Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-25 / 1147. szám
1941 január 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. gármesterrel az élen, maga elé citálta a szakszervezetek vezéreit és hogy ezen zárt ajtók mögött lefolytatott tanácskozáson mi történt, talán örökös titok marad, de a tény az, hogy délután 2 órakor a szakszervezeti vezérek lefújták a sztrájkot. A városi elöljáróság és a munkások vezérei között valamilyen megegyezés történt, de az bizonyos, hogy a megegyezés nem a munkások javát szolgálja, mert a sztrájk lefuvása után a városi tanács rögtön ösz- szetilt és a bérlevágást megszavazta. A városi tanács azonban nem minden téren oly “takarékos”, mint a munkások béreinek a megállapításánál. Nem vágták le egy politikusnak sem a fizetését, akik közül a legalacsonyabban fizetett is legalább kétszer annyit kap, mint a munkások és ezzel szemben azok munkateljesítménye közel sem jár a munkásokéhoz. Úgyszintén megszavazott a városi tanács 84 ezer dollárt arra a célra, hogy ezen magántitkárokat alkalmazzanak a város atyáknak (alderman). Ugyancsak megszavazott a city council 3.500 dollárt egy uj limousin vásárlására a polgármester részére, mert a régi már nem bírja a strapát, hogy egy tél folyamán 4-5-ször leutazzon Floridába üdülésre. A takarékosság mindig és mindenhol a munkások rovására történik. És amig a munkásság másokra bízza sorsának intézését, addig a fentihez hasonló elbánásban fog részesülni. Egy megdöbbentő “tudományos” felfedezés A SZAKSZERVEZETI VEZÉREK FOGADALMA A “védelmi” felkészülés a munkásság minden rendű és rangú ellenségeit lázba ejtette és a hisztéria lángja mind magasabban lobog. A munkáltatók és csatlósaik kórusban üvöl- tik, hogy a 40 órás munkahét nagy hátrányára van a “védelmi” felkészülésnek és minden irányból, mind hangosabban követelik a Wagner féle munkaidő és bér törvény hatályon kívül helyezését. A szövetségi kongresszusban egyik bizottság túllicitálja a másikat, hogy a Wagner törvénynek a munkáltatókra való hátrányosságát bizonyítsák és természetesen mindent a haza- fiság mázával kennek be és úgy igyekeznek feltüntetni, mintha az ország biztonsága követelné meg ezen törvény megszüntetését. A hazafiságra való hivatkozás mindig alkalmas eszköz volt a profitcsinálás növelésére és most is ezen kipróbált eszközhöz folyamodnak a munkásság sikeresebb leigázásához. Ami a munkáltatók érdekeivel ellenkezik az mind ha- zafiatlanság és a törvényjavaslatok egész garmadája vár tárgyalásra a kongresszusban a munkásság jogainak korlátozására. Másként el sem képzelhető, minthogy amikor ily általános akció van folyamatban a munkásság jogainak korlátozására és érdekeinek aláásására, a munkásszervezetek képviselői, akik minderről értesülve vannak, figyelmeztetik a munkásságot az érdekeik ellen készülő veszélyre és előkészítik a védekezésre. De igy történik-e? Határozottan nem! Az utóbbi hetekben úgy a CIO, mint az AFL központi vezetőségei, valamint a külömbö- ző szakszervezetek központi és helyi képviselői nyilatkozatokat adtak ki, melyekben fogadalmat tesznek, hogy mindent elkövetnek az irányban, hogy a vezetéseik alatt álló szervezetek tagsága ne akadályozza a “védelmi” felkészülést munka- beszüntetéssel. És ezen nyilatkozatok most láttak napvilágot, amikor a munkaidőt szabályozó törvény felfüggesztéséről van szó és amikor törvényjavaslat fekszik a kongresszus előtt, amelynek célja minden sztrájkot törvényellenesnek minősi- teni. Az ipari munkásság soha nem szüntette be a munkát szórakozásból. Amikor a sztrájk fegyveréhez nyúlt, mindig súlyos okok késztették és ezt a fegyvert már csak akkor vette igénybe, ha más mód nem állt rendelkezésére. Amikor a munkások beszüntették a munkát bármely, vagy több ipar telepen, ott súlyos természetű sérelem forgott fenn és a sztrájk elkerülése nem a munkásoktól függött. Bármely esetet megvizsgálunk, úgy fogjuk találni, hogy a sztrájk elhárítása nem munkásokon mullott, hanem a munkáltatókon. Az alacsony munkabér, hosz- szu munkaidő, a munka gyorsítása, egészségtelen és veszéi lyes munkahelyek, bérlevágá- 1 sok és sok hasonló sérelmek azok, amelyekért a munkásságnak harcot kell folytatni. A munkabeszüntetést természetesen mindig tárgyalások előzik meg és a munkáltatóknak meg van adva az alkalom, hogy a sérelmeket orvosolják, de a legtöbb esetben megtagadják és igy kényszerítik a munkásokat a munkaerejük megvonására, mert amikor minden más eszköz sikertelennek bizonyult, ez eredményre vezet. Most, amikor a hazafiság leple alatt a munkáltatók elérkezettnek látják az időt, hogy a munkásságot mefosszák a nehéz harcok árán kivívott eredményektől, most tesznek fogadalmat a munkások vezérei is, de nem a munkások jogainak megvédésére, hanem arra, hogy a munkásokat minden rendelkezésükre álló eszközzel vissza fogják tartani, hogy jogai és érdekei megvédésére a leghatásosabb fegyvert — a munkabeszüntetést — igénybe vegye. Ezek a nyilatkozatok vész jelek, amelyek arra intik a munkásságot, hogy az osztályharcban senki és semmi másra nem támaszkodhat, csak a saját szervezett gazdasági erejére. TAKARÉKOSSÁG A MUNKÁSOK ROVÁSÁRA Chicago városi tanácsát nagyon megszálta a “takarékos- sági” hisztéria és még az elmúlt ősszel tervbe vették a város alkalmazásában levő munkások béreinek levágását. Amikor a terv nyilvánosságra került, a szakszervezetek megbízottai intették a városi tanácsot, hogy ez súlyos következményeket vonhat maga után, de a városi tanács csökönyösen ragaszkodott a bérlevágáshoz, mert “takarékoskodni” kell és saját fizetéseiket nem akarták levágni, tehát a legjobb megoldás a. munkások megnyirása volt. Mielőtt a városi tanács végleg határozott, az érdekelt munkások — szám szerint vagy 2.500 — gyűlést tartottak és egyhangú határozattal kimondották, hogy a bérlevágás esetén beszüntetik a munkát. Ezen határozat után a városi tanács megtorpant és ismét kezdetét vették a tárgyalások, de a tervben semmi változás nem állott be. A városi tanács továbbra is ragaszkodott a bérlevágáshoz és már az időt is meghatározta, amikor szavazás alá bocsátani fogják. A szavazás előtti nap estéjén azonban a munkások ismét gyűlést tartottak és egyhangú határozattal utasították vezéreiket, hogy a szavazás idején munkabeszüntetést prok- lamáljanak. Ez a nap január 9-én volt és reggel 8 órakor a sztrájk kezdetét vette. A 2.500 munkás sztrájkja másik 4.000 munkást késztetett tétlenségre és pár órán belül súlyos zavarok mutatkoztak. A munkások cselekvése egyelőre megakadályozta a városi tanácsot a terv keresztülvitelében. A sztrájk kitörése után a város elöljárósága a pol(B-y) A N. Y. Times közöl a január 12-iki számában egy részletet az Amerikai Csillagászok Társulatának a folyóiratából, amelyben a kansasi egyetem egyik tanárának a cikke az emberiségre messzekiható fölfedezésről ir. R. H. Wheeler tanár szerint a világpolitika a kiima változása szerint változik. De hát idézzük a tudós tanárt szószerint: “Köztársaságok monarkiává változnak, demokrata uralmak zsarnokságra változnak, a kultúra klasszikussá lesz, amint a hőmérséklet emelkedik. A kommunizmus, a fasizmus és a nácizmus a meleg időszakban növekedett, lett zsarnoki és a forró periód alatt pedig elfognak er- nyedni.” Továbbá a tanár ur szerint a hideg periód alatt az egyének és azok összessége kevésbbé tűri a zsarnokságot. Ennek a nagy horderejű megállapításnak a következményei kiszámíthatatlanok lesznek. De egy-kettőt már most meglehet állapítani. Például az egész marxi bölcseletet a sutba lehet dobni. Már maga a társadalmi fejlődés magyarázata téves. A marxisták gazdasági fejlődésről csevegnek, mint a társadalmi fejlődés hajtóerejéről, holott pedig a rendkívüli hideg nyár vagy a forró tél az oka mindennek. De az osztályharc módjai és eszközei is mások lesznek, másoknak kell lennie, mint idáig. Tanulás, tanítás, agitáció, szervezkedés, politikai vagy gazdasági szervezetek egyaránt a lomtárba kerülnek. Az ipari szervezetből csak két kis részletre lesz szükség. Ezek valóban szakmaszervezetek lehetnek. De a forma nem fontos. A fontos az, hogy akik e két iparágban vannak a munkásosztályért harcoljanak. Az egyik csoport a fűtőkből áll, a másik a jegesekből és a refrigerator csinálókból. A fűtőknek oly melegséget kell csinálni a zsarnokok alatt, hogy azok elerny ed jenek, akármilyen hideg is a kiima, viszont a jegeseknek a munkásosztályt kell dermeszteni és fagyogatni. E kettős akció folytán az elnyomók lesznek az elnyomottak, és az elnyomottak lesznek az elnyomók és igy a fűtőknek és a jegeseknek állandó munkájuk lesz és az osztályharc egész egyszerű lesz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy másik csoportot, amelyik a kiima évezredes befolyása miatt lett hasznos. Ez a csoport az eszkimókból áll. Ezeket már félig megdermedve kapjuk készen és igy a legelső sorokban foglalnak majd helyet a forradalomban. Ha fegyveres összecsapásra fog kerülni a dolog, akkor ba- jonettek helyett jégcsapokat kell használni az elmaradott és a zizzadástól reakciós munkások ellen. Nagy villamos legyezők kellenek az ágyuk helyett. Tankok helyett refrigeratorok lesznek. Viszont izzó piszakava- sak (és itt segítő csapatnak a házmesterek is jól fognak jönni) és tüzvető gépek kellenek az izzadástól reakciós munká- vesszük az eseményeket eme uj társadalmi elmélet szemüvegén, minden tisztán áll előttünk. Például miért zsarnokoskodik Hitler oly keményen? Mert, amikor kezd elernyedni fölsiet a hegyi lakába keménykedni. Miért zsarnokibb Sztálin Hitlernél i s? Mert Moszkvában nem is kell hegyre mászni, hogy el ne puhuljon. Ellenben szegény Mussolini a derüfényes Itáliában nem tudja magát oly könnyen védeni az átkozott kellemes éghajlat ellen. Afrikában meg teljesen tönkre silány it ja őket a forróság. Aki esetleg nem bízik a fent leirt osztályharci eszközökben, ne essen kétségbe. A tudós tanár megállapítja (és újra szószerint idézem: “Nem sokára egy uj hideg periód fog beállni. Óriási napfoltok észlelhetők és ezek a közeli hideg történelmi korszakot jelzik. 1750 óta ezek jelezték a hideg epochakat (esemény, mely uj korszakot nyit) és ugyan olyan társadalmi következményeket lehet várni.” Tehát félre a kishitűséggel. Ha nem a hivatásos jegesek és a fűtők elitgárdája, akkor a napfoltok fogják megteremteni a zsarnokság bukását. A legékesebb szónál is szebb a tett! Mit tettél osztályodért, lapodért, a szervezkedésért a haladásért?
