Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-01 / 1152. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ^ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ~v....... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............L. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March. 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Roosevelt házaspár szerepe Az amerikai sajtó nagy szenzáció gyanánt adta hírül a világnak, hogy Mrs. Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok elnökének a felesége, aki a “First Lady” cimet viseli, a na­pokban beállt a sztrájkoló munkásnők őrvonalába és “picket” szolgálatot végzett, ha mindjárt csak pár percig is. Sőt mi több, magával vitte Mrs. Henry Morgenthaut, a pénzügymi­niszter feleségét, Rose Schneidermant, a New York Állami Labor Department vezetőjét és egyébjb kiválóságokat. Mrs. Roosevelt buzdító beszédet intézett a sztrájkoló munkásnők­höz és az összetartásban, a kooperációban rejlő nagy előnyöket magyarázta nekik. Jól emlékszünk arra az időkre, — hiszen nem is olyan régen volt, amikor a picket-vonal még nem volt alkalmas arra, hogy ott “jó társaságba való” hölgyek mutogassák magukat, mint most .Akkor a picket szolgálatra menők komor hangu­latban, minden eshetőségre elszánva, foglalták el helyeiket. Mert egyik oldalról a sztrájktörők támadásától, a másikról pedig a városi, megyei vagy állami rendőrség üldözésétől kel­lett tartaniok. A gazdasági érdekeit féltő uralkodó osztály a közvéleménybe beültette azt a tudatot, hogy a sztrájk a haza, a vallás és a közjóiét elleni bűntény, a békés jólét felforgatója, amit tehát üldözni kell. Az ily szellemben felnevelt rendőri és egyéb hatósági közegek végtelenül gyűlölték a sztrájkolókat s gyakran botokkal, sőt lőfegyverekkel támogatott szabad fo­lyást engedtek indulataiknak. Nagy eseménynek kellett történni, hogy az annyira gyű­lölt és rettegett picket-vonal “society” hölgyek találka helyévé legyen. Nem magyarázhatjuk meg ezt a jelenséget azzal, hogy Mrs. Roosevelt egyéni jószívűségére hivatkozunk, aki meg­szánta a szegény munkásokat és egyéni érzelmeinek ad kife­jezést, midőn bérharcok alkalmával a munkások oldalára áll. Ha csupán a First Lady egyéni viselkedéséről volna szó, nem volna a dolog nagyjelentőségű. Azonban, amit Mrs. Roosevelt nőies módon, vagyis az érzelmek terén mutat, azt az egész Roosevelt adminisztráció csinálja az úgynevezett “social” (tár­sadalmi) törvények meghozásával. Ez a tény és általában a Roosevelt házaspár viselkedése, nagyon sok munkásembernek tisztánlátását megzavarta, de kü­lönösen azokét, akik az eseményeket az érzelmek szemüvegén át nézik. Ezek előtt Roosevelt az újkor hőse, az uj apostol, akitől az emberiség megváltása jön és akihöz a hősi-imádat minden nemét küldik. Ezen emberek az események forgata­gában képtelenek meglátni a hajtóerőket és igy úgy az ese­ményeket, mint a szereplő egyéneket vagy túl sokra, vagy semmire sem becsülik. A tény az, hogy az az életmód, amiben eddig éltünk, ká­tyúba jutott. Az a rendszer, amelynél a bányák, a malmok és mindenféle ipartelepek egymással versenyezve csak a tulaj­donosok profitjáért vannak üzemben, megbukott. Megbukott, mert a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudták csökkenteni a munkanélküliséget. Az egész világon, beleértve Amerikát is, csak a háborús ipar révén tudnak munkát adni, de a háború megszűntével újra beáll a szörnyű munkanélküliség. A régi rendszer tehát tarthatatlan. DE AZOK, AKIKNEK EZ A RENDSZER Jó ÉLETET. HATALMAT ÉS NÉPSZE­RŰSÉGET ADOTT, TERMÉSZETESEN RAGASZKODNAK HOZZÁ. EZEK KÖZÉ TARTOZIK A ROOSEVELT HÁZASPÁR IS. Roosevelt maga is kijelentette számtalanszor, hogy a ma­gántermelésre alapult rendszert akarja megvédeni. Hogy ezt megtehesse, egyrészről a versenyt akarja részben kiküszöbölni, másrészt megakarja nyerni ehez a már nagyszámú ipari mun­kásság ama rétegének a támogatását, amelyik megelégszik a morzsákkal és a szép, dicsérő szavakkal. A Roosevelt adminisztrációnak szüksége van erre a támo­gatásra, mert az amerikai uralkodó osztály nem hajlandó sem­mi kedvezményt adni harc nélkül. Évtizedeken át hozzászokott ahoz, hogy gazdasági téren korlátlan hatalma legyen és azt meg akarja, tartani most is, tekintet nélkül a következményekre. Lényegében tehát úgy Roosevelt, mint az állítólag most vele ellenlábas iparfejedelmek a mai rendszer megtartására törekszenek. DE AMÍG AZ IPARFEJEDELMEK A RÉGI MÓDSZERT, A NYERS FEGYVERES ELNYOMÁST AKAR­JÁK ÚJBÓL IGÉNYBE VENNI, ROOSEVELT A MUNKÁ­SOKNAK ADANDÓ ENGEDMÉNYEKNEK A HIVE. Máskép­pen ezt úgy is mondják, hogy Roosevelt ezzel az inyekcióval (beoltással) igyekszik meghosszabbítani a kapitalista ter­melést. A közeljövő majd megmutatja, hogy vájjon meddig sikerül ez neki. Az egyéni szabadság jogán, mindenkinek olyan vélemé­nye lehet a Roosevelt házaspárról, amilyen érzelmeinek és in­telligenciájának megfelel. De a tények ily tisztánlátása után nyilvánvaló, hogy a Roosevelt felé kiáltó éktelen hősi-imádat az intelligencia igen alacsony fokáról tesz tanúbizonyságot. (gb) A SZTRÁJK ELLENES TÖRVÉNYJA­VASLAT VESZEDELMES IRÁNYA (Folytatás az 1-ső oldalról) hogy ily törvényre egyáltalán szükség nincsen. Ha a kinevezett ipari meg­bízott urak nyilatkozatait fi­gyelemmel tanulmányozzuk, megláthatjuk belőle azt a bi­zonyos veszedelmes irányt, amelyre céloztak, de melyet tu­lajdonképpen Mr. Knudsen és Mr. Hillman képviselnek. Mert .érveléseikből egyik helyen sem láttuk, hogyigenis a munkások­nak meg kell legyen a sztrájk joguk, mert ez az egyedüli fegyver a mellyel magukat vé­delmezni tudják. A “veszedel­mes irányt” t^ért képviselik ezek az urak, mert azt mond­ják, hogy olyan csekély a sztráj kólók száma, hogy ilyen tör­vényre nincs szükség. Mintha csak a szájukba rágnák a hábo­rús profitharácsoló gazdáiknak, hogy mit akartok ti most a sztrájk ellenes törvénnyel, rá értek majd akkor, ha arra szükség lesz. Ez az a veszedel­mes irány, mely ellen a munká­soknak fölkészülni kell. Láthatjuk állandóan jobban és jobban, hogy a mai világ- helyzet légkörében, hogyan ala­kul egy másik “veszedelmes irány” felé a helyzet az Egye­sült Államokban is. A legna­gyobb részük azoknak a sze­nátor uraknak és a többi nagy­kutyáknak, akik ma a háború­tól rettegnek, ha Amerika a háborús helyzetben Angliát se­gíti, a valóságban a fasizmus oldalán állanak. Ugyanúgy azon illető urak is, akik azt mondják, hogy a sztrájk elle­nes törvényre MOST nincs szükség. A munkások nagy tö­megei még mindig ezektől az uraktól várják, hogy cseleked­ni fognak a részükre. Még most sem tanultak, még az európai munkásmozgalom kiirtása sem volt elég figyelmeztetés, hogy a munkásosztály senki mástól nem várhat segítséget csak sa­ját magától. A sztrájk ellenes törvényja­vaslat tárgyalásánál ezt kell figyelembe venni az amerikai munkásságnak. Ha szervezett erejét kiépíti és a cselekvés jo­gát a vezér urak kezéből kive­szi, hozhatnak bármilyen tör­vényt a Wall Street érdekeit képviselő politikus cselédek a munkásosztály szervezett ereje lesz a törvény. Még sehol a vi­lágon a munkások nem léptek sztrájkba azért, mert az szó­rakozást jelentett volna a ré­szükre. A sztrájkot mindenkor a kizsákmányolás idézi elő. A sztrájk jogát tehát nem lehet eltörölni addig, amig a kizsák­mányolást einem törlik a föld színéről. Hozhatnak törvényt akár demokratikus formák kö­zött, akár diktatórikus kor­mány rendszerek alatt és ideig­lenesen, a munkásosztály sztrájk fegyverét eltompitani tudják. De az ismét kiélesedni fog, akár mint magántőkés, akár mint állami tőkés hatalom alapján fogják a munkásnépet megfosztani a termelt javak értékétől. Amikor tehát Wash­ingtonban arról tanácskoznak, hogy szabad lesz-e a munká­soknak a jövőben sztrájkolni, jó lenne arról is beszélgetni, hogy a tőkés uraknak szabad lesz-e a jövőben a munkásokat kizsákmányolni. (f.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. jak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amelv lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom »»erkezetét érátiük a régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents