Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
1941 junius 7. BÉRMUNKÁS Bombák ax égből Szibériában megint nagy meteorit-eső volt. A “megint” szót azért emeljük ki, mert nem ez volt az első eset azon a roppant területen. A meteor vagy meteorit népies elnevezése hullócsillag. Ez a magyar kifejezés azonban nem mindig találó, mert a fényes kicsi égitest nem mindig lefelé hull, hanem csak elcsap a Föld mellett kelet-nyugati vagy akármiyen más irányban. A csillagászat különbséget is tesz ezek között, amennyiben a Föld mellett elcsapó,csupán felvillanó és eltűnő hullócsillagokat nevezi meteor-oknak, inig meteoritok azok, amelyek valósággal lehullanak a föld felületére. Egy égi katasztrófa A laikus úgy véli, hogy ezek a hullócsillagok egészen sza bálytalanul mutatkoznak. Pedig nem igy van. A csillagászati statisztikák szerint éjfél után, hajnal felé, sokkal több meteort lehet látni, mint ejfél előtt. Ezért az éjfél után hazatérő munkásnak — ha van kedve hozzá — érdemes figyelnie az eget ezért a szép látványért. Ám az év folyamán sem egyenletes az elosztásuk. Az év első felében januártól, júliusig körülbelül 6—7 hullócsillagot láthatunk éjszakánként, mig augusztustól decemberig 12—15-öt. Itt, természetesen, figyelmen kívül hagyjuk azokat a kivételes estéket augusztus és november elején, amikor egy éjszakán át többszáz, sőt ezernyi hullócsillag is látható. Ezek ugyanis a Leonidák és Perseidák meteorrajának a nevezett hónapokban szabályszerűen visszatérő tagjai. Még ma is sok babona fűződik a hullócsillagokhoz; hát még az ókorban, amikor teljesen értetlenül és tudatlanul állottak szemben a különös égi tüneménnyel! A legrégibbb hiteles föl jegyzés ilyen meteoresőről Kínából való a Kr. e. 644. évből. De az arab hagyományok is őriztek meg adatokat. íme egy arab forrásból eredő idézet: “599-ben, moharrem hónap utolsó napján, csillagok száguldoztak ide-oda s úgy repültek neki egymásnak, mint a sáskaraj. Ez a tünemény egész hajnalig tartott, az emberek kétségbeestek és imákat küldtek a magasságba.” A muzulmán világ azt tartja, hogy az égből hullott a szent Kába-kő, amelyhez milliók zarándokolnak Mekkába. Egészen bizonyosra vehetjük, hogy ez sem egyéb mint meteorit. Humbold Sándor, korának legnagyobb természettudósa 1799 november 22-én, Dél-Ame- rikában tartózkodva, tanúja volt egy csodálatosan pompás meteoresőnek. Bámulatos, hogy ez a nagy tudós csak leírást adott a tüneményről, de tudományosan nem foglalkozott vele. 1833-ban Olmsted amerikai csillagász még ennél is káprázatosabb csillaghullást figyelt meg, amennyiben az éjféltől hajnalig látott hullócsillagok számát legalább kétszázezerre becsülte, ő már megfigyelte, hogy valamennyi meteor kiindulópontja az Oroszlán (Leo) csillagkép volt és ezért is nevezték el azt az évenként visz- szatérő meteor-rajt Leonidák- nak. 1866-ban állapították meg hogy ennek a meteorrajnak pályája azonos az elveszettnek vélt Tempel-féle üstökös pályájával. így állapíthatták meg, hogy ezt az üstököst valami égi katasztrófa erhette, talán valamelyik nagy bolygó közelébe került, amitől darabokra tépő- dött és most a törmelékei mint meteorok keringenek az előbbi üstökös pályáján. A tudomány egykor és most Nemcsak az ókorban és középkorban, hanem még az újabb korban is teljesen értetlenül állottak szemben a hullócsilagok- gal. Az 1751-ben Zágráb mellett lehullott meteorkőről Stütz bécsi tanár 1790-ben a következő fölényes szavakkal emlékezik meg: “Hogy az égből vas hulljon le, azt 1751-ben még elhitték Németország felvilágosult elméi is, de a mi időnkben már megbocsáthatatlan volna, ha valaki akárcsak valószínűnek is tartaná az ilyen meséket.” Franciaországban 1790-ben Ju- illac mellett hullott le egy meteorkő. A város polgármestere 300 szemtanú aláírásával támogatott jelentést küldött erről a francia akadémiának, amelynek élén akkor a világnak mindmáig egyik legnagyobb tudósa állott Laplace. Az akadémia egyik ülésén Bertholon tudós referált az ügyről, a következőkben foglalva össze véleményét: “Milyen szomorú, hogy egy egész község jegyzőkönyvileg bizonyít egy babonát.” A tudós De- luc egyenesen azt mondta, hogy ha lába elé esnék egy ilyen kő, akkor azt kellene mondania ugyan, hogy látta, de mégse hiszi el. Mikor a tudomány haladásával mégis el kellett fogadni a meteoritek “égi” eredetét, akkor megint sok kalandos elméletet állítottak föl a jelenség magyarázására. Ezek kö^ül csak egy furcsaságot említünk föl, amelyik azt mondja, hogy mivel a földi vulkánok is hánynak ki köveket, ezek a földre hullott meteoritek nem lehetnek egyebek, mint a holdbéli vulkánok termékei. Ma már túlvagyunk ezeken az együgyüségeken, de azért a modern tudomány se tud egyebet mondani a meteorokról, mint hogy ezek világhírű katasztrófáknak, égitestek összeütközésének termékei, törmelékei, amelyek összevissza kóborolnak az űrben. Nagyságuk változzik a többmillió tonnástól a pár kilósig. Ha véletlenül a Föld mellett suhannak el és belejutnak a légkörbe, akkor a súrlódástól megtüzesednek és fölvillannak. Csakis ettől válnak láthatóvá, mert egyébként mint hideg és sötét testek keringenek a világűrben. Ha a sebességük nem elég nagy arra, hogy legyőzze a Föld vonzó erejét, akkor lehullanak a Föld felszínére s igy lesznek meteorokból meteoritek. Anyaguk vagy tiszta kő, vagy vas; utóbbi esetben megtaláljuk bennük a vas rokonait is: a nikkelt, kobaltot. A nagy meteoroknál sokszor csóvát is látunk. Ennek oka az, hogy száguldás közben izzó részecskék válnak le róla, amelyek könnyebbek és igy hátramaradnak. Néhány nagy meteorit A legrégibb ismert és megmaradt meteorit (130 kg súlyú) 1492 november 16-án hullott le Elzászban. A londoni természetrajzi múzeumban van egy 700 kilós darab, amelyet Argentinéban találtak. Múzeumban őrzött legnagyobb darab az a 36.5 tonnás meteorit, amelyet Peary Róbert sarkutazó hozott el Grönlandból New Yorkba. De ezek csak a múzeumokban őrzött legnagyobb darabok. Amikor a cikk, elején azt irtuk hogy “megint’meteoriteső volt Szibériában, akkor arra az 1908 junius 30-án történt katasztrófára gondoltunk, amelynél ott a Tunguzka folyó völgyében egy legalább ezer négyzetkilométer nagyságú meteorit hullott le. Ez akkora földrengést idézett elő, hogy európai műszerek is jelezték. A szörnyű légnyomás és tűz körülbelül 15.000 négyzetkilométernyi területen elpusztította az erdőket. Tessék' elképzelni, mi lett volnál ha ez a roppant nagyságú meteorit véletlenül Európa legsűrűbben lakott területén, mondjuk Belgiumban csap le! Egy pillanat alatt elpusztította volna ezt a kis országot. NTanulnak egymástól A világlapok múlt heti számainak pénügyi rovatai arról értesítenek bennünket, hogy a német tőke nagyban terjeszkedik minden irányban. A BerlinMUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Az éppen három évi hátralékomat a lapért, végre sikerült összehoznom. Elismeréssel tartozom a lapbizottságnak az előzékenységért, örülök, hogy kötelességemnek eleget tehetek. A “Lehetünk-e semlegeseg” füzetet átolvasva: Igen üdvös munka ebben a háborús hisztériás világban, a pontos megvilágítása munkásszempontból, mely szerint a munkásosztály nem lehet érdekelve sem az egyik, sem a másik oldalon, mert mindkét aldalon, csak hátrányai és veszteségei lehetnek a dolgozó osztálynak. A füzet másik előnye az, hogy pontos időben jelent meg, amikor még elég alkalma van a munkásosztálynak gondolkoznia és cselekednie, mert a munkásosztálynak csak egy háborúja van és lehet s ez az osztály- háború. Ezért minden munkásnak a saját érdekében, önként be kell állni a forradalmi ipari hadseregbe, mert csak igy tudjuk legyőzni igazi ellenségünket — a kapitalista rendszert — s egyben megszüntetni a kizsákmányolást és pinden háborút ezen a földtekén. Mellékelve küldöm a három évi hátralékomat és 25 centet a füzetért. A. Schöpf, Camden J. Feczkó munkástárs new yorki csoportunk agilis lapkezelője a következő olvasóinktól kollektálta be a füzetek árát: S .Horgos 10, J. Beresnyák 10, V. Kristván 50, D. Roskovits 1.00. G. Rauch munkástárs akroni lapkezelőnk a magarészéről 35 és Emery Petrovits olvasónktól 25 centet küld a füzetért. J. Zára munkástárs Chicagóból küld 60 centet füzetekért és J. Hovantzi munkástárstól tiz centet. Mellékelve talál egy dollárt 50 cent Regensburger István és 50 cent tőlem a küldött füzetért. B. Spall, Newark J. Nagy munkástárs Astoria az előfizetésével 25 centet küld a füzetért és egy dollárt az 1000 dolláros alaphoz. bői jövő hírek szerint “a német bankárok nyomon követik a német hadsereget.” Nem is olyan régen az angol tőkésekről hallottunk ilyen híreket. Az angol tőkének ily fajta terjeszkedése annyira nyilvánvalóvá lett, hogy megszülte ezt a közismert és igen gyakran használt közmondást:* “Bu- sines follows flag”. (Az üzlet követi a zászlót.) A jelenlegi háború kitörése óta már többször hallottuk, hogy az angolok kénytelenek voltak egyik-másik német újítást átvenni. Most az egyszer aztán a kölcsönösség elve alapján a németek utánozzák az angolokat. A hírek szerint német bankárok már átvették Hollandia, Dánia, Belgium, Románia, Magyarország, Norvégia és az elfoglalt francia terület jelentősebb kereskedelmi bankjait. De nagy befektetéseket eszközöltek Finnország és Törökországban is. A németek által átvett, illetőleg uralt bankok kontrolálják az említett országok fontosabb ipartelepeit. Az az egyszerű hir, hogy a Deutsche Bank, vagy a Dresdener Bank 90 százalék érdekeltséget vásárolt a Banka Commerciale Romana banknál, valójában azt jelenti, hogy a németek kisajátították a fontosabb romániai iparokat, amelyeket ez a román bank kontrolált. A kisajátítás valójában enyhe kifejezés erre a tranzakcióra noha a németek tiltakoznának ez ellen, ők “megvásárolják” az általuk kívánt érdekeltséget, így a román bank tulajdonosai7 oldal
