Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-18 / 1146. szám
1941 január 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. “MEGELŐZTE A FEJLŐDÉST” (?) A társadalmi szükségletek termelésének módja a huszadik század elején már oly rohamos fejlődést ért el, hogy >— különösen az iparilag fejlett országokban — a munkásságnak gondoskodni kellett oly szervezet megalakításáról, amely az ipari téren elért fejlődéssel összhangban van. Ezen társadalmi szükségszerűség szülte meg az Ipari Szervezet eszméjét és ezen szükségszerűségnek a szüleménye volt az Industrial Workers of the World, vagy amint kezdőbetűiről általánosan ismert az IWW. , A forradalmi Ipari Unioniz- mus elmélete nem egy légből kapott tákolmány, amelyet ahány egyén, annyi féleképpen magyaráz, hanem egy tudományos tervezet szerint megalkotott szervezeti forma, amely alkalmas arra, hogy az iparokban foglalkoztatott összes munkásokat magába foglalja úgy, ahogy az iparokban foglalkoztatva vannak és igy a szervezett erőt a legcélszerűbben használhatják az osztályharcban, az azonnali követelések kiharcolására. Az IWW Ipari Szervezet tervezete azonban nemcsak arra alkalmas, hogy a munkásság az azonnali követelésekért sikeresen harcolhasson, hanem az egy tökéletes tervezetet nyújt egy uj társadalmi rendszer alapjához, amikor a bérrendszer már elpusztul. Az IWW tervezete szerint a munkásság az uj rendszert nem akkor fogja felépíteni, aipikor már a bérrendszer összeomlik és az átmenet kockázatossá teszi a győzelmet, hanem az uj társadalom szerkezetét már a jelenben épiti úgy, hogy amikor a munkásság elég epővel rendelkezik, hogy átvegye a termelés és szétosztás eszközeit, az Egy Nagy’Szervezet révén a vázlat már készen lesz. És ez nagyon fontos külömbség minden más párt, vagy szervezet és az IWW tervezete között. Amig más szervezetek és pártok a jelen rendszer megdöntésére készülnek és csak azután építik fel az uj rendszert, addig az IWW tervezete szerint a munkásság már a jelen társadalom keretein belül épiti fel az uj társadalom szerkezetét. Az IWW tervezeténél egyetlen szervezet, vagy párt sem ajánl tökéletesebbett és célravezetőbbet és talán ez okozza, hogy oly sok ellensége van. Nem csak a kizsákmányoló osztály ellensége a forradalmi Ipari Unionizmus eszméjének, hanem a politikai “munkás” pártok és a szakszervezetek hatalmas vezérserege is kérlelehetet- len ellensége ezen eszmének. És mivel a munkásság túlnyomó százaléka sajnos, még ma sem a saját fejével gondolkozik — hanem a vezérek dongolkoznak helyettük -— a munkásság tudatlanságán élősködő vezérsereg természetes mindent elkövet, hogy a hiszékeny tömegek előtt helytelennek és célszerűtlennek tüntessék fel. A kizsákmányoló osztály és csatlósaik — a politikusok és szakszervezeti basák — szerint az IWW anarchista, bombavető, mindent leromboló terror szervezet, amely aláássa az “erkölcsöt” tönkre teszi a “civilizációt” stb. Mindez természetesen szemenszedett rágalom, amiről bárki meggyőződhet, ha olvassa az IWW lapjait és irodalmát. A kizsákmányolok és uszályhordozóik — a pólitikusok és szakszervezeti basák — bosszúja, azonban igazolt az IWW-val szemben, mert ha a munkásság az IWW tervezete alapján szervezkedne, belátható időn .belül ezen piócahad henye életének vége lenne. így érthető, hogy miért oly elkeseredett ellensé- i gei az Egy Nagy Szervezet esz- i méjének. Nagy számmal vannak azonban jóhiszemű munkások, akik ugyan nem adnak teljesen hitelt az IWW ellenségei állításának, de a cselekvésre lusták, vagy gyávák és ezek azzal érvelnek, hogy az IWW elmélete “túlságosan korai”. Ezt állították három és fél évtizeddel ezelőtt, amikor a kaptalizmus rohamosan fejlődött és ezt állítják ma is, amikor a kapitalista rendszer már a rothadásra megérett. A forradalmi Ipari Unionizmus elméletét megtestesítő IWW-t az a tény hívta életre 36 évvel ezelőtt, hogy az ipari termelési viszonyok már akkor is oly fejlettek voltak, hogy a szakmai szervezkedéssel a munkásság már akkor is képtelen volt sikeresen harcolni a folyton erősödő kapitalizmussal. Az iparok mind kevesebb kézbe való összpontosulása és a termelés folyamatának összevonása, egy- szerüsitése és a folytonos gyorsítása voltak azok a tényezők, amelyek feltétlen szükségessé tették az Ipari Szervezkedés eszméjét. Nem volt korai három évtizeddel ezelőtt és égető szükségesség ma is. Az ipari termelés centralizálása oly magas fokot ért el, hogy a szakmai határvonal teljesen eltűnik. Szakmunkások nincsennek, csak gépkezelők ,akiknek pillanatnyi pontossággal kell teljesiteniök a termelésben reájuk eső részt. A termelés folytonos gyorsítása a munkásság nagy százalékát feleslegessé tette és azokat az örökös munkanélküliségre és az azzal járó nyomorra kárhoztatta. Tehát a viszonyok bizony túlságosan megérettek az IWW által lefektetett szervezkedési formára, de a munkásság még mindig csecsemő korban van, akik képtelenek saját fejeikkel gondolkozni, saját lábaikon járni és saját sorsuk intézését kezükbe venni. Még mindig “messiásokra” várnak és amig erre várnak, addig csak ily fejtetőre állított viszonyoknak lehetünk részesei, mint amilyenek a jelenben uralkodnak. A BELÜLRŐL FÚRÁS EREDMÉNYE Semmi kétség aziránt, hogy az amerikai szakszervezetek a forradalmi eszmétől oly távol állnak, mint Makó Jeruzsálemtől. A szakszervezeti basák éberen őrködnek, hogy a szakszervezetek tagságát ne érje a forradalmi eszmének még a szele sem, mert ha netalán felismernék azt a tragi-komikus helyzetet, amelyben vannak, az nagy veszélyt jelentene a nagyszámú piócahadaknak, akik a "szakszervezeti tagság nyakán élősködnek. Az amerikai politikai munkás pártok — az SLP, SP és a Kommunista párt — számtalanszor megkísérelték azokat “for- radalmositani” a “belülről fúrás” módszerével, de mindany- nyiszor beletörött a fúrójuk. A vége mindig az lett az ilyen akciónak, hogy amikor már a tagság eszmélni kezdett, a szak- szervezetekben uralkodó sarka- kalatos hibákról tárgyalni kezdtek, a basák nagytakarítást csináltak és kiseperték a belülről fúrókat. Hogy a belülről fúrók forra- dalmositó akcióinak semmi maradandó eredménye nincsen a szakszervezetekben, misem bizonyítja jobban, mint az Inter- nacional Ladies Garment Workers of America nevű szervezet, amely pedig a leghaladottabb szakszervezet és amelynek alapítója és minden jel szerint örökös elnöke a “szocialista” Du- binsky. Ez a szakszervezet arról is nevezetes, hogy sehol sem találja meg a helyét, hanem kiszakad, meg csatlakozik. Eredetileg független szervezet volt, majd csatlakozott az AFL-hez. Onnan kiszakadt és ismét független volt, majd a CIO megalakulásakor ahhoz csatlakozott. De csak rövid ideig volt annak kötelékébe, mert onnan is kilépett és néhány hónapi függetlenség után most ismét az AFL- hez csatlakozott. Ez a “progresszív” szakszervezet 100.000 (százezer) dollárt /ajánlott fel a munkáltatóknak az üzlet stimulásására a saját pénztárából, mert szerintük a szervezett munkásokat alkalmazó munkáltatók nem fejtenek ki elég akciót az üzlet virágzására. Nem arra törekszenek, hogy a szervezetleneket beszervezzék, hanem pénzel támogatják a munkáltatókat, hogy versenyképessé tegyék. Az ILGWA szervezet azonban még ennél is tovább megy. Nemcsak pénzzel támogatják a munkáltatókat, hanem a szervezet költségén Egyetemet is akarnak felállítani, ahol a munkáltatókat fogják tanítani a modern kizsákmányolásra. Szerintük a munkáltatók nem értenek az üzem vezetéséhez és azért nem tudnak magasabb béreket fizetni az alkalmazott munkásoknak. Ezt a bajt úgy kívánják orvosolni, hogy a szervezet költségén fogják a munkáltatókat megtanítani a nagyobb profitot eredményező kizsákmányolásra. Az osztálytudatos munkások előtt mindig világos volt az, hogy a szakszervezetek a kapitalizmus védbástyái. A szak- szervezetek a múltban és a jelenben mindent elkövettek és elkövetnek, hogy a kapitalizmust épségben tartsák a munkások kizsákmányolására. Amig a múltban azonban csak arra volt egyetemük, hogy a munkásságot butaságban tartsák, a jövőben már arra is lesz, hogy megtanítsák a munkáltatókat, hogy hogyan lehet a munkásságból mennél nagyobb meny- nyiségü profitot kisajtolni. Ki kételkedik még ezek után is, hogy a szakszervezetek nem a kapitalizmus legerősebb védelmezői és a munkásosztály fel- szabadulási harcának a legnagyobb ellenségei? Roosevelt elnök beszédének jelentősége (Folytatás az 1-ső oldalról) Ebben a kháoszban meg kell őrizzük öntudatos forradalmi meggyőződésünket és rá kell mutatni minden alkalommal a gyilkos profit háborúkat előidéző okozatokra. De ebben a helyzetben is elsősorban osztály érdekeinket kell megvédelmezzük, a szervezkedési erőnk alapján. Minden érőnkéi vissza kell verni azon törekvést, amit a Wall Street urai akarnak a zavaros helyzetben ránk erőszakolni, hogy megvonják a munkásosztály szti'ájk jogát az iparokban. Csakis az iparokban robotoló munkásságnak lehet meg a joga arra, hogy megszabja, hogy hány órát dolgozzon és mennyi fizetést kapjon. A munkásosztálynak már a csirájában el kell fojtani minden olyan törekvést, mely a politikai kormányrend- szernek a fasizta diktatúrához hasonló hatalmi jogokat ad meg. Nem csak az forog kockán, hogy a munkásosztály egy része egy újabb profitháboruban elvérezzen, hanem a munkás- osztály felszabadulási lehetőségének az eddig kivívott előnyeinek is az elvesztéséről van szó. Kérdés az, hogy a háborús védelmi készülődés zsivajában, a munkásosztály megfogja e találni a helyes utat saját osztályának a védelmére? A közel jövő fog erre választ adni. (f.) Sokan megbotránkoztat azon, hogy Edward Windsor herceg, aki majdnem Anglia királya lett, ezen kritikus időkben három ezer dollárt költött egy kutyára, amikor Angliában milliók éheznek, nélkülöznek. Egyik levélíró a Detroit Newshoz azt irta, hogy az nem igazi angol cselekmény. Nem bizony, de igazi arisztokrata szokás. PHILADELPHIA ÉS KÖRNYÉKE olvasóink szives tudomására hozzuk, hogy a közeli hetek szombat és vasárnapján William Munkácsy munkástárs a Bérmunkás képviseletében fel fogja őket keresni. — Szives támogatásukat kéri a Lapbizottság. AZOK az olvasóink,, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio
