Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-11 / 1145. szám
1941 január 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal Erdélyről és Magyarországról Budapest okt. 12. — A mai napon, amikor Antonescu vasgárdista tábornok és hazaáruló román “államvezető” behívása révén Bukarestbe a germán fasizta haderő tankhadosztályai bevonultak a román vasgárdista — nálunk nyilas a nevük — hazafiak segítségével kitekerte a germán fasizmus előtt és passzív szemlélődése s talán csöndes asszisztálása mellett — maga a terror uralma alá tiporta a román munkásosztályt, szót kell emelnünk a bécsi döntésről is. Szinte a döntés órájában mutattunk rá arra, hogy annak látszat eredményénél több értéke nincs a magyarok számára. Rámutattunk, hogy Erdély legsivárabb és legszegényebb részét ítélték vissza, mig a természeti' kincsekben gazdag, termékeny részét Romániának a bánáti svábokkal együtt, akik számára jobbnak tartották a román impériumot a magyar im- périumnál. Arra is rámutattunk, hogy a magyar kormány Antonescui milyen árat fizettetnek Magyar- országgal ezért az egy tál sovány erdélyi lencséért. A mai bukaresti germán bevonulás és ezzel Románia okku- pálása igen gyorsan beigazolta az Erdély gazdagabb része a magyar Antonescu grófok és Hirthyék hozzájárulásával miért maradhatott, miért kellett, hogy Romániába maradjon. Csakis igy lehetett teljes egészében átjátszani e területet, a rajta élő magyar milliókkal együtt Germánia kezére. Ugyanekkor onnan kiüldözött magyarokkal együtt az amúgy is szegény és nem önálló visz- szacsatolt erdélyi lakosság ellátásával , az u^y is midenéből kifosztott anyaországi részt terhelték meg. Ez azonban csöppet sem gátolta meg a magyar grófokat élükön a magyar Antonescuval (Horthy), hogy szemfényvesztő cirkuszi kisérő műsorral egybekötött diszfelnovulási komédián egymást és önmagukat ne ünnepeltessék a kuliszák mögé nem látó és a fölszabadulást valójában remélő jóhiszemű magyarokkal. Budapest lakossága, mint amelyik világosabban láthatta az eseményeket a felvidék visz- szacsatolásánál tapasztalt mámoros lelkesedésével ellentétben a sajtó, rádió és híradó mozi szédületes és minden emberi képzeletet fölülmúló propagandája dacára fagyos, hűvös közönnyel viselkedett s a házakat is hatósági rendeletre lobogózta csak föl. A nagy propaganda dacára a német és olasz követségek elé a hála tüntetéseken az oda hivatalból kirendelt, városi tűzoltók, leventék és cserkész, na meg a postás, vasutas és villamos alkalmazottakon kívül úgyszólván senki más nem vett részt. Az Erdélybe bevonuló magyar Antonescut (Horthyt) Nagyváradon üdvözölte csupán egy állítólagos munkás, s Kolozsváron a szakszervezeti tanács ottani titkára. A nagyváradi munkás üdvözlő beszéde egyéni akció volt, igy azt nem is tesszük bírálat tárgyává. De a kolozsvári szak- szervezeti titkár, amely Erdély szervezett munkássága nevében üdvözölte Horthyt és ezzel puha gerincét meghajtva megcsókolta azt a kezet amelyben 1919-óta szüntelenül suhogó korbács csattog véres csikókat szántva a magyar munkás és paraszt osztály hátán, megdöbbentett minden osztálytudatos munkást. Ennyire lesülyedni, önmaga osztályát meggyalázni és szembeköpni csakis egy szakszervezeti vezér képes. Borzalommal kell rádöbbenni arra, hogy ilyen lumpenproletárok kezébe volt és van letéve a magyar munkás- osztály osztályharcának vezetése. Hát nem, igazán nem lehet csodálkozni, hogy a magyarországi munkásmozgalom is, mint az egész európai dögrováson van. Könnyű prédájává vált a fasizmusnak, önmagán követett el gyilkosságot és ítélte el önmagát pusztulásra. A területgyarapodással a munkásság és parasztság sorsa miként megjósoltuk nem, hogy csak nem javult, de lényegesen súlyosabbá vált. Ma még a visszacsatolt erdélyi területekről az ottani klb. 35-40 ezer összezsúfolódott munkanélküli a pacifikálási zárlat következtében nem zúdulhatott le ezideig Magyarországra. Ennek dacára a budapesti munkáthajhászók száma miként a hatósági munkaközvetítő hivatal jelentései tanúsítják igazán ijesztő mértékben a tavalyi 4000-es stabil számot elhagyva a tízezer felé emelkedik. íme a budapesti hatósági munkaközvetítő hivatal október 9-én jelenti: Munkát keres 7055 munkás (közöttük 3172 ipari szakmunkás) és munkát kaphat 197 munkás (közöttük 82 ipari szakmunkás). És ezt csak a hatósági munkaközvetítő mutatja ki. Hol vannak még az egyébb közvetítők adatai. Könnyen megállapíthatjuk már most azt, hogy ha a hadiipar eddigi tempóját redukálja, a katonai szolgálatban levő tízezrek leszerelnek és tetejébe Erdély munkanélküliéinek tízezrei Budapestre zúdulnak az itteni helyzet semmiben sem fog külömbözni a bukaresti állapotoktól. Viszont mit fog tenni a magyar állam vezető ekkor, hogy hatalmon maradhasson? Ugyanazt amit éppen ma tapasztalhatunk Bukarestben. A rend — mert hisz az ö rendjük fontos — biztosítása és föntartása érdekében, hazafias szándéktól vezérelve fölkéri — ha ugyan már a paktum készen nincs — a germán fasizta zsandárságot, hogy vonuljon be Magyarországba, amely fölhívásnak a germán fasizmus cg,upa baráti gesztusból eleget, még pedig örömmel fog eleget tenni. Nem lesz meglepetés számunkra, ha mint ma a román főváros uccáin is a germán tankok fognak dübörögni, fölötte pedig germán bombavetőgépek miként Bukarest fölött keringeni. És ezt a hazaárulást, mint mindegyik hasonlót, hazafias lépésnek igyekeznek föltüntetni, a piros-fehér^zöld lobogó alatt kalózkodó főpapi, grófi és államvezetői hazaáruló bitangok. Urak! Akkor ismét üdvözlő táviratot küldhetnek Horthyék- nak gyásztávirat helyett a “new yorki magyarok nevében” mint tették most. Mert ezekhez méltó hazafiak ők annyi bizonyos. Mi pedig hazátlan bitangok, gaz forradalmárok itt fogunk maradni s harcolni a magyarságért. De azért a hazafiaké, az ilyen gyászmagyaroké a hatalom és dicsőség . . . még egyenlőre! Ugye? Szakács Terka A puhaszénbányák 95 százaléka szövetségi kontrol alatt A Bituminous Coal Code néven ismert szövetségi rendelkezés, amely a szén piacra hozatalát és minimális árait rendezi 13,537 szénbányát ölel fel és ebben benne foglaltatnak a legnagyobb vállalatok. Alig 850 kisebb bánya marad a rendelkezések hatáskörén kívül. A rendelkezés október elsején lépett életbe. Szénkitermelők, akik nem tartoznak a Code alá, eladhatják a szenet akármilyen áron, ezzel szemben 19.5 százalék “sales taxet” kénytelenek fizetni ezért a privilégiumért. Természetesen a Code hatáskörébe tartozó termelők nem fizetnek ilyen adót. A Code aláírói az Egyesült Államok puhaszén termelésének 95 százalékát adják. Három esztendeig tartó tüzetes tanulmány előzte meg a puhaszén minimális ár megállapítását. Végre rendezni óhajtották ugyanis a késhegyre menő harcokat, aminek eredménye- kép az egymást túllicitáló versenytársak teljesen tönkre tették a piacot. A Code alá tartozó tagok eladhatják a szenet a minimális áron felül, sőt a megszabott minimumon alul is, ám ez utóbbi esetben a szerződés, illetve rendelkezés megszegése folytán büntetésnek teszik ki magukat. Elvégre a piaci rendelkezések célja, hogy lehetetlenné tegyék a minimális árak megszabására vonatkozó szerződések kijátszását s hogy végre tisztességes alapot teremtsenek a szén kitermelés terén. A puhaszén termelés egyik legnagyobb ipara az Egyesült Államoknak. A szénbányászat képezi kenyérkeresetét mintegy két millió embernek közel 30 közösségben, illetőleg államban. A belügyminisztérium, amely most a piacot rendezte, úgy találta, hogy húsz éven keresztül a puhaszén ipar a legnagyobb zavarokkal küzködött túltermelés és egyéb okoknál fogva. Ennek következtében késhegyre menő vetélykedés jellemezte az ipart, minimális árszabást nem ismertek el és ily módon az ipar jórésze elszeA Z O K az olvasóink;, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek/ lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio gényedett. A jövedelmi adójegy- zékek igazolják, hogy az ipart 7-től 50,000,000 dollárig terjedő kár érte minden évben 1927 óta. Rengeteg munkásszervezeti probléma került álladóan porondra, ami érthető is, mivel az ipar a legrendezetlenebb állapotban sínylődött, a puhaszénbányák környékén lakók állandó bizonytalanságban éltek és még hozzá a legnyomorultabb anyagi körülmények között. Végül is a bányatulajdonosok és munkások a kormányhoz fordultak, hogy az teremtsen rendet az iparban. A jelenlegi szénkitermelési törvény a kormány beavatkozás eredménye. A puhaszén nagyrészét elosztó vállalatok veszik át, akik azután nagykereskedőknek, vagy kiskereskedőknek, vagy nagyban vásárló egyéneknek adják el, akiknek legalább egy vagon szenet kell vásárolniok, esetenként. Szénbányák gyakran farmer kooperativáknak is eladnak, ezek viszont nagybani áron adják el a szenet a földművelő vidékeken. A szén elosztó vállalatoknak, vagy kooperativáknak nem szabad a szenet a meghatározott minimális áron alul eladniok, sem pedig a meghatározott nagybani mennyiségeken alul. Common Council ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK 1941 jan. 4-ig: A. Molnár, Cleveland ........... 1 M. Bakos, Cleveland ............. 1 J. Kollár, Cleveland ............... 1 J. Zára, Chicago ................... 6 J. Fodor, Cuyahoga Falls .... 1 Anna Kovács, Detroit ......... 1 B. Spall, Newark ...... 3 F. Basky, New York .......... 2 G. Pallagi, Newark, 0.......... 1 J. Szilágyi, Cleveland ........... 5 Alex Ács, New York ............. 1 G. Scherhaufer, Cleveland .... 3 J. Herold, Bridgeport ........... 2 A. Remenár, Bethlehem ..... 1 G. Bakos, Los Angeles ......... 1 M. Danka, Cleveland ........... 1 J. Lengyel, St. Louis ........... 2 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 2 F. Takács, Allison ................. 1 H. Varjú, Chicago ...... 1 St. Kota, Triadelphia ........... 1 M. Vlasits, New York ........... 1 Kollár-Herczeg, Cleveland .... 2 L. Rost, Phila ....................... 2 L. Bertalan, Cleveland ......... 1 Joe Vanno, Zeigler ................ 1 G. Rauch, Akron ................... 3 St. Visi, Detroit ..................... 2 P. Hering, Buffalo .............. 1 G. Lutzay, Detroit .............. 1 A. Pellei, Trenton ................. 1 J. Murvai, Cleveland .........,... 1 A. Székely, Cleveland ........... 1 F. Szuch, So. Bend ............... 2 L. Horváth, Phila ................. 1 J. Munczy, Cleveland .......... 1 Mrs. Szabó, Buffalo ............... 1 A. L. Szász, Chicago ............. 1
