Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-25 / 1147. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 Gne Year ......v.................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Háború és kapitalizmus Tekintélyes államférfiak, nemzetgazdászok és pénzügyi szakértőktől hallottuk annak idején, hogy Hitler hadikészülődései hamarosan csődbe fogják kergetni a német birodalmat. Ugyancsak ezt mondották Olaszországra és Japánra is. Teljes lehetetlenségnek tartották, hogy az amúgy is elszegényedett s a pénzügyi romlás előtt álló országok képesek legyenek a mai igazán költséges háború viselésére. És mindezen jövendölés dacára a pénzügyi összeomlás egyik totalitáris államban sem állt be eddig. Sőt mi több, a tengelyhatalmak szószólói hencegve vágták oda a demokrata államoknak, hogy ők megoldották a munkanélküliség kérdését. Propagandájuk leglényegesebb részét éppen arra alapították, hogy ők munkát tudnak adni mindenkinek. Azt persze elhallgatták, hogy ez a munka, kényszermunka és nem a néptömegek jólétét, hanem AZ ÖLDÖKLÉST, A PUSZTÍTÁST SZOLGÁLJA. Most Angliából jönnek a munkanélküliség csökkenéséről szóló hírek. Tehát Angliában is csak a háború, a pusztítás tudta megteremteni a munkaalkalmat. És, hogy ne menjünk nagyon messze, nézzünk csak körül itt, az Egyesült Államokban s láthatjuk, hogy csak a háborús készülődés óta esett számottevő módon a munkanélküliség. Mindeme tények világosan mutatják, hogy a technika fejlődése folytán rendkívül magas fokra jutott termelés pangásra és nagy munkanélküliségre vezet újabb és újabb piacok nélkül. A piacok száma, ahová a fölös termelvényt szállítani lehetett, elapadt. Sőt a régi piacok jó része szintén termelő területekké fejlődött. Az uj iparok, mint a rádió vagy a repülőipar alig szám- bavehető tényezők a munkanélküliek felszívására. Nem maradt más, mint a háború, mert ebben az esetben annyit, vagy többet pusztítanak, mint termelnek és igy nem áll be túltermelés. Hogy mellékesen százezrek vesztik el életüket, milliók szenvednek, az nem számit. A kapitalista termelési rendszernek tehát fellendülést hoz a háború. A háborút azonban állandósítani nem lehet, — noha a német náci filozófia szerint ez a normális állapot és a béke a rendkívüli időszak. A háborús felek egyszer csak kifáradnak, elvéreznek és beköszönt a béke, vele a munkanélküliséget hozó ipari pangás. Ennek a rendszernek a háború és az ipari pangás, törvényszerű ciklusai. Egyiket a másiktól elválasztani nem lehet. Ha nem akarunk több munkanélküliséget meg kell szüntetni a háborúkat. Avagy mondhatjuk igy is: Szüntessük meg a háborúkat és akkor megszüntetjük az ipari pangást is. Lényegében azonban ezt igy kell kifejezzünk: SZÜNTESSÜK MEG A KAPITALIZMUST ÉS EZZEL VÉGETVETÜNK A HÁBORÚNAK ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉGNEK IS. Államadósságok A Roosevelt adminisztráció politikai ellenfelei meg az ultra hazafiak, akik egyben rendesen ultra reakciósok is, már évek óta jajveszékelnek, hogy az Egyesült Államok adóssága egyre nő, a kormány nem balanszírozza a költségvetést, illetőleg többet költ, mint a bevétele. Kimutatják, hogy az államadósságok már közel 20 billió dollárt tesznek ki és még csak most kezdtünk igazán a fegyverkezéshez. És mi lesz, ha még Angliának is kölcsönözünk hadiszereket sohamegnemadásra?! Az adósság után nagy kamatokat kell fizetni. Hamarosan nemcsak mi, hanem még az utánunk jövő generációk is nyakig lesznek az adósságban és viselni fogják a kamatok fizetésének terheit. Tény, hogy az államadósságok után nagy kamatokat fizetnek és ezen összegeket valamilyen formában a munkásosztálynak kell előteremteni. De azt soha sem kutatják, hogy hát KINEK TARTOZIK AZ ÁLLAM? KIK AZOK, AKIK AZ ÁLLAM- ADÓSSÁGOK UTÁN JÁRÓ MILLIÓKAT VAGY BILLIÓKAT ELZSEBELIK? Anglia és a többi európai országok már jó példát mutattak arra, hogy az állami kölcsönöket nem muszáj megfizetni. Az Egyesült Államokban sokszor hallottuk, hogy háború esetén nemcsak az embert, de a vagyont is “besorozzák”. Nos, most itt az alkalom. De a Roosevelt adminisztráció, vagy akármely más polgári adminisztráció mégcsak gondolni sem mer ilyesmire. Hiszen a maga ez az egész rendszer a magántulajdon szentségén alapszik. Ezt a “szent jogot” használják fel a bankárok az ország népének kizsarolására. MERT A SOK-SOK BILLIÓ DOLLÁRRAL CSAK NÉHÁNY BANKÁR CSALÁDNAK TARTOZUNK. Azért kell nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak, azok leszámazottjai- nak fizetni a nehéz kamatokat, mert hagytuk, hogy az a pár család az ország uzsorásává legyen. Mint mindig, most is hazug statisztikai adatokkal vezetik félre a nagyközönséget. Hirdetik, hogy az állami kötvények ennyi meg ennyi millió ember kezében vannak. Pedig a munkás tömegeknek igazán csak annyi köze van az államadósságokhoz, hogy valamilyen formában megveszik rajtuk a kamatokat. Ha a múlt prosperitás ideje alatt vásároltak is valamennyi állam értékpapírt a munkások vagy a szegényebb polgárok, hol vannak már azok? A pangás ideje alatt visszaadták a bankároknak tetemes vesztességgel. így ez az uzsorás banda dupla hasznot húzott. Folyik a nagy háború! Az elnöktől kezdve lefelé az utolsó sarki politikusig mind kimutatja, hogy miként igázza le Hitler Európa népeit, miként teszi őket nemcsak politikailag, de gazdaságilag is rabszolgává. Hitler fegyveres erőszakkal zsarol ki profitot Európa leigázott népeiből. Az ellene való küzdelem igazán jogosult és kívánatos. A mi uzsorás bankáraink az államadósságok révén éppen úgy gazdasági rabszolgákká, adófizető alanyokká teszik az Egyesült Államok népét mint Hitler Európa népeit. Hitler a fegyvert használja közvetlenül, brutálisan. A mi bankárjaink is az állami hatalmat, a fegyvert használják, de nem közvetlenül, mert a “tulajdon szent jogát” állítják előtérbe. Amig azonban Hitlert átkozhatjuk tetszésünk szerint, uzsorás bankáraink előtt hasravágódva kell hízelkednünk, ők a mi “nagy embereink”, akiknek hálás köszönettel tartozunk azért, hogy kölcsönökkel a bajban lévő haza segítségére sietnek. Áldja is meg őket az Isten, mint a szuhai malmot. (Egymásután hétszer ütött bele a ménkü.) SZTRÁJK HATÁROZATOK tömegeiről adnak jelentést a napilapok az ország minden részéből. Ha ezek a megmozdulások válaszként szólnak a törvényhozás előtt levő sztrájk ellenes törvényekre, úgy reménye lehet az amerikai munkásnak, hogy a hazafiasságba burko- lódzó munkáltatók szive-vágyá- ból, a munkásság legcélravezetőbb fegyverének az elkobzásából nem lesz törvény. EZ IS ITT AMERIKÁBAN TÖRTÉNT John Swanson 15 éves fiú Botog Rouge, La.-ban bíróság elé került, mert egy almát lopott el a kereskedőtől. A bölcs biró három évi börtönnel sújtotta a fiatal tolvajt. Az Ítélet kimondása után fedezték fel, hogy Swanson kiskorúsága folytán az ügy a fiatalkorúak bíróságához tartozik, ahol esetleg hatévi javítót állapíthat meg a biró. , Ugyan ez a híradás egy másik esetet közöl, amelyben John * S. Dunham floridai bankár ügyfeleinek a pénzéből saját céljaira felhasznált 165.000 dollárt. Dunham, a felnőtt ember két esztendő börtön büntetést kapott. Valószínű, hogy a polgári lapok azért közlik a humoros képeket és részeket, hogy a fenti hírek olvasása után az olvasó azokba merülve elfelejtse a gondolkozást. í AZOK az olvasóink,, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melvik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “UE A BÉRRENDSZER REL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom >.7»rt«7étét énitiiik a régi társadalom keretein belül
