Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-15 / 1150. szám
1941 február 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? Az Industrial Workers of the World new yorki magyar nyelvű csoportjának tagjai január 26-án, majd pedig folytatólagosan február másodikán valóban magas nivón álló vita keretében kerestek feleletet arra a kérdésre, hogy vájjon Amerika munkássága lehet-e semleges a mai háborúval szemben? Vagy hogy még tárgyilagosabbak legyünk, azt kívánták megvitatni, hogy az amerikai öntudatos munkásság milyen álláspontot foglaljon el a háborúval szemben? Szükségesnek tartottuk e vitát, mert a mai háború a különböző érdekviszonyokat nagyon összekeveri és ennek következtében nemcsak a munkásság soraiban általában, de még magunk között is eltérő véleményeket hallunk. E vita folyamán mindenki kifejthette álláspontját és azon indokokat, amelyek ezen nézet vallására késztették. Ez a. vita nemcsak a feltett igen fontos kérdést tisztázta, de egyben alkalmat adott munkástársaonknak, — akik három, sőt némelyük négy évtizedes forradalmi múltra tekint vissza, hogy súlyos érvekkel megindokolják, miért hiszik, hogy legjobb belátásuk szerint az általuk képviselt álláspont szolgálja legjobban a munkásosztály érdekeit. A vitázók, noha hevesen védelmezték álláspontjukat, kellő tisztelettel és toleranciával viseltettek az ellenvéleményen levőkkel, tudván azt, hogy mindany- nyian csak egy végcélt kívántak szolgálni, A MUNKÁSOSZTÁLY FELSZABADULÁSÁT. A vitagyülést Vlasits Márton munkástárs vezette. A vitakérdéshez Geréb munkástárs irt részletesebb tanulmányt, amelyet teljes egészében közlünk. A vitában Bodnár, Fishbein, Fülöp Izsák, Geréb, Godó, Gonda, Kissák, Nagy József, Nagy Gábor, Lengyel, Stefánkó, Szigeti, Vaszkó és Vlasits munkástársak vettek részt. Geréb munkástárs bevezető előadásában a következőket mondotta: A KÉRDÉS LÉNYEGE Tisztelt munkástársak: Tagadhatatlan tény, hogy a jelen idők legfontosabb eseménye, legégetőbb kérdése az immár közel két éve folyó második világháború. Noha az Egyesült Államokat hivatalosan még nem számítják a háborús felek közé, amerikai csapatok még nem véreznek a hadimezőkön, azért valójában ez az ország is benne van a háborúban. A modern háborúban nem az ember, hanem a felszerelés számit. És Amerika 'ugyancsak képviselteti magát a hadszerek szállításával. A modern háború kétféle versengés folyamata. Az egyik a különböző frontokon folyik ágyukkal, gépfegyverekkel, tan kokkal, repülőgépekkel, aknákkal, hadihajókkal és a pusztítás egyébb eszközeivel; a másik pedig a gyárakban, az ipartelepeken, ahol ezen hadieszközöket készítik. Bebizonyosodott hogy az az ország győz, amelyik gyorsabban és nagyobb meny- nyiségben tudja előállítani a hadiszerszámokat, amikből óriási mennyiséget pusztítanak el naponként. Ilyen háborúban természetesen a hatalmas iparral rendelkező Egyesült Államok még akkor is részt venne, ha a kormánya a legszigorúbb semleges ség elvét hirdetné is. A hábori mindenkor óriási profit alkalmat jelentett a magántulajdonban tartott hadiszer gyáraknak Most pedig egyenesen kényszerítik őket arra, hogy szállítsanak annyi hadianyagot, ameny- nyit csak tudnak az egyik hadakozó fél számára. így Amerika ténylegesen háborús fél lett és ez természetszerűleg felveti a kérdést: Lehet-e semleges Amerika munkássága? Erre a kérdésre nem lehet könnyen, minden gondolkozás nélkül választ adni. A múltra való hivatkozás itt nem állja meg a helyét. Nemcsak a viszonyok mások, mint 1914-ben de az osztályok, nemzetek, álla mok, fajok érdekei annyira ősz sze vannak keverve, hogy min degyiknél több érdek kerül ősz- szeütközésbe és éppen azért z felelet nem olyan egyszerű. Sőt mi több, a viszonyok any- nyira bonyolultak, hogy magá' a kérdést is szabatosan mej kell határoznunk, másképper a válasznak egészen más értei me lesz, mint akarjuk. A ténj ez: A tengelyhatalmak és de mokrata államok háborubar vannak. Amerika felszereléssé segíti Angliát. Ez a segítség olyan fontos, hogy maga Anglia beismeri, miszerint e segítség nélkül elveszne. Ha tehá ebben az esetben mi azt mondjuk, legyünk semlegesek, m szállítsunk hadiszereket Angidnak, akkor természetesen z engelyhatalmak javát szolgál- iánk, hiszen azok éppen az1 szeretnék. Vagyis már az ilyef enyleges semlegesség, sem je- entene semlegességet. EGYIK 19, MÁSIK EGY HÍJÁN 20 Itt tehát nincs más hátra, mint a két harcoló fél között választani. És ez igazán nehéz dolog. Nehéz, mert nem arról van szó, hogy melyiket szeretjük jobban, hanem, hogy me- yiket gyűlöljük jobban. Melyik károsabb a munkásosztályra. Munkásosztály alatt itt csak az önálló véleménnyel biró és annak hangot adni merő 'forradalmi munkásságot kell érteni. A többiek nem törődnek közügyekkel, vagy vakon követik a vezéreiket. Választanunk kell tehát a Hitler által képviselt fasizmus és az angol tőkések által reprezentált “demokrata életmód” között. A múlt alkalommal hasz nált népies kifejezés nagy tetszésre talált és igy megismétlem. A hadifelek közül az egyik eb, a másik kutya. Azonban jó1 tudjuk, hogy az eb és a kutya is csak kellő távolságról látszanak egyformának. A kutyaversenyeken, ahol közelről vizsgálják őket, észreveszik a külömb- séget és egyiket-másikat kokár- dás kékszalaggal tüntetik ki. Most mi is ilyen vizsgálat tárgyává tesszük a hadakozó feleket, nem azért, hogy bármelyiket is feldicsérjük és bizalmunk vagy szeretetünk kék szalagjával tüntessük ki, hanem inkább azért, hogyha az lehetséges, megállapítsuk, hogy két nagy veszedelem közül, melyik oldalon van a kisebb veszedelem; két rósz közül, melyik a kevésbé fossz. Ha ebben mindannyian megegyeztünk, még sem mondhatjuk, mint 1914-ben, hogy hadd verjék egymást, semmi közünk hozzájuk, nekünk egészen mind egy, hogy melyik falja fel a másikat, Az idő bebizonyította, hogy 1914-ben ez a felfogás helyes volt. Európa szocialistái nagyott vétettek a munkásosztály ellen, amikor ezt az állás- pontott feladták. Az a háború valóban imperialista háború volt. Csupán a felcsigázott hazafias nemzeti érzelmek adták azt a fátyolt, amin keresztül a tisztánlátást elvesztették. De ma, nem ilyen tiszták a viszonyok. A múlt világháborút megelőzőleg a szabadversenyen alapuló tőkés termelési rendszer egyben a piacokért folyó harcot is jelentette. A bér-rendszernek, - ez a tőkéstermelési rendszeriék csak egy másik neve, — az i legjellemzőbb tulajdonsága, bogy a bérmunkás munkája ter- melvényének csak egy részét cap ja vissza bér alakjában. En- lek a ténynek a megértése és isztánlátása elengedhetetlen nert rendkívül fontos történel- ni eseménynek ez az alapigazság a magyarázója. Azonban, ba a bér a munkás munkater- nelvényének csak egy része, ikkor ebből következik, hogy :gy másik részt megtartanak i termelő eszközök tulajdonosai, akiket röviden tőkésnek aeveznek. A BÉRRENDSZER LÉNYEGE Nézzük csak most ezt az általános tételt egy speciális iparágra, mondjuk a cipőgyártásra. Nézzünk egy cipőgyárat, ahol mondjuk egy csoport munkás, tegyük fel egy millió pár cipőt gyárt egy éven át. A könnyebb megértés kedvéért tegyük fel, hogy ezen cipőmunkások az ösz- szes bérükért a saját maguk gyártotta cipőket vásárolnák, akkor is a millió pár cipőnek egy igen nagy része meg marad a cipőgyáros tulajdonába. Mármost, mint ahogyan feltettük, hogy ezen cipőmunkások az összes béreikért cipőket vásároltak, úgy feltehetjük, hogy minden iparban az összes munkások az összes bérükért vissza vesznek annyi termelvényt, amennyit a fenálló árak mellett tudnak. Minden iparban nagy, valóban jelentékeny fölösleg marad a tőkések kezében. De a termelő osztály már többet nem tud venni, nem tud fogyasztani, nem azért mert nem volna még többre is szüksége, hanem azért mert az összes keresetét már elköltötte. Mi történjen tehát a sok felmaradt áruval? Maguk a tőkések csak egy kis részét tudják elhasználni, mert a számuk igen kevés. A tömegprodukció fel- használására csak a nagy néptömegek képesek. így ha annak a cipőgyárosnak megmarad százezer pár cipője, azt nem tudja elviselni Viszont itt, az crszág határain belül már nem tudja eladni, mert a munkástömegeknek nincs vásárló képességük. A cipők értékesítésének tehát csak egy módja van, kiszállítani az ország határain túl valami olyan helyre, ahol nem gyártanak elég cipőt és vagy el lehet adni, vagy ahol valami olyasmit lehet érte kapni, amit valami módon értékesíteni lehet. Az ilyen helyeket aztán elnevezték ‘gyarmat’-nak. Az első világháború a tőkések két nagy csoportjának a piacok fölötti marakodása volt. A tőkés csoportoknak a piacokért folyó versengése olyan tisztán látlaató volt, hogy a felszínre dobott jelszavak nem tudták elhomályosítani az igazságot, mint ahogyan a tiszta vízre öntött piszkos olajcseppek alól is kiütődik a viz tisztasága Akkor könnyű volt azt mondani a forradalmi munkásságnak “Ez nem a mi háborúnk, semmi közünk hozzá!”. Vagy ezt az álláspontot hirdetni: “Ebben a háborúban a munkásosztály csak szenvedő alany, fordítsuk tehát a fegyvert a harc okozói, a tőkések ellen-” AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ EREDMÉNYEI Noha sokan azt hangoztatják hogy az első világháború teljesen céltalan volt, nem oldott meg semmi fontos kérdést és a világot éppen olyan zavaros állapotban hagyta, mint 1914- ben volt, mégis, a történelem alapos figyelői leszegezik, hogy az a háború igen fontos, nagyon mélyreható következmény nyel járt. Az első ilyen, a tőkésosztály által egyáltalán nem várt következmény az orosz forradalom volt. Vannak sokan, és bevallom, különösen az IWW tagjai között akik azt mondják, hogy az orosz forradalom nem hozta meg a munkásoknak a munka- termelvények fölötti jogát. Es éppen emiatt nem tudják eléggé értékelni annak a forradalomnak azt a nagyon de nagyon fontos lényegét, hogy óriási nagy területen meg tudta törni betudta szüntetni a magántulajdon jogra épült életmódot. Ezzel az orosz forradalom ugyanazt a szerepet játszotta a tőkés termelési rendszerrel szemben, mint például a reformáció a katholikus egyház egyeduralmával. Amikor valamely eszme, valamely rendszer már több generáción át tart, amikor az emberek több generáción beleszületnek és meghalnak ily rendszerben, akkor annak a rendszernek a gyökerei, ideológiája, mélyen lenyúlnak az emberek szivébe, gondolkodásába és általánossá lesz a hit, hogy ez mindenkor úgy volt és mindenkor úgyis lesz. Marx, Engels és a többiek hiába mutatták ki a történelemre támaszkodva a logika legtisztább, legerősebb érveivel, hogy társadalmi rendszerek keletkeznek, megnőnek és elpusztulnak, hogy a tőkés termelési rendszer előtt már más rendszerek is voltak, a nagy néptömegek nem vettek erről tudó-