Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-15 / 1154. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 15. Válasz a gyakorlatról való elmélkedésre — A BÁZIS DÖNGETÉSE — (B-y) K-y-nak egyik legtet- 'szetősebb érve az, hogy elég az uralkodó osztály hatalmának az alapját megtámadni. Miután az az alap gazdasági — és ezt én is elismerem — tehát azt kell megtámadni. Szerinte erre elég a bérharc és a gazdasági szer­vezet. Kétszeresen hamis a megál­lapítás. Elsősorban, nem okvet­lenül és önmagától értetődik, hogy valamit csak hasonló va­lamivel lehet megtámadni. Má­sodszor, úgy lehet, hogy az ala­pot védő eszközöket kell először megtámadni és megsemmisíte­ni, hogy az alap támadáshoz juthassunk. Például, egy várnak a megtá­madása folyhat az alapja ellen és elismerjük, hogy a sziklák és konkrét falak az alap, sőt azt is tudjuk, hogy ha azt megdönt- jük, akkor a torony összeomlik és a benne levő ágyuk és gép­fegyverek a porba hullanak. De ebből nem következik szükség- szerüleg, hogy kizárólag csak az alapot támadjuk és pláne csak csákányokkal és fészitőva- sakkal. És hogy a felülépit- ményt, annak összes fegyverei­vel együtt figyelmen kívül le­hetne hagynunk. Ellenkezőleg, ugylehet, hogy először is az ala­pot védő f ölülépitmény ellen kell harcolnunk. Vagy legalább is egyidejűleg, ha nem először. így ahogy ma áll a helyzet és nem ahogy szeretnénk, hogy áll­jon, azaz a munkások szervezet- lenek egyrészt, másrészt hely­telenül vannak szervezve, egy­más ellen harcolnak, osztálytu­datlanok, viszont a tőkések úgy gazdaságilag, mint politikailag jól szervezettek — tehát az ál­lamhatalmat kezükben tartják, — igy a tőkések gazdasági ere­je nagyobb, mint a munkásoké. Csak akkor lenne a munkások gazdasági ereje nagyobb, ha szervezettek lennének, helyes alapon és helyes célokért, he­lyes eszközökkel harcolnának. Ehhez először, legeslegelő- ször tanítás és nevelés kell. De ezt, hogy sikeresen tehessük, politikai szabadság kell. Mind a két dolog a társadalom fölül- épitményében van. Ezt nem le­het azzal letagadni, hogy a “fö- lülépitménynek van alapja”. A tény az, hogy a tőkés osztály a politikai eszközökkel sikeresen védte a gazdasági alapját. Per­sze, hogy használta a gazdasá­gi eszközöket is, de ha csak azt használta volna, akkor az IWW már régen olyan hatalom lenne, amely az uj társadalmat meg­tudná teremteni. Az IWW története a legjobb gyakorlati bizonyíték K-y elmé­letének a helytelenségére. Még úgy is, ahogy K-y írja azt, pe­dig az messze van az igazi té­nyek megállapításától. Az V. és VI. cikkében foglalkozik az IWW történetével az elméleté­nek a bizonyítására. K-y tizenkét cikkben iparko­dik bizonyítani, hogy az IWW taktikája gyakorlatilag bevált; hogy a taktikájának az a része, amely szerint a politikai akci­ót mellőzte, különösen helyes; hogy nincsen valódi államhata­lom; hogy az IWW a tőkés osz­tály alapját alapjában dönget­te 35 éven keresztül olyan hő­siesen, amihez hasonló hősies­séget és föláldozást egy szerve­zet sem mutat föl az egész vi­lágon; és hogy nagy sikert ért el. Ezek közül én a következő­ket ismerem el: Az IWW szer­vezeti formája és a gazdasági harcaiban alkalmazott gazda­sági eszközei kitűnőek, a leg­jobbak. A tőkés osztály hatal­mát döngette — erejéhez ké­pest. Hősies és önfeláldozó tag­sága volt és van. Nem ismerem el a következőket: Hogy az IWW helyesen cselekedett, ami­kor a politikai harcot mellőzte; hogy a tőkés osztály hatalmát sikeresen döngette; "hogy más szervezetnek nem volt olyan hő­sies tagsága; és hogy az IWW sikert ért el. A valóság az, hogy az IWW ma kevesebb tagsággal rendel­kezik, mint 35 évvel ezelőtt; a valóság az, hogy ma kevesebb sztrájkot, kevesebb sztrájkoto­kat vezet, mint 20—35 évvel ezelőtt, tehát az “EGYEDÜLI HELYES” akciója gyöngébb; a valóság az, hogy a hősiesség DACÁRA a tőkés osztály poli­tikai hatalma lehetetlenné tet­te az IWW-t; a valóság az, hogy az IWW inkább propaganda munkát végez, (vagyis “nem gazdasági” akciót) mint gaz­dasági harcot. És a valóság az, hogy ismerek egy másik mun­kásszervezetet, amelyik lega­lább olyan hősiesen és önfelál- dozóan küzdött, mint az IWW, de sokkal több tagja lett szám­űzve, börtönbe dobva és meg­ölve az osztályharcban, mint az IWW-é. Ez a szervezet egy po­litikai párt volt. Ez a politikai párt nemcsak “döngette” az uralkodó osztályának a bázisát és mindenét, hanem sikeresen meg is döntötte. Ez pedig a marxizmus alapján álló Orosz kommunista párt volt. Ezt a történelmi tényt, nem lehet si­keresen letagadni, mint K-y próbálja a következőkben a sztrájkokról beszélve: “Ezek a szórványos küzdelmek, mind ré­szei annak a nagy harcnak, amelyet a munkásosztály döntő győzelemre kell, hogy vigyen. Párt programmal, vagy vezéri vezénylettel ezt a harcot nem lehet győzelmesen befejezni.” A kapitalista osztálynak és a feudalizmus maradványainak sikeres megdöntését “kudarc­nak” állítani, ezzel szemben az IWW kudarcát “sikernek” állí­tani — bajos dolog. K-y beisme­ri és őt idézem: “Tagszaporu­latban ugyan nem mutat nagy eredményt, (az IWW) azonban eszméje felismerhető más ala­kulatokban, mint pl. a CIO, vagy algamated mozgalmak­ban.” Én mondhatnám joggal, hogy ez eredmény, de K-y, aki az elméletet lekicsinyelte, aki vé­gig azt mondta, hogy csak az IWW-ban lehet győzelmes a gyakorlat, — hogy mondhatja ezt K-y? Hogy mondhatja to­vábbá azt, hogy “Az említett korcsalakulatok eltértek az osz­tály harcos harciasságtól.”? Ha ezek “korcsalakulatok” akkor miféle eredmény ezeknek a megalakulása?! Ha másban jók, csak abban rosszak, hogy eltér­tek az osztályharc elméletétől, miért van oka K-nak ezen pa­naszkodni, mindaddig, amíg ezek a “korcsalakulatok bér­harcot” folytatnak, amelyek K-y szerint a tőkés osztály bá­zisát döngetik?! K-y a tanítást és a propagan­dát és az ehhez szükséges poli­tikai jogokat szükségesnek tartja — sőt ezeket a bázisdön- getésnek előföltételeinek elis­meri egyik cikkében, de tagad­ja a másikban. Ez nem az én ellentmondásom, hanem az övé. Mindezekben a tevékenysé­gekben—tanítás, agitáció, szer­vezkedés és a politikai szabad­ság kivívása — az IWW, a tő­kész osztály fölülépitményeibe ütközött gyakorlatilag K-y ama elmélete dacára, hogy a fölül- épitmények nem valódi erők és, hogy csak az alapot kell dön­getni és csak bérharcokkal le­het ezt sikeresen döngetni. A VI. cikkében helyesen álla­pítja meg, hogy az uralkodó osztály a hatalmában levő erő­szak eszközeit nem merte hasz­nálni, mig a közvéleményt meg nem nyerte a “sajtója, klérusa és politikusai” által. Leírja a történethez híven, hogy az IWW-t hogyan üldözték “min­den rendelkezésükre álló eszkö­zökkel”, amelyek között ott volt a börtön és lincselés. De a történethez nem híven állítja, hogy: “Gyakorlati tevé­kenységét elnyomni igyekeztek, “de mindhiába.” Vagy hogy: “....a hatóságok kénytelenek voltak belátni, hogy a túlerővel szemben tehetetle­nek és abba hagyták meddő erőlködésüket, az ifjú ipari szervezetet nem voltak képesek feltartóztatni hóditó útjában.” Hej, bárcsak én is tudnám magam ilyen bombasztikus me­sével ámítani! Például, ha ezt tudnám mondani magamnak: “Az európai munkásosztály el­len fölhasználtak minden esz­közt, de a hóditó hadjáratában nem tudták megállítani!” No de menjünk K-y cikkének ama részére, ahol beismeri, hogy a háborúban (1917—8) alkalma­zott állami (és nemcsak loká­lis) politikai üldözésben az IWW “exponált képviselőit” (dehogy mondaná úgy, hogy “vezéreit”) letartóztatták és elitélték és hogy ezek önkéntes száműzetésbe mentek, mint pél­dául az orosz “politikusok” egy része. És elismeri, hogy ez a tény (K-y-t itt újra idézem) : “nagyban meggyengítette (az IWW) addigi haladását és ki­zárólag ennek tulajdonítható, hogy taglétszámban nem emel­kedhetett arra a magaslatra, amelyen valamennyien látni i szeretnénk.” Továbbá elismeri, hogy “az ilyen és hasonló esetek mind hozzá járultak a szervezet meg­gyengítéséhez, azonban a szer­vezetet nem semmisítették meg.” (De azt sem mondja, hogy az IWW-nak bizonyos elvi meghátrálást kellett csinálni, hogy végleg meg ne semmisít­sék.) Ha ezt csinálta az ural­kodó osztály a múlt háborúban, talán tanult belőle K-y a jelen­legi háborúban alkalmazandó taktikára? Nem! Ahelyett meg­állapítja, hogy: “Azonban bi­zonyosak lehetünk abban, hogy a mai viszonyok között a kilen- dülések nem. lesznek olyan erő­teljesek, mint voltak húsz esz­tendővel ezelőtt.” Micsoda végzetesen optimista “elmélet” 1 Nyilvánvaló, hogy az IWW “gyakorlati” tapaszta­lata semmi nyomot sem ha­gyott K-y “elméletére.” Ha nem is lennének a kilen- dülések olyan erőszakosak, mint voltak — miként harcolna K-y ellenük? Ugylátszik a régi “börtön megtöltési” taktikák, amely szerinte “sikeres” volt a múltban, annak dacára, hogy (ugyancsak szerinte) meggyen­gítette a szervezetet. Ám tegyük fel, hogy ez a legjobb fegyver, (én tagadom) nem gondolja K-y, hogy olyan politikai adminisztráció jobb volna, amely a polgári demok­ráciát őszintébben vallja és gyakorolja, mint egy másik ad­minisztráció, amelyik fasizta irányú ? Ha jobb volna, akkor talán még a két polgári párt — a libe­rálisabb és a reakciósabb — iránt sem lehetünk közöm­bösek ? * Valójában észre vettem a Bérmunkásban és az IWW ta­gok között, olyan tendenciát, , hogy jobb a New Deal admi­nisztráció, mint a reakciósabb republikánus párté. Logikus volna tehát a demok­rata párt jelöltjeinek a támo­gatása. Talán támogatták is. Szóval arról az álláspontról, hogy még a legjobb, a legosz- tálytudatosabb szociálist^, párt is rossz, eljutottak oda* hogy elég jó a demokrata párt is. Ez a politikai gyakorlat ab­ból a politikai elméletből szár­mazik, amit az IWW vallott. De a New Deal-nak és Roosevelt- nek a támogatása még K-y szá­mára is logikus volna legalább egy szempontból és egy tény alapján. Ez a tény az, hogy a New Deal-féle munkástörvé­nyek megteremtése, legalább 99-szer jobban hozzájárultak a CIO sikeres kiépítéséhez és az AFL föllendüléséhez, mint az IWW tanítása. Ha K-y-nak elégséges a gaz­dasági szervezkedés és a bér­harc az osztályharcban, mint a “gyakorlat”, ami a marxi el­mélet fölé helyeződik, akkor K-y-nak több oka van a New Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül I

Next

/
Thumbnails
Contents