Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-03 / 1161. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 május 3. 1 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ....:................ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Május 1. (gb) Május elseje a nemzetközi munkásmozgalom ünnepnapja. Fél századon keresztül a világ minden jelentősebb városában összejöttek a munkások tüntető felvonulásokra, hogy megmutassák összetartásukat, erejüket; hogy seregszemlét tartsanak ez elmúlt évfolyamán szerzett gyarapodás felett és hogy fogadalmat tegyenek, egymást buzdítva a további küzdelemre, a további harcra, a végső győzelemig. Ez év május elsején — egy-két ország kivételével — Európa munkásai nem rendeztek tüntető felvonulásokat. Az európai continensen bődült irammal végigszáguldottak a fajgyűlölettől fütött német nemzeti szociálizmus vad hordái, pusztítva a haladás fáklyavivőit, a nemzetközi munkásmozgalom élharcosait. Európa munkásai a rettenetes csapás súlya alatt megtörve, rettegve várják a jövőt. Pillanatnyilag úgy tetszik, hogy a nácizmus katonai diadala teljesen megsemmisítette a munkásság nemzetközi összetartásának eszméjét. Pedig valójában éppen ennek az ellenkezője az igaz. Amig az első világháború idején a-nemzetközi alapon álló munkáscsoportok között megoszló vélemény támadt, addig ma a mindannyiunkra kiterjedő elnyomás és terror egy táborba kergeti őket, ha mindjárt nem is képesek akcióra. De a közös elnyomás azonos reakciót szül, — a fasizmus elleni néma, de annál élesebb, keserűbb gyűlöletet. ÉS EZ A GYŰLÖLET AKCIÓT FOG KIVÁLTANI, MIHELYT ARRA ALKALOM LESZ. Mi, amerikai munkások, szintén nem dicsekedhetünk azzal, hogy nagy erőre tettünk szert. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy az amerikai munkásság nagy tömegei még mindig ellenszenves magatartást tanúsítanak a forradalmi munkásság megmozdulásaival szemben. A szakszervezetekben szervezett munkásság is az álhazafias eszméknek hódol és kevés kivétellel, tartózkodik a nemzetközi eszméktől. Azonban a társadalmi fejlődés olyan pontjához jutottunk, amikor a változásoktól mindenkor félő nagy tömegeket is mozgásba hozzák az adott viszonyok. íme, kitűnt, hogy az a módszer, ahogyan eddig éltünk, már nem állhat fenn sokáig. Ha nincs háború, akkor a munkásság fele az utcára kerül és a munkanélküliség kálváriáját járva, éhezik a bőség közepette. Kitűnt, hogy a mai rendszer csak akkor tudja foglalkoztatni a munkásság jelentékenyebb tömegeit, ha háborút tart fenn. VÁLASZTANUNK KELL TEHÁT AZ ÁLLANDÓ, ÖRÖKÖS HÁBORÚ, VAGY EGY JOBB TERMELÉSI RENDSZER KÖZÖTT. És minél inkább nyilvánvalóvá lesz ez, annál inkább közeledünk a rendszer változás idejéhez. Az amerikai munkásmozgalom élcsapatára, de különösen az IWW tagjaira nagy feladat vár. A tőkés termelési rendszer összeomlóban van nemcsak Európában, de itt, Amerikában is. Az IWW tagjaira vár a feladat, hogy Amerika munkástömegeivel megismertesse azt a módot, amivel a termelést átveheti, ha annak ideje elérkezett. Ez év május elseje az Industrial Workers of the World tagjait fokozott munkára serkentik, hogy a munkásság tanításával és szervezésével történelmi hivatásának eleget tegyen. Egy szebb jövő felé (P) A tavasz most is, mint mindig uj életet önt a természetbe. Megáradt patakok jelzik a természeti változást. A hömpölygő folyamok sáros vizét, pirosra festi most a kiontott ártatlan emberi vér. Fegyverek ropognak, ágyuk dörögnek. A gépmadarak ezrei jelennek meg a levegőbe, ahonnan kíméletlen robbanó és égető bombákkal osztják a halált minden felé. Az idei május elsejét nem az jelképezi, ami az elmúlt fél évszázadét, amikor munkásmilliók letették a munka szerszámát, hogy megünnepeljék a munkások egyetlen ünnepét, amit a haladó, osztálytudatos proletárok avattak a dolgozók ünnepévé. A mélyen alvó proletariátus azonban nem követte saját osztályának hivatását abban az arányban, hogy gazdasági erejével minden pillanatban megállíthatta volna a termelés kereKerületi Értekezlet New Yorkban A New York és környéki ipari unionisták és pártoló barátaik, mint Bérmunkás olvasók, 1941 MÁJUS 11-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel tanácskozásra ülnek össze a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. (77th St.) New York. Ezen alkalommal tárgyalás alá kerül, azon módozatoknak a megbeszélése, melyekkel az ipari unionizmus propagandáját valamint a Bérmunkás terjesztését még hathatósabban tudjuk tovább folytatni. A mostani történelmi időkben a munkás- osztály minden tagjának tudnia kell, hogy hol a helye, elvárjuk tehát minden munkástársunk megjelenését az egész körzetből. Az IWW new yorki csoportja két, de különösen akkor, amikor világkatasztrófa fenyegeti a munkások millióit. Ezen bűnökért nemcsak az átlag munkás felelős, — hanem százszorta bünösebbek azok a vezetők, akik az osztályharc egyenes útját a politikai pártok fertőjébe vezették bele, az által elvezették a munkásosztályt az egyenes cselekvés biztos sikerétől Május elseje ma nem az, aminek igazán lenni kellene. Ahelyett, hogy a világ munkásai ma letennék a munka szerszámát és szemlét tartanának afelett, hogy az osztályharc győzelmi napjára mennyire van már a munkásosztály megszervezve — ahelyett, ma milliók állnak fegyverben, hogy az uralkodó osztály érdekében gyilkoljanak és a maguk életét is áldozzák. Ugylátszik, a munkásosztály nem tanult a múltban, sem a jelenben, mert féltette koldus kenyerét. Gyáván megalázkodva, meghunyázkodva azoktól várta és még ma is várja jobb sarsát, akik elnyomói, kizsákmányolói voltak. Az ellenségtől pedig nemvárhatunk jólétet és boldogságot. A hiba ottan van, hogy a munkásosztály nagy tömege tényleg nem értette meg magát az osztályharcot, amely nem követelt volna olyan nagy áldozatot, mint amit ma követel tőlünk az uralkodó osztály rendszerének további fenntartására. Május elseje az osztályharcot felösmert proletárok igazi ünnepe. Halálhörgés hallatszik ma mindenfelől, munkás milliók mesterségesen előállított gyilokkal kezükben ontják egymás vérét. Gépóriások hengerük le saját sebesültjeiket azért, hogy a parancsnak engedelmeskedve minden áldozatok árán legyűrjék a másik oldalon küzdő embertársaikat. Miért? A magán tulajdon rendszere, amely minket proletárokat megfoszt az élet lehetőségeitől, továbbra is fenn akarja tartani rendszerét. A munkásosztály nem látta sem a múltban, sem a jelenben, hogy a feltörekvő osztálytudatos proletariátus egy jobb, egy igazságosabb társadalmi rendszerért küzd, amelynek szimbóluma képpen Május Elsejét a munka ünnepévé avatta. Ha most milliók is véroznek, pusztulnak halomra, de a romhalmokon majd uj élet támad. Eljön ismét a kikelet, amikor a proletariátus már nem lesz hajlandó másokért több áldozatot hozni, amikor felébred ismét benne az ember és meg- hánvja-veti május elsejének jelentőségét, amit az előrelátó harcosok a munka ünnepévé avattak. Akkor fogják belátni tévedésüket és nem gyilkoló eszközökkel a kezükben, hanem egy világra szóló szervezeti igazolvánnyal, amely az osztályharc igaz jelvényét viseli, a világ proletariátusa baráti kezet fog szorítani azért, hogy szervezett erejével egy olyan társadalmi rendszert valósítson meg, amelyben nem lesznek többé háborúk, sem kizsákmányolás — hanem mind annyian közös akarattal, közös erővel csak az emberi jólét és boldogság kívánatos uj korszakát igyekszünk majd napról-napra jobbá és jobbá tenni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a Világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc- esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a murikáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis“' olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom -Torlí-o^rtét éisitiiik a réiri társadalom keretein belül
