Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-01 / 1148. szám
1941 február 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal RÉGI JÓ SZOKÁSOK (B-y) Még nem volt olyan emberi társadalom vagy szervezet, amelyben MINDEN kérdésben MINDEN ember vagy tag egyformán megegyezett volna. De a katholikus egyházban nagyon megközelítették azt az állapotot, amelyben legalább azt VALLOTTÁK a hivők, hogy minden kérdésben egyetértenek az egyház tanaival. Ezt a csodálatos egyöntetűséget gyakran mérték lélektani eszközökkel mint például a pokolba jutás eshetőségének elhitetésével, ha a “hivő” nem hitt. De elég sokszor szelidebb fajta testi figyelmeztetésekre is volt szükség. A jezsuiták nagy mesterek voltak mind a kétféle eszköz használatában. Akit nem sikerült meggyőzni érvvel, Ígérettel, fenyegetéssel, azt megkísérelték meggyőzni a vas csizmával, a vaskesztyüvel, tüzes vassal, forró olajjal és más egyéb keresztényi szeretetet kifejező eszközökkel. Ezekkel a fizikai érvekkel sok Ízben elérték, hogy a makrancos eretnek belátta, hogy nincs igaza és hajlandó volt bevallani a tévelygését, a bűnét és igy az egyház egyöntetűségét visszaállították és a tévelygő hívet megmentették a pokoltól. Némely makacsabb tévelygő belehalt a meggyőzési folyamatba. De az egyöntetűség vissza lett állítva mindenkép. A megtért tévelygőnek kötelessége volt nyilvános vallomást tenni, hogy bűnös volt, de megtért, mert az egyház nem tévedhetett. Gallileo is beismerte nyilvánosan, hogy tévedett abban a megállapításában, hogy a föld forog. Az egyház képviselőinek egyik hatásos érve Gallileo szemeinek a kiszurása volt. Hogy ez az eretnek a nyilvános bűn- beismerés után azt mondotta, hogy mégis mozog a föld, csak azt mutatja, hogy mennyire elvetemedett volt. Azóta azonban változott a helyzet és a jezsuitáknak nem lehetett oly szabadon használni a meggyőzés jámbor célú eszközeit és igy az eretnekek alaposan elszaporodtak. A mai korban a nácik és a fasizták értek el jelentékeny sikert az egyöntetűség terén. A jezsuiták bizonyos irigységgel tanulmányozhatják ezeknek az eszközeit. És végül nem szabad letagadni vagy elhallgatni, hogy a Sztálinisták sem maradtak hátra annak a technikának a kifejtésében, amellyel egyhangú határozatokat hozhatnak és a tévelygők nyilvános bünbeismeré- sét kicsikarják. Személyes tapasztalataimnak alapján állítom, hogy a technikájukhoz tartozik a tévelygőknek a megvesztegetése, azután becsület és jónév lerombolása rágalmazással és végül fizikai erőszakkal való meggyőzés eszközei, amelyek között, (mint például Trotzky esetében) az orgyilkosság sem hiányzik. Nyilvánvaló, hogy vannak esetek, amikor a tévelygők megtérnek a legelső eszköz alkalmazására. Clarence Hathaway, a Sztálinisták egyik legkiválóbb alakját a párt kizárta. Hogy miért, milyen alapon azt nem mondták meg. Végtére Hathaway egy “nyilvános” nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben beismeri a bűneit, elismeri a büntetők nagyságát és csal- hatatlanságát és végül bocsánatot kér és reméli, hogy a párt vissza veszi. Szó szerint ezt mondja: “Az újságok találgatására, hogy miért zártak ki a Kommunista Pártból, ezt jelentem ki: 1. A kizárásom jogosult volt. A párt által követelt egyéni magaviseletnek nem feleltem meg, mint vezér. 2. A pártvezetőség és köztem levő politikai külömbözés hire teljesen hamis, amint azt a párttagok tudják. 3. Most, mint mindég a legnagyobb tisztelettel és bámulattal adózom Browder, Foster, Minor és az Országos Bizottság többi elvtársainak. 4. Ismétlem: A kizárásom a Az angol munkáspárt vezéreit bevették a kormányba, fontos szerepeket osztottak ki nekik. Az egyik legfontosabb ilyen szerep, a bérharcok megakadályozása. Van egy törvény, mely szerint háború esetén hadi-iparokban nem szabad sztrájkolni. Ennek a tövénynek a végrehajtását bízták a kihizott munkásminiszter urakra. Mint minden háború esetén, az árak még a repülőgépeknél is gyorsabban emelkednek, de a munkabérek emelkedését, részben az union szerződés köti a szervezett üzemekben, részben a tulajdonos, aki tudja, hogy a munkások nem harcolhatnak ellene. Az egyetlen egy fegyverünk a bérharc, a sztrájk használata tiltva van. Hogy háború esetén minden üzem dolgozik háborús megrendelésen, azt nem lehet eltakarni, például most egy éve a General Motorsnak egy kis üzeme kapott hadi megrendelést és az egész G. M.-t hadi felügyelet alá rendelték mindjárt. Most egy másik esetben, az Eaton üzemeknek saginawi telepén sztrájkolnak a munkások, mivel szervezett munkásokat rúgtak ki a munkából, szintén a muníció gyárak sorába van sorozva, mivel 30 százalékban hadifelszerelésekhez való kis alkatrészeket is gyártanak, az automobil ipari cikkek mellett. Angliában is igy van, ha 10 vagy több százalékban hadi dolgokat gyárt egy gyár, már ottan nem szabad sztrájkba menni, amit a gyárosok kihasználnak nagyszerűen. Semmi bérja- vitást nem adnak és mindég több és több munkát követelnek a munkásoktól, melyet a haza- fiság, hadi szükségesség magasztos jelszavaival támasztanak alá. Az ilyen kizsákmányolt, éhbérekért dolgozó munkásságot kell a munkás miniszter uraknak a sztrájktól visszatartani, ami nagyon nehéz, hiszen már az életük is éppen olyan veszélyben van ezeknek a munkásoknak, munkásnőknek, mintha a lövészárkokban volnának, minden percben nyakukba szakadhat az egész gyár egy-egy német bomba következtében. saját egyéni hibáimnak köszönhető, amit ezennel beismerek és remélek kiküszöbölni, mint első lépés arra, hogy újra fölvételemet kérhessem.” Szinte lehet látni, hogy ostorozza magát, amint ezt a “Mea Culpa, mea culpa” nyilatkozatot kinyögte abban a reményben, hogy állását visszanyeri. Hogy térdel a főpapok előtt, azok lábait csókolva. Most tegyük föl, hogy olyan züllött és romlott egyéni élete volt, hogy azért a pártból jogosult volt a kizárása, akkor miért foglalhatott el vezetői állást az utolsó percig? Ha nem volt az, akkor miért a kizárás és nem a lefokozása az első fegyelmi büntetése? Bármelyik esetben is, miért kell a “burzsuj” lapokban is leadni ezt a nyilatkozatot? A benfentes párttagok tudják. Mások is kitudják spekulálni. A régi jó jezsuita szokások egyike ez. így még a miniszter urak minden tiltakozása ellenére is sok sok sztrájk tört ki Angliában. A munkásság inkább kész meghalni, mint állandóan éhezve dolgozni. A munkás miniszter urakat, felülről a munkáltatók, a hadvezérek, a fő kormányemberek szorongatják, hogy az álladóan szaporodó sztrájkokat letörjék, alulról meg az éhező nyomorgó munkásság, akik még a kedves vezéreik tanácsára sem tudják tűrni éhen a nehezebbedő, mindég veszélyesebbé váló munkát. Amerikában is bevonnak, munkásvezéreket a kormányba, haditanácsba, ahol az angol mánkásminiszter urakhoz hasonló pácba tegyék őket, hogy ne Knudsonnak kelljen a sztrájkokat leszerelni, hanem Hillman, Thomas, Murray meg a többi Labor fronti vezéreknek, mert még nekik jobban sikerül egyelőre, mint azoknak, akikről minden gyerek tudja, hogy a szervezett munkásság ellenségei. Itt is hamarosan meglátjuk az időt. Közismert munkás uniók vezérei fognak az országban szaladgálni, hogy az élelmiszer emelkedésével szükségessé vált béremeléseket követő sztrájkokat leszereljék. Vi. NAGYSZABÁSÚ TÁNCESTÉLY most szombaton, február 1-én este 8 órai kezdettel, a new yorki IWW Hallban, 116 University Place, a szervezet és annak angol lapja javára. Jó zene. Kitűnő ételek. Belépő jegy 25 c. PHILADELPHIA ÉS KÖRNYÉKE olvasóink szives tudomására hozzuk, hogy a közeli hetek szombat és vasárnapján William Munkácsy munkástárs a Bérmunkás képviseletében fel fogja őket keresni. — Szives támogatásukat kéri a Lapbizottság. UJ U. S. TŐKE AUSZTRÁLIÁBAN Rendkívül figyelemre méltó jelentés érkezett Canberra-ból. A brit kormány az Egyesült Államok kormányára ruházta több ausztráliai érdekeltségét, hogy ily módon is “biztosítsa felmerülő dollárszükségletét”. Egy amerikai érdekeltség, mely a tranzakcióban résztvett, bejelentette, hogy rövidesen kereskedelmi társaságot alapit, amely évi 300.000 font sterling értékben szállít majd § sterlingcsoport országaiba. Azalatt tehát, amig Anglia flottatámaszpontokat enged át az Egyesiüt Államoknak, az USA tőke folytatja terjeszkedését az angol világbirodalomban, ami mindenképpen érdekes jelenség. Érdekes annyiban, hogy ez most már egész nyíltan történik, a hátsó kiskapu mellőzésével — az eddigi befektetések biztosítására. Az USA mozgékonyabb mint eddig bármikor. Ez a mozgékonyság- természetesen nem csupán a profit érdekeit szolgálja jelen szakaszában. Egészen nyilvánvaló, hogy párhuzamosan halad a tőke megtartásának vitális érdekeivel. Lényegében a terjeszkedésnek sajátos formája ez, amelynek jelei is vannak. Az Egyesült Államok kormánya — amint megbízható forrásból jelentik a “N.S.T.”-nak — számos délamerikai államban a gumifák tömeges termelésével szándékozik kísérletet folytatni. Az Egyesült Államok gazdasági tényezői azt remélik, hogy ilyen módon függetleníthetik magukat a holland-indiai és maláj i-félszigeti gumibehozataltól. Jelenleg amerikai szakértők tartózkodnak Costaricá- ban a gumitermelés feltételeinek tanulmányozása céljából. Ezek a szakértők azután Peru, Ecuador, Brazília és Columbia délamerikai államokat is fölkeresik. Az illető délamerikai államok kormányai elvben már beleegyezésüket adták az Egyesült Államok terveihez. Amennyiben ezek a tervek valóra válnak, jelentőségükben még alapvetőbb gazdasági hatásuk lehet az USA pénzügyi viszonyaira, mint az “ausztráliai tranzakciódnak. Az USA tőkének ez a legújabb kísérlete, amennyiben megvalósul, csaknem egy csapásra megszüntetheti a délamerikai mezőgazdasági munkanélküliséget és ezzel egyidőben hatalmas területekre terjeszti ki pénzügyi befolyását. Az USA “gumikisérletének” természetesen más világrészekre is kiterjed a hatása. Az egész távolkeleti gumiplantage csak addig különösen nagyjelentőségű, ameddig az Egyesült Államok a fogyasztói közé tartoznak. Később, a világesemények normalizálódásával a most elhintett mag újabb elégedetlenségek forrásává válhatik. A tőke azonban nem törődik ezzel: a szükséglet parancsol és ő engedelmeskedik. A legékesebb szónál is szebb a tett! Mit tettél osztályodért, lapodért, a szervezkedésért a haladásért? SZORUL A KAPCA
