Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-22 / 1155. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 22. Válasz a gyakorlatról való elmélkedésre — A JÖVŐ KÉRDÉSE — (B-y) Most sorra kerül a jö-| vő kérdése, ami főleg .elméleti j kérdés, különösen az IWW ré-1 széről. Erre vonatkozólag a következő kérdéseket tettem föl: 7. Elképzelik-e az IWW-isták hogy a kapitalizmusból egyik napról a másikra az IWW eszményi terve száz százalékosan életbeléptethető ? Másszóval: Elképzelik-e, hogy akár a kapitalizmus vagy a fasizmus alatt és azokon belül az IWW kiépítheti a jövő társadalmat? Hogyan? 8. Meg kell-e és meglehet-e várni amig a munkásoknak az egészet vagy nagy többségét ipari szervezetbe szervezik mielőtt az uj társadalmat megteremtik? (A népeknek nem munkás részét nem is akarja megszervezni az IWW, ha jól tudom. Igaz?) 9. Ha a 7. és 8. kérdésre a felelet tagadó, azaz “nem”, akkor a következő kérdés az: Mit fognak az IWW-isták csinálni azokkal a munkásokkal vagy nem munkásokkal, akik ellenzik erőészakkal az IWW tervének az életbe léptetését úgy az életbeléptetés előtt, mint után? 10. Elképzelhető-e a tökéletes emberiség megszületése az egyik napról a másikra ? Ha nem akkor a következő kérdésekben mi lesz az IWW programja és fóruma ? 11. Mi lesz azokkal: a) akik egyénenként vagy szervezetten megtagadják a, munkát? b) akik többet akarnak és vesznek el, mint amennyit a társadalom képes adni? c) akik társadalmi vagyont rongálnak, lopnak, verekednek, ölnek? 12. Hogyan intézik el a közjóléti kérdéseket, mint a nevelés, szórakozás — és az egyének vagy csoportok közötti kü- lömbségeket? A 7. kérdésre K-y egész helyesen azt válaszolta, hogy az egyik társadalmi rendből a másikba nem lehet száz százalékos tökéletességgel átlépni. Azonban azt állítja, úgy a kapitalizmus, mint a fasizmus alatt kilehet építeni az IWW terve szerint a jövő társadalom vázát. Sajnos, de semmi bizonyítékot nem hozott föl annak a bizonyítására, hogy a fasizmus alatt, hogyan és hol építik az IWW-hoz hasonló szervezeteket. Én azt hiszem, hogy ez az elmélete teljesen hamis optimizmus. Én azt hiszem, — ami szintén csak elmélet — hogy más formában és ' más eszközökkel fognak a fasizmus ellen harcolni, amelyeknek a jellege politikai lesz a titkos összeesküvésektől kezdve a fegyveres fölkelésig, amint ez történt például a francia forradalomban. Persze K-y szerint a francia forradalom “nem hozott lényeges változást”, mert az politikai volt. Szóval az a forradaI lom, ami a hűbéri rendszert elsöpörte (nagy egészében) “nem I lényeges” és igy bizonyára nem lesz lényeges a fasizmust elsöprő politikai forradalom sem, K-y számára. A 8. kérdésre adott válaszában még azt is tagadja K-y, hogy a fasizták elleni politikai küzdelem forradalmi volna, mert “a politikai hatalom meghódítására irányuló küzdelem nem jelent forradalmi harcot.”! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban sok másról irt K-y, de a feleletet kikerülte. A legközelebb jutott hozzá a következővel: “Ne dobálódzunk jelszavakkal, ne elmélkedjünk örökösen azon, hogy mikor és hogyan létesül a társadalmi változás, mert azt előre megállapítani lehetetlen.” Erre csak azt mondhatom, hogy ha a munkások többet elmélkedtek volna azon, hogy mikor és miként létesül a társadalmi változás, akkor ma nem a fasizták volnának az urak. De mi jogon hívja föl a munkásokat arra K-y, azután, hogy saját maga is elmélkedik ezen a kérdésen és a változás mikéntjére a saját maga elméletét ajánlja az elfogadásra? Mert ebben a kérdésben az IWW terve még mindég csak elmélet. Nekem jogom van azt mondani, hogy nagyon jó dolog, hogy van egy ilyen elmélet, de mindaddig amig az IWW, az Egyesült Államokban át nem vette az iparokat és megnem teremtette az általa elméletileg elképzelt társadalmi rendet, mindaddig azt nem lehet “gyakorlati tény”- nek nevezni és K-y fölhívása dacára továbbra kell örökösen elmélkednünk a fölött, hogy miként érjük el a célunkat. Ami a társadalmi átalakulás idejét illeti, abban egyet ért velem K-y, hogy azt nem lehet megállapítani és nem csak rajtunk függ. Amit én még hozzáteszek az az, hogy az uralkodó osztály nem tűri tétlenül, hogy akár parlamentáris többséggel, akár az ipari unionok teljes kiépítésével veszélyeztesse a tőke hatalmát. De én az elméletem bizonyítására számtalan példát — “gyakorlati tényezőket” — hozhatok föl. És ezek a példák K-y elméletét alapjában döntik meg. A 9. kérdésre adott válaszban ezt Írja:“....az IWW nem vesz föl soraiba bérmunkásokon kívül másokat is.” Tehát egy társadalmi változásban, amelyet az IWW vezetne és esetleg megteremtene, eszerint volna ellenzék is. Az IWW-nak a K-y által ismertetett történelme alapján, el lehet képzelni, hogy milyen természetű volna az “ellenzék.” Ezzel az ellenzékkel szemben miként járna el az IWW vagy K-y ? K-y igy válaszol: “Miután az IWW a tényleges bérért dolgozókat hívja szervezkedésre és azok hivatásának tekinti az uj társadalom vázának felépítését, a mainak keretein belül, előre kizárja annak a lehetőségét, hogy a történelem társadalmi forradalmának kegyetlenségei és kényszerű véráldozatai megismétlődjenek. Vagy törekszünk, hogy legalább is a minimumra csökkenjenek, az ismételten bekövetkezendő változás esetén. Az IWW tervezete szerinti szervezkedés, lehetőséget nyújt a termelés folytatására és a termelt javak közszükségleti szétosztására olyan kielégítő formában, hogy az ellene lázadó kisebbség szükségleteinek részleges elvonásai is jobb belátásra kényszerítené azokat, vagy ellenkező esetben a nélkülözhetetlen . szükségleteiktől is megfosztatnának. Tehát magától értendő tanulság, hogy az IWW tervezetének keretébe il- leszkedhetik a társadalom minden tagja. Azonban ha a termelésben foglalkozó többség határozatával szemben, erőszakkal lépne föl egy elenyésző kisebbség, amelynek korlátozására nem bizonyulna elégségesnek a fentebb vázolt rendszabályozás és valamilyen titkos utón szereznék be a maguk szükségleteit és ez által közveszélyt jelentenének, azokkal bizonyára erélyesen és véglegesen végezne a többség által választott végrehajtó tanács. Jelenleg azonban véglegesen meghatározni lehetetlen, hogy mi történne az in- zurgensekkel forradalom idején mert forradalmi átalakulásban mindig az adott viszonyok szabják meg az intézkedés határát és szigorát. Törekvésünk azonban oda irányul, hogy lehetőleg olyan szervezeti erőhöz jussunk, amelynek hatalma minél kevesebb rázkódtatással érvényesítené terveinkét. Diktátori rendelkezéseket határozottan kerülnünk kell.” Ha egyéni vagy klikk-diktá- tori rendelkezéseket akarja kerülni K-y, hát abban egyetértünk. És helyeslem, hogy a “többség által megválasztott végrehajtó tanács erélyesen és véglegesen végezzen a közveszélyt jelentő kisebbséggel.” Csakhogy Marx ezt az “erélyes és végleges végzési”’ gyakorlatot “diktatúrának” nevezte. Ha egy társádalomban ezt az “erélyes és végleges végzést” a burzsoázia vagy a munkásság gyakorolja, akLor azt aszerint nevezhetjük burzsoá vagy proletár-diktatúrának. Akinek ez a szó nem tetszik az joggal mondhatja, hogy ez a gyakorlat “polgári demokrácia” az egyik oldalon, “ipari demokrácia” a másik oldalon. A lényeg azonban ugyan az marad az elnyomatást, a büntetést vagy ahogy K-y mondja, “az erélyes és végleges végzést” illetőleg. Persze más kérdésben magától értetődik, hogy a lényeg más. Itt csak arról van szó, hogy még az IWW által vezetett tár- tadalmi forradalomban és az utána következő fejlődési folyamatban szükség lesz a többségi diktatúrára (ez a demokrácia), szükség lesz képviseletre és választásra, szükség lesz egy központi testületre, törvényekre és az ezeket végrehajtó közegekre — vagyis államra. Azonban — Marx elképzelése szerint — ez az állam el fog tűnni olyan mértékben, amilyen mértékben a társadalom egyetlen egy osztályból fog állni, (a munkások közösségéből) és amilyen mértékben az uj társadalmi értelmiség olyan magaslatra emelkedik, hogy senki sem fog kárt csinálni a társadalomnak. Az utolsó három kérdés és az arra adott válasz a föntiekben el van intézve nagyjából. Ezekben — szintén nagyjából — egyet értünk, csak K-y munkástársam bizonyos szó-iszonyban szenved. Például az államot, a választást, a képviseleti testületet, a többségi diktatúrát, stb. stb. fölváltja más nevekkel. Hát ez legyen a legnagyobb baj! Az állam szerepét illető marxi fölfogást bőven ismertettem a múlt nyáron. Az állam keletkezése, szerepe jelenleg és Engels által jelzett szerepe a tőkés rendszer utolsó fázisában (amit ma fasizta név alatt látunk) és az állam elhalása vagy eltörlése a szocialista társadalom alatt, mind le volt írva. Le volt írva az állam meghódításáért való marxi taktika. Legtöbb esetben megadtam a kutforrást, hogy az érdeklődő olvasó az egész dolgot olvashatta, ha akarta. Én azokból, a mai napig történt eseményeket tekintetbe véve, azt látom, hogy Marxnak és a marxistáknak volt és van igazuk, nem azoknak, akik eltértek attól. K-y Debstől idézett azt bizonyítani, amit én nem tagadtam: az osztálytudatos gazdasági szervezet szükségességét és a tiszta parlamentáris pártnak a hibáit és fogyatékosságait. De nem mondta, hogy Debs, mint Marx, Engels és más marxisták nem tartották fölöslegesnek vagy pláne károsnak a marxi politikai akciót és szervezetet. Ha ilyenektől akarunk idézeteket a “politikusok” (értsd alatta a pure and simple parlamentáris politikusokat) kíméletlen támadására, miért nem idézte Lenint, Trotskyt, DeLeont? Én erre vonatkozólag csak DeLeont nem idéztem a múltban. Legyen szabad most azt kipótolnom. Az idézés előtt azonban szeretnék valamit szólni a “tekintély” kérdésére vonatkozólag. K-y idézve Debs-t azt irta, hogy ime itt van egy tekintély. Elsősorban Debs bizony nem volt valami nagy marxista tekintély. DeLeon az volt. Más előtt is, előttem is. Én pedig ezzel a nagy tudásu és éleseszü marxistával összemértem a kardom éppen az IWW- ból kiinduló kérdésben ezelőtt 33 évvel, teljesen fiatal koromban. Én képviseltem az SLP magyar szövetség Végrehajtó Bizottságának a többségét az SLP Végrehajtó Bizottsága előtt, ahol nem valami jó angolsággal vitattam a vitás kérdést DeLeonnal. Ha én ilyen fiatal koromban nem vágódtam hasra ilyen nagy tekintéllyel szemben, ma igaNe maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
