Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-22 / 1155. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 MAR. 22. NUMBER 1155. SZÁM A clevelandi Republic rézte­lepen, a műhely bizottságnak megbeszélése volt a munkálta­tóval, abból a célból, hogy álta­lános béremelést csikarjanak ki valamennyi foglalkoztatott munkás részére a telepen. Ha­bár Ígéretet kaptak, hogy vala­melyes béremelést számíthat­nak, azonban az általános bér­emelésre vonatkozó válasz ko­ránt sem kielégítő. Mijdőn a bizottság egyik tag­ja azzal okolta meg a béremelés jogosságát, hogy a megélhetés kellékei az egekig emelkedtek és a mostani bérből lehetetlen megélni, a tulajdonos mindjárt Isador Lubin statisztikai kimu­tatására hivatkozott, hogy a a fejlődött termelési módoza­tokkal párhuzamban. Mert ha a munkás nem részesül a tech­nológiai fejlődés előnyeiben, amely a termelési módozatok fejlődésében mutatkozik az ipa­rokban, akkor nincsen vásárló képessége, hogy a termelt árut szükségleti kívánalma szerint felszívja. Tehát ha hiányzik az áruforgalomhoz szükséges piac, a gyárak lezárnak és annál in­kább csökkentik a vásárló ké­pességet. Ennek dacára még ma is na­gyon sok kellékre van szüksé­günk és volt a depresszió ide­jén is. Mert az egyén szükség­Egy rendkívülien érdekes sztrájk esemény van folyamat­ban már 5 nap óta New York­ban. Manhattan kerületét át- ővező Omnibusz társulatok munkásai általános sztrájkba léptek. Több mint háromezer kocsihajtó és más munkások vannak érdekelve a sztrájkban, akik a Transport Workers Uni­on of America (CIO) 100. szá­mú localjának a tagjai. Az Om­nibusz vállalatok vonalát na­ponta közel egy millió utas ve­szi igénybe, igy könnyen érthe­tő, hogy ez a sztrájk miért van a kezdete óta állandóan a new yorki lapoknál headlineon. LaGuardia, a város polgár- mestere, akinek szakképzettsé­ge van a sztrájkok békés elin­tézésénél, olyan formán, hogy a “kecske is jólakjon és a ká­poszta is megmaradjon” ennél a sztrájknál azonban dugába dőlt minden kísérlete. És mivel nem sikerült neki keresztül vin­ni, hogy a munkások a semmi­vel megelégedjenek és vissza térjenek a munkába, hát füt-fát kiabál most reájuk és kommu­nista rendbontóknak nevezte el őket. A munkások részéről röp­lapokban adták a közvélemény tudomására, hogy a követelésük a profitharácsoló társulatokkal szemben minden tekintetben igazolt és csak egy kis parányi morzsa, amit akarnak a milliós haszonból. így pl. a New York City Om­nibus Corp. az elmúlt évben több mint két millió tiszta hasz­not vágott zsebre. Ez az összeg közel száz százalékos hasznot jelentett a részvényeseknek a befektetésük után. A Fifth Ave Coach Company pedig, ahol a részvényesek befektetése össze­sen 3 millió dollár volt évekkel ezelőtt, ez a 3 hiillió dollár, 10 millióra nőtt fel azonkívül, hogy a részvényesek . évente, több mint egy fél millió dollár osz­talékban részesülnek. A mun­kások követelése a nagy ha­szonból alig egy hatod száza­lékot tesz ki, ezzel szemben a részvényes urak nyakatekert szerződése 4 százalékos bérle­vágást jelentene részükre, ha szonyok között éltek és dolgoz­tak a sztrájk előtt, ha csak most teljesedik az emberiesség elemi szabálya. Ezekután is nagyon nyomorúságos a Nouva Rositai kerületben a helyzet és nagyon kétséges, hogy a mos­tani egyezmény alapján sokáig tartós béke lesz. azt elfogadnák. Érthető tehát a munkások harcias álláspontja a kapzsi társulatokkal és azokat képviselő politikus békéltető urakkal szemben. Ami azonban a munkások ré­szére nagyon káros és amit ne­künk munkásoknak közelről kell megvizsgálnunk ebben a harc­ban és az osztályharc érdeké­ben figyelmeztetni kell őket, az a szervezkedési forma, amely- lyel nem megszervezték, hanem szétszervezték erejüket. Itt is­mét bizonyítékul áll előttünk, hogy a CIO semmi egyébb mint más elneVezés alatt, a régi reak­ciós, idejét múlta AFL szak- szervezet. Az Omnibusz mun­kások, mint a szállítási és köz­lekedési ipar munkásai ugyan­azon CIO unióhoz tartoznak, mint a subway és a villamos úti munkások, azonban még csak gondolniok sem szabad ne­kik arra, hogy az ugyanazon iparban harcban álló munkás­testvéreik segitésére szimpátia sztrájkkal a támogatásukra siessenek. Nem kellene semmi egyébb, csak egy félórai általános sztrájk és az Omnibusz munká­sok követelése azonnal teljesít­ve volna. Ehelyett azonban . a sztrájkoló munkások nagy cím- táblákat cipelnek az omnibusz megállók előtt, amelyen jelezve van, hogy melyik subway állo­más van legközelebb, ahol min­den baj nélkül lehet utazni. Mintha csak a sztrájkolok ma­guk hirdetnék, hogy a sztrájk­törők által előállított árucikket hol lehet megvásárolni. Az ilyen szervezkedési és harci módszer az, amely a munkások céltuda­tos harcait elgáncsolja és végül a nagyfej üek békéltetésével az árulásba sülyeszti le. Az ilyen harcban még a győzelem is bu­kást jelent a munkások részére, mert a sztrájk semmiféle osz­tályharcos szellemet sem visz be a sztrájkolok soraiba. Ilyen esetekben aztán még jobban láthatjuk, hogy mennyi­re szükséges az IWW elmélete által képviselt szervezkedési módszer, melynek helyességét a munkások tömegei éppúgy, mint a politikai maszlag pártok tagjai nem hajlandók felismer­ni. A társadalmi fejlődés azon­ban halad a maga utján, mely­nek nyomában elfognak tűnni az ipari köntösbe bujt szak- szervezetek az uj szinü politikai alakulatokkal együtt. A mun­kásosztály napi érdeke, mint a felszabadulása jövője, egyaránt osztályharcos ipari cselekvésé­ben rejlik. (L) megélhetési kellékek csupán egy százalékkal emelkedtek az egy évelőtti arányhoz viszonyít­va. A bizottság azonban bizto­sította az ellenvetőt, hogy a mé­száros és vegyes kereskedő, akiktől a szükségleteket beszer­zik, nem igen halhattak Lubin- ról és kevésbé ismerik annak számításait. Tehát mielőtt a bi­zottság elfogadhatná Lubin sta­tisztikáját a munkások megél­hetési alapjául, szükséges vol­na, hogy előbb megismertessék vele a mészárost és a vegyeske­reskedőt. Mert annyira külöm- böznek egymástól, hogy megis­merkedésük után is csak azon esetben egyeznének meg vele, ha Lubin nem igyekezne a ma­ga számadását ráerőszakolni amazokra, mivel bizonyos, hogy a szükségletek árait nem Lubin statisztikája után igazítják. Azanban ennek dacára figyel­meztetve volt az igazgatóság, hogy tekintetnélkül az áremel­kedésre, a munkások nem arra alapítják jogos követelésüket kizárólag, hanem javítani akar­nak helyzetükön és megélheté­süket akarják magasabb szín­vonalra helyezni. Ezt viszont lehetővé teszi a fejlett gép­munka meggyorsított üteme és termelő képessége. Ha ezen té­nyek dacára sem törekednénk helyzetünk javítására és bére­inket a szükségletek áraihoz vi­szonyítanánk, akkor életszínvo­nalunk mindig egy helyen vesz­tegelne és sohasem emelkedne, dacára a nagyobb termelőké­pességnek. Az igazgatósőg végül is elfo­gadta, hogy ez a helyes állás­pont és kijelentette, hogy a munkásoknak is részesülni kell lete nem mindig olyan kicsiny mint a bugyellárisa és habár Blywise, a tulajdonos ezt el is ismeri, még mindig nem járult azzal hozzá a bugyelláris meg- duzzasztásához. Azonban bizonyosak lehe­tünk, hogy az ügy nem marad ennyiben és az IWW tagjai gon­doskodnak, hogy a hiányzó szükségletek beszerzési kelléké­től duzzadjon a bugyelláris és nem pedig simulékony ígére­tektől. Erre fogadalmat te­szünk. Tudósító. A Nueva Rositai bá­nyász sztrájk végétért A négy hónapig tartó nehéz küzdelem, végre részleges győ­zelemmel végétért. Különféle eredmény jelzi a bányászok ki­tartó harcát, habár jóval keve­sebbet fogadtak el, mint amit eredeti követelésük tartalma­zott. A megegyezés értelmében, a bányatársulat megtéríti a bá­nyászok fele fizetését a kinma- radás egész idejére és 40,000 pesos pótlékot fizet a sztrájk költségére. A társulat tulaj*donát képező lakások, ezután bérlet mente­sek lesznek a benne lakó bányá­szok részére és azok a bányá­szok, akik a telepen kívül lak­nak, bérükhöz csatoltan kapják meg a lakbért. A munkabér is emelkedett az ipar bizonyos szakaszában, va­lamint művelődési és elsősegély nyújtási kedvezmény is létesült. Elképzelhető, hogy milyen vi­new yorki Omnibusz sztrájk tanulságai A Republic Brass munkásai erős nyomást gyakorolnak a munkáltatóra AZ IWW TAGJAI NEM ELÉGEDNEK MEG ÍGÉRETEKKEL

Next

/
Thumbnails
Contents