Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-21 / 1168. szám
1941, junius 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “NEM LEHETÜNK PRIVÁTOK ...” Ez a szó kapott meg a múltkoriban, amikor “Az Ember”- ben egy kiváló magyar újságíró drámai leírását olvastam az elmúlt évbeni Európán keresztül való menekülésének. Békás- sy Imre rita ezt a cikket, ki a dunckircheni napokban azt érezte, hogy egy szabadságot, emberi életet szerető ember, nem húzódhat el a “privát’" életbe ha erre módja is van, hanem, mindenütt és mindenhol harcosan ki kell állnia a náci dögvész ellen. Ezt az elgondolást látjuk egy Thomas Mann- nál, egy Einsteinnél, kiknek szintén meg volna az alkalmuk, módjuk arra, hogy a privát élet elefántcsont tornyába vonuljanak vissza, de erre képtelenek, hanem éppen a kiválóságos helyzetüket használják fel arra, hogy nagyon messze hangzó hangjukon, harcoljanak a népük, az emberiség eltiprása, rabságba sülyesztése ellen. Végtelenül elszomorító az, hogy amikor ez az ország vendégjogot ad sok nagyon kiváló, köztük világszerte ismert magyar írónak, művésznek, tudósnak, — egy pár kivételével — ezek elvonulnak a “privát” életbe és egyetlen szavuk sincs a rettenetesen elnyomott magyar nép érdekében. Egyetlen elitélő szót nem ejtenek ki a magyar népen 22 éve garázdálkodó Horthy kormányzat ellen, mely elindítója, kezdeményezője volt mindannak, amit ma Hitleriz- musnak nevezünk, amely rendszer ma a magyar népnek nemcsak a munkaerejét, de avérét is a nácizmus szolgálatába állította. Pedig ez a rendszer üldözte ki őket Magyarországból és jól tudják azt, hogy mindaddig vissza nem mehetnek, mindaddig az európai szinapadokon, lapokban nem adhatják a képességeiket, amig a nácizmus, a horthyizmus el nem pusztul. Midnezek dacára hallgatnak. Nem veszik igénybe az amerikai lapok, nekik feltétlen rendelkezésre álló nagy nyilvánosságát, sem azt az egy-két őszintén harcos anti náci magyar lapot, amelyek hősiesen .küzdenek a náci pestis ellen és tűrik azt, hogy az amerikai magyarságot arra szervezzék meg,hogy a Hitlerizmus elvérzése után, a magyar nép nyakára átmentsék a nácizmusnál semmivel sem jobb Horthyizmust. A most kialakulóban levő polgári ellenkormányzatról' is mélységesen hallgatnak a magyar lapok. A két napilap közül a Népszava ellene támad, a Szabadság agyon hallgatja, a több tucatnyi heti lapok közül Hinder lapjai támadtak ellene, mig a többi az agyonhallgatás taktikáját követte. Jászi Oszkár, Lengyel Emil, Vambéry Rusztem, Órmándy Jenő nevei nem elég jók ezeknek a lapoknak arra, hogy módott adjanak arra, hogy az elgondolásaikat elmondhassák. A mi lapunk, a “Bérmunkás” minden elvi ellentét dacára is, mindenkor készséggel adott nyilvánosságot minden olyan polgári elgondolásnak, amely ha tőlünk eltérően is, de becsületesen harcolni akart a nácizmus fortéimé ellen és ma is ezt az elgondolást követjük, amikor nyilvánosan ajánljuk fel lapunk hasábjait Jászi Oszkárnak, Vambéry Rusztemnak és a többinek, hogy azokon keresztül juttassák el terveiket magyar- Amerika munkásaihoz. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy mennyire megdöbbentő az, hogy a világhírű Molnár Ferenc, a Liliom és a Széntolvajok írója mélységesen hallgat és vele együtt vonultak el a privát életbe Lengyel Menyhért iró, Lukács Pál, Lugosi Béla színészek, Major, Vértes rajzolók és sok, sok más olyan magyar, akik valamikor a magyar haladás harcosai voltak, akiknek a szavuk ma is visszahatna és ők most süketek a magyar nép szenvedéseivel szemben, süketek a náci veszéllyel szemben. Nem hallják meg sem a magyar, sem az európai népek halálhörgését. Sírkő felállítására össze tudnak jönni Hollywood kiváló magyarjai — akik szintén kiüldözöttek — de a magyar nép .életének a megmentésére, a szenvedéseinek az enyhítésére/ a náci Horthyizmus elpusztításának a segítésére, nincsen bennük akarat. Hát ezek az urak nem érzik azt, amit a magyar Békessy, a német Mann-ok éreznek, hogy amikor minden emberijog és szabadság letiporva van, akkor tisztességes emberek nem lehetnek “privátok.”? A kiválóság, a világhír, nemcsak előnyös helyzetekre jogosít, hanem kötelez is. Fájdalmasan magyar szomorúság az, hogy ezt a kötelességét a magyar kiváltságosak nem érzik! SZÉGYEN A MUNKÁSSÁGRA Amerika munkásságának az elmúlt években a törvény nyújtott védelmet arra, hogy olyan módon szervezkedjen meg az érdekeinek a megvédésére, amilyent a legjobbnak talál. A munkásság élt is ezzel a jogával, ha_ nem is olyan mértékben, amilyen lehetősége erre meg volt. Kétségtelen, hogy milliók szervezkedtek meg, de az is kétségtelen, hogy az Amerikában megszervezett 10 millió munkás helyes alapon megszervezve olyan hatalmat jelentene, amely döntően szólhatna bele az ország és saját sorsába# De azok az uniók, amelyek megszervezték ezt a 10 milliónyi tömeget, nem a munkásság érdek szervezetei, hanem a szervezeteken élésködő’ bürokraták vadászterületei és itt nagyon kicsi a különbség az AFL és a CIO között. Az előbbit közönséges raketeerek uralják, kik százezreket zsarolnak ki a munkásoktól és a munkaadóktól. A CIO-t, a nagy szervezési lázban ellepték a kommunista vezérek, kik mint jólfizetet szervezők nem a munkás érdekeit nézték, manem a moszkvai parancs szerint igazodnak és sajnos, közöttük is sok a börtön viselt ember, akik a börtönt nem a munkásmozgalmi aktivitásért, hanem lopásért, rablásért lakták meg. Legutóbb a clevelandi nagy aluminium sztrájk két fővezéréről állapították meg hogy több ízben, tekintélyes időt töltöttek közönséges bűntettekért börtönben. Mi jól tudjuk azt, hogy a bűnözés oka a mai társadalmi rendszer és távol áll tőlünk a gondolat is, hogy követ dobjunk arra, kit a sors a bűn útjára kergetett. A legnagyobb megértéssel* és jóindulattal vagyunk eme szerencsétlen embertársaink iránt, de határozottan állítjuk azt, hogy ezeknek mindenütt ellehet helyezkedni, csak a munkásmozgalomban nem. • A munkásmozgalomnak oly magas erkölcsi alapon kellene állnia, hogy oda az élre csak fedhetlen jellemű embert szabad állítania a tagságnak. Igaz viszont az, hogy ezeket a vezéreket nem a munkásság választotta arra a helyre, ahol vannak hanem a fővezérek nevezték ki. Csak egyetlen munkásszervezet van ahol nem élősködhetnek a “vezérek”, ez az IWW, ahol a tagság akarata a döntő és amig ezt a szervezetet nem találja meg v a munkásság, addig nem tud megszabadulni a rajta élősködő raketeerektől, akik szégyenei a munkásmozgalomnak. HIMLERÉK MUNKÁBAN A Magyar Szövetség urai fokozott mértékben kezdték meg a Horthy mentést most, amikor az elnök és a kormány egyka- lap alá vonta Magyarországot Németországgal. Azzal az ostoba mesével akarják félre vezetni az amerikai magyarságot és általában az amerikai közvéleményt, hogy Horthyék kényszerből mentek Hitlerrel, holott éppen a magyar kormány férfiak azok, akik unos-untalan hangoztatják azt, hogy ők voltak az elsők, akik Európában megteremtették az “uj rendet” és ebben igazuk is van. És ezt jól tudják itt az illetékesek éppen úgy, mint a közvélemény. Azért azok, akik ma együtt mennek a Magyar Szövetséggel végzetes bűnt követnek el a magyar néppel szemben. Nem az a lényeges, amit frázisként beledobnak a közvélemény félrevezetésére, hanem a cselekedetek és ezek mindennek mondhatók, csak éppen jóakaratuaknak nem a náci ellenes hatalmakkal szemben. íme egy pár szemelvény a vezérek írásaiból: A Himler lapok azt Írják, hogy kár sietni az ellenkormány megalakításával, mert hisz az amerikai kormány barátságos alapon áll a magyar kormánnyal. Ezt azután írja, miután Roosevelt elnök hivatalosan ítélte el a magyar kormány hullarablását Jugoszláviával szemben és befagyasztotta az itt levő magyar betéteket. A Szövetség elnökének az irányítása alatt levő Verhovay Lapban Daragó ur azt írja, hogy Jugoszlávia volt a támadó fél, hisz az bombázta a magyar területeket, de azt elhallgatta, hogy azokon a területeken német hadserek állt és Magyarország területéről indultak támadásra a náci csapatok. Ugyan abban a lapban van az a megállapítás is, hogy “köztudomású dolog az ,hogy Anglia támadta meg Németországot.” Ott Írták azt, hogy a mágyar kormányt elitélő elnök “egy rosszul informált államfő.” De ez a szellem tükröződik visz- sza a többi, a Szövetséget támogató lapokban is. Ez rendjén is van igy mert ezek az urak többsége mindenkor hűséges szolgája volt Hoírthyéknak, csak azt nem értjük, hogy fedezhetik.3 jelenlétükkel ezt a fasizta politikát becsületes harcos an- tifasizták.Nem gondolják, hogy hathatós propaganda eszközök, amelyekkel a közvéleményt irányítani képesek. * Nem csodálkozunk azon, hogy tudatlan emberek könnyen felülnek ennek a durva propagandának és elhiszik, hogy minden sztrájkot a kommunisták szítanak és a céljuk csak a védelmi iparok szabotálása. Évek óta élesztik a vörösek, a kommunisták, stb. elleni ádáz gyűlöletet és most kamatoztatják. Csak rá kell mutatni a sztrájkoló munkásra, hogy ime, ez alattomos áruló és az álhazafias eszmékkel tömitett katona mindjárt fogcsikorgatva rohan neki és kész belemártani bajo- nettjét saját osztálysorsába. Roosevelték tudaák, hogy milyen káros, fékevesztett erőket szabadítottak fel annak a hírhedt rendeletnek az aláírásával. Mrs. Rooseveltnek a nyilatkozata i serre vall. > “Mindig igen nagy fájdalmat okoznak nekem az ilyen dolgok”, — Írja Mrs. Roosevelt a napi ujságrovatjában, — “de úgy vélem, hogy ebben az esetben szükség volt erre, mert itt nem a munkások, hanem csak egy kis ellenző csoport okozta a zavart.” Bizony sajnálatos dolog, hogy még Mrs. Roosevelt is, aki már piketvonalban is volt, szintén felül ennek a durva propagandának. Vagy talán nem is ül fel neki, hanem csak a lelkiismeretén könnyít azzal, hogy ezt a szuronvos sztrájktörést igazolni igyekszik valami módon. A sajnálat azonban nem sokat segit. A munkás és munkáltató osztály közötti ellentétet sajnálattal, meg paternális jószívűséggel kiegyenlíteni nem lehet. Ennek a nagy ellentétnek igazi oka benn van abban a tőkés termelési rendszerben, amelyet a kapzsi és erőszakos Californiai tőkések képviselnek és amelynek bázisa a munkások kizsákmányolása. És ebben az ellentétben az egyik oldalt az éhbérért dolgoztató Kindelbergerek, a másikat pedig a szuronyokkal kergetett munkások képviselik .A Roosevelt házaspár megkísérelte a kettő között állni, megpróbálta mindkét felet kielégíteni. De most geresztuthoz értek. Jobbra, vagy balra kellett fordulniok. Az eddig bal felé mutogató Roosevelt, jobbra fordult. Azzal az aláírással, a kizsákmányolás korlátlan jogát szentesítette. Ez a Roosevelt elnök tragédiája. (gb)
