő és üzleti negyed lett az áldozata ennek a termé­szeti megmozdulásnak. A természet csak meg teszi a maga változásait, figyelmen kívül hagyva, hogy milyen árat követel az, csak az emberiség marad évszázados tespedésében hozzá nem nyúlva azokhoz a gátakhoz, amelyeket kizárólag a népesség rabláncba való tar­tására kovácsoltak meg. Pedig de igazi koronája lehetne a föld­nek, amelyen békésen és szere­tettel élhetne egymás mellett. G. Bakos KÖNNYEN VÉGZETESSÉ VÁLHATÓ baleset hírét hozta Akronból a most Clevelandon dolgozó Deák János munkástársunk. Decem­ber 30-án, az esti órákban Alak- szay Sándorné munkástársnőt, aki egy utcát keresztezni akart, egy száguldó automobil oly erő­vel ütötte el, hogy az utca má­sik oldalán parkoló és reá váró Alakszay munkástárs eszmélet­len állapotba vitte be az akroni City kórházba, ahol a jobb lá­bán három törést, fejzuzódást, amelyet hat öltéssel várták ösz- sze és a test.egyébb részein ál­lapítottak meg sérüléseket. A baleset után három napig válságos volt Munkástársnőnk helyzete a szűnni nem akaró magas láz következtében. Majd szombatra örvendetes változás állott be, amikor is jólesőleg fogadhatta a nagyszámú érdek­lődőket. A törött lábat gipszbe helyezték s hisszük, hogy az orvos tudomány lehetővé teszi hogy Alakszay munkástársnő mielőbb közöttünk lehessen. (L) A General Defense Committee new yorki csoportja 1941 január 11-én este 8 órai kezdettel TÁNCESTÉLYT rendez az IWW Hallban, 116 University Pl. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents