Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-24 / 1164. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 május 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ó-ne Year .........................$2.00 Félévre ...................... 1-00 Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. ,_________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A gondolat szabadsága Mintha nem is a napjaink eseményeit megörökitő napisajtóban, hanem valami poros történelmi munka rég elfeledett lapjain olvasnánk a 16. század legsötétebb korszakáról, úgy hangzik az a tudósítás, amit most Japán fővárosából, Tokyoból küldtek szét a világ minden tájára. E hir szerint Japánban uj törvényeket léptettek életbe, amelyek célja a “gondolatbani vétkezés” büntetése. A. gondolatban vétkezők számára a Toyotama városi börtön egyik szárnyát foglalták le és' idezárják mindazokat, akik hajlamosak olvan eszmékre, amelyek “AKÁR JOBBRA, AKÁR BALRA ELTÉRNEK A NEMZETI ESZMÉKTŐL ÉS NEMZETI TRADÍCIÓKTÓL.” És nehogy a világ abba a téves hitbe essék, mintha Japán kegyetlenebb, reakciósabb lenne a többi “vezető” államoknál, az uj rendelkezést ez a hivatalos megjegyzés kiséri: “Vannak sokan, akik azt ajánlják, hogy a veszedelmes és ragadós gondolatokat gyökerestől kell kiirtani az ily vétkezők likvidálásával. De az a gondolat, hogy halálbüntetéssel sújtsunk egyes embereket azért mert veszedelmes és ragályos gondolatokat táplálnak, ellenkezik a japán érzéssel. Japán nem a Szoviet Unió, sem Németország, — ahol, mint értesültünk, — HALÁLLAL BÜNTETIK EZT A SÖTÉT BŰNT.” Igen, Japán nem annyira kegyetlen, hogy halállal büntesse a szabad gondolatot. Ott csupán 10—15 évi börtönre ítélik azokat, akiket politikai okokból el kell tenni láb alól és ennek legegyszerűbb módja, hogy rájuk nyomják a “gondolatbani vétkezés” vádját. Az uj törvény most csak azt rendeli el, hogy azt a vétkest, akit a hosszú börtön sem tudott gondolat változtatásra bírni, a toyötamai börtönben továbbra is1 fogva tarthatják, ha kell, egész a vétkező haláláig. Az emberszeretetnek, a szelíd humanizmusnak ez a példája valóban megható. De hát valóban lehetséges-e az, hogy a történelmi fejlődés három évszázados eredményét egyszerre, máról-holnapra, pár ember parancsára eltöröljük, megsemmisítsük? Lehetséges-e az, hogy most, a rádió és a repülés korszakában el lehessen tiltani embereket a gondolkozás szabadságától? Lehetséges-e az, hogy vissza fogják tudni állítani az inkvizíció sötét korszakát, amikor az embernek előírás szerint kellett gondolkozni, cselekedni és imádkozni? Az inkvizíció alapeszméje az volt, hogy meg kell menteni a kárhozó egyének lelkeit a saját akaratuk ellenére is- Kárhozatba, vétekbe esett mindenki, aki bármilyen jelentéktelen részletben is eltért az egyház hivatalos felfogásától, amely természetesen változott az uralmon levő pápák és kisebb egyházi fejedelmek szerint. De ami legfontosabb, AKINEK VAGYONÁRA VÁGYTAK, VAGY AKI BÁRMILYEN POLITIKAI OKNÁL FOGVA IS UTJUKBA ESETT, AZOKRA EGYSZERŰEN RÁFOGTÁK, HOGY GONDOLATBAN VÉTKEZTEK. És miután nem a vádat kellett bizonyítani, hanem a vádlottnak kellett kimutatni a vád alaptalanságát, ami teljes lehetetlen volt, a VÁDLOTT SORSA ELŐRE MEG VOLT PECSÉTELVE. Pontosan ugyanezt a módszert alkalmazzák ma a totalitär államokban. Legfeljebb csak abban különböznek az inkvizíciótól, hogy sokkal gyorsabban és kevesebb ceremóniával végeznek a kiszemelt áldozataikkal. Ha a tengelyhatalmaknak semmi más bünük nem volna, mint a gondolatszabadságnak ez a zsarnoki elfojtása, már az is elég volna arra, hogy borzalommal töltsön el bennünket az az “Uj Világrend”, amely az emberi történelem legsötétebb korszakát igyekszik feleleveníteni. (gb) Kibújt a szög a zsákból Pár nap óta az amerikai polgári sajtó már egészen nyílt támadást intéz Roosevelt elnök és a “New Deal” adminisztráció ellen. Kárörvendve mutatnak rá arra, hogy a háborús felkészülés sehogy sem halad. A röpülőgépek, tankok, ágyuk és minden más muníció gyártás, messze-messze elmaradt az előirányzattól. És mindezekért most egyenesen az elnököt vádolják. Most már kimondják nyíltan, hogy a muníció gyártás nem fog igazán megindulni mindaddig, amig az úgynevezett Wagner féle munkásvédelmi törvényeket meg nem változtatják. A MEGVÁLTOZTATÁS ALATT TERMÉSZETESEN A MEGSEMMISÍTÉST, VAGY HATÁLYTALANNÁ TÉTELÉT ÉRTIKA nagy napilapok vezércikkekbe^ Írják, hogy a háborús küszülődés minden terhét a gazdagokra rakják, akiknek jövedelmét állítólag elszedik a nagy adókkal, mig a munkások semmi áldozatot sem hoznak. Valóságosan megfenyegetik az elnököt, hogy már elérkeztünk a 11-ik órához és ha az elnök nem változtat eddigi taktikáján, akkor a védelmi készülődés, valamint az Angliának nyújtandó segélyezés is összeomlik. És ha valóban összeomlik, mi lesz akkor? — kérdezzük. A támadó cikkek ugyan nem adják meg a feleletet erre a kérdésre, de éreztetik, hogy akkor jön Hitler. Talán nem a németországi Hitler, hanem valamelyik amerikai, kis Hitler, talmi Hitler. Hogy egy ilyen kicsike Hitler idővel mekkorára tud nőni, azzal nem törődnek. A fő az, hogy a munkások jogait meg kell nyirbálni. A Bérmunkás hasábjain már számos Ízben rámutattunk arra, ami most egészen nyilvánvalóvá lett, hogy az emerikai uralkodó osztály semmiben sem különbözik az európai országok uralkodó osztályainál. HOGY A HAZAFISÁGUK IS ÉPPEN OLYAN HAMIS, ÁLHAZAFISÁG, MINT AZOKÉ. És ezek is, mint azok, képesed akár az, ördöggel, vagy még ennél is rosz- szabbal, — magával Hitlerrel is szövetkezni a munkásság kizsákmányolására. (gb) Megtört a Widen, W. Va. bányabárók ellentállása Hírrel voltunk, hogy a bányász sztrájk idejében a Widen területén elterülő Elk River Coal Company bányáiban dolgozó, szervezetlen munkásokat is a szervezetbe kívánták az unió bányászok bevinni. Úgy most, mint az ezelőtti ilyen kísérletük megtörött a társaság teljhatalmán, amelyet nemcsak a bánya felett, de a városi igazgatásban is gyakorolt. Most is véres összeütközéssé fajult a szervezkedésre való unió felhívás. A báríya egyik igazgatója, egy rendőre és két unió bányász életébe került a mostani kísérlet Végül az állam liberálisabb •kormányzója igyekszik gátat vetni a helyzetnek és ennek az i eredménye már is mutatkozik. A kormány nyomása révén a munkások csatlakoztak az unióhoz és ma már az UMW megbízottai szabadon dolgozhatnak a telep munkásai között. * Egy érdekes sztrájk zajlott le a Bethlehem Steel egyik alvállalatának, az Industrial Colliers Co., Elsworth telepi bányájánál, ahol az uniónak szintén csak most sikerült a telep 2.700 munkását beszervezni. Itt történt, hogy a 2700 munkás közül EGYETLEN munkás, egy feke- tebőrü, vonakodott az unió kártyáját megszerezni. Nem lehet kétség, hogy felsőbb helyről kapta ez a munkás a biztatást a kérlelhetetlen ellenállásra amire az unió a sztrájk elrendelésére kényszerült. Az előbbeni feltevést erősiti meg az, hogy a társaság irodájában való tanácskozás után, látva a munka teljes szünetelését, volt hajlandó ez a munkás az unió kártyáját kivenni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírták, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. 1 Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. * E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibárt tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalma tót ér-itiük a régi társnőn Ion- fcr-r“t*in belől
