Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-08 / 1149. szám
1941 február 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. SZTRÁJKOK A “VÉDELMI IPAROKBAN” Misem természetesebb, minthogy az ipari munkásság akkor igyekszik az élet standard emelésére, amikor az iparok lendületben vannak és a munka alkalom aránylag kedvező. Pangás idején, amikor a gyárak csak rész időt vannak üzemben, vagy teljesen levannak zárva a munkásság a védekezésre van kényszerítve és ilyen viszonyok alkalmatlanok a munkaviszonyok, vagy bérek javítására, valamint a munkaidő rövidítésére. Az utóbbi évtizedben a munkaviszonyok állandó pangása következtében a munkásság állandóan védekező helyzetben volt és ha voltak munka beszüntetések azok legnagyobb részt a munkáltatók kapzsiságának visszaverésére irányultak, akik a rájuk nézve “kedvező” viszonyokat kihasználták a termelés gyorsítására, a munkabérek redukálására és a mun" kaidő meghosszabbítására. Az utóbbi hónapokban egyes iparágakban — de különösen az acél és az acéltermékeket feldolgozó rokon iparokban — a termelés lényegesen fellendült és igy az ezen iparokban foglalkoztatott munkásságnak is alkalom kínálkozik a régen időszerű követelések kiharcolására. Különösen és régen szükségszerűvé váltak a munkabéreknek a megélhetési szükségletek áraihoz való emelése, amely a munkaórák leszállításával nagy űrt hagyott sok millió munkás családnál. A negyven órás munkahét és 40 centes órabér még az esetbeji is kevesebb mint 800 dollár évi bevételt jelent sok munkás családnak, ha egész éven át alkalma van a kenyérkeresőnek dolgozni. Már pedig a kormány statisztikai hivatalai szerint is egy négytagú családnak legalább is 1,250 dollár évi bevételének kell lenni ahoz, hogy megközelítőleg emberi nivón élhessen. Eszerint tehát a minimális munkabérek messze mögötte maradnak a megélhetést fedező összeg mögött és a jelen ipari fellendülés alkalmat nyújt a külömbözet kiegyenlítésére. Bár a számok félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a munkásság követelése elengedhetetlen szükségszerű, mégis száz eset körül 99-ben a követelések a munkáltatók legvehemensebb ellenzésével találkoznak. Annak dacára, hogy az ipartelepek az elmúlt évben minden időket felülmúló haszonnal dolgoztak és a kimutatások szerint a jelen év az elmúlt évi hasznot legalább is megduplázza, a munkások számos esetben csak munkabeszüntetéssel képesek a szükségszerű követeléseket kikényszeríteni. A munkáltatók szócsövei mesterségesen szitják az ellenszenv tüzét a szervezett munkások ellen minden esetben, amikor azok beszüntetni kényszerülnek a munkát követeléseik kikényszerítésére. “Akadályozzák a védelmi felkészülést” vonitja kórusban a kitartott sajtó és sürgetik a sztrájk elleni törvény hozatalát. Minden sztrájk-1 ért a munkásokat teszik felelőssé, holott minden sztrájkért a munkáltatók felelősek. A munkások követelése sohasem “túlzott” mert azt minden esetben a viszonyok teszik szükségessé és a korporációk jövedelmének kimutatása félreérthetetlenül azt bizonyítja, hogy az alkalmazott munkások bérei túlságosan alacsonyak. Mert ha nem igy volna, akkor a haszon nem lehetne oly magas. A “védelmi” felkészülés, a “haza”, érdekében a munkásoktól nemcsak elvárják, hanem kényszeríteni akarják, hogy éhbérekért dolgozzanak. A munkásoknak nincs joguk emberhez méltó életmód biztosítására magasabb bérekért harcolni, de még egyetlen esetben sem történt meg, hogy ezek a “jó hazafiak” hazafiatlanságnak bélyegezték volna amiért a korporációk a kormányrendeléseken oly horribilis hasznot csinálnak. Nem történt még meg, hogy a korporációk úgy bizonyították volna a “jó hazafiságot”, hogy lemondanak a sok milliós haszonból. Még látnunk kell, hogy bármely korporációnak az évi 500.000 (ötszázezer) dollár fizetést huzó elnöke lemondana ezen fizetésnek egyrészéről a “védelmi felkészülés sikere” érdekében. Ezt még nem volt szerencsénk látni és nem is lesz. De ugyanakkor a munkásoktól elvárják, hogy a “haza érdekében” nyomorogjanak, hogy a már pukkadásig hízott iparmágnások még több osztalékot húzhassanak az iparvállalatokból. A MAGYAR TÖRTÉNELEM FEKETE LOVAGJA A magyar történelem fekete lovagjának egyike dűlt ki az élők sorából a közelmúlt napokban gróf Csáky István személyében. Nemcsak azért gyűlölt Csáky neve a magyar dolgozók körében, mert egyike volt a Magyarországon uralkodó hü- bér rendszer védelmezőinek, hanem az utóbbi években, mint Magyarország külügyminisztere .jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarország a barbár nácizmus korlátlan uralma alá került. Nem akarunk abban a hibába esni, hogy egyes embereket tegyünk felelőssé az uralkodó viszonyokért, de Csáky gróf, mint a magyar uralkodó osztály egyik kimagasló alakja és mint a magyar kormány külügyminisztere bizonyos mértékig, mint egyén is felelős azért, ami Magyarországon ma történik. Amellett, hogy Csáky mindig bajnoka volt a magyar dolgozók jogfosztásának, állati sorban tartásának, az utóbbi években még azzal is kitűnt hasonszőrű társai közül, hogy minden akadályt igyekezett elhárítani a barbár hitlerizmus utjá- ból és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy Hitler kegyét elnyerje. Gróf Csáky az utóbbi években gyakori látogatást tet-t Hitlernél és annak parancsait az utolsó betűig igyekezett végrehajtani Magyarország lakosságán, ö volt egyike a Magyarország és a tengely hatalmok közötti V szerződés aláíróinak, mely szerződés teljesen megfosztotta Magyarországot az önrendelkezési jogától és teljesen náci gyarmattá alacsonyitotta. A halál 46 éves korában csípte nyakon január 27-én, amely minden valószínűség szerint nem természetes következmény volt. A hírek szerint az elmúlt év decemberében Jugoszláviában járt a két ország közötti “barátsági szerződés” megkötésére és a szerbek úgy megvendégelték, hogy azóta beteg volt, (B-y) A hírhedt Dies Bizottság egyik alkalmazottja J. C. Metcalfe azt jelentette 1938. szeptemberben: “Általánosan ismert tény az a Bund körökben, hogy néhány kiváló amerikai ipari fejedelem segíti pénzelni a mozgalmat”. A szóban forgó Bund az amerikai fasizta mozgalomnak a német osztaga. Nyilvánosan gyakorlatoztak, fegyverkeztek. A Nye Bizottság már jóval előbb tartott vizsgálatában kinyomozta, hogy 1923 és 1933 között Hitler nemcsak pénzt kapott amerikai kapitalistáktól, hanem 7.000 amerikai gépfegyvert is. Az úgynevezett és hires “Thompson-gun” fajtából. A Dies Bizottsák kötelessége volna kinyomozni, hogy kik voltak ezért felelősek. Konrad Heiden, aki Hitler egyik leghívebb követője, Hitlerről irt könyvében ezt irta: “Henry Ford a hires amerikai automobil gyáros pénzt adott a Német Nemzeti Szocialistáknak (náciknak) közvetve és közvetlenül, azt sohasem vonták kétségbe.” A müncheni pucsot követő tárgyalás alkalmával fölolvasták a bajor képviselőház alel- nökének a jelentéséből a következőt: “A bajor képviselőház már régen informálva van, hogy a Hitler mozgalmat részben az amerikai antiszemita vezér, Henry Ford pénzeli részben. A bajor antiszemita mozgalom iránt Fordnak az érdeklődése egy évvel ezelőtt (1923-ban) kelt föl, amikor a tracktorokat áruló ügynökei a hírhedt pán- germán Dietrich Eckart-tól kapcsolatot szereztek. Röviddel ezután Eckart pénzbeli segítséget két Ford egyik ügynökétől. Az ügynök visszatért Amerikába és a pénz azonnal kezdett jönni Münichbe. Hitler nyíltan dicsekszik Ford támogatásával és dicséri Fordot mint nagy embert és antiszemitát.” Talán a Dies Bizottságnak erdemes volna kinyomozni Ford összeköttetését a német náci mozgalommal és azzal a ténynyel, hogy még a múlt évben sem volt hajlandó motorokat gyártani, amelyeket Hiter ellen használtak volna. Milyen címen és miért kapta Ford az érdem jelet Hitlertől, ha nem azért a támogatásért? Miért kapta Hitlertől az érdemjelet J. D. Mooney, a General Motors Overseas Corp. elnöke? Úgy a General Motors Co.- nak, mint Fordnak gyáraik vannak Németországban. (Vagy talán már elkobozta Hitler?) W. S. Knudsen, akinek a vezetése alatt a General Motors a legbrutálisabb munkás ellenes politikát folytatott, még 1938mig végre hat heti betegség után a vendégelés erősebbnek bizonyult az orvosi tudománynál. A magyar dolgozók körében nem váltott ki részvétet Csáky halála, mert egy véreskezü hóhértól szabadultak meg, de náci körökben annál súlyosabban érzik elvesztését. Nemcsak a magyarországi nácikat döbbentette meg a halál hire, hanem a német hivatalos náci körök is mint “egyikünk elestét” gyászolják. ban Hitler Németországát a 20. század legnagyobb csodájának nevezte. Miért nem volna az, amikor 1933. óta körülbelül 36 millió dollár hasznot húztak a levert német munkások munkájából. De a legérdekesebb és hathatósabb támogatást Du Ponték adták Hitlernek. A Nye Bizottság megállapította, hogy Du Ponték fegyvereket és robbanó anyagokat szállítottak 1933- ban a németeknek. 1934-ben három amerikai és két angol repülőgépet gyártó társulatoktól 2.500 bombázó és hadi repülőgépekhez szükséges részeket vásárolt. Ilyen támogatással végtére Hitler elég erősnek érezte magát a második világháború megindítására és most Fordék, Du Ponték, Knudsenék Hitler ellen használható harci eszközöket gyártanak. Miért ? Egyszerűen csak a profit csinálás az oka ennek a nemes pártatlanságnak, amely alapján bárkinek szállítanak ? Vagy hozzájárul a hazafias lelkesedésükhöz egy néhány tény, mint például az, hogy Thyssen a német kapitalista, aki Hitler támogatását szervezte, kénytelen volt megugrani Németországból a náciktól, vagy az a tény, hogy négy kapitalistát halálbüntetés fenyegeti, mert a nácik beleegyezése és tudta nélkül nagyobb hasznot csináltak. Szóval, talán rájöttek, hogy a saját szülöttük, a fasizmus és a fasizta állam, nemcsak a munkásosztálynak, hanem a tőkéseknek is az ura lett. A kapitalista rövidlátás és elvakultság miatt nem látták és részben nem látják, hogy a fasizmus háborút, a háború a kapitalizmus halálát jelenti előbb vagy utóbb. (E cikkhez az adatokat az “In Fact”-ből vettük.) Felülfizetéseket Küldtek 1941. január 31-ig: J. Roskovits, New York........65 A. Miller, Chicago ........... 1.00 IWW Csop., Chicago......... 2.50 Jós. Takács, Cleveland .... 1.00 Bérmunkás olvasók Phila 26.00 J. Asztalos, Phila ........... 5.00 D. Rosenthal, Phila........... 3.00 Ch. Ruttkat, Phila............. 3.00 St. Boath, Phila ............... 1.00 IWW csop. New York .....30.00 Ch. Kálmán, Triadelphia .. 1.00 J. Gombos, Detroit ........... 1.00 L. Mate, Chicago ..... 1.00 H. Varjú, Chicago ........... 1.00 A tudomány tragédiája, amikor a gyönyörű elméletet kivég- zi a hideg tény. Huxley Hitler Adolf támogatói
