Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-05-24 / 1164. szám

ö oldal BÉRMUNKÁS 1941 május 24. Amerika háborús idealizmusa —Irta: BENEDEK MÁRTON— A Chicagóban megjelenő “AZ ÍRÁS” legutóbbi szá­mában jelent meg az alábbi cikk. Érdekességénél fogva, írója utólagos jóváhagyásával közöljük mi is. Olvasása eszünkbe juttatja a szeptemberi országos értekezletünk egyik delegátusának kijelentését: “az amerikai ipari har­cok személyi és anyagi tülekedéséből az IWW kimarad. Az előttünk levő háborús helyzet újabb megpróbáltatások elé állítják szervezetünket, de a világ gazdasági rend­szerének összeroppanása az ipari demokrácián felépülő társadalomnak kell, hogy helyet adjon.” — Komoly és ko­molytalan elgondolások, kíséretek elvezetik a népességet az IWW tanításához. Mi nem szűnünk meg ezt az utat egyengetni a Bérmunkáson keresztül a magyar munkások között. (Szerk.) A háború pusztító lavinája minden borzalma ellenére, mé­gis csak kitermel valami jót is, mert legalább gondolkozóvá, tervezővé teszi az emberiség jó­zanabb részét, ami aztán ideális törekvésekben csúcsosodik ki. És ez leginkább itt, Ameriká- barf bontakozik ki a legerőseb­ben, ahol fejünk fölött nem sivitanak az égből lehulló bom­bák, tehát aránylag nyugodtan álmodozhatunk. Igaz ugyan, hogy az amerikai energia teljes erejével belevetette magát' a nemzeti védelembe, de mint­hogy ez az energia nem merül ki a harctereken, arra is jut idő és energia, hogy ábrándozzunk és tervezgessünk, hogy milyen világot is kellene felépíteni a mostani háború befejezése után amely megteremtené az embe­riség boldogulásának alapját. Nem akarunk afölött vitat­kozni, hogy ezeknek az elgondo­lásoknak van-e praktikus értel­mük, vagy hogy a felhozott ter­vek helyesek-e, hogy az ábrán­doknak és kivánalmaknak van-e alapjuk és megfelelnek-e a té­nyeknek. A fontos az, hogy ilyen elgondolások léteznek, s ez már magában véve is jó jel egy olyan világban, amelyben csak pusztításról lehet hallani. Nemrég egy igen érdekes ese­mény játszódott le Amerikában amelyet a napi sajtó úgyszólván figyelmen kívül hagyott, mert nem tulajdonított neki komo­lyabb fontosságot. Ugyanis North Carolina tör­vényhozása rendkívüli gyűlésre jött össze, amelyen egyhangú határozatot hozott, hogy felszó­lítja az állam szövetségi képvi­selőit és szenátorait, hogy te­gyenek lépéseket a szövetségi törvényhozás mindkét házában és a washingtoni kormánynál, hogy indítsanak meg egy világi mozgalmat egy általános világi kormány életbeléptetésére, hogy a világ összes népei egy kor­mány alatt legyenek megszer­vezve. Kétségtelen, hogy az átlagos olvasó erre azt fogja mondani, hogy ez egy fantasztikus áb­ránd. De hogyan van az, hogy egy teljes állami törvényhozás hagyta magát bevonni egy ilyen álomba? Elmondjuk tehát, ho­gyan jött ez létre és mi rejlik ebben a fantasztikusnak látszó ábrándban. Robert L. Humber, north ca- rolinai fiatal tudós, aki most lé­pett a negyvenes évekbe, húsz évvel ezelőtt az angliai Oxford egyetemen tanult, ahol egyike a legjobb tanulóknak volt elis­merve. Az utóbbi tizenhat esz­tendőt Franciaországban töltöt­te, ahol egy amerikai olaj-céget képviselt. Tudós lévén, egyidő- ben figyelemmel kisért minden politikai jelenséget Európa min­den országában és tanulmány­tárgyává tette a Népszövetség minden mozzanatát nemzetközi vonatkozásokban. Ez a fiatal tudós Párisban volt, gmig a názik bevonultak oda, s azután sok viszontagság után vissza­került szülővárosába: Greenvil­le, North Carolina. Nagyon ter­mészetes, hogy nagy vendég volt otthon, s körülötte egy gyón elevennek tetszik lenni- Ugylátszik már elfelejtette azt, hogy a boldogult buffalói nem­zetgyűlés idején, milyen ala­posan elhallgattattam önt. Ma gyár Miska, akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra, akinek olyan múltja van, az hallgasson, az ne szégyenkezzen mi miattunk, mert higyje el, hogy szégyenkeznie, van elég saját maga miatt. Mi csak egyszerű munkások vagyunk, nekünk nincs szé­gyenünk, a mi szakállunkra ad­nak az olvasók, de a Magyar Miska Szakál-ját még az uni- formisos múlt miatt se — vagy éppen azért — nem becsüli sen­ki sem, SZTÁLIN ELISMER Ezideig is Sztálin volt a ha­talom Szovjet Oroszországban, pedig “csak” a párt titkár cí­me volt, de most — eddig még benem vallott okokból — át­vette a miniszterelnöki széket, amely után az első intézkedései a következők voltak: Megvonta a diplomáciai jogot mindazok­tól az országoktól, amelyeket Hitler megszállt, a követeket egyszerűen kiutasította, ezzjel teljes elismerést adott Hitler hódításainak. Ugyan akkor el­ismerte Manchukot, a japán bábországot és felvette a dip­lomáciai kapcsolatot Irak náci­barát kormányával. Egyben jelzik a lapok azt is, hogy előkészítik Hitler és Sztá­lin találkozását, akik egy, az eddiginél is hatásosabb szövet­séget készítenek elő. Ezeket a napilapok által kö­zölt hireket csak azért csopor­tosítottuk, hogjy lássák azok is, -akik azt remélték, hogy Sztálin majd szembe kerül Hit­lerrel, hogy ez a remény telje­sen alaptalan. Sztálinban min­den árulása dacára is van be­tyárbecsület, amellyel kitart a hü szövetségese, Hitler mellett mindhalálig. A munkásság felszabadulása érdekében reméljük, hogy ez mihamarább bekövetkezik. egész katlan kezdett lötyögni, s kifőtt az ő ideája — egy világi kormány. Természetesen először csak saját városában nyilvánult meg az érdeklődés iránta és körü­lötte, de később ez az egész ál­lamra ragadt át. Mindenki tud­ni akarta, hogyan történt az, hogy Franciaország összeomlott s hogyan van az, hogy egész Európa Hitler sarka alá került? És a fiatal tudós beszélt; véle­ményeket mondott, s helyzete­ket festett le; meghívták előa­dások tartására, s a világ-kor­mány eszméje úgyszólván ön­magától nőtt ki. Kétségtelen, hogy Mr. Hum­ber nagyon energikus ember le­het. Konferenciákat hivott egy­be, melyeken az állam teljes intelligenciája vett részt; köz­tük egyetemi tanárok, egyházi szellemi vezérek, a különböző vallásokat képviselve és újság­szerkesztők. És amikor az intelligencia össze jön, a megbeszélés tárgya mélyebb és szélesebb mederben folyik. S igy arra a megállapo­dásra jutottak, hogy North Carolina állam történelmileg hi­vatott arra, hogy a világ testvé­riség, az összes nemzetek egy nemzetközi világkormányban való megszervezésének mozgal­mát megindítsa. Ennek lett az eredménye az az egyhangú ha­tározat az állami törvényhozás­ban, amelyben felszólították az állam szövetségi képviselőit és szenátorait, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket Washing­tonban North Carolina állam nevében. ' Az eszme lényege az, hogy a washingtoni kormány hívjon össze egy világkongresszust, amelyben minden nép képvisel­ve legyen; meg kell értetni ve­lük, hogy minden népnek de- ! mokratikus körülmények között kell élnie; a népek kongresszu- j sa, a népek szövetségévé vál­tozzon át és ez a szövetség lén ne a világkormány. Ennek a világ­kormánynak legyen alkotmá- ! nya, mely minden népnek és minden egyénnek a legteljesebb szabadságot és állampolgársá­got biztosítson a világ minden részében- Ne legyenek ország és ország közötti egyezmények, hanem nemzetközi törvények szabályozzanak mindent. Tudjuk, hogy a kérdések egész özönét lehetne felhozni ezzel kapcsolatban, de elhatá­roztuk, hogy nem kérdezünk és nem kutatunk semmit, s csi­pán a tényeket szögezzük le. Maga az ábránd nagyon érdekes mert a valóságban ez a nemzet­közi szocializmus álma. És Ame­rikában egy egész állam ringat­ja magát ebben a skép álomban, sőt praktikusságot is lát benne. De ez nem az egyedüli idealis­ta mozgalom, melyet a háború szült Amerikában. Sokan hallot­tak, sőt olvasták is Clarence Straight legújabb könyvét, amelyben a kiváló iró azt mond­ja, hogy teljes egyesülésnek kell létrejönni Anglia és az Egyesült Államok között., Ez a könyv óriási feltűnést keltett, amely mozgalomba ment át és azt mondják, hogy a mozgalom vezetői sok százezer aláírást gyűjtöttek már is a kitűzött cél érdekében. Mindenki tudja, hogy a mos­tani háború után a világ össze lesz törve gazdaságilag; politi­kailag pedig teljesen fel lesz kavarva:, tehát különböző uj világberendezésről álmodoznak az emberek. Terveket szőnek uj világszövetségről, az emberiség boldogabb jövőjéről. Van egy olyan jnozgalom, amely először az amerikai kontinensen akarja ezt a szövetséget létrehozni. A terv szerint az Egyesült Álla­mok, Dél-, Közép Amerika és Canada között meg kell szün­tetni a határokat. Az Amerikában élő skandi­náv népek is megindítottak egy mozgalmat, a m elynek célja, hogy Dánia, Norvégia és Svéd­ország igyekezzenek egységet létrehozni, s törekedjenek Finn­országot is megnyerni ennek az eszmének- Az itteni csehek és lengyelek is mozgalmat indítot­tak, hogy Kelet Európában is megszervezzék a nemzetek szö­vetségét. Erről a tervről nem­csak itt, hanem a száműzött európai kormányok, amelyek most Londonban tartózkodnak, szintén beszélgetnek. Egy másik érdekes mozga­lom indult meg Amerikában az olaszok körében, akik azt akar­ják és propagálják, hogy Olasz­ország szakítson a fasizmussal, hagyjon fel a háborúval és lép­jen a demokrácia útjára. Az olasz mozgalom azt tűzte ki céljául, hogy táviratokat és le­veleket küldjenek szülőváro­saikba* a különböző intézmé­nyekhez, amelyekben kifejtik céljukat és kérik a propaganda kiterjesztését az olasz nép kö­rében. Legutóbb pedig olyan hírek is kerültek forgalomba, hogy az Angliábari élő magyarok is tanácskozásokat folytatnak az irányban, hogy egy uj magyar kormányt alakítsanak ^London- ban. Hogy ebből mi igaz és mi nem, azt nem tudjuk. Az ilyen ideális mozgalmak előtt csak két szempont állhat fenn: először megismertetni a világ népeivel a demokrácia elő­nyeit; másodszor kifejleszteni a demokráciát, mint egy nemzet­közi ideált, mert a demokrati­kus országok tartoznak ezzel az emberiségnek, hogy a demok­rácia kiterjesztéséért dolgozza­nak. Tekintettel arra, hogy a dik­tátorok nemzetközi alapon dol­goznak, ezek a mozgalmak azon a véleményen vannak, hogy a demokráciáknak ugyanezen az alapon kell dolgozniok. Másszó­val a demokráciáknak nem sza­bad bevárniok, amíg a demok­ratikus eszmék megmozdulnak a diktatórikus országokban, ha­nem ki kell hivniok az ilyen mozgalmakat, ami azt jelenti, hogy a demokratikus országok­nak elő kell segiteniök a forra­dalmak kitörését a diktatórikus országokban. Ezekről az eszmékről lehet ma hallani az ország minden részében, s ez egy nagyon fon­tos és érdekes jelenség. UJ SEPRŰ, JÓL SEPER. West Virginia állam uj kor­mányzója, aki liberális gondol­kozónak bizonyul, érzelmeinek gyakorlati érvényt is akar sze­rezni. Újabban utasítást küldött az állami munkahivatal yezető- jének, hogy lépjen érintkezés­be az állam munkaadóival, hogy a munkabíró 45 évet meghaladó munkásokat is alkalmazzák az iparokban, mert azok még le­hetnek jó munkaerők.

Next

/
Thumbnails
Contents