Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-02-22 / 1151. szám

1941 február 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? (Folytatás) A MISZTIKUS VÉGZET Franklin D. Roosevelt, az Egyesült -.Éllamok elnöke most harmadszori elnöki beiktatása alkalmával mondotta: “Vannak olyanok, akik hisznek abban, hogy a demokráciát, mint ál­lamformát, mint életmódot, va lami misztikus végzet mérlege­li és korlátozza. De mi ameri­kaiak jól tudjuk, hogy ez nem igaz!” íme, most, amikor már csak­nem egész Európában megszűnt a “demokrácia, mint életmód” itt még mindig görcsösen ta­gadják annak lehetőségét. Vagy ha már Európában meg is történt ilyesmi, itt Ameriká­ban a mai életforma örökké megmarad. Ezzel természetesen csak azt mutatják, hogy való­jában ők hisznek valami “misz­tikus végzetben”, amely tör­ténelmi fejlődés dacára is meg­tartja itt a tőkés termelési rendszert. Mint mondottam, az orosz forradalom legnagyobb érdeme tehát abban van, hogy megtör­te a tőkés termelési rendszer­ben voló végtelen hitet. A világ munkásai láthatták mindenfelé, hogy nem a vég­zettől, nem az “Istentől” elren­delt törvény készteti őjket a tőkések örökös jármába és ha összefognak, akkor ledobhatják magukról azt a jármot. A múlt háború másik igen fontos következménye az ipari fejlődés ütemének meggyorsí­tása volt. A négy évig tartó háború alatt és közvetlen utána éppenugy, mint most, az ipar­telepeket mindenütt nagy mér­tékben fejlesztették, újabb, tö­kéletesebb gépeket állítottak be. A nagy ipari terjeszkedés előbb csak hadiipart, a pusztí­tást szolgálta, de a béke beáll­tával az uj és tökéletesebb, gé­pek segélyével a tömeg produ­kálás olyan korszakához ér­tünk, amiről előbb álmodni sem mertek. A gépfejlődése azt je­lenti, hogy a gép ugyanazon idő alatt és ugyaazon gépkeze­lővel több árut tud termelni. Másszóval, hogy ugyanazon áru tömeg elkészítéséhez kevesebb ember kell. De mint már előbb láttuk, a bérmunkás csak egy részét tudja visszavenni a ter- melvénynek, ÍGY MINÉL TÖ­KÉLETESEBB A GÉP, AN­NÁL KEVESEBB MUNKÁS KELL HOZZÁ, ANNÁL KE­VESEBB A BÉR ÉS ENNEK MEGFELELŐLEG KISEBB AZ A RÉSZ, AMIT A MUNKÁS VISSZAVEHET, VAGYIS NA­GYOBB RÉSZ MARAD A TŐ­KÉSOSZTÁLY KEZÉBEN. De volt még egy harmadik következménye is annak a 914- 18-as háborúnak. Miután Euró­pában 4 évig óriási hadcsapa­tok álltak szemben egymással, rombolva, pusztítva a legfonto­sabb iparvidékeket, az ipari termelés egy részét a piacok területére helyezték és igy igen sok, azelőtt csak fogyasztó te­rület, a hábor uután termelő te­rületté vált, vagyis a piaci terü­letek megfogytak. A gépek fej­lődésének és a piacok megfo­gyásának aztán az lett a kö­vetkezménye, hogy rászakadt a világra az addig soha nem is­mert óriási méretű munkanél­küliség, amelynek direkt kö­vetkezménye a most folyó vi­lágháború. A TERMELŐ ESZKÖZÖK SZEREPE Ezek a tények egy nagy ál­talános igazságot mutatnak ki. Tudományosabb formában ezt gy fejezhetjük ki; A termelő eszközök fejlődése magával hozza a termelési rendszer^fej­lődését. És ha tekintetbe vesz- szük, hogy az emberi civilizá­ció alapjául az ember által hasz nált eszközöket vesszük, akkor kimondhatjuk, minden kort, annak a kornak a termelő eszközei jellemez­nek. A termelő eszközök ké­pezik azt az alapot, amin a gazdasági rendszerek nyug­szanak. És midőn a termelő eszközök elérik a fejlődésnek bizonyos fokát, kinőnek a régi rendszer­ből, használatuk akadályokba ütközik és a fejlődés kérlelhe­tetlen törvénye nem az eszkö­zöket fejleszti vissza, hanem a rendszert változtat­ja meg, hogy az eszközöket teljes effektussal lehessen használni. A kapitalista termelés tart­hatatlansága a háború után hamar mutatkozott egész Eu­rópában. Mindenütt nagy mun­kanélküli tömégek járták az utcákat, életüket máról hol­napra tengetve. Ezeknek jó ré­sze a munkásosztályból, másik része pedig a kis burzsuázia soraiból került ki. A nincste- lenség összehozta őket és min­denütt rendszerváltozást köve­telnek. Az uralkodó osztály ter­mészetesen nem adja fel kivált­ságait egyszerű követelésre. A forradalmi tömegek ellensúlyo­zására nemzeti jelszavak alá rejtett kalandor mozgalmakat vettek igénybe. A KRITIKUS IDŐK KALANDORAI Kritikus időben a kalandorok egész tömege jelentkezik, lesve az alkalmat, hogy hol és kitől kaphatnak támogatást. Olasz­országban, ahol a szindikalista munkások komolyan veszélyez­tették a tőkések uralmát, szim tén egy ilyen krízis kalandor jelentkezett és nyert támoga­tást egy erőszakszervezet fel­építésére, amellyel képes volt az állami hatalmat magához ra­gadni és uralmát a terror min­den eszközével, — beleértve a bérgyilkosságokat is, — sike­rült neki megerősíteni. Ugyancsak ezt a példát kö­vette Hitler később Németor­szágban. őt is a kritikus idők vetették felszínre és ő is az ut­cát járó, éhező munkanélküli tömegből szervezte meg erőszak szervezetét, őt is a német tőké­sek pénzelték és noha fajgyű­löletet, ^ bolsevizmus elleni küz­delmet, meg ultra hazafias nemzeti eszméket hirdetett, va­lójában, ő is, mint Mussolini, a tőkések pénzén, azok hatat mának a megvédésére indult, nyert pénzbeli támogatást. Ha­talomra jutásukat csak a spe­ciális viszonyok tették lehetővé és a hatalom kezükbe hullásá­val talán ők voltak a legjobban meglepődve. . Most következett aztán a lé­nyeges fordulat. Az ilyen kalan dór módra szerzett hatalom fel­tartása csak egy igen nagy, állandó erőszakszervezettel le­hetséges. Úgy Mussolini, mint Hitler nagy, csak tőlük függő hadsereget szerveztek, amely­nek tagjait pusztán csak a ha­talommal járó konc hozott és tartott össze. Mindkét ország­ban egy uj, nagyszámú para­zita osztály keletkezett, amelynek e°yetlen rendelte­tése a vezető diktátor hatal­mának minden eszközökkel való támogatása, mert ők annak a diktátornak a ha­talmából élnek. De ilyen nagy parazita osz­tály eltartására nem elegendő a szimpatizáló gazdagoktól ka­pott alamizsna, nem elegendő a tengődő iparok megadóztatása sem. A következő lépés tehát az volt, hogy az egész termelési rendszert megrendszabályozták noha meghagyták a tőkések tulajdonjogát, de azoknak korlátlan hatalmát megszün­tették s a profit jelentékeny részét saját maguknak fog­lalták le. Ezzel megszületett az úgyne­vezett “totalitär” állam esz- mélye. KORLÁTOLT KAPITALIZMUS A totalitär állam tehát meg­egyezik a tőkés állammal any- lyiban, hogy az iparok még mindig magán kezekben van- íak, hogy a tulajdonjog, a bir­toklás még mindig jogot ad a termelvényekben való részese­lésre; de különbözik attól ab­ban, hogy a munkáltató osztály ogai nagy korlátok közé van­nak szorítva és még inkább kü- 'önbözik abban, hogy kivette a tőkés termelési rendszerben uralkodó anarchiát és annak he- ’vébe. követve ez orosz né^dát behozták az iparok összponto­sított és tervszerű irányítását. A totalitär állam bizonyos te­kintetben felelevenítette a hü- bérrendszert. Itt is egy fegy­veres osztály — kaszt — kelet­kezett, amely a vezérnek HŰ­SÉGGEL, feltétlen engedelmes­séggel adja a fegyveres támo­gatást és a hűségért anyagi ju­talmazást kap. Ez az anyagi ju­talmazás sokszor egészen úgy történik, mint hajdan, a feudá­lis rendszerben. Az ellenzőktől elveszik a vagyonokat és a hí­veknek adják. Hajdan a föld volt az, amivel a kiválóbb híve­ket jutalmazták, ma az iparok, a bankok, a kereskedelmi házak tulajdonába ültetik őket. , És éppenugy, mint ahogyan a feudális rendszer idején a hü- bérur birtokával velejártak a jobbágyok, most is a totalitär államokban az ipartelepekkel mennek a munkások is, nem jogaik kiterjesztésével, hanem inkább jogaik megnyirbálásá­val. Úgy Mussolininek, mint Hitlernek első ténykedése volt a munkásjogok kiterjesztéséért folyó harc durva elnyomása, a küzdelem élgárdájának kiirtása És ma is a totalitär álamokban a legnagyobb bűn a munkás jo­gok említése. A totalitär államban mindent az állam érdeke alá rendelnek. Az állam azonban nem más, mint a DIKTÁTOR ÉS AZ ő HATALMÁT F E N T A RTÓ FEGYVERES KASZT, here osztály. Ez szabja meg a mun­kások jogait és kötelességeit, a munkaidőt, a munkabéreket és egyéb munkaviszonyokat. Ez ellen fellebbezés nincs, maguk­nak a munkásoknak nincs sem­mi beleszólásuk. Az elégedet­lenség- a hazaárulással egyenlő és akként is büntetik. Az egész rendszer tehát ennek a here, fegyeveres kasztnak az eltar­tását szolgálja. Az ilyen rendszer igazolásán ra aztán megteremtették a “né­met nép mester voltának” filo­zófiáját. A német nép jobb, tö­kéletesebb, fejlettebb minden más fajnál és éppen ezért a többi fajok fölötti uralom­ra van hivatva. Ezt mindjárt a gyakorlatba is átvitték a győzelmes hadse­reg nyomán, amennyiben az el­foglalt területekről több mint 8 millió munkást vittek eddig is kényszermunkára, hogy szol­gálják a mestereket. A TŐKÉS DEMOKRÁCIA Ezzel a totalitär államokkal és eszmékkel áll szemben az an­gol és az amerikai uralkodó ősz tály által képviselt “demokrá­cia”, — mint államforma, mint életmód. Az az életmód, amelynek alapja a magán- tulajdon, amelyben a közös­ség termelte javakból nem a munka, hanem a tulajdonjog alapján adnak nagy részese­dést, az-az életmód, ahol a munkás a termelvényének csak kis részét tudja visszavásárolni és ezért a termelés időközönként mega­kad, nagy pangás áll be, magá­val hozva a nagy nélkülözést és kétségbeesett bizonytalansá­got a munkásság részére. Az*a társadalmi rendszer, amely alól kinőttek a termelőeszközök és amelynek erőszakos fentartása a munkásosztály kárát, további kizsákmányolását jelenti. Amig tehát az első világhá­ború a tőkés osztály két cso­portjának a harca volt a pia­cokért, hogy a birtokukban maradt fölös termelvényeket értékesíteni tudják s igy pro­fitjukat növeljék, addig a mai háború a tőkésosztálynak a harca egy a hatalomra került, meg­növekedett fegyveres kaszt­tal, amely magának követeli az iparok igazgatását. Hogy ez a harc igazi lényege mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azon tőkések, akik kez­detben támogatták is a fasiz­must, ma már ádáz ellenségeivé váltak. Még a német Thissent is ott találjuk az angol tőkések oldalán. A termelőeszközök kifejlődé­se egyben az öldöklő fegyverek fejlődését is jelenti. Nekem úgy tetszik, hogy egy uj fegyvernem behoza­tala adja meg az eszközök fejlődésének azt az idejét, amikor a társadalmi rend­szerek változása ténylegesen megtörténik. A feudális rendszer elpusztu­lásának idejével összeesik a lőporra alapított tűzfegyverek kifejlesztése és használata. A kapitalista rendszer kimúlását együtt fogják emlegetni a HA- DIREPÜLÉS KIFEJLESZTÉ­SÉVEL. (Folytatás következik)

Next

/
Thumbnails
Contents