Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-28 / 1169. szám
1941 junius 28. BÉRMUNKÁS 1 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL j Elmondja: Z. J. KÉTFÉLE MÉRTÉKKEL A North American Aviation Corp. telepén foglalkoztatott munkások sztrájkjának erőszakos letörése nagy örömrivalgást váltott ki a munkásság jogait lábbal tiprók köréből az egész országban. Az elfogult hangadó körök és félrevezetett tömegek megtapsolták még az' előzőleg annyira gyűlölt és lekommunis- tázott Murray-t, a CIO elnökét és Frankensteen-t, a CIO Auto Workers Union direktorát is, amiért a sztrájkoló munkásokat a sztrájk lefuvására ösztököl- ték, de amely biztatást a sztrájkolok nem vettek figyelembe, hanem továbbra is kitartottak jogos követeléseik mellett. Hogy a sztrájkolok követelése mennyire jogos volt, azt nagyon könnyű megérteni a munkásságnak, akik az iparokban dolgoznak az éhbérekért. És pedig a North American Aviation Corp. telepén fizetett bérek határozottan éhbérek. Nemcsak a gyakorlatlan munkások dolgoznak éhbérekért hanem egyetemet végzett fiatal emberek, akiket szüleik nagy nélkülözések árán iskoláztattak hogy a szerzett tudásuk révén majdan megfelelő pozícióhoz juthatnak. Itt közöljük egy családapának nyilatkozatát, akinek két fia dolgozik a nevezett telepen már hosszabb idő óta: “....egész vagyont költöttem két fiam iskoláztatására. Átsegítettem őket az egyetemen és felsőfokú ipariskolán és amikor elvégezték az iskolákat, hosszú hónapok minden fáradtsága hiába valónak bizonyult, hogy valamelyes megfelelő pozícióhoz jussanak. Megtakarított pénze m utolsó maradványait szedtem össze, hogy elküld-, jem őket Californiába egy egyetemre aviation tanfolyamra, ahol garantálták, hogy a tanfolyam elvégzése után “jó munkát” kapnak. A fiuk a North American Aviation Corp. telepén kaptak munkát 50 cent órabérért. Két év után, most 60 centet kapnak óránként, ami csak nagyon gyéren fedezi a megélhetési szükségletet azon a vidéken. Az én fiaim nem tudják mi a kommunizmus, de azt tudják, hogy mennyire van szüksége egy fiatal embernek, hogy megélhessen. Valószínű, hogy a fiaimnak nem célja a védelmi felkészülés akadályozása, de abban bizonyosak, hogy a kirendelt katonaság csak a vállalat prosem lehetett védekezni, úgy nem lehet lesz nekünk sem védekezni a nagytöbbség előtt, amikor bennünket is kommunistáknak bélyegeznek és minden öntudatos munkást eltiltanak még a jelöléstől is, nemcsak a tisztviselőség viselésétől. Vi. fitját védelmezi és nem a munkásság érdekeit.” Mint ismeretes a kormány azon az alapon rendelte ki a katonaságot az inglewoodi sztrájk letörésére, hogy “akadályozzák a védelmi felkészülést.” Ugyan akkor egy lépést sem tettek, hogy a vállalat igazgatóságát kényszerítsék a munkások jogos követelésének a megadására. Pedig nyilvánvaló, hogy a vállalat horribilis hasznot vág zsebre és éppen a védelmi felkészülés következtében. A munkásságot hazaárulónak bélyegzik, mert a megélhetési szükségletek árainak emelkedése magasabb bérek követelésére kényszeríti, de ugyan ezt a vádat nem emelik a munkáltatók ellen, akik dacára a nagy haszonnak, megtagadják a munkásság követelését és azokat a munkabeszüntetésre kényszerítik. Az “egyenlőség” hazájában is kétféle mértékkel mérik az igazságot. A munkások “vörösek”, “hazaárulók”, “fifth co- lumnisták” és1 minden hangzatos jelzőt rájuk akasztanak ha emberhez méltó megélhetési lehetőségért harcolnak, mert ez a profit rovására menne, a munkáltatóknak pedig a kormány az ország fegyveres haderejét bocsátja rendelkezésére a profit vélelmezésére és a “demokrácia” nagyobb dicsőségére. A PROFITOLÓK SZABOTÁLÁSA Amikor a védelmi felkészülés még a kezdet kezdetén volt, sokat csevegtek arról, hogy milyen tökéletes “mobilizálási” tervezet van készenlétben a kormány rendelkezésére, amely tervezet egyformán vonatkozik mindre, személyre és intézményre. A munkások éppen úgy kötelesek ezen tervezet rendeletéinek engedelmeskfcdni mint a munkáltatók és az ellenszegülés bármely osztálytól legyen az, a legszigorúbb büntetést vonja maga után. A munkássággal szemben az “M” rendeletéit már gyakorlatilag is érvénybe léptették, de még nem volt szerencsénk látni, hogy ugyan ezt a munkáltatókkal szemben is a gyakorlatba léptették volna. Pedig számos alkalom kínálkozott erre. Beszéltek arról, hogy az iparvállalatoknak a kormány által meg állapított árszabályért kell elvállalni a rendeléseket, valamint mindazon iparvállalatoknak, amelyek kormány rendelést kapnak, oly viszonyok mellett kell foglalkoztatni a munkásokat, mint amelyeket a Wagner törvény elő ir. Mindezek azonbah csak üres beszédek maradtak. Amikor a kormány kezdte a rendeléseket kibocsátani a munkáltatók az egész vonalon ellen-, szegültek és a nagyszerű terv a füstbe ment. Az iparvállalatok nem fogadták el a rendeléseket a kormány feltételei mellett, hanem ragaszkodtak, hogy ők szabják meg a feltételeket. És igy történt. Számos ipartelepen nem tartották be a Wagner törvény rendelkezéseit — különösen, ahol a munkásság nem volt szervezkedve annak gyakorlati keresztülvitelére — de azért milliókra menő defense rendelést kaptak és igy az “M” rendeletéi csütörtököt mondott. Ma a védelmi felkészülés második évében a munkáltatók teljesen és nyíltan felülkerekedtek és a kormány vagy elfogadja rendeleteiket, vagy nem lesz felkészülés. Egyike a 1 e gcsökönyösebb iparvállalatoknak az Aluminium Company of America, amely nemcsak egy hatalmas ipar vállalat a többi között, hanem, amely teljesen körmei között tartja az egész aluminium ipart és ennek a tulajdonosa a Mellon család. Mivel az aluminium a védelmifelkészülés alapját képezi — a legfontosabb anyag a repülőgép és más gépezetek gyártásánál — nagyfon- tossággaal bir, hogy megfelelő mennyiségű aluminium kerüljön a piacra. Ennek azonban akadálya az aluminium gyártása. Tudniillik, az aluminium nem ásványérc, mint a vas, réz, stb. hanem só és kő minőségű ásvány, amely a föld minden részében nagymennyiségben található az agyagban és kémiai utón állítják elő abból az alumíniumot. Az alumíniumhoz szükséges ásványok sokkal nagyobb mennyiségben találhatók a föld gyomrában, mint a vasérc. A Smithsonian Institute megállapítása szerint az aluminium a föld kérgében 7.81 százalékban található, mig a vasérc csak 5.46 százalék, tehát semmi ok arra, hogy alumíniumból rövidség legyen. Azonban Amerikában az aluminium gyártására egyedül a Mellon családnak van szabadalma és ez annyira elhatalmasodott, hogy minden versenyt még csirájában megölt. A közelmúltban a kormány kísérletet tett egy másik vállalat alapításával az aluminium gyártásra, azonban az Aluminium Company or America igazgatósága figyelmeztette a kormányt hogy nemcsak az uj vállalatott töri össze, hanem teljesen leállítja az aluminium termelést is. És a kormány bizony meghátrált. A minap Herold S. Ickes, a belügyi államtitkár a szenátus előtt volt kihallgatáson és többek között kijelentette, hogy ha a “történelemben a jelen háború, mint vesztett háború lesz megörökítve, az nagyban az Aluminium Co. of America csökönyösségének lesz az eredménye.” Ickes szerint az Aluminium Co. of America “oly tökéletes monopólium, amilyent valaha terveztek és megakadályozza az aluminium gyártás kiszélesítését tekintetnélkül, hogy mily következményei lesznek aEgye- sült Államokra, hogy az aluminium forrást a kontrolja alatt tartsa.” Nincs olyan mindent felforgató forradalmár, vagy “fifth columnista” vagy akár názi, aki ennél tökéletesebb szabotázst követhetne el. Amikor a munkásság egy-egy ipartelepen a sztrájk fegyveréhez kényszerül nyúlni, hogy jogos követeléseit kikényszerítse, a kapitalista osztály lakájai az ország északi határától a déliig és a nyugatitól a keletiig ordítják, hogy sza- botörök, ki kell rendelni a katonaságot és halomra lövetni a gaz lázadókat, mert akadályozzák a védelmi felkészülést.Amikor azonban a munkáltatók ily nyilvánvaló és nagy arányú szabotázst követnek el, azt a “demokrácia védelmezői” jogosnak és igazoltnak minősitik. A munkáltatók szabotálását nem kürtöli világgá a kitartott sajtó. Nem tárják az olvasók elé öles betűkkel, hogy az Aluminium Co. vagy más vállalatok, mily gáládul szabotálják a védelmi felkészülést. A kitartott sajtó nem hivja fel az olvasók figyelmét, hogy amig a hit- lerizmus ellen harcoltok, ne tévesszétek szem elől egy pillanatig sem, hogy elsősorban itt az ország határain belül kell megszüntetni a hitlerizmust és erre csak úgy lesztek képesek, ha szervezkedtek az Egy Nagy Szervezetben. De azért a munkásság a kitartott, a félrevezető sajtót támogatja és veszni hagyja a munkás sajtót, amelynek minden sora a munkásosztály érdekében íródik. A HIVATALOS KÖRÖK NEM SZÁMÍTANAK GYORS BÉKÉRE A szövetségi kormány felhívást intézett a szénfogyasztó közönséghez, hogy szén szükségleteiket most intézzék el, mert lehetséges, hogy a későbbi hónapokban hiányosságában lesznek az országban a szállítási eszözöknek . Ez a felhívás azt jelenti, hogy az amerikai kormány sem hisz abban, hogy a világmészárlásnak a közeli hónapokban vége szakadna, úgy mutatkozik, hogy a “békét” a végkimerülés fogja csak meghozni. KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN Már hosszabb idő óta nem hirdettünk nyári mulatságot New Yorkban. Ennek oka az volt, hogy a régi kiránduló helyünk nagyrészét beépítették, a másik részéből városi parkot csináltak. És mivel mi a felügyelet mellett való kirándulásnak nem vagyunk hívei, igy nem mentünk ki oda. Most azonban tudomásunkra jutott, hogy a régi EDENWALD ERDŐNEK az egyik része megmaradt, ide fogunk kimenni junius 29-én, vasárnap CSALÁDIAS KIRÁNDULÁSRA Ez a hely, a régi kis hídon át a domboldalon van, ahol frissen sült lacipecsenye és jó inni valók várják munkás- társainkat. Útirány: A Lexington Ave subway, a 180-ik utcáig, onnét átszállni az uj Dyer Ave vasútra és a Dyer Ave.-nél leszállni. A carefare összesen 5 cent. Az IWW csoportja.
