Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-15 / 1150. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 február 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 -zne Year ........W.............$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ...................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A szakszervezet csődje St, Louis városban van az Anheuser-Busch cég sörgyára, amelyről azt hirdetik, hogy a világ egyik legnagyobb ilyen ipartelepe. Most azonban nem a jó söre révén került a sajtóba, hanem azért, mert a gyár megnagyobbitásán a munkások összevesztek és a munkálatok megakadtak. A gyár vezetősége elhatározta, hogy egyik épületét lebontja és helyébe nagyobbat épit. Ment is a munka mindaddig, amig a gépek leszerelésére került a dolog. A lebontást az American Federation of Labor kebelébe tartozó United Brotherhood of Carpenters and Joiners szervezet tagjai végezték. Igen ám, de a gépek leszerelését az ugyancsak ebbe a szövetségbe tartozó International Association of Machinist unió követelte. A karpenterek azonban nem engedtek, mire a masiniszták sztrájkba rendelték a telepen dolgozó összes gépészeket. Erre a karpenterek ellen-sztrájkkal feleltek. Közben természetesen nemcsak az építkezés szünetelt, de még a gyár többi részeiben is csak akadályokkal folyt a munka. A munkások természetesen maguk sem tudták, hogy ki a sztrájkoló és ki a “scab”. A gyártulajdonosok a bírósághoz fordultak, kártérítést követeltek és a két uniont a trustellenes törvények alapján pörbe fogták. A Supreme Court azonban úgy döntött, hogy a bíróság nem szól bele az ilyen ügyekbe és az unionok csak veszekedjenek tovább is maguk között. Minket ebből az esetből az érdekel leginkább, hogy mutatja miként váltak a szakszervezetek alkalmatlanná a munkások érdekeinek védelmére a fejlett iparokban. Már számos esetben láttuk, hogy a munka-harcok idején miként segített letörni egyik szakszervezet a másik szakszervezetnek a harcát, noha mindkét szervezet ugyanazon American Federation of Labor keretébe tartozott. Most meg azt látjuk, HOGY EGYENESEN EGYMÁS- • RA TÖRNEK, EGYMÁS ELLEN HARCOLNAK. Hogyan képzelhetünk el munkásszolidaritást az olyan munkások között akik ilyen nevelésben részesültek? A szakszervezeti munkás úgy tekint a “job”-jára, mint magántulajdonra. A “job”, ami itt munkaalkalmat jelent, féltve őrzött kincs, amin másokkal nem osztozik. Nem veszi észre, hogy az iparok már nagyon kifejlődtek és egy-egy ipari termel- vény előállítására sok szakmának kell összefogni. A karpenter vagy a masiniszta nem sokat ért a sörfőzéshez, noha mindketten a sörgyárban dolgoznak Anheuser-Buschnál. Az ilyen munkás nem kíván a termeléssel járó felelőségből s ezért csak a “job”-ra, a kereshető bérre gondol. A termelés átvétele és irányítása egészen idegen gondolat neki. Ezért harcolnak aztán még egymás között is, ahelyett, hogy közösen harcolnának az ipar átvételére. A Világ Ipari Szervezete által képviselt forradalmi ipari unionizmus ezzel szemben EGY UNIÓBA SZERVEZI AZ UGYANAZON IPARTELEPEN, SŐT AZ UGYANAZON IPARBAN DOLGOZÓ ÖSSZES MUNKÁSOKAT. Az IWW egy unionba szervezi nemcsak az Anheuser-Busch, de az összes sörgyárak munkásait, legyenek azok bár karpenterek, gépészek vagy sör- főzők. Ilyen szervezetben egyik csoport nem harcolhat a másik ellen, HANEM KÖZÖS ERŐVEL HARCOLNAK A MUNKÁLTATÓK ELLEN. De ami még ennél is fontosabb, miután az ipar összes munkásai benn vannak a szervezetben, nemcsak a kézi, de az irodai alkalmazottak is, a munkások elkészülnek arra, hogy átvehetik a termelést és a termelt javakat lefoglalhatják saját részükre. MERT A MUNKA GYÜMÖLCSE A MUNKÁST ILLETI. (gb) Két élű fegyver Úgyszólván majd mindenki a fasizmus ellen nyilatkozik manapság. Számarányban is olyan növekedést mutat az antifasizta mozgalom, hogy úgy tűnik elő, mintha a győzelem már láthatóvá is bizonyulna. Mégis valahogyan azok az elemek, akik a fasizmus ellen küzdenek már 1922 óta, amióta Mussolini Rómába menetelt, (hálókocsiban) kezdenek reménytelenné válni. Valószinüleg azért, mert az ujjövevények milliói - vezető zsurnalisztáink, politikusaink, kereskedőink és militaristáink és ma; fen egy sr ekek - sohsem zavartatták magukat annak kipuha- tolásával, hogy a küzdelem veterán harcosainak mi a véleményük. Azoktól tanácsot sohasem kértek. Tehát valószínű, hogy a fasizmus kiirtására vállalkozott horda, a professzionális antifasizta mozgalom megnyilvánuló cétlévesztése az, ami a küzdelem veterán harcosait undorral tölti el és tartózkodásra bírja a hirtelen feltörő áramlattal szemben. Mindenesetre úgy érezhetik magukat sok tekintetben, mint az ital ellenes egyesület irtegmaradt tagjai éreznék, ha hirtelen a jókedv egyesület tiz ezer tagja venné át ügyük vitelét a szomjúság leküzdésére. Meg van a lehetősége, hogy lepotyognak a felkapaszkodott szekérről. Az is valószínű, hogy nem annyira a szekérről való lecsu- szamlástól félnek, mint inkább attól, fogy az uj felavatottak még majd a hittérítőket, a kezdet elejétől való küzdőket viszik kocsikázásra. Még élénk emlékezetükben van Huey Long figyelmeztetése, aki nagy mestere volt az ámítás művészetének, hogy ha diktátorság létesül itten, az mindenesetre álköntösben érkezik meg, mint a diktátorok elleni felmentés. Ez viszont elégséges arra, hogy minden antifasiztát idegesítsen, még akkor is, ha nincsen abban a kényszer helyzetben, hogy tehetetlenül nézze, hogy hivatlan bajtársai küzdelmét el- posványositják. Mig ellenben, ha előbb megkérdezték volna a fasizmus elleni küzdőket a fasizmus elsődleges lényegéről, akkor legalább tudhatnák, hogy az első lecke, elsősorban is annak az ismertetése, hogy a fasizmus társadalmi jelenség és a fennálló rendszer kinövése, nem pedig katonai tény, melyet ágyuk durro- gatásával lehetne megszüntetni. Hiszen minden antifasizta elem tudja, hogy csak ugv lehet eredményessé tenni a fasizmus elleni küzdelmet, hogy először is társadalmi megértésre törekszünk és azon felépítjük a forradalmi hangulat gerincét. Azonban egyre növekvően érezhető ennek a hesegetése és tilalma. A küzdelem leggyakorlottabb veteránjai . az ide jutott menekültek - teljesen mellőzve, sőt távol tartva vannak az uj megmozdulástól. Tehát nehezen lehet felfogni és megérteni valóban lehetetlen, hogy mennyiben szolgálja a fasizmus elleni küzdelmet a görögök segítése, a délamerikai diktátorok támogatása, Franco spanyol hóhér szükségletei hiányának pótlása, stb. Mennyiben nevezhető az ilyen kétszínű megnyilvánulás, fasizta ellenes küzdelemnek? Miként lehetséges afeltolakodott vezetéssel, Mussolini és Hitler véres vezetésének útját állni? Miként értendő, hogy a fasizta program első pontja, “a nemzeti egység” lett az antifasizmus küzdelem jelszava? Azt jelentené, hogy félreérthetetlenül demokrácia valósulna meg annak alapján? Ha igen, miként különböztethető meg a totalitär is rendszertől? Valóban az eredeti antifasiztáknak hathatós okuk van óvatosan tekinteni a hirtelen előretörő horda ténykedéseire és igen nyomós ok készteti a további lépések megfontolására. Nagyon félős,. hogy az uj irányú fasizmus elleni küzdelem, éppen a fasizmus melegágyának bizonyul és a demokrácia koporsójának. Csak egy lehetséges eszköz és a küzdelem győzelemre való vitele a dolgozók kezében van, ipari szervezettségének erejében. Minél előbb tudatára ébrednek a fasizmus elleni-tudatos törekvők az ipari hatalom túlsúlyára, annál előbb elérik céljukat és nemcsak útját állhatják a fasizmus előtörésének, de azt teljesen megsemmisíthetik. Nincsen szükség külön antifasizta mozgalomra, mert az IWW erősítése, az Egy Nagy Szervezet kiépítése biztosítja a győzelmet. A győzelem első feltétele tehát az ipari munkásság gazdasági erejének egyesítésében található. ( Angolból: K-y) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák«és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “UE A HERREN T) SZER REL P’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom o/orV^zet ét éHtiük a régi tá-sadaloir keretein belől
