Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-18 / 1146. szám

/ 6 oical BÉRMUNKÁS 1941 január 18. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS„. . Ő MEGJEGYZÉSEI INGHRAM ÜGY Közel egy évszázada, nagy port vert fel az úgynevezett “Inghram ügy”. Az eset rövi­den a következő. A 48-as levert magyarországi forradalom után a Habsburghok akasztófával, börtönnel akarták biztosítani az uralmukat, nemcsak az ott­hon elfogott forradalmárokat üldözték, de mindent elkövet­tek a külföldre menekültek el- fogatására és nem riadtak visz- sza az ember rablástól sem. A török Szmirnában, az ott időző osztrák hadihajók elra­boltak és a “Hussar” nevű ha­dihajóra hurcoltak egy Koszta nevű 48-as katonatisztet, azzal a szándékkal, hogy Magyaror­szágba vissza vigyék és ott Haynau haditörvényszéke elé állítsák. Ez a Koszta előzőleg Amerikában volt, ahol kivette az első papírját. Az esetről tu­domást szerzett a szintén török vizeken idéző amerikai hadihajó parancsnoka Inghram kapitány és követelte Koszta átadását. Amikor ezt az osztrák hadihajó parancsnoka megtagadta, ez a bátor amerikai kapitány min­den teketória nélkül az ágyúit az osztrák hadihajókra irányí­totta és meg üzente az osztrák parancsnoknak, hogy ha Kosz- tát rögtön szabadon nem bocsát­ja, úgy lövetni fogja az oszt­rák hadihajókat. Az erélyes fel­lépésnek meg is volt a hatása és igy Koszta megmenekült a biztos haláltól. Ennek a derék tengerész ka­pitánynak az emlékére egy ha­dihajót kereszteltek el, amelyet a közel jövőben bocsátanak víz­re. A minden lében kanál Ma­gyar Szövetség egy emléktáblán akarja megörökíteni és a ma­gyarság háláját leróni Inghram kapitány iránt. Egy ilyen akció ellen senki­nek nem lehet kifogása, Ingh­ram kapitány bátor, humánus tette előtt készséggel vesszük le a kalapunkat de kegyelet sér­tésnek tartjuk azt, hogy azok álljanak oda Inghramot dicsőí­teni, kiknek a gazdái, Horthyék sokkal aktívabban végezték a forradalmároknak elrablását és meggyilkolását, mint annak idején Haynauék! Pécsről, Bécs- ből tucatszámra raboltak el for­radalmárokat és gyilkolták meg őket. Azok, akik helyeslik a mai magyar kormányzat 20 éves szünetnélküli forradalmár üldözését, azoknak semmi ke­resnivalójuk nincs Inghram ka­pitány tiszteletre méltó emlé­kénél. A RÉGI IDEÁL . . . Nincs szomorúbb, lehango­lóbb valami, mint ha az ember a fiatalkori ideálját az ucca sarkon találja meg. Ilyen szo­morú lehangoló érzés fogott el, amikor hosszú idő után a buda­pesti Népszava került a kezem­be. A régi de való forradalmi munkás lapból — amélyért any- nyit dolgoztam, áldoztam, ame­lyiknek a napilappá való alakí­tásánál ott voltam és életem legnagyobb élménye volt, ami­kor hajnalba a gép kiadta az első magyar munkás napilap el­ső példányát. Milyen hittel zen-1 ditettünk rá a forradalmi indu­lóra és mennyire hittünk abba, hogy az a lap lesz az, amely elvezeti a magyar dolgozókat a felszabaduláshoz — az ideálból az uccasarok szajhája lett ez a lap most. Elpirultam, amikor a lap első oldalán a “főméltósá- gu asszony” Horthy Miklósné felhivását látom és ott díszeleg a fényképe is. Micsoda züllöttség, elaljaso- dás kell ahoz, hogy a mi régi “Népszavánk” első oldalára Horthy Miklósné képe és felhí­vása kerüljön. Hát nem volt annyi önérzet ezekben a “vezé- rek”-ben, hogy megérezzék azt, hogy jobb tisztes munkás­harcosnak' kimúlnia a Népsza­vának, mint odáig zülleni, hogy a fasizmus talpnyaló ja legyen. Hát tényleg nincs kivétel? Hát minden politikai mozgalom a mocsárba viszi a proletárságot Magyarországon éppen úgy, mint mindenütt a világon, csak a munkásosztály nem akarja meglátni ezt a mocsárba vivő utat amelyiken a vezérek viszik őket? HŰSÉG LIGA? Az Amerikai Magyar Szövet­ség, hosszú noszogatás után, eljuttatta az elnökhöz azt a me­morandumát, amely kihangsú­lyozza azt, hogy az amerikai magyarságnak, semmi köze sin­csen a nácizmushoz és hogy eli­téli a magyar kormánynak a tengelyhez való csatlakozását, kihangsúlyozva, hogy Magyar- ország kényszer helyzetbe volt és hogy a magyar nép el van nyomva, igy szava nincs. Egy­ben bejelentik azt is, hogy har­cot indítanak Magyarország függetlenségéért, őszintén meg­mondva, mi nem hiszünk a nyi­latkozatot tevő urak őszintesé­gében, mert joggal kérdezhet­jük, hogy akik még tegnap ná­ci barátok voltak, miért nem mondják meg őszintén azt is, hogy a magyar népnek már 21 éve nincsen szava és még Hit- lerék előtt sülyesztette szolga­ságba a magyar népet a Horthy kormányzat. ’A függetlenségért való harc mögött is nagyon gya­nús jelenségeket látunk és nem lennénk meglepve, ha az ame­rikai magyarságot Horthy vagy Ottó mögé akarnák állítani. Hogy hihetnénk ezeknek az uraknak, amikor még ma is le- közlik a magyar kormány pro­paganda cikkeit. Az egyikben agyon dicsérik a leggyalázato­sabb magyar intézményt, a “munkatábort” ahova Horthyék kényszermunkára viszik a poli­tikai ellenfeleiket, amikor a “gondviseléstől küldött” szer­kesztő, a mozijaiban olyan ma­gyar kormány filmeket mutat be, amely szerint, a magyar fa­lusi nép élete, csupa tánc és ci­gányzene. Nem urak, mi nem bízunk önökben és vigyázni fo­gunk arra, hogy az antináciz- mus jelszava mögé bújva, ne vi­gyék az amerikai magyarságot a náci vizekre és a mai helyze­tet ne váltsák föl aprópénzre, mint azt a múltban tették. SZTÁLIN—HITLER I A német hírügynökségek köz­ük nagy örömmel, hogy Roose­velt beszédére, illetve arra, hogy Amerika fokozott mérték­ben támogatja Angliát, Sztálin adta meg a csattanós választ, amikor uj szerződést kötött Hitlerrel, amelyben az eddiginél is nagyobb támogatást nyújt a náciknak, hogy eredményesen folytathassák a háborút. Élel­miszert, olajat, gazolint, nyers­anyagokat szállít hihetetlen mennyiségben, ugyancsak el­látja nyersanyaggal a nácik­nak hadiszert gyártó Magyar- szágot is, sőt az Amerikában vásárolt gyapotot is tovább ad­ja a szovjet a náciknak. Ugyan akkor kitűnt az is, hogy a ná­ciknak itt levő pénzügyeit is a Szovjet hivatalos szervek inté­zik. Ezek a tények csak újólag dokumentálják azt a züllöttsé- get, amelybe Sztálin vitte a Szovjeteket és csak jobban megvilágítja azt a fertőt, mely­be Sztálin külföldi emisszáriu- sai fetrengenek; Ezeknek a kommunista pártoknak csak egyetlen céljuk van és pedig az, hogy ezt az aljas vérfertőzést, amelyet a kommunizmus és a nácizmus címén követtek el, el­fogadhatóvá tegyék a tömegek előtt. A “béke” mozgalmuk a demokráciáért, szabadság jo­gokért való siránkozásuk, mind csak a Hitler győzelmét szolgál­ja. Milyen joggal támadja a Magyar Jövő Horthyékat, ami­ért Hitlernek a szolgálatába ál­lították Magyarországot, ami­kor ez a szerepe a “munkásha- zá”-nak is, amikor az általuk annyira szidott Teleki-Horthy kormányt a Szovjet, nyersa­nyaggal, nagy fokú rendelések­kel támogatja? A Magyar Jövő­éknek ez a “harca” nem más, mint a koncon való marakodás, hogy a magyar tömegeket, ne Kerekesék, hanem ők a komu- nácik állíthassák Hitler szolgá­latába. De a magyar tömegek is kez­denek már tisztán látni és nem hajlandók bedülni ezeknek a fé­kereknek. Bármilyen köpönyeg­be burkolják is magukat, kez­denek tisztába lenni azzal, hogy nácizmus vagy kommunizmus, ma egy. A kutya ugyanaz, csak a nyakra való más. GYŐZELEM FELÉ Kudlik nagy örömmel újsá­golja, hogy az SLP fokozatosan halad a győzelem felé és ezt statisztikai adatokkal is iga­zolja. Már pedig a számok nem hazudnak. Igaz az, hogy az SLP 50 éves, igaz az is, hogy a most lefolyt elnökválasztáson leadott több mint 50 millió sza­vazatból az SLP ^ont 14.840 szavazatot kapott. Jó, jó, tu­dom, hogy ez még nem győze­lem, sőt jól tudja ezt Kudlik is, de ha figyelembe vesszük azt, hogy négy év alatt az SLP sza­vazatai 2093 az az kettőezer ki- lencvenhárom szavazattal sza­porodott (micsoda tempó — szedő) akkor megérthetjük az SLP kiváló statisztikusának Kudliknak a1 rozsás reményeit a győzelemre. Csak az a kár, hogy ez a Kudlik nem vett ma­gának annyi fáradságot, hogy kiszámította volna azt, hogy ha 50 éV alatt elérték ezt a számot, a fokozatos fejlődés alapján még hány évre van szükség, hogy az évi 500 szavazat sza­porulattal elérjék az összes sza­vazatok 51 százalékát, amellyel azután ők “civilizált” módon megvalósitják az uj társadal­mat. Mit szólna hozzá ez a Kud­lik, ha addig mindig hasgörcsei volnának. KEZDJÜK JÓL AZ UJESZ- TENDŐT Ezzel az elhatározással jöt­tek össze a Bérmpnkás régi ol­vasói, a magyar ipari unionis- ták egy kis csoportja szilvesz­ter estére a philadelphiai Rost munkástársék házánál. Minden jelenlevő úgy akarta, hogy az estély jövedelmező legyen a Bérmunkás fentartásának a se­gítségében, ami sikerült is. A hangulatot csak emelte, hogy Asztalos munkástársék éppen az nap voltak 26 éves házasok és hogy ez a házaspár évtize­dek óta együtt működik az ipa­ri unionizmus eszméjének a terjesztésében. A vacsora tisz­ta haszna 26 dollár lett, amely összeget felülfizetéssel kipótol­ták: St. Boáth 1.00, Ch. Rutt- kay 3.00, D. Rosenthal 3.00 és az Asztalos család 5.00-al. Ösz- szesen 38.00, amely összeget ezen kis tudósítással mellékel­ve küldöm. B.-né. ELyiNYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s íz élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített ízervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL r A munkásosztály történelmi h vatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom ■7<»rk“z<-tét pH ti ük a régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents