Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-02-08 / 1149. szám

/ 4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 február 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......,................$2.00 Jne Year .......................$2.00 Félévre ..................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, 0. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ■^►42 Vannak olyan emberek “Vannak emberek, akik hisznek abban, hogy a demokráciát mint államformát és életmódot valami misztikus, mesterséges végzet korlátozza és mérlegeli; hogy valamilyen meg nem ma­gyarázott oknál fogva a zsarnokság és a rabszolgaság hullámai törnek felénk a jövőből, a szabadság pedig hanyatlóban van. Mi, amerikaiak tudjuk, hogy ez nem igaz.” Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke mondot­ta ezen szavakat a harmadszori beiktatása alkalmával. A szé­pen hangzó mondatot nemcsak a hallgatóság tapsolta meg, ha­nem ugv a rádió komentátorok, valamint az újságok is nagyon kiemelték, jelezve, hogy szerfölött nagy fontosságot tulajdoníta­nak annak. Ez a meglehetősen összetett mondat hitvallása a demokrá­cia hallhatatlanságában, de nem egyenesen, hanem csak közve­tett módon. Valójában az elnök és hozzá hasonló gondolkozásunk azok, akik “hisznek”, akik szerint a “misztikus végzet” fenn fog­ja tartani a “demokráciát mint államformát, mint életmódot.” A “demokrácia mint államforma és mint életmód” más sza­vakkal kifejezve a magántulajdonon alapuló tőkés termelési rendszert jelenti. Vannak emberek, akik azt állítják, hogy ez a rendszer haldoklik most szemünk láttára. Ezek az emberek utal­nak a történelemre, amely mutatja, hogy a polgári demokrácia rendszerét az úgynevezett hűbéri rendszer előzte meg. Annak a rendszernek a Rooseveltjei szintén tagadták, hogy az ő társadal­mi rendszerük valaha is elhaljon. De elhalt éppen úgy, onint az azt megelőző rabszolgarendszer. Társadalmi rendszerek születnek, kifejlődnek, elvénülnek és elhalnak, akárcsak máguk az emberek. A világtörténelem adatai bizonyítják ezt ellentmondást nem tűrő módon. Nem valami misztikus végzet intézkedése ez, hanem a civilizáció fejlődésének egyik fázisa. Aki a társadalmi rendszerek halandóságát nem is­meri el, az elzárja agyát a tények elől és HISZ abban, aminek a tények, a tapasztalat ellentmond. így tehát nem azok, akikre az elnök célzott, hisznek a misztikus végzetben, hanem maga Roo­sevelt és hívei, amikor lekicsinylik és tagadják a társadalmi rendszerek elmúlásáról szóló felfogást. Roosevelt szavai valójában ezt jelentik: Mi hiszünk abban, hogy a demokrácia mint államforma és mint életmód a jövőben is megmarad, hogy az megdönthetetlen, hogy annak elmúlásá­ban hinni nevetséges. A vitázók előtt jól ismert fogással a saját gyengeségét az ellenfélre fogja. ROOSEVELT ÉS HÍVEI AZOK, AKIK BIGOTT MÓDON HISZNEK A HIHETETLENBEN. Hisz­nek tehát abban, hogy bizonyos misztikus végzet ezt a társadal­mi rendszert, az ő társadalmi rendszerüket meg fogja védeni az elpusztulástól. Most, midőn már nemcsak a múlt történelmének adatát, ha­nem a jelen eseményeit is figyelhetjük, csak a végzetben való legfanatikusabb hittel lehet tagadni a társadalmi rendszerek ha­landóságát. És éppen ennek a tagadásnak igazolására szánta a mondat második részét, hogy ugyanazon emberek, akik hisznek a rendszer elmúlásában, hisznek a zsarnokság és a rabszolgaság eljövetelében is. Mintha a mai rendszer után már csak rabszol­gaság következhetne. Valószínű, hogy az elnök egyenlőre csak a fasizmustól félti a polgári demokráciát. És abban egyetértünk vele, hogy a fas­izmus hatalmi győzelme a zsarnokság és a rabszolgaság korát hozná vissza, de mi a történelem kérlelhetetlen bizonyítékaira támaszkodva mondjuk, hogy a demokrácia mint államforma, mint életmód el fog pusztulni még az úgynevezett demokrata ál­lamok győzelme esetén is. A jelenlegi sztrájkok (a-l) A hosszan tartó munkanélküliség után az iparok ke­rekeit mozgásba hozta a háborús készülődés, avagy a nemzeti védelem fegyveres megerősítése. Tudott dolog, hogy a depresz­szió időtartama alatt a munkáltató osztály kihasználta az alkal­mat és a munkások fizetését a lehető legalacsonyabb minimum­ra szállította le. Azután a Wagner “munkás” törvény által meg­szabott 30 vagy 40 centes minimális munkabérek sem jelente­nek mást, mint a legalacsonyabb megélhetési lehetőséget. A kereslet és kínálat törvénye nemcsak a munkásokra vonatkozik, mert a szükségleti cikkek árainak emelkedése jelezte azt, hogy az iparok több munkást alkalmaznak, eltekintve attól, hogy mi­lyen munkabérek mellett. Maguk a munkások, akik talán a múlt­ban közsegélyen tengették életüket, vagy azok is, akik kényszer­ből kénytelenek voltak a legalacsonyabb minimális munkabérek mellett munkát vállalni, most a folyton emelkedő élelmi és más használati áruk emelkedése folytán kényszerülve vannak maga­sabb béreket követelni, hogy munkájuk után képesek legyenek legalább a legszükségesebb dolgokat beszerezni. Biztos megálla­pításaink vannak arra vonatkozóan, hogy a munkások csak ak­kor hajlandók követelni, amikor helyzetük tarthatatlanná válik. Ez a fő oka a mai sok ipari harcnak. A polgári lapok, amelyek mindig elleneznek minden jogos munkás megmozdulást, most ki- emelőleg tüntetik ki, hogy itt vagy amott munkások a védelmi iparokban sztrájkolnak. Ugyanakkor pedig sohasem vonják kér­dőre azon nagy iparvállalatokat, akik a mai konjukturát kihasz­nálva, horribilis hasznot könyvelnek el. Ez mind csak azért van, mert ez a társadalom a profit rendszerre van alapozva. Nem a munkások társadalma, melyben a munkásoknak is jogot adnak a tisztes megélhetésre. “HOLY BLITZKRIEG” Most már ilyen is lesz, ezt az elnökünk jelenlétében avatták fel még pedig a szent karácsony napján, William Barnhardt me- thodista pap által, melyre Adna W. Leonard methodista püspök adta az áldást... Ugyanis a béke szent ünne­pét megünnepelni ment Roose­velt a templomba, persze az' élettársát is magával vitte. Ezen ünnepi prédikációban let1: a “Szent Háború” vagy mint modern kiadásban “Holy Blitz­krieg” megszervezve, illetve fel­avatva. Igen, egy ilyen uj modern szent villámháboruval fogják a keresztény civilizációt megmen­teni. Hogy a mentési akció kése­delmet ne szenvedjen, a temp­lom után mindjárt vendégül, ünnepi ebédre látták Roosevel- ték isten kegyelméből ezen szent háború egyik vezér alak­ját Olaf herceget, Norvégia trónörökösét családjával, aki a szent háború központjából Lon­donból jött át Kanadába,^ hogy a szentháborura és az isten azon akaratának végrehajtá s á r a, hogy ő trónra kerüljön a kikép­zésben levő norvég katonákat nagy kegyesen megszemlélhes­se. No meg csak úgy mellékes WASHINGTON közelében levő családját meglátogassa. Az természetes, hogy ezen istenkegyelméből királysági és nagyhercegségi keresztény ci­vilizációt Olaf hercegecskék meg akarják védeni, de inkább csak ide Amerikába, vagy Ka­nadába rándult ki, mint vissza Norvégiába. így a Roosevelték is boldogok voltak. Egy igazi herceggel et­tek egy tálból, viszont a herce­gék is kárpótolva voltak, hogy egy közönséges polgárral paro- láztak, hiszen hallgathatták Roosevelt harcias beszédét egy pár nappal a parolázás után, mely szerint Amerikát a mo- narhisztikus demokrácia fegy­vertárává tette. Én is elismerem, amik, sokan felhasználnak arra, hogy Roo­sevelt minden cselekvését ki­mentsék, hog/ hét év alatt so­kat tett az éhező munkásság és a szervezkedésre vágyó mun­kásság érdekében, de a legna­gyobb bűn, melyet akárki el­nöki székben elkövethet, az or­szágot háborúba huzni, vagy taszítani. Akik Rooseveltnek liberális múltját, társadalmi reformjait hozzák fel mentségül, jegyezzék meg, hogy egy pár hét alatt vissza csinálhatnak, vehetnek mindent, amit hét éven keresz­tül adtak. Vi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. * E maradi jelszó helyett; “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót rjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. \ termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az uj társadalom Bi^rV»zctét épitiük a régi társadalom k,-r*»tr!r belS’

Next

/
Thumbnails
Contents