Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-05-24 / 1164. szám

1941 május 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “H alálmadarak” (A—1) A levegő meghódítása a repülőgép által nagy hala­dását jelentette a technika vívmányának. Hiszen amikor gyer­mekkorunkban, a nagy meseköltő Verne Gyula elbeszéléseit ol­vastuk, mert akkor még csak fantasztikus gyerekségnek vették az emberek úgy a léghajót, mint magát a tengeralatt járó hajókat. Ma azonban, már mint való eseményeket tárgyalhat­juk, még pedig, mint olyant, ami a leghatásosabb romboló eszköz. Napiesemények közzé tartozik, hogy a repülőgép cso­port az éjjeli sötétségben egész városokat bombáznak rommá, ezreket tesznek földönfutókká, sokakat pedig halálba küldenek- Mindenki csodálkozik ma a repülőgépek teljesítménye felett. Azonban az emberiség nagytömege nem gondol arra, hogy a technika ezen vívmányát sokkal előnyösebben kilehetne hasz­nálni — nem rombolásra, vagy emberpusztitásra — hanem a távoli közlekedés gyors lebonyolítására. Igen ám, de az embe­rek nagy tömegének gondolata és cselekedete sohasem halad párhuzamosan a technika fejlődésével. Láttuk az eseményeket a szerszámgépek fejlődésénél, amikor a géptermelés váltotta fel a kézitermelés helyét, ami a valóságban megkönnyítette a ter­melést, ugyanakkor nem lett könnyebbségére magának a ter­melő osztálynak; mert ahelyett, hogy saját helyzetét javította volna, inkább kevesebb alkalma akadt a megélhetés lehető­ségéhez. Maga a géptermelési rend meggyorsította a terme­lést, ami által mindig kevesebb és kevesebb emberi munka­erőre van szükség. Nem is lehet ezen csodálkozni , mert a magántulajdon rendszerére épített társadalmi rendnek mindig csak egy volt a főcélja, mennél kevesebb munkaerőt alkalmazni — és min- nél többet termelni. Ilyen termelési rendszerben azután, hogy a termelés fenn­akadást neszenvedjen, terjeszkedésre van szükség. A magán­tulajdonra épített gazdasági berendezkedés ebben az irányban haladt és hogy külkereskedelmét biztosítani is tudja, azért kellett minden ország kapitalista rendszerének arról is gon­doskodni, hogy ha kell, hát fegyveres erővel is biztosítsa az áruinak külföldön yaló elhelyezését. Ezen céloknak keresztül vitelére, ma legalkalmasabbak a halált osztó repülőgépek és vizalatt járó buvárhajók. Hogy mi lesz a háború befejezése után, arra az emberiség nagy tö­mege nem gondol, különösen mostan, amikor a háborús ipa­rok felszippantották a munkanélküliek nagy részét. Maguk a háborút irányítók sem tudnak a jövőbe látni, csak találgat­nak, mindegyik a maga igazát akarja bizonyítani — ha ugyan ilyesmiről szó is lehet. Egy azonban egészen bizonyos, hogy az lesz a győztes, aki olyan terveket fog tudni kidolgozni, amely a jelenlegi társadalmi ferdeségeket egy olyan egyenes mederbe fogja tudni terelni, ahol a társadalmi javak egyehletes elosz­tása fogja képezni a társadalom« gazdasági alapját- Most a munkás milliók egy része katonai szolgálatban van, másrésze pedig a hadianyagok előállításában van elfoglalva. Ezekre a csoportokra nagy feladat vár a háború befejezése után. Mindenki elösmeri, hogy a munkásosztály a legfontosabb tényezője a háborúnak, mert minden szükséges anyagot elő­állít. Ha azonban maga. a munkásság a jövőben is csak má­sokra fogja bizni osztály érdekeit, akkor még az elmúlt gaz­dasági pangásnál is szomorúbb helyzetbe fog kerülni. Nincs most idő arra, hogy a halálmadarak teljesítménye felett lel­kesedjünk — hanem vegyünk időt a gondolkozásra, hogy azután közösen tudjunk cselekedni — nem egy újabb háború viselése céljából, hanem egy olyan gazdasági rendszer meg­valósításáért, amelyben nem fenyegetnek többé a haláltosz- togató repülőgépekről ledobott bombák, amikor az alvó em­bereknek álmokban nem kell hősi halált halni, hanem, mint az emberi társadalomnak minden tekintetben egyenjogú tag­jai, nem félelemmel, hanem lelkesedéssel tekinthetünk a technika minden ujahb vívmányára, mint olyanra, amely min­den tekintetben könnyebbségére lesz az emberiségnek, hogy igazán békésen és boldogan élhessünk. Maga az IWW egy ilyen társadalmi rendszer felépítéséért igyekszik megszervezni a munkásosztályt, mert csak úgy ér­hetjük el célunkat, ha a munkásosztály megérti és betölti a ráeső hivatását. A MENEKÜLŐ PATKÁNY Régi tengerész monda sze­rint, a hajón levő patkányok megérzik ha a hajó veszélybe kerül és idejében elmenekülnek róla- Minden szabadság szerető ember reméli azt, hogy a náciz­mus hajójának a sülyedését je­lenti az, hogy Hitler legundo­kabb patkánya Rudolf Hess, elmenekült Németországból.R’u- dolf Hess a náci vezérkar leg­felsőbb garnitúrájából való, tu­lajdonképen ő volt Hitler esze és hogy is mondjam.... a barát­nője is. Ez az aljas náci irta Hitler beszédeit, együtt írták, illetvp Hess öntötte értelmes formába a nácizmus bibliáját a Mein Kampf-et. Mikor e sorokat irom, még nincs tisztázva az, hogy Herrn Hess miért szökött Angliába, azonban kétségtelen, hogy a nyomorult életének a megmen­tését, a nácizmus bukása után való felülmaradását célozza út­ja. Viszont' nem lehet az, hogy ha Hitler bukik, hogy ez az át­kozott alak mégegyszer felülre kerekedhessen. Hitler után nem jön és nem jöhet újra Hess és* társai, még akkar sem, ha az angol toryknak ez kedves volna és erről gondoskodni fog az angol és a német proletariá­tus. Ez a patkány menekülés meg­ismétlődhet magyar vonatko­zásban is. Ellehetünk készülve rá, hogy a teljesen rohadt ma­gyar hajóról is menekülni fog­nak a patkányok és igazán nem lenne meglepetés, ha Horthy- val az élen egyszer csak itt üd­vözölhetnénk a magyar patká­nyokat is, de ennek az üdvöz­lésnek méltónak kell lenni ahhoz a förtelmes gazsághoz, amelyet ők a magyar nép eljen elkövet­tek. Nincs olyan árulás, ame­lyet a mai magyar kormányzat tagjai elkövethetnének Hitler­rel szemben, hogy az bocsána­tot adna az elkövetett bűneikért A Rudolf Hesseknek, Horthy Miklósoknak nincs, nem lehet bünbocsánat! A KILENC ÖREG UR Pár éve még ez azt jelentette, hogy a Supreme Court 9 bírája minden olyan törvényt, amely valamiként belenyúlt a kapita­listák profitjába, azt ez a leg­főbb hatalom alkotmány elle­nesnek jelentette ki. A New Deal minden reform törekvését fiaskó jelezte volna, ha a sors nem lép közbe és meg nem rit­kítja a kapitalizmus bástyájá­nak e sorait­Az utóbbi időben egy pár nagy korporáció, köztük Ford, a Republic Steel, a legnagyobb erőfeszítést csinálta, hogy a Supreme Courton alkotmány- ellenesnek jelentessék ki a La­bor Boardnak azt a döntését, amely arra kényszeritette eze­ket a nagyvállalatokat, hogy a megrendszabályozott munká­saiknak a hátralékos munka­béreit kötelesek megfizetni és őket munkába vissza helyezni. Ez az ítélet nemcsak azt jelen­tette, hogy sok százezer dollárt kell hátralékos munkabérben kifizetni, hanem végét jelenti annak is, hogy a munkásokat mozgalmi ügyekben meglehes­sen rendszabályozni. Ezért vonultatták fel a leg­nevesebb ügyvédeket a Supre­me Court elé, de hiába, mert a legutóbbi hetekben két ilyen ügyben is Ítéletet hozott a leg­felsőbb bíróság, illetve jóvá­hagyta a Labor Board Ítéletét. Ez a döntés azt jelenti, hogy a hírhedt szervezet-ellenes kor­porációknak milliókat kell ki­fizetni azoknak, akiket szervez­kedés miatt bocsájtottak el. Természetesen ez a mai libe­rális felső bíróság nem fogja es nem is tudja elintézni a mun­kásosztály problémáit, azt ma­guknak a munkásoknak kell el­intézni a helyes szervezkedés megtalálásával. A SAJTÓ DZSUNGEL A munkásmozgalom általában nem sokra becsüli a polgári la­pokat, jól tudva azt, hogy még a legliberálisabb is ellenség számba megy, mert a lapok is kapitalista vállalatok, ahol a profit az irányadó. A nagy ame­rikai újság trösztök éppen úgy, mint a megélhetési kísérletet jelentő magyar nyelven megje­lenő lapocskák, olyanok, mint a prostituáltak, annak adják oda magukat, aki megfizeti őket, a ritka kivétel, csak meg­erősíti ezt a szabályt is. Böngészve a magyar ujságOr kát, akik csak a közel múltba fogadtak hűséget a demokráci­ának, meglepetve láthatja a nyílt szemű olvasó, hogy min­den fogadkozásuk ellenére is hűséges szolgái a magyar kor­mánynak, amelyet pedig Ame­rika hivatalosan is besorozott abba a csoportba, amely jogta­lanul támadta még szomszédait és a nácizmus vizein evez. Strucc módra, a homokba dug­ják a fejüket és elhallgatják, úgy Roosevelt elnök, mint Hull külügyminiszter elitélő nyilat­kozatát, nem különben a ma­gyar kormánynak Amerika el­leni nyilatkozatát. A háborús híreket úgy állít­ják be ezek a lapok, hogy az Hitlernek legyen kedvező, szí­vesen közük Lindbergh, Whee­ler nyilatkozatait, akkor, ami­kor a vezércikkekben a'demok­ráciát dicsőítik­Amerikai magyar • ügyekben is, az a szokás, hogy agyon di­csérni az egyleti vezetőket, a papokat és elhallgatni azok minden disznóságait, mert hisz azoktól függ az, hogy hirdet- nek-e lapj ukban. ■ Legutóbb a Himler lapok fe­nyegetik meg a papokat, ha nem, bánnak tiszteséggel a szer­kesztőkkel, ha hasonló eset elő­fog fordulni, mint East Chica­góban, ahol az egyházi gyűlés­ről kiutasították azt a szerkesz­tőt a papok, aki lapjában lekö­zölt egy nyilatkozatot, amely­ben a hívek arról panaszkodnak hogy a papjuk eladta a temp­lomukat, a hívek megkérdezése nélkül. Mi elhisszjik, hogy a szerkesz­tő urak sok mindent tudnak a papokról, de tudjuk azt is, hogy a kéz-kezet mos elv alapján to­vábbra is elfogják hallgatni a I papi disznóságokat. \A leadott ' fenyegetés csak arra jó, hogy egy kissé sarokba szorítsák a papokat, akik — joggal — le­nézik az őket kiszolgáló Írno­kokat. IZENET MAGYAR MISKÁNAK A gumi ipar városában, Ak- ronban is megjelenik egy a fent bemutatott sajtó termék, mely­nek a szerkesztője szintén je­lenvolt a washingtoni értekez­leten. Szintén fogadkozott a de­mokrácia bajnokaként, de a lapjában hótr(|l-hétre egészen szemtelenül Magyar Miska ro­vatában a nácizmust szolgálja. A közel múltban mi belénk rú­gott, mert azt mertük írni, hogy Horthyék aljas, lesipuskás tá­madást csináltak a Jugoszlávok ellen — akiknek csak pár héttel ezelőtt ígértek örök barátságot, — mint magyarok szégyeljük magunkat. Erre írja Tarnóci ur: “Úgy óvasom az újságba, hogy nimöt-magyarok a bács­kai mögszállás miön szigyenlik hogy ük is magyarok. Hát na­gyon rendjin van, mer én is ép­pen azon szigyenkezem, hogy ők is magyarok.” Hát hisztelt Magyar Miska, én úgy látom, hogy ismét ne-

Next

/
Thumbnails
Contents