Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-21 / 1168. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941, junius 21 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........... $2.00 One Year-.........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Roosevelt elnök tragédiája Junius 9-én a washingtoni White House egyik termében több mint 50 újság és rádió riporter feszült idegességgel várakozott. Valami nagyon fontos esemény bejelentésére hívták őket egybe. Pontosan 10 óra 40 perckor megnyílt a mellékszoba ajtaja, belépett azon a kékszemü Miss Rooth May Rummel hivatalnoknő s reszkető hangon, drámai páthosszal jelentette: “URAIM, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE EBBEN A PILLANATBAN IRTA ALÁ A NORTH AMERICAN AVIATION CORPORATION GYÁRTELEP LEFOGLALÁSÁNAK RENDELETÉT.” Ebben a nagyjelentőségű percben valami olyasmi történt, ami ellenkezett Roosevelt elnök eddigi munkás-politikájával és éppen azért szükségét látta a mentegetődzésnek, hogy igazolja azt, amit tett. Mert a californiai gyártelep lefoglalása valóban A SZÖVETSÉGI HADSEREG KIRENDELÉSE VOLT EGY SZTRÁJK MEGTÖRÉSÉRE. Sztuájk megtörésére rendelte ki a katonaságot az a Roosevelt elnök, aki minden beszédében a mun- kásjólétti törvények megtartását és tovább fejlesztését hirdeti; az az elnök, aki munkásbarátságát hangoztatva, munkás-szavazatokra támaszkodva először nyerte el harmad Ízben az Egyesült Államok elnöki székét. Annak a sztrájktörő rendeletnek aláírása Roosevelt részére nagy tragédiát jelentett, mert rálépett arra az útra, amely a fasizta diktatúrához vezetheti. Csak a jövő fogja megmutatni, hogy hol tud megállni ezen az utón, hogy a most szabadon engedett reakciós erőket meg tudja-e majd fékezni? És mintha érezte volna az elnök mindezeket, azért kellett a drámai beállítás és a mentegetődzés. * Stephan EaVly, a miniszteri ranggal biró elnöki-titkár irányította a kimagyarázgatást. A rendelet kiadására nagy szükség volt, — mondotta Early, — mert a kommunisták által élesztett és fentartott sztrájk veszélyeztette a nemzeti védelmet. Az elnök erre a végső eljárásra csak a teljes minisztertanács egyhangú hozzájárulásával határozta el magát. A rendelet aláírásánál ott volt Sidney Hillman, a munkásság képviselője is, jelezve, hogy a szervezett munkásság szintén helyesli ezt az eljárást. , < De nemcsak Earley, hanem úgy a sajtó, mint a rádió már hetek, sőt hónapok óta óriási méretű propaganda keretében terjeszti azt a hirt, hogy a sztrájkokat a kommunisták okozzák. Mihelyt valahol bérkövetelésekkel állnak elő a munkások, azonnal kiszemelik a vezetőiket és rájuk fogják ,hogy kommunisták, akik Sztálin rendeletére szabotálni akarják ennek az országnak a védelmi iparait. Fényképészeti trükkök segélyével olyan képeket közölnek róluk, amelyeken vérszomjas martaló- coknak, vagy legalább is elvetemült rablógyilkosoknak néznek ki. Az általános tónus mindig az, hogy ezen munkások NEM BÉR J A VITÁSÉRT* HANEM CSAK A MUNKA BESZÜNTETÉSÉRT SZTRÁJKOLNAK. Ezért szükségtelennek tartják megemlíteni a követeléseket. Csak nagyon gondos utánjárással tudhatunk meg valamit is a sztrájkolok követeléseiről. így például elhallgatták azt is, hogy a szóbanlévő californiai gyárban 50 cent órabért kapnak a munkások, holott ugyanolyan munkáért más gyárakban 87 és fél cent órabért fizetnek és a sztrájkolok csak 75 cent órabért követeltek. Californiai szokás szerint azonban mindenki bitang, hazaáruló, vérszomjas “vörös”, aki 5 centtel is többet mer követelni, mint a munkaadó adni akar. A szövetségi kormány által kiadott statisztikai adatok szerint, mióta a habáru megindult az élelmiszerek árai 14 százalékkal, a ruházat 23 százalékkal a lakások árai pedig 27 százalékkal emelkedtek. A megélhetési árak természetesen sokkal nagyobb emelkedést mutatnak olyan helyeken, ahol a védelmi iparok nagy munkástömegeket hoztak össze. Ilyen tipikus hely Inglewood, California, ahol 50 centes órabérből a felszökött drágaság következtében nem lehet megélni. Heti 20 dollárból mitsem küldhet családja fentartására az a munkás, aki azért ment oda, hogy családja részére valamit keresni tudjon. Ennek az 50 centes órabérnek és a nagy drágaságnak minden bizonnyal több köze van ehöz a sztrájkhoz, mint a kommunistáknak. De a “vörös mumussal” való ijesztgetés már régi bevált rendszer és igy itt is azt alkalmazzák. * A rendelet aláírása után azonnal megindult a katonai gépezet a “gyár átvételére”, valójában azonban a szrájk letörésére. Sokszor igen lényeges különbséget mutat a parancsnok által kiadott rendelet és ezen rendeletnek az alantasak általi végrehajtása. Most is a hadügyminiszter utasítására már készenlétben tartott katonaság Charles E. Branshaw alezredes parancsnoksága alatt megszállta a gyár környékét és azonnal a szuronyt szegező katonák csatársora indult meg a sztrájkolok elhajtására. A sztrájkőrszemek természetesen hátráltak. Carl Crowley piket azonban nem tudott elég gyorsan menekülni és igy az egyik katona, Crowley állítása szerint, “FOGÁT VICSORÍTVA” SZURONY SEBET EJTETT RAJTA. A szurony roham után egy órával Branschaw alezredes ezt a táviratot küldte Washingtonba: A sztrájk teljesen meg van törve, a gyár kapui tárva vannak, a munkások özönlenek be, a dolgok állása teljesen kielégítő!” A parancsnok csak a gyár lefoglalását rendelte el, Branschaw alezredes már a sztrájk megtörését jelenti. Stimson hadügyminiszter ezzel a távirattal kezében jelent meg az újságírók előtt és igy adta meg a további felvilágosítást: “Az elnök rendelete megszabja azt az irányt, hogy védenünk kell a munkáltató fundamentális jogait. Mr. J. H. Kin- delberger, a North American Aviation Co. elnöke és tulajdonosa a röpülőgép gyártás téren igen kitűnő névnek örvend. Úgy tudom, hogy ebben az iparban igen nagy szakember. Kevés ilyen emberrel rendelkezünk és nem engedhetjük meg, hogy ilyen egyéneket bármilyen bántalom is érjen. Ezt a kijelentést magyarázhatják, amint akarják.” Eleget teszünk a hadügyminiszter kérésének, mi is magyarázatát adjuk ennek a dolognak. Szerintünk ez a Mr. Kindelberger egyike azon kapzsi és erőszakos kapitalistáinknak, akik California államot oly hírhedté tették és akik a hamis propagandával egyrészről a közvéleményt befolyásolják, másrészről pedig nagy nyomást gyakorolnak úgy az állami, mint a szövetségi hatóságokra is. Ez a Mr. Kindeiberger olyan kiváló szakember, hogy képes volt 8000 munkást összeesődi- teni és hónapok óta 50 cent órabérrel dolgoztatni, noha másutt ugyanolyan munkáért 87 és fél cent órabért fizetnek és noha a megélhetési árak rohamosan felszöktek. Sőt képes tolt arra is, hogy az elnökkel kirendeltesse a katonaságot a sztrájk elnyomására. Ezek azon fundamentális jogok, amelyeket Stimson hadügyminiszter a katonasággal véd meg. * Mint mondottuk, a Roosevelt adminisztráció olyan útra lépett, amelyen nehéz a megállás. Azt a dramatizált aláírást nyomban követte a sztrájk megtörése a szövetségi katonaság által. Még ugyanaznap kiment a parancs, hogy a sztrájkotokat ha sorozási* kötelezettség alatt állnak, be kell hívni katonai szolgálatra. Ez a “work or fight” rendelet név alatt ismeretes. És még ugyanaznap délutánján a kongresszus az adminisztráció támogatásával megkezdte a sztrájkellenes törvények hozását. “A bajok igazi forrása azonban nem a jelenlegi ipari zavarok, hanem a Wagner törvények, amelyeket 1935-ben hoztak” — irja vezércikkben a New York Times, az amerikai nagy tőke képviselője. Ez az állítás igazolja ama régebbi állításunkat, hogy az amerikai nagytőke szervezett hadjáratot indított a Wagner törvények megsemmisítésére, a munkás kizsákmányolás korlátlan jogának visszaállítására. Ennek elérésére egy részről szabotálják a védelmi ipart, másrészről pedig a Hitler által olyan sikeresen használt “vörös rém” elleni védekezést vették igénybe. A sajtó, a rádió és a mozgókép-szinházak ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kel) folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen ‘sett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett; “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom ■.»í>rk"zetét épitiük a régi társadalom keretein bein)
