Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-18 / 1146. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 18. Morzsák a demokrácia asztaláról tetve ezeket mondta, illetve ir­ta : "Tagadni »a boszorkányok létezését; egyszersmint az Isten szavának a megcáfolása”. Bi­zony abban a jó keresztény vi­lágban, egy ilyen vád elegendő volt akárkit is a máglyára jut­tatni. Edinburg, Skóciában, a bib­lia angolországi főfészkében, 1807-ben megjelent Browns, “Bibliai szótár”-ban a követke­ző magyarázatot találjuk: “A boszorkány egy asszony, aki az ördöggel szövetkezett”. Még a mi gyermek korunk­ban is hallottuk, hogy a boszor­kányok seprőnyélen, disznókon, kutyákon repülnek, minden év­ben gyűléseket tartanak, ahol az ördög elnököl. Aki ezt nem akarta elhinni a 18-ik század­ban, azokat mint hitetleneket, eretnekeket szintén elitélték, keményen büntették, sokszor életétől fosztották meg. Angliában több mint 30.000 egyént Ítéltek akasztófára, vagy máglyára, ezen jó keresz­tény vád alapján, hogy boszor­kányok voltak. Idegrázkódásban, szívbajban szenvedők, akik elszédültek, mind az ördög uralma alatt vol­tak, vagyis az ördög bujt belé­jük, melyet szentelt vízzel, töm­jén füsttel próbáltak kihajtani, ha ez nem sikerült, akkor mág­lyára tették, hogy az ördögöt kiégessék a testéből, igy a lel­két megmentsék, Még 1906-ban is Zemplén megyei, Siska nevű tanyára ki­hívták a papot, hogy egy ilyen szívbajos emberből az ördögöt űzze ki, melyet a pap nagy hő­sen meg is tett. Ez volt az a keresztény civi­lizáció, melynek a visszatérésé­ért úgy imádkoznak még a hí­vők. Ez az melyet Hitler és Mussolini védett Spanyolország­ban, ahol ez az eretnek üldözés legborzasztóbb méreteket öltött, ahol még a reformáció híveit is mind egy szálig kiirtották. A náci és fasizta rendszer is ilyen alapokra épült, föltétien hinni, vagy mint hitetlen a bör­tönökben, koncentrációs tábo­rokban elpusztulni. A hit, a vallás megmentését csak a felvilágosító könyvek el­égetésével, eltiltásával, minden irodalom cenzúrázásával bírják megtenni, ezt még ma is leg­több országban gyakorolják. Legtöbb egyetem, magas isko­la, a papság, vagy a rendszer urainak ellenőrzése, cenzúrája alatt van, ne hogy kételkedőké, hitetlenekké válljanak, a tanul­tabb emberek. A nagy tömege­ket elég könnyen tudatlanság­ban tartják, azok maguktól is mennek a papjaik szent szavát hallgatni, de az iskolázott em­bereknél van és mindég volt a nagy veszély: Azok kezdtek ku­tatni, kételkedni és bizony in­kább egy-egy jó könyvet, ha mindjárt tiltva volt is olvastak, mint hogy a templomokba jár­tak volna, a papokat hallgatni. Vi. NAGYON ÉRZÉKENYEK “Az Egyesült Államok jövő évi költségvetése tizenhét billió dollárt fog kitenni” — jelentik az újságok nagy címsorokban. Ilyen nagy költségvetése csak a múlt háború utolsó évében, 1918-ban volt. Azonban az elő­irányzott 17 billió még jóval emelkedhetik, ha Angliát pénz­ügyileg is támogatni kell, — ami már nagyon valószínűnek látszik. Ebből a 17 billióból ti­zet “védelmi” célokra számíta­nak költeni, vagyis a támadó fasizta államok leverésére. Nagyon helyes, le kell verni a fasizta támadókat, meg kell semmisíteni Hitlert és mindazt, amit ez a név jelent, mert nem lehet béke addig, amig ez a fe­nevad és bandája fegyverrel terrorizálhatja a világot. De ennek elismerése mellett kér­dezzük) miért nem lehetett ugyanilyen energiát kifejteni, amikor millió és millió munka- nélküli járta az uccákat, ami­kor milliók némán, reszketve néztek szembe az -éhínséggel ? És miért* nem lehet ily ener­giát kifejteni arra, hogy a mil­liók életszínvonalát emeljük, megélhetésüket biztosítsuk ? Ho­gyan van az, hogy az öldöklés, a pusztítás céljaira olyan köny- nyen lehet 10 billió dollárokat találni mig a nyomor enyhíté­sére csak alamizsna jutott? A felelet igen egyszerű. Ha Hitler győz, megszünteti az aranyvalutát és rabszolgává sülyesztett munkásaival olyan olcsón dolgoztat, hogy kiszorít­hatja minden piacról az ameri­kai árukat. Szóval a német ná­ci uralom nemcsak a zsidókat, nemcsak a munkásokat támad­ja, hanem magát az amerikai tőkét is. A nagy munkanélküli­ség, a nagy nyomor ellenben elsősorban csak a munkásosz­tályt sújtotta. És a demokrácia igazi hazájában természetesen a tőkét ért támadás sokkal fon­tosabb, mint a munkásokra zú­dított csapás. Ez magyarázza meg a jelen­legi nagy felbuzdulást. FÜHRER UR, FORD Pár héttel ezelőtt a hadügy­minisztérium 1500 katonai automobilt rendelt a Ford Mo­tor Companytól. A rendelés 1, 387,500 dollárt tett ki. Nyom­ban a rendelés megadása után Sidney Hillman, a négyes leg­felsőbb védelmi tanács egyik tagja, tiltakozott a rendelés el­len, mert mint mondotta, a Ford Motor Company nem tesz eleget a szövetségi és az állami törvényeknek. December hó 27-én a hadügy­minisztérium közhírré tette azt, hogy Hillman tiltakozása dacá­ra is fen tart ja a Ford Motor cégnek adott rendelést. Ugyan­akkor körlevélben értesítették az összes katonai vásárló irodá­kat, hogy a jövőben mihez tart­sák magukat. Ez, a kontroverzia hozta nap­fényre, hogy a Ford Motor Co. még mindig nem tesz eleget a szövetségi törvényeknek, noha a Wagner törvények alkotmá­nyos voltát már a legfelsőbb bí­róság is jóváhagyta. A Ford Motor Co. irányítása teljesen a két Ford (apa és fiú) kezében van, de mint a beavatottak ír­ják, a fontosabb elvi kérdések­ben még mindig maga Henry Ford intézkedik. Henry Ford a legtipikusabb amerikai ipar-báró, egy óriási méretű ipari birodalom teljha- hatalmu fejedelme. A nagytőke felé áhítattal néző amerikai burzsoázia nemcsak bámulattal, hanem a legmélyebb szolgai alá­zattal tekint feléje. A tenkin- télye olyan nagy, hogy valósá­gos államot alkot az államban. A munkás szavazatokra tá­maszkodó Roosevelt adminisz­tráció meghozta a Wagner munkásvédelmi törvényeket és annak több helyen érvényt is szerzett egyes munkáltatók pör- befogásával. Ford azonban túl­ságos nagy nekik, meghajoltak előtte. És amig háborúra készülnek a demokrácia védelmében, ad­dig alázatosan tűrik, hogy itt az Egyesült Államokban az ál­lami hatalomnak fittyet hányva Henry Ford igazi “führer” ihód- ra uralkodjon ipari birodalmá­ban. A HÁBORÚS PROFIT Sokat hallottunk arról, hogy ha Amerika mégegyszer hábo­rúba keveredne nem lesznek háborús milliomosok, mert a háborús iparokban csak nagyon méltányos profitot engednek meg és elejét veszik a háborús zsarolásnak. Bizonyára ennek az elvnek a megvalósítását iga­zolja ez a kis hir, amit a na­gyobb napilapok pénzügyi rova­taiban olvashattunk. “Youngstown, Ohio, Dec. 31 — A Cold Metal Process Com­pany ujabb $850. osztalékot fi­zetett $50. értékű részvényeire. Az előbbi osztalék $500. volt, vagyis az ez évi osztalék 1350 dollárt tett ki. A cég 2000 rész­vénye kevesebb mint egy tucat egyén kezében van.” Ez aztán döfi! ötven dollár befektetett tőke évi hozadéka 1350 dollár! Potom 2700 száza­lék. Igen, igen, nem tévedés, kétezerhétszáz százalék. És mi­után a társaságnak 2000 rész­vénye van, a “tucatnál keve­sebb egyén” 2,700,000 dollárt zsebelt be azért, mert a mun­kásoknak megengedték, hogy a tulajdonukban levő gyárban dolgozhassanak. No de ilyen demokratikus or­szágban ez a potom 2700 szá­zalék csak nem nevezhető tul- magas háborús profitnak ?! SZEGÉNY GAZDAG FARMEROK Pár évvel ezelőtt nagy hű­hót vert fel az a hir, hogy a kormány a biztositó társulatok­nak juttatott sok sok milliót abból az összegből, amit a sze­gény farmerok támogatására szavaztak meg. A biztositó tár­sulatok a közép-nyugati álla­mokban igen sok kölcsönt ad­tak a farmeroknak és miután azok nem tudtak fizetni, a far­mokat elvették tőlük. így ezen társaságok ma igen nagy far­moknak a tulajdonosai. A farmsegélyt előbb oly mó­don adták, hogy a farmer par­lagon hagyott bizonyos nagysá­gú szántóföldet. Az állam aztán kárpótlás képpen bizonyos ösz- szeget adott holdanként. A nagy farmokkal rendelkező társula­tok milliókat zsebeltek be azért, mert az amúgy is elhagyott farmjaikat nem művelték. Mi­kor aztán emiatt nagy felzúdu­lás keletkezett, megígérték, hogy a jövőben csal^ a valóban szegény farmerokat fogják se­gélyezni. Most aztán megint olvashat­juk a lapokban, hogy “talaj megóvás” címén ugyanazon biztosító társulatoknak és ban­koknak milliók és milliók jutot­tak. Itt van néhány ilyen adat: A Metropolitan Life Insurance Co. 344.773.000 dollárt kapott. Az Equitable Life Insurance Co. 305,491.000 dollárt; a John Hancock Life Insurance 263,- 322.000; a Prudential Life In­surance Co. 252,717.000; Trave­lers Insurance Co. 249.630.000 és igy tovább egy egész hosszú sor. A demokrácia országában millió és millió dollárt adnak a nagytőkéseknek a szegény far­merok segélyzésére szánt ösz- szegekből. De, hogy az ily “demokrati­kus intézkedést még tisztábban láthassunk, eme szégyenteljes sztatisztikai adatokat is közzé­teszik : Tizenhatezer egyén vagy társaság kapott 1000 dolláron felüli segélyt. Ellenben az ösz- szes segélyt kérők 46 százaléka — vagyis 2,414.456 kérelmező évi 40 dolláron aluli segélyt ka­pott. Másszóval amig a szegény valóban segélyre szoruló far­meroknak 40 dolláron aluli tá­mogatást adtak, addig a kölcsö­nöket adó bankároknak százez­rek mentek. Ez csak elég demokratikus! Végre is azok a bolond farme­rok csak az életüket ölik a farmjaikba, a bankárjaink el­lenben a pénzüket kockáztatják. (gb.) ELŐZETES BEJENLENTÉS! Értesítjük a new yorki munkástársainkat, hogy a rendszeres vásárnap délutáni tudományos előadásainkat, 1941. január 26-án d. u. 3-kor fogjuk megkezdeni a Bérmun­kás Otthonban, 1351 Third Ave. Ezen előadások folytatódni fognak január 26-át követő minden vasárnap. Az előadás tárgyát és előadóját ha lehet­séges előre fogjuk jelenteni lapunk utján. De fölakarjuk hívni munkástársaink figyel- ' mét, hogy akár lesz jelentés lapunkban, akár nem, minden vasárnap délután legyenek a Bérmunkás Otthonban. Az IWW newyorki csoportja. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents