Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-18 / 1146. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ....../......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A nem érdemelt jövedelem A napilapok pénzügyi rovatai értesítenek bennünket, hogy az elmúlt 1940-es esztendő egyike volt a legnagyobb hasznot hozó éveknek. A jelentések szerint 3,494 bejegyzett korporáció 3,927,629,933 dollár osztalékot fizetett ki, noha ebben az évben rendkívül nagy összegeket fektettek üzemfejlesztésbe is. Ez az év olyan jó volt, hogy a vezető cégek — angol példát követve — rendkívüli osztalékot adtak. És jósolják, hogy ha a “szerencsés körülmények” megmaradnak, akkor 1941. messze felül fog múlni minden eddigi évet a haszon hozásban. A közel négy billiót kitevő osztalék csak egy része azon jövedelem, vagy járadéknak, amelyért nem dolgoznak és amely az angol nyelven mint “unearned income”, nem érdemelt jövedelem ismeretes. Ebbe az osztályba tartozik mindazon kamat, amit a bankokba elhelyezett sok billió dollár után fizetnek, úgyszintén a tartozások, kölcsönök, (mortgages), beruházások után fizetett kamatok, valamint a mindenféle telek, ház és birtok után nyert bérlet-haszon. Nem rendelkezünk statisztikai adatokkal, mely mutatná, hogy az Egyesült Államokban mekkora nagy ez a meg nem érdemelt járadék. Még csak hozzávetőleg sem tudjuk megítélni. De ha csak egyik csoportja kitesz négy billió dollárt, akkor a teljes összeg egész bizonyosan a teljes nemzeti jövedelem igen jelentékeny részét szívja fel. Érték csak akkor keletkezik, ha az anvaghoz munkát (szellemi és fizikai) adunk. Röviden, ÉRTÉKET CSAK DOLGOZVA TERMELHETÜNK. Az igy termelt értékeket aztán szétosztják a nép között. Te és én, meg sok más millió munkás dolgozunk azért, hogy a közösen termelt javakból részt kapjunk. Némelyikünk kisebb, mások nagyobb, de legtöbben inkább csak kisebb részt kapunk. Azok, akik azt a négy billió osztalékot kapták nem dolgoznak, hanem csak a részvényeket BIRTOKOLJÁK a részesedésért. Bírni, vagy birtokolni valamit tehát éppen olyan jogot ád a közösség termelte javakbani részesedésre, mint munkával hozzájárulni a termeléshez. A magyar nyelv valahogyan nem tudja olyan szabatosan kifejezni ezt a dolgot, mint például az angol, midőn ezt mondja: One works for living, the other ownes for it. Az egyik dolgozik a megélhetésért, a másik birtokol érte. Dolgozni! Birtokolni! Mindkettő ige, cselekvést kifejező szó, de óh, mennyiben külömbözik a két cselekvés egymástól. Dolgozni az életfentartó energia egyrészének felhasználását, izzasztó fáradságot, kimerülést, saját magunk egy részének felhasználását jelenti. Ellenben bírni valamivel, birtokolni csak bizonyos állapotot jelent, mint például aludni, nyugodni, pihenni, stb. És valóban birtokolni képesek vagyunk akkor is, amikor alszunk. Ez nem kiván semmi energiát, semmi szellemi vagy fizikai erőkifejtést. Nemcsak az úgynevezett “nagy emberek” hanem csecsemők, vagy hülyék éppen olyan tökéletesen tudják gyakorolni, mint akárki más. És mégis ez az aktivitás éppen úgy jogot ád a részesedésre, mint a nehéz, fárasztó munka. Ugylátszik tehát, hogy ma a BIRTOKLÁS nagyon de nagyon fontos funkció. Sőt mi több, a tulajdonosok a birtoklásért jóval nagyobb osztalékot kapnak mint a dolgozók a munkáért. A “kapnak” itt megint helytelen kifejezés. A valóság az, hogy miután ők bírják a bányákat, a malmokat, a gyárakat és ipartelepeket, — vagyis a termelés eszközeit, birtokuknak tekintik az összes termelvényeket és abból csak egy részt adnak a dolgozóknak azért, amiért a javakat termelték. Olyan korban élünk, midőn a javak termelését nagy komplikált gépekkel vagy géprendszerekkel végzik. Az individuális munkásnak már nem lehetnek ilyen gépei, és nem is dolgozhat egyedül azokkal. Százan, sőt ezren csoportosulnak egy-egy ipartelepen valamelyik termelvény előállitására. Azonban mindig csak a tulajdonos ENGEDELMÉVEL, aki természetesen elveszi a ki nem érdemelt járulékát. Évekkel ezelőtt a föld adta a gazdagságot. Éppen azért földet követeltek Európa jobbágyai. És földet követelnek még ma is az európai földnélküli parasztok. Az ipari államokban azonban a gyárak, az ipartelepek foglalták el a föld helyét a javak ter- meésében. OTT TARTJA LELÁNCOLVA A BIRTOKJOG A TERMELÉS ESZKÖZEIT. És mint ahogyan a jobbágyság és a földnélküli parasztság küzdött és küzd a földért, úgy az ipari munkásság is MEGINDÍTOTTA HARCÁT A TERMELÉS ESZKÖZEINEK FELSZABADÍTÁSÁÉRT. Mi tullátunk a világháború által felszínre vetett jelszavakon. Mi jól látjuk, hogy a véres harc igazi lényege a termelő eszközök uralmáért folyik. És reméljük, hogy a világ munkássága tudatára jön ennek, végetvet a meg nem érdemelt járadék húzásának a termelő eszközök felszabadításával. Mert a harc folyni fog mindaddig, amíg “A VILÁG MUNKÁSAI MINT OSZTÁLY SZERVEZKEDNEK, BIRTOKUKBA VESZIK A FÖLDET, A TERMELŐ ESZKÖZÖKET ÉS MEGSZÜNTETIK A BÉRRENDSZERT”. Ez az ,egyetlen mód a meg nem érdemelt jövedelem eltörlésére, a TERMELŐ ESZKÖZÖK FELSZABADÍTÁSÁRA. (gb) Már nem csak a zsidók Az eminens David Low egy nagy háborús karikatúrában Hitlert mutatja be, amint Európa népeit keresztre feszítés céljából a golgotára tereli. Dühtől telten virgácsolja az agyonkin- zottak görnyedt testét, ordítva í“á<rját” faragok belőletek. A kép hűen tükrözi Európa népeinek leírhatatlan helyzetét a nácik uralma alatt. Ugyancsak hü tükre ama nagy változásoknak amin Európa és a világ zsidósága a Hitler-Mussolini fajimperializmus háborúban átszenved. Ez a sötét jelenség, faktummá vált. A világ akceptálta mint olyant, amin nem lehe: változtatni. E borzasztó tragédiát Hitlerék közhelyé változtatták s most járnak a vége felé és mint annyi sok egyebet, állandósították a nácik által el- golalt országokban és a népekre oktrojálták. Aki a Berlinben élő zsidóság hét esztendős helyzetét ismeri, az ismeri Bécs, Prága, Pozsony, Budapest, Varsó, Amsterdam, Páris, Bukarest és valamennyi város zsidóságának és liberális vagy szocialista lakosságának borzalmas állapotát, a náci szoldateszka alatt. Az a sok változás, amit a háború idézett, érintetlenül hagyta a zsidó kérdést. (Ezt a kérdést, mint valamennyi társadalmi kérdést, melyek a gazdasági alapból fakadnak, se Mayer B. Jóskák, se Tatyuk, se más vi- gécek nem oldják meg. Ezeket a kérdéseket csak a gazdasági alap gyökeres változása fogja eltüntetni. — Fordító.) Kezdetben a zsidók üldözése mindenütt megbotránkozást szült. Ma az egész Európa testét marja, sőt még a nácik által el nem foglalt országokba is behatolt. Olyan szellemóriások, mint D. Low, sőt Európa történészei, figyelő nagyságai, máris észlelik ezzel a borzasztó tragikummal járó alapos változásokat. Köztudomású, hogy a nácik egy újabb fajtájú antiszemitizmust, v avagy a rég elavultat újították fel. Nekik a zsidógyü- lölet egymagában nem volt cél, eszközül szolgált nagyobb, fontosabb célok elérésére. Takaróul szolgált más területek elfoglalására és az azokon élő népeket az ipari jobbágyság nivójá- x-a redukálni. Palánknak használtatott, hogy a mögötte rejtett terveiket ácsolják. Történelmi megvilágítást véve alapul, a zsidók üldözése, gyilkolása ugyanazt a célt szolgálta a náci imperializmusnak, mint 1914í belgiumi katonai operáció a német császári hadsereg vezetőségének szolgált. Lépcsőnek Páris elfoglalásához, hogy a német imperializmus Európát uralhassa. Az 1914-es | világháború eklatánsán igazolta ezt. Sőt az eddigi folyamat is azt a helyzetet igazolja. A németek elfoglalták Párist miáltal mesterei lettek Európa kontinensének. A zsidóellenes propaganda, üldözés kiszolgálta célját, hát megfelelő helyre el- raktároztatott. Kész a náci fantazmagória, a palánk lebontható. > Ez korántsem jelenti azt, hogy a nácik szive megkönyörült az ártatlanul megkinzott zsidó áldozataik nyomorán, s hogy remény van a jövőre vonatkozólag, hogy feladják antiszemita humbugjukat, de jelenti, hogy a gyilkolás és rablás propaganda eszközül szolgál, diplomáciai, politikai céljaik eléréséhez. Nem szükséges, sőt kevés oly naiv ember van ma, aki elhiszi ezt a hajánál ráncigáit csalást. A zsidó ál-problémát már nagyobb méretű problémák helyettesítik. A nácik nagyobb objektumokat “a nem zsidó Európa” leigázását, guzsbaszoritását, az igazi jobbágyságot húzták Európa népeire. David Low szerint Hitlerék árjalizálták Krisztust,, most feszitik keresztre Európa árja lakosságát, mint ahogy 8 esztendőn át keresztre feszítették az általuk zsidónak kreált német, magyar és más nemzetekbe rég beolvadt zsidóságot (a zsidó kérdésre történelmi materialista szempontokat véve figyelembe, vissza fogok térni — L. Á.). Nagy elfoglaltságuk kényszeríti a nácikat a zsidókra kevesebb súlyt fektetni. A nagyméretű és terjedelmű elnyomatás késztette a nácikat a redukálásra. A zsidó és nem zsidó áldozatok összekerültek és különbö- zetük dacára egybeolvadnak. Ezt a folyamatot regisztráljuk. A zsidóság kálváriájával foglalkozó történész, már a háború megindításának első hónapjaiban jelentette, hogy náci Németországban eltértek a régi náci elmélettől, a zsidó orvosok, gyakorlási tilalmát felfüggesztették. Oly zsidó orvosok kik bizonyos okok folytán nem hagyhatták el Németországot, meghivattak szolgálat tételre. Ha a meghívást visszautasították, besoroztattak. A legtöbb német* városban kórházakban helyezték el őket, hadisebesültek gyógykezelésére. A német, az osztrák és szudéták területén fekvő koncentrációs táborok kU kutattattak, ha netán még élő zsidó orvos, gyógyszerész, vegyész, mérnök, mechanikust élve fedeztek fel, visszaadták a szabadságát. A sziklaszilárdnak vélt náci (Folytatás a 7-ik oldalon)
