Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-22 / 1151. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 február 22 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................— 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. iiox 3912 S.'S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az igazi demokrácia Mind nagyobb lendülettel, növekvő elkesehredéssel folyik a már közel két éve tartó második yilágháboru. Hullámai már elérték Amerika partjait és ha tényleges katonai erővel nem is, de az annyira fontos hadianyagok szállításával ez az ország is résztvesz abban. Miért folyik ez az egész világra kiterjedő nagy harc? Mi a háború végcélja? “A demokrácia dédelméért”, — mondják az úgynevezett demokrata államok. De milyen demokráciáért? — kérdezhetjük. Mert a demokrácia fogalma már nagyon kibővült s igen fontos annak meghatározása, hogy mit értsünk alatta. Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke december 29-iki beszédében mondotta : “Nem kérnek senkit olyan demokrácia védelmére, amely viszont nem védelmezné a nemzet minden tagját a szükség és szegénység ellen. Nem engedhetjük meg az ország elgyengitését azzal, hogy a kormány elmulasztaná a polgárok gazdasági érdekeinek védelmét.” A demokráciát vizsgálva, azt összetettnek találjuk. Tudományosan szólva, megkülönböztetünk “statik” és “dynamik” demokráciát. Statik, vagy állandó a demokrácia azok előtt, akik a mai állapotokat alapjában helyesnek találják. Akik védelmezik a magántulajdonon alapuló termelési rendszert, akik megadják a politikai egyenjogosságot, de szigorúan ragasz- kolnak ahoz, hogy az iparok irányítása és ezzel a termelt javak szétosztása magántulajdonban, az iparfejedelmek kezében maradjon. Csak azt kötik ki, hogy az elosztásnál “méltányo- sabb” részt kapjon a munkásság.. A here osztályt azonban teljesen meghagyják és a termelésnél fennmaradt javakat rendelkezésükre bocsátják. Ezt a statik demokráciát képviselik a szakszervezetek is, midőn “tisztességes napibért a tisztességes munkáért” elvet mint végcélt hirdetik. Ez azt jelenti, hogy csak maradjon a termelés és annak irányítása magántulajdonban, de a munkások, — valójában csak a szervezet tagjai, — kapjanak egy kicsit magasabb napibért, egy kicsit nagyobb részesedést. Ennek az állandósított demokráciának a védelméért folyik a háború, ennek a statik demokráciának a védelmét hirdeti és Ígéri Roosevelt is. Mi is védelmezzük a demokráciát. Az IWW szervezetnek számos tagja állozta már fel életét a. demokrácia védelmében. A mi demokráciánk azonban nem statik, hanem dynamik demokrácia. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy a demokrácia bizonyos fokon megálljon. Mi úgy tartjuk, hogy a politikai demokráciának nem sok értelme van gazdasági demokrácia nélkül. Azt hirdetjük, hogy a demokráciának tovább kell haladnia a fejlődés utján és a politikai egyenlőség elvét ki kell terjeszteni a gazdasági térre is. Ma már általánossá lett az IWW által három évtizeden át hirdetett ama ténynek az elismerése, hogy az igazi, értékes demokrácia lényege nem a képviselőkre való szavazás, hanem jog arra, hogy a munkás beleszólhasson azon iparnak az irányításába, amelyben dolgozik. Az ilyen dynamik demokráciának a végcélja az, hogy a munkások vegyék át úgy az ipárok irányítását, mint a termelt javak szétosztását. Az ilyen demokrácia megszünteti a hereosztályt, felszabadítja a termelő eszközöket és valóban védeni fogja a nemzet minden dolgozni akaró tagját a szükség és szegénység ellen. Az ilyen demokráciának a neve IPARI DEMOKRÁCIA. Az Industrial Workers of the World tagjai évtizedek óta harcolnak az ipari demokráciáért és folytatni fogják azt a teljes győzelemig. (gb) “Emberies hadviselés” (B-y) Sokáig tartott az úgynevezett “ember”-nek az állati állapotból emberi színvonalra emelkedni. De végtére elérte azt, sőt ma már az emberiesség magaslatára emelkedett, amint illik is a 20-ik század közepe táján. Ennek egyik főjele ama nemes és szent törekvés, hogy a háborúnak nevezett tömeggyilkolás módjai a legemberieseb- bek legyenek. Ennek elérésére már évtizedek óta voltak nemzetközi törvények. Például nem volt szabad védtelen városokat bombázni, vagy a civil lakosságot lemészárolni, stb. stb. Ellenben tökéletesen emberi, sőt emberies dolog volt a népnek a színe-javát, mint katonákat megölni, vagy legalább nyomorékká tenni. Tekintetbe véve, hogy há- boruról-háborura, egyre több embert pusztítottak el az “emberi” találékonyság újabb eszközeivel, az' első és természetes értelme az “emberies” gyilkosságnak az volna, hogy a gyilkolást nem úgy végzik, piint az állatok. Elsősorban az állatok non indulnak el gyilkos szándékkal, semmiesetre nem tervezik előre az ölést. Másod-' sorban, csak dkkor támadnak, ha éhesek. Ezek persze az úgynevezett vérszopó vagy vérengző állatfajok. A legtöbb állatfaj egyáltalán nem öl. Szóval teljesen “emberietlen”. Az ember viszont öli azt is, aki nem ellensége, sem tápláléka, vagyis teljesen “állatiatlan”. Mondom, elsősorban erre a logikus gondolatra jutunk, de szorosabban vizsgálva úgy találjuk, hogy az “emberies hadviselés” alatt azt értik, hogy gyöngéden és kíméletesen ölnek. Ebben aztán nagy mesterek a modern hadurak. A régi időkben előfordultak, hogy a két ellenséges hadúr a katonáikat nem bocsátották egymásra, hanem egyéni párbajjal intéztek el személyes vagy országos ügyes bajaikat. Semmi gyöngédséget sem tanúsítottak egymás iránt. Kíméletlenül kupán- vágták az ellenfelet a buzogánnyal. Vagy végig szabták a bőrét a szablyával. Vagy fölöklelték a dárdával. Van egy! néhány történelmi példa arra is, hogy az ellenfélnek az orrát vagy fülét leharapták. De ma sokkal “emberiesebb” módon harcolnak. Elsősorban, másokat küldenek (nem vezetnek) a harcba. Másodsorban, megható gyöngédséget elárulva olyan modern fegyverekkel látják el a katonáikat, hogy az ellenségből minél többett s minél hamarabb pusztíthatnak el. Példának okáért, ezelőtt ha egy bomba lecsapott valahol, alig ölt meg valakit, ellenben éktelen zajt csinált és igy kegyetlenül ijesztgette a, katonákat. Ma azonban, ahova lecsap a modern bomba, ott senki sem ijed meg, mert szörnyet hal mindenki egy negyed-mérföld körzetben. Az olaszok Ethiopiában tüz- vető gépekkel és más hasonló modern és bárány jámbor eszközökkel pusztították a ben- szülötteket. Szépen leirta ezt Mussolini fia, aki a repülőgépből ledobott bamba eredményét a “vérrózsa kinyilásá”-hoz hasonlította — költői ihlettel. Ellenben panaszt emeltek a görögök ellen, mert azok olyan “barbár” fegyvert, mint bayonet használnak. Megazután szoknyába öltözködtek. Pedig valaki azt mondta, hogy “mi lenne az olaszokkal, ha a görögök nadrágot vennének föl.” Viszont voltak haditaktikusok, akik azt mondták hogy ha az olaszok szoknyába volnának, nagy előnyük volna akkor, ha rájuk ijesztenek. És gyorsan kell ellógniuk. De eredetileg nem ez okozta ezt az elmélkedésemet, hanem az “emberiesség” kiváló példájának, Hitlernek ama kijelentése, hogy ő csak akkor fog az “emberies hadviselés” eszközeitől eltérni, ha az ellenfelei eltérnek. E kijelentése után biztosra lehet venni, hogy a különféle mérges gázokat használni fogja. Mert hát mi lehetne “emberiesebb” eszköz. (Az állatvilágban csak a görény használ ahhoz hasonló “emberies” eszközt) Elvégre az orvosok is használnak pl. chloro- formot. És ugyebár nemcsak a katonát szenderitik a túlvilágra, hanem az egész lakosságot, tehát nem lesz busulás, si- rás-rivás és gyászolás. Soká eljen az “emberies” hadviselés! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé? nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s tz élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munjfásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik ; bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö' zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egv iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogv folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az ni társadalom «serPezrtét peiHfili a régi tá-sadalorr krr«f*ia Wn1
