Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-28 / 1169. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 junius 28 v SÍRJ és NEVESS! Semmi kétség, a német invá- vió veszélye fenyegeti Amerikát. Hiszen Hitler maga is erélyesen tagadta azt a John Cu- dahynak adott interviewben. De már számos esetben bebizonyult, hogy Hitler HAZUG ember, aki sohasem mond igazat. De ha nem igaz a Cudahynak tette nyilatkozata, akkor annak ellenkezője az igazság, vagyis a názik amerikai invázióra készülnek. Világos, mint a sötét éjszaka! evésről. Ez is minden nap kevesebbet és kevesebbet adott enni a szegény szamárnak. Végre aztán nem adott neki semmit mire a szamár megdöglött. “Ejnye, ejnye,” — sopánkodott az emberünk, — “ha még ezt az egyet kibírta volna, már nagyon olcsón eltarthattam volna szegényt!” Hitlertől ki- tellik, hogy utánozni akarja ezt az egyszeri embert. CSAK az a kérdés, hogy a német nép beáll-e szamárnak? Már Amerika legjobb köreihez tartozó úri dámái is elkerülhetetlennek tartják a názi inváziót és ennek megfelelőleg készülnek is a fogadtatására. A legkiválóbb nőirűha szabászokat állították munkába, hogy a ‘defense’ mozgalomba becsatlakozó hölgyek számára egyenruhákat eszeljenek ki. Mutogatják is magukat, illetőleg az egyenruhákban jól feszülő idomaikat s újságjaink hazafias kötelességüknek eleget téve az első oldaltól kezdve a vezércikk oldalig, mindenütt hozzák az u j s á girói nyelven “cheese pound” név alatt ismert képeket. Ezzel a névvel jelölik az olyan képeket, amelyeken nem a kép, hanem éppen a test ellenkező része a fő; ahol aj ól kikereki- tett vádlik a háromnegyednyi- re felemelt szoknyák alól kandikálnak ki. A názikról sok mindent beszélnek. Valószínű, hogy az amerikai hölgyek is hallottak valamit a názik perverz hajlamairól és arra alapítják védelmi rendszerüket. Egész bizonyosra veszik, hogy ha az olyan embereknek női vádlikat mutogatnak, azokat a bennük felkavart undor érzete tehetettlenné tesz. Mi is helyeseljük a tervet, már csak azért is, mert tudomásunk szerint a Daughters of American Revolution tagjai is csatlakoztak a hazafias mozgalomhoz. Bizonyos, hogy a názik a vádliktól megijedve, a KÉPEKRE, az arcokra tekintenek. Egy pillantás elég lesz ahhoz, hogy fegyverüket elhányva, rémülten rohanjanak vissza oda, ahonnan jöttek. így tehát hazámfiai, nem kell félni, az American Daughters of Revolutions szoknyái mögött biztonságban vagyunk. De a názik is készülnek erősen a támadásra. Tudván azt, hogy Amerika egy kicsit távol esik Berlintől és igy sok elemózsiát nem hozhatnak magukkal, az élelmiszereket mindjobban tömörítik. Rájöttek arra, hogy az ember túl sokat eszik és ez a tulevés csak szokás dolga, amiről fokozatosan le lehet szoktatni az embéreket. Ennek megfelelőleg időről időre lejebb szállítják az élelmezési adagokat. Úgy tesznek, mint az egyszeri ember, aki a szamarát akarta leszoktatni az CHICAGÓBAN A SZEZON ELSŐ MAGYAR IWW PIKNIKJE MOST VASÁRNAP “John Roosevelt, az elnök legfiatalabb fia bevonult a ten- gerészethez aktiv szolgálatra”, — hozza hírül az AP (Associated Press) hírszolgálat. Igazán szép, hogy az elnök családja is részt kér az országos védelemmel járó veszélyekből. Ez aztán demokrácia! — gondoltuk, mikor a fenti sorokat olvastuk. “A tengerészeti hivatal jelenti, hogy az elnök fiát kirendelte a Navy Supply Corps iskolába, amelyet a Harvard egyetem tart fenn a tengerészet számára,” — szól tovább a hir. Óh, vagy úgy! — kiáltottunk fel mi is. Mit akar az ország népe? Avagy milyen véleménnyel van erről vagy arról a napikérdésről? Akarja-e támogatni Angliát még háború veszélye árán is ? Helyesli-e a sztrájkoknak katonaság által való megtörését? stb. stb. Nagyon sok ilyen fontos kérdés van, amelyre a feleletet csak az arra jogosult nép lesza- vaztatása révén kaphatnánk meg. De mert az ilyen szavazás nagyon költséges és sok más nehézségekkel jár, bizonyos Dr. George Gallup nevű egyén elhatározta, hogy majd ő megadja a feleletet és tekintettel arra, hogy mindig a gazdagok javát szolgálja, nagy publicitást adnak ennek a nagyszabású “raket”-nek. Igyekszenek azt úgy feltüntetni, mintha a Dr. ur valami rejtelmes tudományos alapon jönne rá a feleletre. Erre való a Dr. titulus fitogtatása is. Ha Dr. Racket Gallupnak sza- ban, akkor nekünk is lehet egy ilyen próba-szavazást megejteni, — gondoltuk magunkban. És a gondolatot nyomban követte a tett .Felirtuk egy cédulára: What do you thing about the Gallup Surway? (Mi a véleményed a Gallup vizsgálatról?) Aztán kiálltunk az utcára és egymásután szavaztattuk le az ott elhaladó férfiakat és nőket, akik igen jól képviselik a népesség átlagát, vagyis mint a Dr. mondja, “The cross Section of the people.” Az eredmény, — a-la Gallup, vagyis százalékokban kifejezve a következő: 85 százalék: Who the hell is that Gallup? ,10 százalék : Pur.e and simple racket. 4 százalék; Nincs véleménye. 1 százalék: Nagy hasznára van az országnak. Ezt az egy szavazatot a közeli nagy banknak az igazgatója adta. (HOMO) FORDULÓ PONT (a—1) A majdnem két éve folyó világháború, ami az orosz-német paktum után teljes erővel bontakozott ki, mindég bonyolultabbá válik. Az orosz-német paktum össze keverte a világpolitikát. Hitler uralomra jutása óta az volt az orosz politika, hogy egységfrontot kell szervezni a fasizmus kiirtására. Az a forduló pont, amit a paktum hozott létre, teljesen megváltoztatta a dolgok előbbi menetét. A sztálinizmus csökönyös hívei jónak, sőt előnyösnek tartották a Sztalin-Hitler paktumot, úgy annyira, hogy saját egységfrontjukat a lomtárba dobták máról holnapra. A józanul gondolkodó elemek, rögtön észhez tértek, elitélték a paktumot és nyiltan kinyilatkoztatták, hogy semmi közösséget nem vállalnak azokkal, akik Sztalinék áruló politikáját helyeslik. Sztalinék amerikai helytartói az első pillanatban összezavarodtak és lehetetlennek tartották, hogy az orosz “kommunisták”, akiknek minden aktivitásuk a fasizmus ellen irányult a múltban, most egyszerre abba hagyták a cécót és szövetségesei lettek a rémuralom megtestesítőinek. Ahogy azonban bizonyossá vált Sztalinék lepaktálása a nácikkal, ismét lélekzethez jutottak, hangadói lettek és helyeselték Sztálin atya ballépését. Azzal érveltek, hogy ez egy lépés a világforradalomhoz. Mi ipari unionisták, akik sohasem voltunk vezérimádók, mert az osztályharc göröngyös utait járjuk hosszú éveken keresztül, a paktumban ismét csak a munkásosztály megtévesztését láttuk kidomborodni. Most, amikor az események ismét igazolnak bennünket, nem rosszhiszemüleg, de a történelem tanulsága folytán megállapítjuk, hogy a munkásosztály nem vállalhat közösséget azokkal, akik hivatásos feszabaditókként szerepelnek, sem pedig azokkal, akik a munkásosztály hírhedt ellenségeivel, a mindent eltaposó fasizmus kalandoraival paktálnak. Jóval a háború kitörése előtt, azok a tényleges hírek kaptak szárnyra, hogy Sztalinék Hitler barátságát keresik. Mint biztos forrásból eredőket, ezt a “Bérmunkás” minden kertelés nélkül nyilvánosságra hozta. Ezek a hirek úgy hatottak Sztálin követőire, mintha mi ezáltal a munkásosztály ellen törnénk. A gyorsan szárnyra kelt hírek 1939 augusztus végén valósággá lettek, mert akkor történt/ hogy Hitler és Sztálin paktumot kötött, aminek nyomban azután az lett az eredménye, hogy Hitlernek nem kellett tovább az orosz beavatkozástól tartani. Nyiltan megtámadhatta Lengyelországot és hogy hamarább végezzenek velük, hát Sztalinék is ütöttek egyet a lengyeleken. Természetesen ezek már a paktum alatt elintézett megállapodások voltak. A németek elfoglalták Lengyelország egy részét, a másikat pedig az oroszok negylelküen kebelezték be. Az elvtársak szerint ez természetesen mind forradalmi cselekvésnek lett elkönyvelve. Hitler azonban nem elégedett meg Lengyelországgal, hanem folytatta leigázó hadjáratát a többi kis európai országok ellen. Most, amikor már az európai országok, egy-kettő kivételével Hitler elnyomatása alatt sínylődnek, amikor az Egyesült Államok nyers- és hadianyagokatnyiltan szállítanak Angliának és ennek következtében Hitlerek a háborút még nagyon hosz- szadalmasnak tartják, most kerül a sor Oroszországra. Nem kósza hirek, hanem ma a tény és valóság, hogy a nácik száz hadosztályt összpontosítottak az orosz határon és ugyan egyidőben három sarkalatos pontban összefoglalt követelést terjesztettek Sztalinék e lé. így tehát Oroszország is elérkezett a forduló ponthoz. A három pontban összefoglalt német követelés a következő: Először, Oroszország engedje át az ukrániai búzaföldeket. Másodszor, a kaukázusi, olaj forrásokat. Harmadszor, a szállítási eszközöket bocsássa Sztálin Hitler rendelkezésére. Németországnak mindezekre nagy szüksége van, ha a háborút tovább folytatni akarja. A követelések szövegében foglaltatik az is, mivel az oroszok szakértők hiányában a nyers anyag" forrásokat nem tudják kellőleg kihasználni, igy ezeket, mind német kirendeltség kell, hogy vezesse. Hogy miyen álláspontot fognak az oroszok ezen Hitleri követeléssel szemben elfoglalni, az ma még nem valószínű. Egy azonban bizonyos, hogy a paktum végére jártak. Két útja van Oroszországnak, az egyik, hogy átengedje nyersanyag forrásait a náciknak aminek következménye képpen az orosz munkásság Hitlerék vassarka alá kerül, vagy pedig megtagadja ezen követeléseket és haderejét fogja szembe helyezni Hitlerék gyilkos hadaival szemben. Ilyen szomorú befejezés elé néz Sztalinék két balkezes politikája. Hiszen csak valószínű, hogy két uralkodó nem fér meg egy kalap alatt, még akkor sem, ha egyideig látszólagos barátságot színlelnek. Az éber proletaxiátus pedig szivdobogva várja a fejleményeket és Sztálin követőitől is elvárjuk, hogy térjenek önmagukhoz, mert már elég volt a munkásosztály ámításából i
